Dionysosrising Blog

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Szabó Gábor emlékére (1946-1982)

 Látogatottság
Összesen
82775975
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly



 Lőrincz Sándor Lörke interjú - 2. rész (2016)

Interjúk

Hogy jött össze a zenekar - Revue '86, majd '87?

Ez egy jó kérdés. Szekeres Attilát, a basszusgitárost már jó pár éve ismertem. Azt nem tudom, hogy Machát Zsolt, a dobos, hogyan került be. Hogy miért kezdtem én gitározni és énekelni, mikor nincs semmi hangom? Talán mert nem volt más. Egy koncertünk volt a Petőfi Csarnokban...






Én többről is tudok...

Lehet, de hozzátartozik a történethez, hogy én akkoriban már bőven cuccoztam, így aztán sok dolog kiesett. A mai napig többen mesélnek történeteket, amikre nem is mellékszem, de akkor beugranak. Visszatérve a zenekarra: nem akartam gitározni és énekelni is. Aztán jött egy elég furcsa nevű srác, nem jut eszembe, hogy hívják...

Pál Konstantin

Igen, ő. Nagyon jól énekelt, de valahogy nem volt olyan a zene, amilyet én szerettem volna. Azért is szálltam be, mert szerettem volna a Marina Revue feloszlása után tovább zenélni. Aztán kiléptem - még 1986-ban, akkor Fidó jött a helyemre -, mert nem ilyen zenét akartam játszani.

Ebben az időben, milyen zenék hatottak rád?

Két olyan zenekar van, amire azt mondtam, hogy kurv*ra hatott rám, az egyik a Dead Kennedys, a másik pedig a Voivoid. Más műfajban nagyon szeretem a Smithst. Bírom a rock and rollt, ld. Stray Cats, Brian Setzer a világ legjobb gitárosa. Lehet, hogy nem valami technikás, de olyan feelinggel játszott... A Revue mellett belekattantam a pschyobilly-be, csinálni akartam egy ilyen zenekart, de az nem nagyon működött, így aztán egy darabig nem is erőltettem a zenélést.

Játszottam a QSS-ban egy ideig, és egyszer-kétszer felléptem a 88-as Csoporttal is. Emlékszem, egyszer a Kassák klubban volt egy fellépésük és nem jött el a gitáros. Bőr pedig szólt, hogy Ha már úgyis itt vagy... Mondom, ne viccelj, hát nem is ismerem az összes számot! Aztán végül is lement, bár nem hiba nélkül. Visszatérve a Revue-re: Szekeres a Joy Divisont szerette nagyon.

Ez hallatszik is, a basszus eléggé előtérbe került, ahogy Peter Hook is rendkívül fontos szerepet töltött be az "Örömosztag"-ban. Itt viszont jóval dallamosabb volt a zene, és a gitározásod, mint a Marinában.

Igen, de ez nem véletlen. Úgy gitározni, ahogy ott, pláne, hogy közben még énekelni is kell, elég nehéz lett volna. Abból a szempontból is más volt ez a zenekar, hogy inkább a próbákon születtek a számok. Ami a szövegeket illeti: a Statiszta vagy, ami A magyar punk története című könyv szöveggyűjteményében is megtalálható, azt én "követtem el", nem is értem, Bucó miért az emelte ki, mikor annál írtam sokkal jobbakat is. A metal-paródiát (Metálbunkermánia) Machát találta ki. Mondta, hogy csináljuk meg. Akkor még önmagunk keresésében voltunk.

Valaki nemrég felrakott egy korabeli próbán készült videófelvételt a Youtube-ra.

Mikor megnéztem, csak csodálkoztam, hogy ilyen szám is volt? Míg a Marina Revue esetében, - mostanában felmerült egy fellépés lehetősége, ami végül is nem valósult meg, - az ujjamban vannak a számok, a Revuenél sok dal totál kiesett.

Nekem elég fura, hogy adódott egy ilyen lehetőség, hogy készíthettetek videó felvételt a zenekarról, és nem egy koncertet rögzítettetek, hanem egy próbát.

Azt tudni kell, hogy én a mai napig gyűlölöm, ha fotóznak, vagy videóznak. A hideg kiráz tőle. Az ilyen történetekből a mai napig kimaradok, ha lehet. (Nincs is rólam túl sok fénykép.) Már az AMD-ben történt, hogy lemezborítót akartunk készíteni, én pedig közöltem, hogy nem fogok odaállni sehova, fényképezzen le a fotós járás közben. Amikor akartuk a rock and roll zenekart csinálni, a bőgős kitalálta, hogy csináljunk videót. (Mindezt úgy, hogy volt két számunk, plusz játszottunk két dalt a Demented are Go-tól) Mondtam, hogy ezzel talán ráérünk még, majd ha lesz ebből valami! Nem akarok én egy kabrióban ücsörögni a Lánc hídon. Így aztán ez abba maradt. (Nem véletlen, hogy az AMD-nek sincs normális videoklipje.)

