Dionysosrising Blog

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Essence of Datum - Nevermore (2017)

 Látogatottság
Összesen
88354904
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Palánkai Ferenc interjú (2016)

Interjúk

Palánkai Ferenc az Alligátor billentyűse volt, az ebben a korszakban írt dalok közül van, amit ő jegyez. Neve ezzel a zenekarral íródott be a magyar rocktörténelembe, de következetesen y-nal. Mindenütt Palánkay formában szerepel. Én is így tudtam, de innentől próbáljuk helyesen Palánkainak írni, hisz Ferit így anyakönyvezték. Ez is fontos, de amiért a név körül teszek egy kört az az, hogy mintegy egy évtizede keresem őt, de semmi nyoma, ahogy például korábban Könnyű Józsefet is kerestem Radics Béla zenésztársai közül, mindhiába. És mint ahogy Joe is az idők során nevet változtatott, úgy Ferit sem Palánkainak hívják már. Végül ő talált meg engem. Volt tagja a Scampolónak is, és 1976-ban három hónapig a Piramis tagja is volt!




Hogy kezdtél zenélni?

Szerencsen születtem és éltem ifjúkoromban, öt éves koromban egy utcával odébb volt egy zenetanárnő, aki maszekolt is, nála kezdtem zongorázni, hetente kétszer. Viszont otthon nem volt hangszer, az asztalon egy papírra rajzoltam a billentyűket, azon kezdtem. Hónapok múlva nagyapám vett egy Weltmeister Clavisetet, de olyanok voltak a billentyűk rajta, hogyha egy légy rászállt, beesett. De legalább lett valami hangszer. Aztán később hozzáfértem egy helyi zongorájához, azon gyakorolhattam. 13 évesen pedig már a templomban játszhattam, a nagy orgonán, mert lebetegedett az orgonista. Még kulcsom is lett a templomhoz, akkor gyakoroltam, amikor akartam. Apám egyébként zenész volt, megtanított klarinétozni is.

Első zenekarod?

13 évesen a templom mellett egy helyi zenekarba kerültem húszegynéhány éves srácok közé. De ugye a zenélés este, éjszaka zajlott a bálokban, de Apám megengedte, hogy elmenjek, ha a srácok vigyáztak rám. Hát vigyáztak rám, megkóstolhattam minden alkoholt. Pár évvel később az Esti Hírlapban láttam egy újsághirdetést, hogy a pesti Jam együttes billentyűst keres, ekkor és ekkor lesz a meghallgatás. De Pesten, én meg még mindig Szerencsen éltem. Ez volt Mándoki László zenekara. Apám nem engedett, félt, hogy abbahagyom a klasszikus zenét. Neki lett igaza, abbahagytam.

Ellógtam hazulról, éjszaka egy teherautó platóján utaztam fel, bevettek, így Pestre költöztem albérletbe. A Jam elég gyakran játszott, kitelt belőle az albérlet. A gitáros valamilyen Kupecsniknek hívták, de nem nagyon emlékszem, négyen voltunk a zenekarban. El kell mondjam, hogy ekkor már volt egy Vox Continentalom, amit előtte Pataki Laci használt a Syriusban. Az Apám vette meg az ő apjától. Történt ugyanis, hogy a Syrius Hajdúszoboszlón lépett fel egy medencében, amiből leeresztették a vizet, a közönség abban táncolt, itt láttam a hangszert, a szülők megegyeztek. Mindig Hammondot szerettem volna, de az nagyon drága volt. Pesten egyszer elvittem Anyámat a bizományiba, ahol volt egy eladó, 160.000 forintért. Ha Apámat viszem, talán megveszi. De Anyám nem vette meg. Ez egy M100-as volt, ez is a Patakié volt, ő adta be.

Fontos volt a jó hangszer. Hisz ha eljutsz egy darabig, feljössz egy vidéki városból és arra törsz, hogy valaki használjon, akkor kell egy jó hangszer, mert akkoriban a tehetség nem volt minden. Egy jó zenekar nem hívott el, ha nem volt megfelelő hangszered. Ez ma már, mikor mindenki meg tudja venni a hangszereket, nem téma. Norvégiában is megmaradt ez bennem, évente két-három hangszercserét is megejtettem, legalább egymillió koronát költöttem ilyesmire, a feleségem a szomorú tanúm rá. Ha jött egy új Korg, kicseréltem veszteséggel. Legalább két ottani lakás árát erre költöttem. A Jamben egyébként fagottoztam is pár számban, mert korábban csak fagott szakra vettek fel Debrecenben és Miskolcon a Zeneművészeti Középiskolákba.

