×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 DGM - The Passage (2016) 

Megjelent: 2016. augusztus 24. szerda 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A DGM egy az olaszországi Rómában, 1994-ben alakult prog-power metálos zenekar, ami eleddig utolsó albumát 2013-ban adta ki Momentum címmel, amiről kétszer is olvashattatok nálunk.

A most kilencedik sorlemezükként megjelenő The Passage-ra vendégnek hívták az Evergrey énekesét, Tom Englund-ot, illetve a Symphony X gitárosát, Michael Romeo-t, akik jelenlétükkel is tovább erősítik a zenekar nehezen kiharcolt vezető európai szerepét a műfajukon belül!



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




A 2009-es FrAme és a 2013-as Momentum egyértelműen a műfaj elitjébe tartozóvá tette a DGM-et, mind hangszeresként és előadóként, mind dalszerzőként messze felül múlták az amerikai elitet. Azóta az Empyrios-ban is kulcs szereplőnek számító Simone Mularoni gitáros hangmérnökként és producerként is fontos szerephez jutott a Frontiers és Scarlet kiadóknál, egy sor kiváló produkciónak a készítését vezényelte le a háttérből, talán ezért is csúszott ilyen sokáig a DGM-nek a következő produkciója... Legutóbb például a Joe Lynn Turner-féle Sunstorm 2016-os Edge Of Tomorrow lemezén csillogtatta kiváló hangszeres képességeit, de beugrott segíteni a Ray Alder-féle Redemption szintén idei The Art Of Loss albumára is, stúdió szakértőként pedig belekapott a glam metálos világba a Hell In The Club fiataljainak idei lemezével... Szóval kijelenthetjük, hogy Simone Mularoni és vele együtt a DGM is nagy népszerűségnek örvend a szakmán belül, nem véletlen, hogy a The Passage-ból árad az önbizalom, talán túlzott mértékben is... Mondhatnám, hogy elszálltak maguktól, ami nem szokott jó véget szülni...

Némi felvezető szintetizátor és zenekari repkedés után, a kíméletlen heavy-groove gitár-agresszió és glam-metálos nyomulás jelzi a nyitó The Secret (Part 1)-ben, hogy a csapaton belül Simone Mularoni átvette a kezdeményezést és a kontrollt! A progresszió-jelző helyére a nyomulás lépett, amit Mark Basile áriája és Emanuele Casali billentyűivel folytatott csata sem tud ellensúlyozni, de a lendület így is különlegessé képes tenni a végeredményt, a hosszadalmas instrumentális betét virtuozitásáról már nem is beszélve! A folytatást adó második rész - The Secret (Part 2) - nyugodtabb és szintetikusabb részei pedig meghozzák mindehhez az epikus és drámai jelleget is... Mindezt a slágeresebb Animal szárnyalásával és Yes-vibrálásával koronázzák meg, aminek a legnagyobb problémája az egyszerűsége... Aki a végleteket, vagyis a szaggató-dübörgő groove-t és a szintetikus merengést kevesellte, az a Ghost of Insanity-ben megkapja ezt a kettősséget, nem véletlenül kerül épp' ide Tom Englund is duettezni... Az is simán kiderül ebből a dalból, hogy még az Evergrey-nek is van mit tanulnia a DGM-től, még a saját stílusában is...

