rockmuzeum.ini.hu

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Pentakill - Grasp of the Undying (2017)

 Látogatottság
Összesen
88209132
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Zelényi Zoltán - interjú (2016)

Interjúk

Zelényi Zoltán a Kossuth Rádió hallgatóinak ismerős lehet, hiszen mintegy ezer Napközben műsort készített szerkesztő-műsorvezetőként a '80-as évektől kezdve, illetve 2007-től az Echo tévéből is ismerős lehet. Azt viszont kevesen tudják talán, hogy a Miniben is énekelt 1968-ban, 1969-ben pedig a Sakk-Mattban is. Neve Ómolnár Miklós Pengék és Halak című könyvében is felmerül a zenekarral kapcsolatban Csuha Lajos visszaemlékezésében. 1973-ban kislemeze is megjelent...




Hogy kezdtél zenélni?

Hat évig tanultam zongorázni gyerekként, de nem voltam jó zongorista, inkább énekesnek voltam kifejezetten jó. Az orgonához nem volt meg a megfelelő technikai tudásom. Amit begyakoroltam, azt azért el tudtam rendesen játszani. Első hangszerem egy Farfisa volt, de még olyan, amiben igazi sípok voltak. Később nagybátyám hatalmas anyagi segítségével tudtam venni egy Capri orgonát. De a Caprit már nem tudtam kihasználni, mert az orgona többet tudott, mint én. Hahaha.

Először egy középiskolai zenekarban játszottam, negyedikes voltam, a Vasútgépészeti Technikumba jártunk. Baráti körből jöttek a többiek. 1966-'67 körül két évig csináltuk ezt. Primitív eszközökön játszottunk, például a bizományiban vettünk 40 forintért néprádiókat, kiszereltük a hangszórókat, azokhoz csináltunk hangfalakat. Mint fadoboz, nem volt ez komoly rezonáns, de megszólalt a zenekar.

És egyszer csak a Miniben találtam magam, mikor Török Ádám elment egy időre. Kiss Zoltán basszus, Czipó Tibor szólógitár és Szerb László dob volt a felállás. Összevesztek valamin Ádámmal és nem volt énekesük. Ez 1968 elején volt, tavasszal egy darabig, talán még a nyár elején is. Aztán kibékültek és rám már nem volt szükség. De ez így van jól. Amíg ott voltam, játszottuk persze a Hendrix és Cream dalokat, meg a Troggs nótáit.

Elég jól énekeltem, de volt két problémám, az egyik állandóan végigkísért. Ez a probléma az volt, hogy én basszbariton hangfekvésű vagyok, miközben a legtöbb sláger nem erre íródott. A másik problémám pedig az volt, hogy az a zenei stílus nem annyira tetszett nekem, amit a zenekar játszott.

Ez elég vicces, miközben a hazai blues-rock-progersszió két legfőbb zenekarában is énekeltél.

Igen, én a Beatles - Stones ellentétpár közül is inkább a Beatlest szerettem. E két problémám volt később a Sakk-Mattban is a meghatározó. A hangfekvés nem felelt meg istenigazából, bár kiénekeltem mindent, csak hát megszenvedtem vele, mert minden állati magas volt.

Látom a fotókon, hogy egy Európa nevű zenekarban is énekeltél, ahol Nagy István basszusgitáros is feltűnik. Milyen érdekes, hogy te, volt Mini tag vagy éppen, ő pedig leendő.

1969 februárjában készült a fotó, az idősebb úr Láng Lajos, sok koncertet szervezett nekünk vidéken is. Úgy emlékszem, innen kerültem a Sakk-Mattba. Sajnos nagyon összefolynak az emlékek.

Hogy kerültél a Sakk-Mattba és hogyan emlékszel erre az időszakra?

Harmath Albertet váltottam. Bélát nagyon tiszteltem. De az nem esett igazán jól, hogy mindig éreztem, hogy ő egy nagy zenész és én meg olyan kicsi vagyok mellette. Nem tudtam gitározni, sőt fogalmam se volt róla, de mindig azt kértem, transzponáljuk le a dalokat. Én billentyűs voltam, az nekem egy grafikon, azon ki tudom rajzolni a zenét. De a gitáron ez ugye másképpen működik. És ezen Bélával mindig vitatkoztunk. Ő meg nem mondta, hogy azért nem, mert másképpen szól egy lefogott húr, mint egy szabadon zengő és más a hangzás. Persze, neki volt igazai. "Nem transzponálunk, énekeld ki."