A wikipédia szerint, a Jam "az ellenzéki diákmozgalom" zenekara volt. Igaz ez?

Igaz, mivel Mándoki, meg Kopecsni - aki a gitáros volt a Jamben - egyetemen tanultak akkor, amikor velük játszottam, ott forogtak ilyen körökben. Hogy is mondjam? Vagy merjem mondani? Rebellisek, ellenzékiek voltunk! Talán ezért ma már nem raknának börtönbe, vagy küldenének agymosásra, de az más világ volt!

Úgy tudom, az Alligátor előtt a Pop Consort tagja voltál, még előzenekaroskodtatok is a Taurus előtt.

A Pop együttesbe kerültem, Borhi Tibor volt a menedzserük, ő hívott. Volt egy ORI turné, ahol a Taurus előtt a Jam játszott és a Pop. Ennek kapcsán hívtak át a Popba, majd onnan ugyanennek kapcsán hívott Buday Zsolt Radicshoz játszani. A Poppal kapcsolatban érdekesség, hogy ekkor éppen Vikidál Gyula is a zenekar tagja volt. A Poppal saját dalokat írtunk és Jethro Tullokat játszottunk, itt is klarinétoztam is a billentyű mellett.

Hogy alakult meg az Alligátor?

Buday Zsolt mesélte, hogy ez úgy volt, hogy a Béla "éppen ott feküdt és mondta neki, hogy csináljunk valamit". Megegyeztek, hogy én leszek a billentyűs, Zsolt megkereste Kisfaludyt, mert együtt mentek általában haza az 5-ös busszal, én meg hívtam Klein Cilát, akivel a Popban játszottam akkor együtt. Készült az Állatkertben egy promófotó sorozat is, Diner Tomi fotózta.

A korábbi Taurus-os dalokat valamilyen kazettáról tanultátok be?

Nem, Béla szépen megmutogatta, hogy mit hogyan kell játszani, de hozzányúltunk a Taurus dalokhoz, áthangszereltük.

Hogy íródtak az újabb dalok?

Legalább egyet én írtam, a többit Béla, de meg nem mondom, melyiket. Az összes szövegét pedig Horváth Attila írta. Több dal volt, mint ami a demón megmaradt, hónapokat voltunk kint Csepelen a Radnótiban, állandóan gyakoroltunk. Hendrixtől a Band of Gypsies dalait játszottuk főképpen. Talán valami Creameket is játszottunk, nem nagyon emlékszem.

Fotókon látszik, hogy a klarinétot is használtad az Alligátorban.

Volt egy szám, ahová befért. Sokszor láttam Somló Tamást, ahogy feldobja a hangszerét és valahogy a lábával elkapja. Nagyon finoman tudta elkapni, sosem volt a hangszernek semmi baja. Egyszer ezt én is kipróbáltam, rögtön ketté is tört a klarinétom, de Apám valahogy meg tudta végül csinálni.

Hogy emlékszel a zenekarra?

Nagyon jól éreztem magam, szerettem azt a zenét. De azt nem szerettem, mikor Béla Cegléden, valami városi ünnepségen rendezett koncerten megcsúszott valamin és magával rántotta az erősítőt is. És abba kellett hagyni a zenét, mert a rendezők is látták, hogy ebből ma nem lesz koncert. És cuccunk sem nagyon volt.

A Taurus indulásakor kapott egy kislemezt. Mondhatjuk, hogy ugyanezt az esélyt az Alligátor is megérdemelte volna, hisz készültek az újabb dalok. Mi volt az oka, hogy mégsem lett ebből semmi?

Kevés volt a kapcsolat a magas helyeken. És nem is léteztünk túl hosszú ideig, nagyjából júniustól-októberig, talán 1973-ban. Nem volt túl sok fellépésünk sem, Cila nagyon türelmetlen volt, gyorsabban akart előrelépni. Kisfaludy is fura volt, az volt az elképzelése, hogy bemegy a Lemezgyárba és visz egy kardot ajándékba Borsnak, merthogy úgy tudta, hogy vívott valamikor. Meg is vette, de nem jutott el az irodájáig sem. Béla nagyon reménykedett, hogy eljut ugyanoda, ahová a Taurus-szal is. Talán ez volt az utolsó, amikor még hitt ebben.

