rockmuzeum.ini.hu

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Depeche Mode - Spirit (2017)

 Látogatottság
Összesen
83543968
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Beatinterjúk I.


 Láng Péter interjú - 1. rész (2016)

Interjúk

Láng Péter a beatkorszakbeli Omega és a Hungária multi-instrumentális zenésze, de játszott az Illésből alakult Stringsben, a Thomasticban és abban a Pannóniában is, ahol Radics Béla is tag volt. Az Omega alapításában olyan szinten vett részt, hogy magát a nevet is ő találta ki, mely a jelenleg bevett kánonnal szemben már korábban megvolt, mintsem eddig gondoltuk! E mellett a zenekari cuccok értő építője is volt, több zenekar az általa gyártott felszerelésen játszott a beatkorszakban. Talpig úriember, kellemes, értelmes fazon. Kimerítően pontos és nagyon fontos interjú következik. Ma az Omega történetéről beszélgetünk.





Hogy kezdtél zenélni?

Öt-hat évesen ültem a rádió előtt, figyeltem a klasszikus zenét. Nagymamám kérdezte, mi akarok lenni? Hát, karmester. Debrecenben éltünk, de jött a kitelepítés, mindent elvesztettünk. Az lett a vége, hogy a saját házunkban végül ők kaptak egy szobát... bérbe. Úgyhogy az első hangszer így egy papírzongora lett. Ki volt rakva az asztalra egy rajzolt billentyűzet, azon tanultam. Gyorsan megtanultam szolmizálni, ez ugye hangnemtől független, ez később nekem nagyon sokat segített.

Felkerültünk Budapestre, egy társbérletbe. Mindig azon a hangszeren tanultam, ami a szomszédnak volt. Nyolc évesen bekerültem Pesten a Kapisztrán Kórusba, a budai ferencesekhez. Itt az Erkel Színház zenészeinek a gyerekei képezték a kemény magot. Ez nem volt kötelező kórus, ennek dacára soha senki sem hiányzott, pedig hetente kétszer három órás próbák voltak. Bach, Mozart, mindent énekeltünk, és az összes misét. Hat évig voltam a kórusban. Közben a szomszédban lett egy trombita, kölcsönkértem, mert hétvégente a szomszéd gyerek sosem volt otthon. Kölcsönadta a kézzel írott kottáit, Cseresznyevirág, Summertime, ilyesmik voltak benne.

Ugyan oboista szerettem volna ekkor éppen lenni, de a hangszer egy félévi átlagfizetésbe került volna. Egy hétvége alatt megtanultam a kottából az összes számot. Ez egész életemben végigkísért, hogy kezembe akadt egy hangszer, azon rögtön megtanultam játszani. Körülbelül a mai napig 40 hangszeren játszottam.

Hogy jön a beatzene?

Legkedvesebb szórakozásom a zene mellett már gyerekkoromban is a technika volt. Mindenből mindent építettem. 16 évesen szólt valaki, hogy van egy jó banda a Jégbüfé mellett egy pincében. Ők voltak Zoránék. 16 évesen még nem engedhettek volna be, de az elsőáldozós öltönyömben valahogy beengedtek. A meghallott zenétől olyan szívdobogást kaptam, hogy én is ezt akartam ettől fogva csinálni.

Elekes Zoli volt a szaxofonos, megálltam előtte, én még olyat a rádióban sem hallottam. Zoránnak volt egy szép fekete gitárja és egy TV dobozában volt egy erősítője. A Metró Klubban lehetett olyan zenét játszani a metró építőinek, amit máshol nem. Onnantól fogva állandóan ide jártam, végül egy másik szomszédtól kaptam egy szaxofont. Ekkor a József Attila Gépipari Technikumba jártam, két hét múlva a farsangon már közönségdíjat nyertem a szaxofonozásommal. Ekkor ugye már ment a trombita, szájharmonikáztam is minden hangnemben, három hangszer már ment.

