Margit József - interjú (2016) 

Megjelent: 2016. szeptember 05. hétfő 12:05
Szerző: Drpeter
    Interjúk 

Volt a családodban hagyománya a zenélésnek, vagy te vagy az első, aki ezzel foglalkozik?

Igen, többek között az apai nagyapám révén. Zongorázni, később gitározni tanultam - hamarabb jártam zeneiskolába, mint általánosba.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Első zenekar?

Hetedik osztályban alakítottuk. Az persze minden volt még, csak nem profi banda. Gitárosként kezdtem, a Shadows volt az első meghatározó élmény. Aztán Veszprémben beiratkoztam (én amúgy tokodi születési vagyok) a Vegyipari Technikumba. Ez 1967-ben történt. Akkor kerültem be a Czéhlegényekbe.

Ha jól tudom, a zenekar az egyik tagról kapta a nevét...

Pontosan, Czéh Zoliról, aki a gitárosunk volt. Ez egy jópofa szójáték volt. Én egyébként is úgy voltam vele, hogy ha ez egy magyar zenekar, akkor legyen magyar nevünk. (Bár az elején Badgersnek, magyarul Borzasnak hívtak minket.)

Kiktől játszottatok dalokat?

Troggs, Rolling Stones, Beatlest nem, mert a vokálokat nem tudtuk megoldani. És hát ne feledkezzünk el arról sem, hogy elég sok saját számunk is volt.

Ebből nem volt semmi problémátok? A '60-as évek elején-közepén a közönség hallani sem akart magyar szövegről. (Vannak olyan korabeli zenészek, akik még ma is azt az álláspontot képviselik, miszerint a rock magyarul nagyon sután hangzik.)

Azt ne felejtsük el, hogy mi akkor indultunk, amikor az Illés már országosan ismert volt, sőt az Omega és a Metró is elkezdett magyar nyelvű számokat írni. (Hozzám egyébként az Illés állt a legközelebb.) Szóval akkor már volt létjogosultsága a magyar nyelvű beatnek.

Milyen dalokra emlékszel?

Az életed olyan, mint a sín. Ez arról szólt, hogy a sínek csak mennek, mennek előre... Tudod, a tinédzser depresszió, ami akkor nagyon benne volt a levegőben. Ugye ez a '68-as diáklázadások időszaka volt. Volt egy lányismerősünk, róla is írtunk egy számot. A Lány és a kígyó című bolgár népdalt is megzenésítettük.

Ebben volt egy színpadi bravúrod: egy kézzel basszusoztál, míg a másikkal játszottad a furulya-szólót.

Ezt nem is gondoltam, hogy tudod! Így van, ezzel a dallal nyertük meg a celldömölki fesztivált. Ott volt a csúcson lévő Illés zenekar, Szörényi Leventének nagyon tetszett ez a dal, illetve a mutatványom. Pedig abszolút úgy nézett ki, hogy az Esővárók - ők is indultak a versenyen - fognak nyerni, együtt söröztek Leventéékel. Emlékszem, hogy nagyon dühösek voltak ránk, de hát lenyomtuk őket. Azt is hozzá kell tennem, hogy nagy számú rajongótáborunk volt, kb. 700 ember, akik jórészt meg is töltötték a rendezvény helyszínét. Volt egyébként egy ún. holdudvara a zenekarnak, sokan nyüzsögtek körülöttünk. Voltak, akik dalszövegeket írtak, volt ún. menedzser, ill. roadok is. Akkor persze nem volt még keverő - nekünk legalábbis semmiképpen sem - a forrasztásról, ill. a cucc cipeléséről szólt ez a munka.

Milyen volt a korabeli zenei élet Veszprémben?

Három zenekar volt: az Esővárók, a Pokers és mi. A Pokers a helyi SZOT-klubban játszott, mi ötórai teákon, ill. esténként a kollégiumban a diáktársaknak.

A zenéket rádióból szereztétek be, vagy volt veszprémi Czeglédi-hanglemezbolt is?

Á, dehogyis, csakis a Szabad Európáról és a Luxemburgi Rádióból. Ha jártunk Pesten, természetesen bementünk Czeglédihez, megnézni az újdonságokat.

Öltözködés?