A másik vitánk meg a kiejtés körül folyt. Mindig azzal jött, hogy az nem úgy van. Csak közben én tudtam angolul és le is írtam a dalszövegeket, de neki az úgy nem tetszett. Sokszor nehéz volt, mert szlengben énekeltek a felvételeken, de segítséget is kértem, sőt meg is szereztem eredeti szövegeket. Persze nem ment a liverpooli kikötői munkásszleng, Béla meg közben azt kívánta, hogy ugyanúgy szóljon, mint a lemezeken. Nem tartott sokáig ez, bár a Danuviában többször felléptünk. Ott próbáltunk is, de több alkalommal a kiskonyhában is próbáltunk Béláéknál, unplugged-szerűen.

Egy Mayall dalt nagyon sokat gyakoroltunk, pedig nem is volt igazán énekes szám, de a közepén volt egy ereszkedő dallammenet. Magyar nyelvű dalokat nem játszottunk. De be kellett látnom: az nem megy, hogy a basszbariton hangommal ezeket a dalokat sorozatban énekeljem. Kettőt elénekeltem és már kivolt a torkom. Elég nagy hangterjedelmem volt, de a magasak nagyon megerőltették a hangszalagjaimat. A Sakk-Mattban csak énekeltem, nem billentyűztem.

Jelentkeztem végül a Magyar Rádió Tánczenei Stúdiójába, fel is vettek. Évfolyamtársak voltunk Szűcs Jutkával és Cserháti Zsuzsával. Mind a kettőbe fülig szerelmes voltam, egyszerre, eredménytelenül. Egyel előttem járt Katona Klári is ebbe az iskolába. Szólóénekesként már tudtam olyan dalokat választani, amik megfeleltek a hangfekvésemnek. Mikor végeztem, Bolba Lajos adott egy számot nekem az 1973-as Made In Hungary-ra. Ez volt a Lazíts egy kicsit az életeden. Megjelent kislemezen is.

Nagyon érdekes a dal, mintha a két háború közti zsánerű lenne. Volt-e olyan az évek során, hogy valaki megállított azzal, hogy "Uram, nem maga énekelte azt a számot"?

Nem lett sikeres a szám, nekem nincs is meg a kislemez, elajándékoztam. Teljes feledés. Nem volt könnyen megjegyezhető a dallam, nehéz volt elénekelni is, így a közönség sem tudta volna csak úgy dudorászni, mint slágert. És ahogy mondod, kicsit régiesnek is hatott. Nem is voltam elégedett vele, de nem segített senki, hogy mit csináljak a dallal. Az jóval később megtörtént a Napközben egyik adásában, hogy az egyik riportom előtt a zenei szerkesztő ezt a dalt szerkesztette elém, az aranyos volt.

Hogy működött ez akkoriban? Kaptál egy kottát, aztán lesz, ami lesz?

Igen, ez történt. A legközelebbi stúdiós órán a korrepetitor - aki Balassa P. Tamás volt - meghallgatta, de senki nem mondott semmit. Bágya András csinálta a hangszerelést, ő se szólt egy szót sem, hogy hogyan kellene ezt a dalt megcsinálni. Aldobolyi Nagy György - Szenes Iván szerzemény, ők se szóltak bele. Pedig igényeltem volna. Valami olyasmi volt, hogy itt ez a srác, bedobjuk a mélyvízbe, lássuk, mire megy magától. A Stúdió 11 egyből feljátszotta, én ráénekeltem. Mi lehet a gond, nyilván a srác.

Végül felénekeltették Harangozó Terivel is, abból se lett siker. Utóbb azt gondolom, nem találtam meg hozzá a megfelelő stílust, jazzesebbre kellett volna venni. Abba is hagytam az éneklést, mert úgy éreztem, hogy ehhez nem vagyok elég tehetséges.

Tehát jól értem, hogy elvégzed a rádiós képzést, kapsz egy dalt, nem jön be és abbahagyod?

Volt annyi eszem. Valamennyi tehetség nyilván volt bennem, mert a tehetségtelen embereknek nincsen önkritikája. De, de... hát azért. Nézd, én azt láttam, hogy az első vonalba nem fogok beférni. Szép hangom volt, jól is tudtam vele bánni, de Szécsi Pál még a pályán volt, neki pedig hasonló volt a stílusa. Legyek örök második? Na, azt nem. A lett volna a legfontosabb, hogy egy előadói stílust és karaktert alakítsak ki, de azt nem tudtam. Próbálkoztam, gondolkoztam, igyekeztem, nem sikerült.