Szóltam Elekes Zolinak, hogy én is szaxizok, de olyan furcsán szól. "Hol laksz?" - kérdezte. Az Anker közben. "Én meg a divatcsarnoknál, holnap felugrom, megmutatom, hogy kell." Tényleg feljött, meghallgatott, Jézus Mária. Megmutatta, hogy kell igazából fújni és vett nekem egy új szaxofonfejet is, mondta, hogy jövő héten jön, ellenőriz. Jövő hétre már tudtam az összes számot, amit Zoránék játszottak. A szolmizálás miatt minden a fejemben van, csak a hamis hangokkal nem tudom, mit kell csinálni.

Mikor Elekes Zoli másodszor jött, jött vele egy srác is, osztálytársa, Kiss Zoli. A Vasútgépészeti Technikumba jártak. Nálunk mindig volt zsíroskenyér paprikával, "huszárrétes". Mindenki kapott. Ettünk, miközben mondja Elekes Zoli Kis Zolinak, hogy na, kész a zenekarotok, kész a szaxofonosotok. Kérdem, ki lesz az? "Hát te." Összejöttünk a próbára. Benkő Laci volt a zongorista, Kiss Zoli volt a dobos, Bánkúti Győző volt a trombitás, Tornóczky Feri pedig a gitáros. És én lettem az ötödik. Így alakult meg az Omega.

Mikor történt ez, és ekkor már ténylegesen Omega volt a nevetek?

1960 végén járunk, másodikos voltam, és akkor még persze semmilyen nevünk nem volt, csak megalakult egy zenekar. Próbáltunk próbálni, ahol lehet, és hakniztunk itt-ott. 1960 szilveszterén játszott a zenekar először közönségnek a volt Hangulat Bárban. Ez egy Kisz hely volt, és ott próbáltunk is. Duane Eddy számait játszottuk, Égi lovas, Rebell, Crossfire. Mikor Bánkúti Győző megtanult furulyázni, elkezdtünk Johnny and the Hurricanes számokat is játszani.

Hamarosan építettem a Tornóczky Ferinek egy erősítőt. Én nem TV dobozba szerkesztettem, mint Zorán, hanem egy dobozt külön is csináltattam hozzá, ugyanis Feri erősítője egy iskolai 16 mm-es vetítőgépnek a hangrésze volt, egy öntött vasba belepakolt, orosz hangszóróval kiegészítve, aminek még fogantyúja is volt. Egy nylon szatyorban hurcolta. Szörnyű volt, a drótok mindenfelé lógtak, én meg ugye technikumba jártam, ránézni sem mertem. Csináltam hát egy jobb felszerelést. Nyáron a Balcsin villanyszerelő inas voltam, volt gyakorlatom és a nyári pénzből némi alapom is.

Láttam, hogy Zorán egy magnó mikrofonjába a buli végén, de csak a végén énekelt három-négy számot. Például az Oh Carol-t, jó szaxiszólóval. Valakinek nálunk is kell énekelni. Ez lett a Benkő Laci, csináltam neki egy mikrofont is egy púderdobozból, lett egy saját készítésű keverőnk is.

Hogy kerültök a Várba?

Vágytunk mi is egy törzshelyre, mint amilyen a Metrónak volt, ahová 100 ember fért be, több nem. Az egyik bulin, az FMK-ban öreg srácok - akik legalább 22 évesek voltak, de akkor az óriási életkori szakadék volt - hallottak bennünket. Patkó Márton, a Hess András téri Diákotthon elnöke odajött hozzám és elmondta, hogy szeretnének magukhoz egy olyan zenekart, mint a Bercsényiben az Illésék. Én voltam a... hát, hogy is nevezhetnénk ezt? "Adminisztratív vezető" a zenekarban. Másnap elmentem a Várba, a nagyterem akkor még le volt bombázva, le is volt zárva, de volt egy kisebb terem.