Farmer, az volt a legfontosabb. Drága volt, de hát az kellett, mindenképpen! Olyan is volt, hogy sárga színű nadrágokban játszottunk. 1969-ben feloszlott a Czéhlegények, mivel a tagok - leszámítva engem, mert én egy évvel fiatalabb voltam - befejezte a középiskolát. A búcsúkoncertünkön ott volt Mogyorósi László is. Úgy került oda, hogy Jakab György, a Neoton későbbi billentyűse akkor egy veszprémi étteremben zongorázott, Laci pedig épp nála csövezett. Egy lányrajongónk épp ott volt és elvonszolta a koncertünkre.

Mogyorósi javasolta, hogy csináljunk közösen egy zenekart, amiből aztán nem lett semmi, mert Laci komolytalan volt (bár zseniális gitáros, ez tény). Én az ő hatására döntöttem úgy, hogy zenélni akarok, mert azt gondoltam, hogy ha ő lát fantáziát bennem, akkor nem lehetek rossz! Egy év szünet következett, majd jött az Esővárók - amit egyébként a nagybátyám alapított annak idején - noha sohasem zenélt, "csupán" egy igazi zenebolond volt. A koleszban, ill. a klubokban szalagos magnóról játszotta az újdonságokat, mondta a zenéhez kapcsolódó információkat - szóval, mint egy DJ. Akkoriban egyébként így is nézett ki egy lemezlovas munkája.

Az Esővárók repertoárja mennyire volt átfedésben a Czéhlegényekével?

Részben. A belépésem előtt sok Monkees-t játszottak, valamint Beatlest (a Lady Madonnára határozottan emlékszem). Én hoztam magammal a saját dalainkat, ill. bekerült a Kinks, Deep Purple, Black Sabbath - a Paranoid-ra határozottan emlékszem, hogy játszottuk - is a műsorba. Nyomtuk a Black magic woman-t, de nem Santanától, hanem az eredeti, Fleetwood Mac-félét.

A Salgótarjáni Amatőr Fesztiválon indultatok?

Igen, 1971-ben. Az akkor induló, még dzsessz-rockot játszó Apostol, ill. a Korong nyert, mi ezüstdiplomát kaptunk, de ez ennyit jelentett.

Rádiófelvétel, fellépési lehetőség az Ifjúsági Parkban?

Nem, semmi az égvilágon. A zenekar még abban az évben feloszlott, a többiek nem akartak zenészek lenni - velem ellentétben. Én akkor két évig katona voltam, majd Pestre költöztem. Elvégeztem a Konzervatórium bőgő-szakát (basszusgitárt akkor még nem tanítottak). Nem vagyok olyan, mint sok zenész, aki egy üres lakásban él, de az a tudat vigasztalja, hogy én vagyok a legjobb basszusgitáros a világon! Jó, csakhogy ki tud erről? És kinek lehet eladni? Én nem így gondolkodtam, nem akartam világhírű művész lenni. A konziban is... három embert vettek fel a bőgő-szakra, ketten végeztünk. Már gyerekkoromban is úgy csináltam, hogy egy óra gyakorlás, ill. zeneóra előtt még egy fél. A tanárom pedig azt mondta, hogy "ha konziba akarsz menni, legalább négy óra"! De ez nem ment, mert utáltam gyakorolni, én zenélni szerettem.

Pesten nagyon nehéz volt érvényesülni. Nem ismertem senkit, ahogy engem sem senki. Én későn kerültem fel és azt a késést már nem lehetett ledolgozni. Mindenféle munkát elvállaltam: zsákot cipeltem, festéküzletben dolgoztam. Az első zenekar úgy jött össze, hogy a Moszkva téren - ahol laktam - megláttam egy hirdetést, hogy zenekar basszusgitárost keres. Ez volt a Póker. Jó kis zenekar volt, Chicagot, Blood Sweat and Tears-t játszottunk, de hát nem arra volt igény. A Kormoránba gitárosként kerültem be egyébként, mert basszusgitáros már volt az együttesben. Mikor hívtak, nem volt cuccom, de gyakoroltam, mint az állat. Megtanultam a műsort és eljátszottam, amit kellett, de ennyi. Nem volt benne semmi egyéni, semmi íz.