Az ember fiatalon próbálkozik ezzel-azzal. Amíg énekelgettem, azért közben végig volt állásom. Mivel technikumot végeztem, a Filmgyár fejlesztési osztályán dolgoztam. Például a pasaréti filmgyár díszlet-előkészítőjének teljes porelszívó rendszerét én terveztem. Én csodálkoztam a legjobban, hogy működik. Hatalmas képletek segítségével kellett turbulenciát számítani. Mindenféle szakkönyvekből készültem fel a csőrendszer megtervezésére.

Érdekes ez, zenészként azt gondolnám, hogy mondjuk hangmérnökként helyezkedsz el a filmgyártásban.

A hangmérnöki munka nagyon komoly dolog. Akkoriban a rádióban az komoly zenei képzettséget és lehetőleg villamosmérnöki végzettséget feltételezett. Nem véletlen, hogy egy filmalkotás esetén a hangmérnök a négy legfontosabb alkotó egyike a rendező, a vágó és az operatőr mellett. És azért e közben szereztem egy felsőfokú filmgyártói képzettséget is. Mikor a tévében dolgoztam, én voltam az egyetlen a szakmában, akinek a kamera mindkét oldalára volt valamilyen szakképesítésem. Hahaha.

Hogyan lettél újságíró?

1975-ben jött a Riporter Kerestetik, gyerekkoromban meg a Riporter Örsben Vajek Robi bácsival részt vettem. Koncz Zsuzsikával és Strasser Tibikével, aki azóta sztárügyvéd lett. Vajek Róbert tanárember volt és ő készítette az '50-es évektől a Rádióban a gyerekműsorokat. Ő adta a kezembe életemben először a Kossuth Rádió mikrofonját. Némi idő elteltével pedig szerkesztő-műsorvezető lettem. A Riporter Kerestetik alatt már tanárképző főiskolás voltam, a mellett az újságíró iskolát is elvégeztem. Ehhez a munkához kell egy diploma, de utána a szakmát tanulja az ember a gyakorlatban is tovább.

Voltam tévés is évekig, majd a Napközben műsorát szerkesztettem. Ez volt az első olyan magazinműsor a Rádióban, ahol nem követelték meg előre, hogy leírjuk az utolsó szóig, hogy mi fog elhangzani. Óriási dolog volt ez 1984-ben. Miközben előtte mindig jött a lektor és mindent előre meg akart hallgatni. De hogyan? Ez élő adás! Kísérleti nyuszik voltunk, hogy szabadjára engednek néhány fiatalt, és remélték, hogy nem lesz rendszerellenes a műsor. Nem is lett. Szerethető volt, sokáig csináltam, 2007-ben jöttem el, átmentem az Echo tévéhez. Ma már nyugdíjas vagyok, bár most még szeretnék valamit csinálni, keresgélek.

Hogyan emlékszel a beatkorszakra?

Van egy dolog, amit elhatároztam, hogy elmondok... ha akarod, ha nem. Hahaha. Nekem az volt az érzésem az egész zenéléssel kapcsolatban, hogy ez egy marha jó iskola. Az életre. Nem kell feltétlenül zenésszé válni annak, aki részt vesz egy ilyen tinédzser zenekarban. De ahol nincs egy felnőtt jelen vezetőként, ott ennek a kis csoportnak önállóan kell összeformálódnia. Az együtt dolgozást, az együttgondolkodást, a vitákat, a veszekedéseket mind megszenvedve, ez kihozhat egy jó eredményt. Az az ember, aki ilyenben részt vett, az később bárhol, akár egy munkaközösségben is, jobban meg fogja találni a helyét.

Furcsa módon, ez már akkor eszembe jutott. A másik később jutott eszembe. Ez az egész, épp azért, mert mozgalomszerű volt és minden pincében dübörgött valami, ez komoly társadalmi mozgás is volt, ami még igazán fel sincs mérve, hogy milyen hatással volt az akkori magyar társadalomra. És érdekes, hogy ugyanez nyugaton is milyen hatással volt. Olyan embereknek, akiknek ez a szakmája és ugyanakkor mernek igazat mondani, azoknak ezt meg kellene vizsgálnia. Nem is a zenének volt ilyen hatása, hanem, hogy fiatalok kis és nagyobb csoportokat hoztak létre. Lehetett volna az gombfoci csapat is, de mégis a zene volt a gyűjtőtégely. Nehezítette a társadalom atomizálódását, ami később bekövetkezett és mára már katasztrofális méreteket öltött.


Bálint Csaba (2016.09.20.)
rockmuzeum.ini.hu




 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Interjúk
· Szerkesztette: bcsaba


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Interjúk:
Interjú Szaszával és Matyival, a Sex Action tagjaival...


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.51 Seconds