Le is szerződtünk, de valami nevet be kellett írni a szerződésbe. Hát, mi legyen az? Szabó Lajos barátommal tépelődtünk ezen. Épp a szögsebességről tanultunk a suliban, legyen Omega. Ez a szögsebesség mértékegysége. Alfa a kezdet, de azt hagyjuk, hisz mi leszünk a csúcs, legyen Omega. Minden zenész ugye nagyon szerény. Az is szempont volt, hogy az egész világon ki tudják mondani. És a mai napig megvan valahol maga a szerződés is. Ez 1961 végén történt, mert a szemeszterben már játszottunk.

Balog József kiváló, az eddigi tényeket és az azokból eredő következtetéseket összefoglaló munkája a jelenlegi kánonról itt olvasható, a tagok visszaemlékezéseiből az derül ki, hogy 1962. szeptember 23-án volt az első koncert Omega néven.

Hát ők úgy emlékeznek, de ennek is megvan az oka. Én 1968-tól folyamatosan külföldön élek, ez az első zenei interjú, amit velem készítenek, te vagy az első, akit a személyem érdekelt. Olvastam én is ezeket, meg, hogy a rendezőség találta ki a nevet, hát nem. Künsztler Tamás sem játszott még velünk, amikor Meckyék érkeztek, akkor még Kis Zoli volt a dobos, de majd erre is kitérek.

Hogy ez miért alakult így, azt messziről kezdeném. Először is, mi sosem voltunk Próféta zenekar. Tornóczky Feri elment Ungár Pistihez gitározni, ő lett közülünk ezzel az első profi. A mai napig állati jó gitáros és állati szerény manus. Amíg nálunk volt, mindig ő aranzsált, kottapapírra leírta a nótákat, a tagok azt tanulták be. Egy nap alatt három-négy számot betanultunk így.

Mikor Feri elment, akkor Benkő Laci hozta Kovacsics Öcsit szólógitárosnak. Volt egy kofferbe szerelt házi készítésű erősítője, ami nagyon jól szólt és jól is nézett ki. Vele jött Varsányi István, a Gergely is, pedig addig az Omegának nem volt basszusosa, mert Benkő Laci balkézzel megoldotta. Így lettünk hattagúak.

Fokozva az olvasók kíváncsiságát és feszültségét - gonosz módon idegesítve mindenkit -, rákérdeznék egy mellékszálra a történetben. Varsányival így ketten lettetek műszakiak a zenekarban?

Mindketten gyártottunk, igen. Elektroakusztikus szakember akartam lenni, már 13 évesen tudtam, hogy lesz egy hangstúdióm, mert ekkor már jártam a Rottenbiller utcában, ugyanis Deák Tamás felfigyelt rám, a szájharmonikázásomra. A Rádióban több felvételen szerepeltem. Persze akkor még egy négysávos magnóra vettek, 12 hegedűssel egy Big-Band-et. Nagyon kemény volt, egyszerre kb. tíz számot kellett felvenni és nem lehetett hibázni! Lekopogom, jól sikerült! Ezek közül sok megjelent lemezen is, de már nem tudom megmondani, milyen számok voltak ezek.

Mikor végeztem a technikumban, nem továbbtanultam, hanem beültem az Elektroakusztikai Gyárba - ez volt az EAG -, mert tudtam, hogy van ott egy professzor, akit Lamontnak hívnak, és akusztikát tanít, ott dolgozik egy laborban. Mondtam, hogy őt keresem, bár előtte nem ismertem. Beengedtek, holott katonai őrizet alatt ment a fejlesztés. De nem volt ott, hiába vártam rá egész nap. Napokig jártam oda, mindenkivel barátkoztam, kikérdeztek szakmai dolgokról, a harmadik napon lejött a főkonstruktőr, kérdezte, mit keresek én itt? Elektroakusztikus akarok lenni. Az mi? Hát, szerintem a mikrofontól a hangszóróig. Nevetett.