Aztán Koltay Gergely egyszer felvetette, hogy legyek én a bőgős. Ott van Sötét Gábor és Huszti Zoli - mondtam. Nem baj, majd kirúgom őket! Mondom: Ha nem csak azért küldöd el őket, akkor vállalom. Mire ő: dehogy, már amúgy is ki akartam rúgni őket! Megtörtént. Így lettem basszusgitáros-énekes a zenekarban.

1984-ben lemezhez jutottatok, ez lett a Folk and roll. Minek volt köszönhető? Az MHV a folk-vonalat is abszolút mostoha gyerekként kezelte.

A lemezt Koltay járta ki. Én nem jártam be a Hanglemezgyárba, szóval ebbe nem láttam bele. Egy évig készült. Elkezdtük Bohus Jánossal, a Főnix Stúdióban, ahol felvettük a dob-basszusgitár alapot, aztán egy év szünet. Ekkor kerültünk a Rottenbillerbe, ahol rögzítettük a többi hangszert, ill. az éneket.

Csehszlovákiában is készítettetek egy lemezt.

Pozsonyban volt a stúdió. Emlékszem, hogy éppen akkor vettek méregdrágán Sony magnókat, aztán két évvel később átálltak a digitális technikára! A Folk and roll még hat sávon lett felvéve, bár a Fonográf-stúdióban már akkor harminchat-negyvenkét sávon rögzítettek. De ott úgy folyt a munka, hogy álltunk a pultnál, és: "Na, most basszus kell! Most gitár!" - és tologattuk a gombokat. Visszatérve a "csehszlovák" lemezre: Jeney Szilveszter révén kerültünk oda. Ő már több szólólemezt készített ott, azt az albumot is úgy fogta fel, mintha az övé lenne.

Nem sokkal az első lemez megjelenés után elkezdtetek turnézni Nyugat-Európában is.

Egy holland menedzser, Bernard Kleykamp vitt ki minket. A legkülönfélébb helyeken játszottunk. A rock-kocsmákban jó volt, mert ott ránk jött a közönség, értékelte a zenénket, de amikor elvitt minket főiskolákra... Ott az előadás szünetében kellett játszanunk, miközben a hallgatók olvastak, stb... És akkor még nem beszéltem arról, mikor egy kempingben kellett fellépnünk... egy embernek, méghozzá a gondnoknak. Kérdeztük Bernardtól, hogy "Te, ezt most muszáj?" - "Igen, le kell játszani!" - és lenyomtuk az egy órás koncertet.

Deák Bill Gyula akkor jött el a HBB-ből, vele is elkezdtetek dolgozni.

Az István, a király-al indult el ez a kapcsolat. Készítettünk két lemezt (Mindhalálig blues 1986, Bill kapitány blues cirkusza 1988) is vele. A problémák Hollandiában jelentkeztek először. Bill úgy gondolta, hogy ő a sztár, de ott nem vették őt. Úgy kellett kierőszakolni, hogy hadd jöjjön fel pár szám erejéig, legalább a ráadás alatt. Amikor vidékre mentünk, roppant kínos volt, mert a hangszórók Kormorán-koncertet hirdettek, az ő nevét meg sem említették. Már úgy bujkáltunk, nehogy találkozzunk vele fellépés előtt!

'85-ben voltatok Moszkvában is, a VIT-en.

Na, ott aztán tökéletesen el voltunk szeparálva, az égvilágon senkivel sem találkoztunk. Ugye egy Világifjúsági Találkozó arról szól, hogy a különböző nemzetiségű fiatalok megismerjék egymást, ehhez képest szó sem volt ilyesmiről. Volt egy magyar klub, ahova, ha kimentünk, külön kártyára volt szükségünk. Ott volt Varga Miklós, akkor egy nagyon jó zenekara volt, Szekeres Tamás volt a gitáros. Még a fellépések alkalmával sem találkozhattunk a helyiekkel, külön művészbüfé volt, ahova nem mehetett be más. Vettünk csomó Chivas Regalt, ami ott annyiba került, mint a legfinomabb szovjet konyak.

Hogyan fogadták a venger programot?