Akinek a súlyos trappolásból és slágeres áriákból még nincs elege, az a sötétebb tónusú, speed-metálos gyorsaságú menetelést is megkapja a Fallen-től, ami a nagy ívű refréndallamával is sok rajongót szerezhet nekik... Aztán jön a fémes fűrészelés misztikusabb ágazata a The Passage-ban, amire mindenki - de főleg Simone Mularoni - méltán büszke lehet! Igazán vészjósló, ahogy kavarognak a dalban a riffek és a tempók, aminek a komplexitására Mark Basile káprázatosan repkedő áriákat tudott kanyarítani... Ez egy fényűző dal, a Dream Theater is büszke lenne rá! A zongora-etűdre halkan énekelgető Disguise balladája is a DT fénykorát idézi, de itt a Portrait bátor vagdalkozása nő ki belőle, ahol az eszement sebességű téma és tempó váltások egészen káprázatosak lettek... A Daydreamer visszahozza a nyitány glam-metálos kettősségét, de aztán a Dogma-ban előkerül a Symphony X-es Michael Romeo is hadakozni egy csúcs minőségűt, bizonyítva azt a tényt, hogy a DGM zenéje mindig is közel állt a Symphony X-éhez! Zárásként az akusztikus In Sorrow nyugodt dallamait és balladáját kapjuk, elkergetve a felhőket a fejünk fölül! Akinek pedig ennyi nyugalom sem elég, annak bónuszként az Animal-t is oda tudják adni akusztikus hangszereléssel...

Be kell valljam, hogy a FrAme és a Momentum is jobban tetszett az új lemeznél, nekem túl sok lett itt a fűrészelésből és favágásból, de a virtuóz részek itt is meggyőztek arról, hogy a DGM jelenleg a legjobb és legszerethetőbb progresszív metál zenekar... Akik ráadásul még merészelnek kísérletezni is más stílusokkal, amire a többiek már mintha nem is lennének képesek...

10/09




Track lista:

01. The Secret (Part 1) - 08:24
02. The Secret (Part 2) - 07:15
03. Animal - 05:18
04. Ghost of Insanity - 05:35
05. Fallen - 05:39
06. The Passage - 05:10
07. Disguise - 01:53
08. Portrait - 05:39
09. Daydreamer - 05:35
10. Dogma - 05:45
11. In Sorrow - 03:40

Közreműködő zenészek:

Mark Basile - ének
Simone Mularoni (Empyrios) - gitár, producer
Emanuele Casali (Noveria) - billentyűs hangszerek
Andrea Arcangeli (Noveria) - basszusgitár
Fabio Constantino - dob

vendégek:
Tom Englund (Evergrey) - ének: track 4
Michael Romeo (Symphony X) - gitár: track 10
Andrea Anastasi - nagyzenekari hangszerelés: track 2

Lemezeik:

1997 - Change Direction
1999 - Wings of Time
2001 - Dreamland
2003 - Hidden Place
2004 - Misplaced
2007 - Different Shapes
2009 - FrAme (-2-)
2010 - Synthesis - Video
2013 - Momentum (-2-)
2016 - The Passage (-2-)

Kiadó:
Frontiers Records
Honlap:
dgmsite.com
facebook.com/dgmprog


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

DGM - Misplaced (2004)

2016-10-15 18:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Jag Panzer - The Deviant Chord (2017)
Jó évük van a hősies metál szerelmeseinek! Bár a Manowar elszigetelte magát, sorra térnek vissza a sorstársai, friss lemezzel, most például a hányatott sorsú Jag Panzer

Tovább...
Motörhead - Orgasmatron (1986)
1986 izgalmas év volt. Geopolitikai szinten, mert az USA áprilisban végigbombázta Líbiát egy nyugat-berlini robbantásos merénylet miatt, majd még ugyanazon hónap végén jött a

Tovább...
Annihilator - For the Demented (2017)
A kanadai Ottawá-ban, '84-ben indult Annihilator a hazájának a vezető groove-thrash-heavy metál zenekara... A csapat diktátora, Jeff Waters legutóbb 2015-ben adta a

Tovább...
Revolution Saints - Light In The Dark (2017)
A 2014-ben induló, amerikai Revolution Saints szupergroup-trió 2015-ös Revolution Saints lemeze - amiről kétszer is írtunk annak idején - után, nem

Tovább...
Vuur - In This Moment We Are Free - Cities (2017)
A holland Anneke van Giersbergen idén pont tíz éve, 2007-ben szállt ki a Gathering-ből, de hiába a kommerszebb szóló karrierje, ma is mindenki az atmoszferikus doom

Tovább...




Koncertek 2017. november 18. és 2017. december 04. között:









Klipmánia