Elkezdett telefonálni, itt egy gyerek, itt akar maradni, hát felvettek. Az EAG egyébként a KGST összes rádió és tévéállomásaival foglalkozott, minden más csak melléktevékenység volt, így az EAG erősítők is, nem volt ez nekik fontos. Első feladatom egy stúdióhangszóró tervezése volt. Mikor kész lett, elkezdték a rádióban is ezt használni. Mellékesen minden nap fusiztam, engedték a meló után. Itt már csináltam erősítőket, visszhangokat, kapcsolókat, sok zenekar használta. Például itt a Rockmúzeumban találkoztam Kubicsek Sanyival, a Nevadának is én csináltam cuccot. Csináltam nekik egy elektromos orgonát. Egy gyerekharmóniumba építettem elektronikát, öt csővel. És megszólalt. Először az Omegának ajánlottam fel, de Gergely is csinált egy hasonlót, az ő verzióját kultiválta a zenekar.

E fontos kitérő után, térjünk vissza a '62 őszi felállás kialakulására.

Varsányi érkeztéről azért el kell mondjam, meg kellett beszélnem Patkó Mártonnal is ezt, hogy belefér-e egy plusz tag, hisz volt esténként 100 forint gázsi is fejenként. Belementek. Varsányi Gergő épített magának egy nagybőgő nyakból egy elektromos kontrabasszust. Igazi basszusgitárt akkor még képen sem láttunk. És ha ez még nem lenne elég, Gerő és Öcsi társaságában volt egy hullámos hajú gyerek, aki hozott magával egy Hopf gitárt, ami marha jól nézett ki, hasonlított a Stratocasterre. Mindenesetre nyugati volt! Ő volt Mecky. Mindig jó szajréi voltak, volt egy nagymamája Nyugat-Németországban. És később lett egy N.S.U. kocsija is.

A Mecky név onnan volt, hogy a frizurája hasonlított egy, az akkori időkben népszerű, álló és cigarettát szívó sündisznófigurára. Nem beszélt egy szót sem, de bedugta a gitárját Kovacsics erősítőjébe és elkezdett játszani. Mecky a Gergely osztálytársa volt, így csatlakozott ő is hozzánk. Ezzel már heten lettünk. Öcsi azt mondja, nem emlékszik, illetve az általad is említett összefoglaló is azt mondja, hogy Öcsi csak '62 novemberében jött, de ez nem így van, ő az 1962-es őszi idény elejétől velünk volt, egyszerűen ő váltotta Tornóczky Ferit. És ebben az időszakban hozták helyre a Várban a lebombázott nagytermet, oda már több ember fért be.

És arra a kérdésre, hogy miért emlékeznek úgy, hogy ezen az 1962. szeptember 23-i dátumon volt az első koncert Omega néven, az a válasz, hogy ők nem tudták csatlakozásukkor, hogy a zenekarnak már van neve, hanem a koncerten szembesültek a kitett plakáttal először. De az nem az első plakát volt. Ennyi. És a dobos ekkor még Kis Zoli volt, Künsztler Tomi, vagyis a Próféta ugyan járt koncertjeinkre nézni minket, de még nem ő játszott. Kis Zolit Mecky indítványára cseréltük ki Künsztler Tomira. Ő mindig rendet csinált a maga módján. Mindig ő volt az Omega esze, aki egy-két mondattal minden problémát el tudott okosan intézni. De neki Kis Zoli nem tetszett, ciki volt a dobszerelése, vagy ilyesmi. Más probléma nem volt vele, hisz az magáért beszél, hogy mikor kikerült az Omegából, egyből a Metróba került. Két évig volt Zorán dobosa.

Ha már itt tartunk, habár szinte ugyanazokat a számokat játszotta minden zenekar, az Omega, az Illés és a Metró közt már ekkor volt különbség. A Danuviában is lett helyünk, csináltunk is 1963-ban egy hármas közös koncertet. Ez azért volt nagy dolog, mert a Danuviába mindenki bejöhetett. Ha befért. A korábbi klubokba, Metró Klub, Vár, Bercsényi, 100-200 ember fért be, az egyetemi klubokba helyi diákigazolvány kellett, klubtagsági, itt pedig a sokszorosa lehetett a közönség, és öt forintért mindenki bejöhetett. Nem kellett tagsági. És itt nagyobb hangerő is kellett, nagyobb volt a terem. A Danuviába járt le Künsztler Tomi is egyébként, ez még a nagy Sportcsarnoki buli előtt volt. Kiss Zolival egy időben ment el Bánkúti Győző is, hiszen erre az időszakra a Shadows megjelenése kinyírta a rézfúvósokat a zenekarokból.

