×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Accept - Predator (1996) 

Megjelent: 2016. szeptember 02. péntek 12:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A '96-os Predator album sok tekintetben fontos darabja az Accept történetének... Többek között azért is, mert ez volt az utolsó olyan új dalokat tartalmazó stúdió lemeze a csapatnak, amin Udo Dirkschneider énekelt. (Ő a '97-es Solid-dal visszatért a szóló pályafutásához)... De a manapság a Lynyrd Skynyrd-ot segítő Michael Cartellone dobos sem szerepelt másik Accept-albumon... Aztán azért is különleges ez a lemezük, mert Peter Baltes ismét fő szólamot énekelt három dalában, amire csak a legkorábbi korszakukban volt példa...

Az ezt '94-ben megelőző Death Row durvasága és modernsége közben annyira elvesztették a fonalat, hogy végül vissza hívták maguk mellé Michael Wagenert producernek, de vele sem sikerült teljesen felvenni az elejtett heavy metálos szálakat, a lemez sokkal inkább hard rockos lett... A Predator hosszú időre kiütötte őket, '97-ben feloszlottak, a 2010-es Blood of the Nations-ig nem is adtak ki új dalokat, csak nosztalgiáztak a régiekkel - 2005-környékétől - a koncertjeiken...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Ha valaki egy hanghordozón az Accept nevét meglátja, biztosan nem a Predator-t fogja emlegetni, mint stílusmegjelölő hivatkozási alap... Szétszórt lett az album dalainak stílusa... Akad itt például ős-Ac/Dc-t lötyögő hang rockos sláger-szerűség Hard Attack címmel, ami jól meg van írva, csak nem teljesen ide való... Aztán akad itt hasonló déliesebb slágernek való kivitelben is Crossroads címmel, aminek a durvább és blues-közelibb riffjeit akár szeretni is lehetne, ha Peter Baltes nem akarna közben duettet énekelni Udoval... Akad itt grunge-közeli keleti-tekergés Making Me Scream címmel, és Diggin' in the Dirt címmel durvább okoskodás is, ami szintén nem lett rossz, csak egy Accept lemezből lógnak ki vele...

A hard rockos nyomulás Lay It Down sem rossz rádiós sláger, Peter Baltes énekli, akinek sokat fejlődött az énekhangja, a füstösség jót tett neki, de ez sem ide való, ahogy a szintén Baltes énekhangján megszólaló It Ain't Over Yet lötyögős-jammelős blues-rockja sem... Aztán művészkednek egyet a súlyokat is grunge-osan előtekergő Predator-ban, aminek legalább van sötétsége és energiája, de a beindulós Crucified fémes húzása így is jobbnak tűnik a maga stílusidegen gitárjaival együtt... A Take Out the Crime-ban akad némi a régi dülöngélésből is, miközben egy hard rockos alapról van szó, de ennél is kilógóbb lett a régi Ac/Dc-s nyomulásnak tűnő Don't Give a Damn ismerősen bulizós hard rockja...

A széteső Run Through the Night és a záró Primitive funkys jammelése is egy teljesen szétesett és önmagát sem találó zenekart mutat, aminek a legendájának a megmentését már a tagok is mintha feladták volna! Udo Dirkschneider tehát nem véletlenül menekült ki ebből a zavarosból, ahol már sem a stílus, sem a minőség nem stimmelt... De szerencsére az énekes szólóban életben tudta tartani a régi stílust és műsort, aztán a Blood of the Nations-től kezdve már az Accept is magára talált, úgyhogy a zárás mégsem lehet annyira negatív kicsengésű, mint amennyire a Predator-ból amúgy következne...



Track lista:

01. Hard Attack - 4:46
02. Crossroads - 5:13
03. Making Me Scream - 4:14
04. Diggin' in the Dirt - 4:01
05. Lay It Down - 5:02
06. It Ain't Over Yet - 4:17
07. Predator - 3:37
08. Crucified - 3:01
09. Take Out the Crime - 3:12
10. Don't Give a Damn - 2:58
11. Run Through the Night - 3:19
12. Primitive - 4:38

Közreműködő zenészek:

Udo Dirkschneider – ének
Wolf Hoffmann – gitár
Peter Baltes (Don Dokken) – basszusgitár, ének: Lay It Down, It Ain't Over Yet, Primitive
Michael Cartellone (Lynyrd Skynyrd, Udo '97) - dob: kivéve Primitive
Kalei Lam - ütős hangszerek: Predator

producer, keverés: Michael Wagener

Lemezeik:

1979 - Accept
1980 - I'm a Rebel
1981 - Breaker
1982 - Restless and Wild
1983 - Balls to the Wall
1985 - Metal Heart
1986 - Russian Roulette
1989 - Eat the Heat
1993 - Objection Overruled
1994 - Death Row
1996 - Predator
2010 - Blood of the Nations (-2-, -3-)
2012 - Stalingrad (-2-)
2014 - Blind Rage (-2-)

1981 - Metal Masters - válogatás
1982 - Restless the Best - válogatás
1983 - Best Of - válogatás
1983 - Midnight Highway - válogatás
1983 - Demon's Night - Boxed set
1985 - Hungry Years - válogatás
1985 - Kaizoku-Ban - Live EP
1985 - Midnight Mover - EP
1986 - A Compilation of the Best of Balls to the Wall - Restless and Wild - válogatás
1990 - Staying a Life - Live album
1991 - The Collection - válogatás
1992 - Live in Japan - Live album
1995 - No Substitutes - válogatás
1995 - Steel Glove - válogatás
1996 - The Best - válogatás
1997 - Balls to the Wall - válogatás
1997 - All Areas - Worldwide - Live album
1998 - Breakers on Stage - EP
1998 - The Final Chapter - Live album
1999 - Accept Box: The Story - Boxed set
2000 - Bestseller - válogatás
2000 - Take 2: Accept & Quiet Riot - Split
2000 - Classics, Rocks 'N' Ballads (Hot and Slow) - válogatás
2002 - Rich & Famous - EP
2002 - Metal Blast from the Past - DVD
2005 - Sharkbite - Best Of - válogatás
2010 - The Abyss - EP

Kiadó:
RCA/BMG Ariola, Sweat Shop/Mayhem, Victor
Honlap:
acceptworldwide.com
facebook.com/accepttheband


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Accept - The Rise Of Chaos (2017)

2017-08-05 00:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

The Dark Element - The Dark Element (2017)
A Frontiers bemutatja a Dark Element nevű friss szimfonikus metálos projektjét, amiben Anette Olzon tér vissza a Nightwish világába... Az énekesnő mögött

Tovább...
Butcher Babies - Lilith (2017)
A Wendy O. Williams-féle Plasmatics egyik nagy show-eleme volt annak idején, amikor a Butcher Baby című dala közben, a szétdrogozott énekesnő kvázi félmeztelenül

Tovább...
Daniel Cavanagh - Monochrome (2017)
Lehet, hogy egyedül maradok a véleményemmel, de sebaj: az Anathema két utóbbi lemeze, különösen a The Optimist nekem óriási csalódás volt, egy igazából sehová sem

Tovább...
Night Viper - Exterminator (2017)
Nem végeztem mindenre kiterjedő számításokat, de a látszat alapján a night szó valamilyen összetételben nagyjából hasonló gyakorisággal fordul elő a retro metal csapatok

Tovább...
Shakra - Snakes & Ladders (2017)
Hét évnyi küzdelem és egy Ruckus néven kiadott lemez után, végül '97-ben, a svájci Bern-ben indult be a Shakra nevű heavy-hard zenekar története, ami utoljára 2016-ben kapott új

Tovább...












Klipmánia