Hogy emlékszel Bélára?

Én nagyon szerettem és szerintem ő is engem. Megittunk néhány sört együtt. Nagyon jó volt vele együtt zenélni, dolgozni a számokon, elfogadta a mások ötleteit, nyitott volt. Inspirált nagyon és kiegészítettük egymást. Kettőnk között sokkal jobb volt a kapcsolat, mint a basszgitárossal és a dobossal. Kisfaludy engem állandóan kritizált. Próbált az akarat szerint irányítani, hogy hogy játsszak. Sose szerettem, ha ok nélkül kritizálnak.

Tagja voltál a Scampolónak is.

Ez olyan '74-'75 körül lehetett, Merczel és Bontovics útjai éppen elválltak egymástól. Több, mint egy évig voltam a zenekarban. Horváth Károly volt az énekes, itt játszott Kiss Jenő is. És '75-ben, mikor úgy volt, hogy Lévay, a Piramis másik billentyűse abbahagyja, Som Lajos engem hívott. De én világ életemben lojális voltam. Sajnos. A Scampolóra gondoltam, hogy a tagokkal ezt nem tehetem meg. Addig gondolkodtam rajta, hogy végül nem lett belőle semmi.

Aztán 1976-ban Gallait behívták katonának, akkor három hónapig voltam a Piramis tagja. Gallai betanította a számokat, mielőtt bevonult, mert ekkor még nem volt semmilyen felvételük. De végül az Anyja valahogy kihozta a seregtől, visszajött a helyére. Nem volt jó visszaadni a posztot. Nagyon megbántam, hogy nem mentem korábban, mikor hívtak Lévay helyére, alaptagnak.

Mit csináltál ez után?

Lógtam az ORI büfében, ittam a kis bélelt kólákat. Tudod: vodkával. Adódott egy lehetőség, hogy ha hat hónapot lehúzok egy zenekarral az NDK-ban, akkor aztán lehet menni nyugatra. A Souvenir zenekarral ki is mentünk, az énekes a Kacsa volt a Betonból. Végül 18 lett a hat hónapból. Jól becsaptak minket ezzel hat hónappal. Aztán ezek után feljutottunk északra, de csak egy három hónapos szerződésünk volt és nem újítottak. A dobosunk mondta, hogy menjünk vissza az NDK-ba. A dobos és családja kommunisták voltak, mindenáron mindenkit vissza akart terelni a Magyar Népköztársaságba, de legalább az NDK-ba, de én eldöntöttem, hogy nem megyek vissza.

Az indulás napja előtt átköltöztem titokban egy másik szállodába, közöltem a recepción, hogy csak délben ébresszenek, mikor már elment a zenekar. Nemsokára kaptam egy levelet az Interkoncerttől, hogy azonnal menjek haza! Nem mentem. Egyébként erre a levélre szépen válaszoltam is egy rövidet a szocialista úrnak, mégpedig azt, hogy "Nyaljátok ki a picsám*t." Talán még ma is megvan az irataik között. Választ sajnos nem kaptam.

A hazatérés megtagadása miatt el is ítéltek, hét év után mertem hazajönni, mikor már megvolt a Norvég állampolgárságom. Nem bántam meg. Éreztem, hogy felesleges hazajönnöm, hogy itthon próbálkozzak megint új zenekarokkal. Kint egy idő után zeneiskolában kezdtem tanítani, 24 évig ezt csináltam. Most már nyugdíjas vagyok.

Mi az oka annak, hogy már nem Palánkainak hívnak?

Kint megházasodtam, a kislányomat állandóan csúfolták az iskolában, mert nem tudták kiejteni a nevét, ezért én is, ő is felvettük a feleségem nevét.


Bálint Csaba (2016.08.27.)
rockmuzeum.ini.hu




 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Interjúk
· Szerkesztette: bcsaba


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Interjúk:
Interjú Szaszával és Matyival, a Sex Action tagjaival...


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.42 Seconds