Miért hívtátok meg a konkurens zenekarokat? Nem volt ellenségeskedés?

Á, dehogy! Haverok voltunk, semmi féltékenykedés nem volt, ekkor még egyik zenekar sem tudta kielégíteni azokat az elképesztő igényeket, amit a közönség támasztott, sehová nem fért be az összes érdeklődő, minden klub dugig volt, nem szívtunk el egymástól közönséget. Volt, hogy a Várban csengett a telefon, Illés Karcsinak kihúzták egy fogát, nem tud fújni, menjek át. És átmentem, játszottam két órát, aztán taxival vissza az Omegához. Barátok voltunk az Illés zenekarral.

Érdekességképpen: Egy pár hete Farkas Ádám ezt a sztorit úgy mesélte el, hogy Illés Karcsi vérző szájjal, de játszott.

Így volt, megpróbálta, de egy idő után fel kellett adnia, viszont több órás bulik voltak, helyettesíteni kellett, hát beugrottam. És olyan volt a légkör, hogy az Omega tagjai elengedtek, addig olyan dalokat játszottak, amiben nem feltétlenül kellett szaxofon. De volt olyan is, hogy Nényei Tas pozanozás közben sérvet kapott. Egyébként tőle tanultam pozanozni, át akartak venni hozzájuk, de nem mentem. Mindegyik zenekar ismerte egymás repertoárját, nem okozott problémát a helyettesítés.

Illés Lajos egy kiváló, lezser srác volt, mondta: "Na, Péter, ereszd el." Az a zenekar nagyon jó volt. Egyik szám jött a másik után, fergeteges iramban, Lajosból áradt szét a többiekre az energia, és ha valaki ne adj isten mellényúlt, nem fintorogtak, hanem mosolyogtak, az a zenekar nem csak zenélt, hanem játszott!

De visszatérve a három híres zenekar közti különbségre. Mecky mondta, hogy "az Illésék játszanak a legvidámabban, Zoránék a legszebben, mi leszünk a leghangosabbak. Péter, Gergely, nekünk új erősítők kellenek." Így készült el a sok fényképen látható T-formájú ládarendszer, ahol minden hangszernek és az éneknek külön 100 wattos erősítője volt. Az EAG-tól elkértem a roncsokat, Varsányi azokba építette bele az erősítőket.

A Kiss Zoltán - Künsztler Tamás tagcsere után, gondolom a következő változás Koncz Zsuzsa érkezése volt. Benkő Laci úgy emlékszik, veled ment el Koncz Zsuzsát leszólítani, mikor be akartátok venni a zenekarba, mert te voltál a legszemtelenebb közületek.

Á, nem. Meczky mondta, hogy kéne egy lány, aki jól énekel. Láttam Zsuzsát a Ki Mit Tud?-on, és tudtam, hogy jár korcsolyázni a műjégpályára, hisz én is jártam. Mindig egy társasággal volt, marha egyszerű, odamegyek, megkérdem. Kimentem, ott volt, mondtam, hogy ne haragudj, hogy leszólítalak, Láng Péter vagyok, az Omega együttes szaxisa, van egy állandó helyünk a Várban, szeretném, ha eljönnél meghallgatni minket.

A Sportcsarnokban már nálunk énekelt. A közönség nagyon szerette, kapott egy fél gázsit, 50 forintot a Várban. Az lett a vége, hogy a Sportcsarnokban Zsuzsa szólistaként arany díjat kapott, Zoránék és az Illés szintén aranyat kaptak, mi meg csak ezüstöt. És Illésék rögtön lecsapták a kezünkről Zsuzsát. Itt, a Sportcsarnokkal kapcsolatban el kell mondjam, Nényei Tas az esemény után rögtön visszakérte a korábban kölcsönadott pozanját. Tehát itt már elkezdődött némi rivalizálás és utána nem sokkal már megjelentek az újabb zenekarok, Scampolo, Atlantis és a többiek.