Nézd, ők örültek mindennek, ami rock. Ugyanabban az évben jött John Mayall Magyarországra, vele is játszottunk közösen. Nagyon jó zenekara volt, mondták, hogy ha lesz lemezük, dedikálják nekünk. Mayall-al mondjuk nem nagyon tudtunk kapcsolatba kerülni, az Öreg mindig aludt a buszon. Volt nála egy alumínium táska, de hogy mi volt benne, azt sose tudtuk meg.

A szegedi koncert meg is jelent lemezen.

Igen, egy lengyel cég adta ki. 1992-ben nem nagyon ment a zenekar, úgyhogy elmentem a Maxim-ba játszani. A következő évben az ottani zenekar tagjai közölték, hogy ha ezúttal sem megyek velük játszani a nyári szezonban hajóra, akkor kirúgnak. Amikor megkérdeztem Koltayt, mit szól hozzá, azt mondta, hogy menjek nyugodtan, csak egy verslemezt veszünk fel a nyáron. Oké, elmentem. Hazaérkezésem után Marslakó, azaz Marschalkó Zoli közölte, hogy Koltay kirúgott. Bementem hozzá a Rádióba, de szóba sem hozta a dolgot, úgy kellett előhoznom. Aztán lassan visszakerültem a zenekarba. Tudod, most gyere el, mert ezen a felvételen gitározni kéne... Aztán énekelni és így tovább... 2000-ben aztán végleg kiszálltam. Akkor az volt a koncepció, hogy csináljunk olyat, mint a Kelly Family (ők akkoriban nagyon népszerűek voltak). Én ezt nem akartam.

Mennyire vagy elégedett azzal, amit a Kormorán elért?

Lehettünk volna népszerűbbek is, ha játszották volna a dalainkat a Rádióban. Talán nem fértünk bele a szerkesztők koncepciójába? Én mindenesetre akárkinek mutattam a zenénket, nem volt olyan, akinek ne tetszett volna, holott nem vad folkosokról beszélek. Ma már mondjuk nem is olyan nagy divat ez a nemzeti rock, nem is számít olyan lázadó dolognak. Én amúgy nem szeretem azt, ha a népdalokat játsszák el rockosítva, abban nincs semmi. A rockba kell belevinni a folkot.

Említetted a vendéglátózást. Arról milyen emlékeid vannak?

Komphajón játszottunk, ami Anglia-Hollandia, valamint Hollandia-Dánia között közlekedett. Tánczenét adtunk, ülve. Jó volt, nem az a szörnyű németországi típusú vendéglátózás - kivéve, amikor egy, az Egyesült Államok és Pireusz között közlekedő hajón dolgoztam. Az hét hónapos út volt. Ott folyton új műsort kellett betanulnunk, úgyhogy meló után próbáltunk még hajnali háromig-négyig, akkor még csak a zenekar magában. Tíz órától próba az énekesekkel, táncosokkal, este pedig ismét műsor. Az nagyon kemény volt.

Én amúgy mindig tudtam, hogy a zenélésnek egyszer vége lesz, úgyhogy mindig volt hinterlandem. Amióta az EJI-ben (Előadóművészi Jogvédő Iroda) dolgozom, nincsenek anyagi gondjaim. Nézd, én szeretek jól élni - nem luxus színvonalon, de alapvető egzisztenciális problémák nélkül és erre így van lehetőségem.

Tudnék mondani olyan gitáros-énekest, aki most teljesen le van robbanva. A zenéléssel is az a helyzet, hogy egyre gyakrabban szembesülsz azzal, hogy hozzád vágják, hogy Örülj, hogy felléphetsz! Azt nem bírom, ha megaláznak. Van, aki ingyen is elmegy fellépni, mert annyira szereti a színpadot. Jeney is ilyen, gyakran mondja, hogy csináljunk zenekart, mire megkérdezem tőle, hogy mit akarsz? 64 évesen az embernek már nincsenek tervei. A fesztiválszervezők nem ismernek, ha odamennénk, elhajtanának. Az öregek már nem nagyon jönnek el koncertre, inkább meghallgatják otthon a lemezt. Ha a rádiók játszanának ilyen zenét, még lenne értelme.

Drpeter



rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Margit József!




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. szeptember 25. és 2017. október 11. között:









Klipmánia