Hogyan emlékszel a sportcsarnokos botrányra?

Nézz oda, minden emberre kellett volna egy rendőr, ha ott rendet akartak volna, vagyis olyan rendet, amit az akkori állam elvtársai szerettek volna. Illéséknek akkor már megszervezett közönségük volt. Illés Lajos azt a politikát folytatta, hogy ők a legszebb zenekar és aki hozzájuk akar dörgölődzni, az jöhet is, de válogathatott. Nekik például már volt külön technikusuk is, sokkal szervezettebbek voltak. Például volt beépített showelemük is, a közönségből felhívták Hantos Balázst, aki mély hangján egy számot, a Brontosaurust énekelt el. Óriási basszusa volt! És egy ilyen húzáshoz, Illésék részéről akkoriban elképzelhetetlen bátorság kellett!

Na, ez a szervezett közeg egy Illés blokkot képezett a nézőtéren, az Illés koncertjének végén kifeszítettek egy állati nagy lepedőt, rá volt írva, hogy Illés. És ilyesmi akkoriban csak május elsején fordulhatott elő, a lepedőkön pedig csak munkásjelszavak lehettek! Úgy felkorbácsolták a közönséget, hogy elsöprőek voltak. Ilyenformán, nyilván ők lettek a felelősek a felelősségre vonáskor. Ludasak nem voltak, csak okozók.

Ez a fesztivál úgy zajlott, hogy két színpad volt egymással szemben, így váltották egymást a zenekarok, rövid szünettel. Zsuzsa kettőt énekelt velünk, az egyik a Locomotion volt, a többieknek nem is volt énekesnőjük. Illésék utánunk jöttek.

A következő tagcsere Laux Józsi érkezése volt, gondolom.

Laux akkor jött, mikor én érettségiztem, 1963 nyarán, valamikor. Ekkor volt egy nagyon komoly fertőzésem, vérrákra gyanakodtak, de elkezdtem lassan gyógyulni. Akkor ez után hepatitiszre gyanakodtak, de kiderült, hogy hongkongi vírus volt. Mindenesetre öt hónapig nem tudtam zenélni, ekkor jött helyettem Harmath Laci. Neki volt egy Selmer szaxija, és nem mellékesen a papája az OSZK-nál volt stúdióigazgató. Lacival összebarátkoztunk, mutatta, hogy fúj, hát leestem a székről, baromi jó volt. Zseniális alak volt, egy hónap alatt megtanult például gitározni is. Mikor meggyógyultam, visszajöttem, ekkor a zenekar már a Rózsa Ferenc Kultúrotthonban játszott.

Szegény Józsi most halt meg és olvastam, hogy sokak szerint az Omega alapítója volt. Bár ezek a hónapok történetileg csak apróságok, és egymás közt sem volt ez soha nagy kérdés, de azért a pontosság kedvéért érdemes ezeket a dolgokat rögzíteni. Az Omegában sokáig nem volt igazán konkrét vezető személyiség.

Hogyan érkezett Somló Tamás?

Hát, azt történt, hogy 1964 őszén bevittek katonának. Kerestünk egy új szaxofonost. Hirtelen történ minden, szerdán kaptam egy papírt, hogy hétfőn be kell vonulnom. Kicselezni nem tudtam, nem volt mese. Anyám özvegy volt, nem volt fater, akit megkérdezhettem volna, mi a teendő. A közönségnek bemondtuk, hogy ha valaki tud valakit, meghallgatjuk. De Laux mondta, hogy van egy fiatal srác, az artista iskolába jár, ismeri a családot, mindenféle hangszeren játszik.

Tomi eljött a hétvégén a bulira, odaadtam neki a szaxit - nem volt saját hangszere -, beszállt egy rock and rollba. Mindenkinek leesett az álla. És tudott hegedülni és még egy csomó hangszeren játszott. Hát ezt az embert meg kell fogni. Írják néhol, hogy Somló az Omegában tanult meg szaxofonozni. A fenét. Már az Atlas-ban is fújt korábban. És az is felcsigázta az érdeklődésem, hogy artista volt. Mikor kiengedtek a seregből, eljártam próbáikra is az artistaképzőbe. A zenebohócság mellékes volt neki, kiváló zsonglőr volt, két lány állt a vállán, nekik dobálta a két másik tag a buzogányokat. Világszámuk volt. Le a kalappal előtte.

Sikerült idő előtt, pontosan egy év és egy nap után leszerelnem, novemberben, mert én voltam voltam a családfenntartó. Ez sajnos így is volt, mert Anyám nagyon-nagyon beteg lett. Az Omega visszahívott rögtön. De Somló az egy év alatt átvette a frontember szerepét, hisz senki nem tudott úgy énekelni, mint ő, és senkinek sem volt olyan varázsa. Azt csinált a közönséggel, amit akart. Ekkor már Wittek Mari is a zenekarnál volt. Kovacsics Öcsi volt ekkor már a zenekarvezető, valakinek járnia kellett helyettem, a katonaság alatt tárgyalni.

Benkő Laci meg is volt sértődve, hogy ez a poszt nem az övé volt, de nem tudott akkor még szervezni, és a családja is mindig fúrta a zenekarozást, a papája mérnököt akart belőle csinálni. Lacinak nem volt könnyű. Megszavaztuk, hogy legyen Kovacsics Öcsi, de ennek meg az volt az oka, hogy Öcsi apja nagyon szerette a fiatal lányokat, le is járt minden bulira e miatt. Mindig ott nyüzsgött, grandsenior volt, jó dumával, Öcsinek volt ezzel egy támasza. Mecky nem akart vezető lenni, ő egy csendes víz partot most típus volt.

Öcsi azt mondja, azért választottátok őt, mert a nagybátyja szabó volt és megtanult tőle ő is varrni, ő volt a legelegánsabb, ha tárgyalni kellett menni.

Hát, szabó volt ő is, meg az én Édesanyám is. Anyám csinálta Zoránék első egyenruháját, és az Omega első és második egyenruháját is. Ehhez a nadrágot már Öcsi varrta, a plüsslila zakót Édesanyám.

Arról, hogy Benkő Laci nem volt olyan nagy szervező, eszembe jut, hogy valahol ennek köszönhetően kezdett el Mecky énekelni is. Az történt, hogy Laci lekötött egy koncertet Budán, én meg a Dáliában. Mindezt ugyanarra a napra. Lemondani nem lehetett, mit csináljunk? Hát váljon szét a zenekar, egyik fele itt játszik, a másik ott, közben csere. A csere időpontjában beesett a zenekar egyik fele, kérdeztem, hogy sikerült, hát Laci mondja, hogy jól, Mecky is énekelt egy pár számot. Tud egy csomó rock and rollt. Kiderült, hogy tényleg tudja kívülről őket. Következő koncerten már teljes felállással elkezdtük őket nyomni. Jöttek az angol veretes slágerek, Troggs, Getnó, Meckynek ez nagyon jól állt.

Mindenesetre, visszatérve a leszerelésemre, hiába hívtak, én nem tudtam visszajönni, mert szó szerint "két dudás" lett volna a zenekarban, Somló Tomival. Tomi énekelt is, én nem énekelek olyan jól. Dögös, fekete hangja volt, inkább keresek egy másik zenekart. Ez lett a Strings, akik nemrég alakultak az Illésből, Tas hívott. Gellért Pierre volt a dobos, Tas, Halász Öcsi , Farkas Ádám, Kardos István, meg három énekeslány. Nem tudom, ki volt előttem a szaxis, de lehet, hogy Illés Karcsi, mert őt végül kitette Illés Lajos a zenekarából, de ezt igazából nem tudom.

Folytatás itt!


Bálint Csaba (2016.09.22.)
rockmuzeum.ini.hu




 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Interjúk
· Szerkesztette: bcsaba


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Interjúk:
Interjú Szaszával és Matyival, a Sex Action tagjaival...


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.42 Seconds