1987-ben disszidáltál. Ez, hogy történt?

Szereztem egy hamis útlevelet. Abban az időben ez nagyon könnyű volt. Kellett egy ember, akinek még nem volt útlevele - mert én már ugye nem kaphattam -, és az ő nevével és az én fényképemmel kellett beadni az útlevélkérelmet. Akkor még olyan személyi igazolvány volt, amiben ki lehetett cserélni a fényképet. Másnak a nevével és a saját fényképemmel kellett beadni a kérelmet, 30 nap múlva jött az útlevél. Két évet voltam kinn, de fél év után tudtam, hogy haza fogok jönni.

Nem tudom, mit kerestem kint, talán a szabadságot, de az gyorsan leesett, hogy tök mások a gyökereink. Aztán közbe jött az idézőjeles rendszerváltás, amiben szerintem egyetlen dolog a jó, hogy lehet utazni. Annak idején, mikor elkezdtem zenélni, elképzelhetetlen volt, hogy Magyarországról egy zenekar kijárjon külföldre játszani, nekünk ez az AMD-vel összejött. Itthon is rengeteg klub volt, csináltuk a lemezeket, jártunk ki. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy a rendszerváltás nem történt meg, minden ugyanaz, mint 25 évvel ezelőtt, leszámítva azt, hogy most simán elmehet az, aki akar, és akkor sincs gáz, ha meggondolja magát és visszajön.

Traiskircheni menekülttábor?

Ott is voltam egy ideig. Akkor már nagyon kemény hely volt. Onnan menekülni is kellett. Hosszú időt ott eltölteni, az komoly lelki traumákat okozott az embernek.

Jobb esetben csak azt.

Azt tudni kell, hogy pl. a 20 fős szobákban volt egy WC-deszka, amit vittél magaddal, ha szarnod kellett. Ha véletlenül elhagytad... Nekem mákom volt, hogy nyolcfős szobába kerültem. Valamennyi időt le kellett ott húzni, főleg, hogy először ugye karanténban volt az ember. Aztán, ahogy lehetett, pattantam, mert már több ismerősöm kinn volt, pl. Güzü (Benkő Zoltán), Maci, szóval én már valamennyire kitaposott úton indultam el. Először Ausztriában voltam, aztán Nyugat-Németországban, majd Hollandiában. Az osztrákoknál nem igazán éreztem jól magam, a németeknél inkább, főleg Berlinben, Kasselben, Amszterdamban nem annyira.

Miből éltél?

Volt, amikor dolgoztam, de leginkább bűnözésből. Az osztrákok nagyon naivak voltak, úgyhogy lehetett lopni. A lopkodós életmód egy darabig izgalmas, de egy idő után nagyon fárasztó. Volt para, hogy ebből bukta lesz. Sok izgalmas kalandunk volt, amikre szívesen emlékszem, de én nem akartam erre feltenni az életemet. Nem beszélve arról, hogy ott állandóan mentünk, nem tudtam gitározni - hangszerem sem volt -, ez pedig nekem nagyon fontos. A cuccozás alatt is a zene tartott úgy, ahogy egészben, így tudtam "normális" életet élni. Amikor Sotár (Ferenczy Sándor) meghalt, én is két-három évre atomjaimra hullottam, jött a mélyrepülés, de az a pár év, '89-től '95-ig nagyon jó volt, a zenélés egyben tartott. A többieket szerintem megviselte, hogy idióta vagyok. Ma már röhögünk rajta, de akkoriban sokat szidtak.

Ez egyébként is egy nagyon felszabadult időszak volt...

Így van, az egész országnak. Az emberek fellélegeztek. Hagyták, hogy azt csináljuk, amit akarunk, persze idézőjelben. Szinte minden városban voltak klubok, ha elmentünk játszani, több százan voltak, de olyan helyekre, mint Miskolc, Szombathely, vagy Győr, kurv* jó volt elmenni, fellépni. Én akkoriban tudtam inkább közel kerülni az emberekhez. Amikor elkezdtem zenélni, két zenekar volt, ami nagyon bejött. Az egyik a Kretens, a zeneisége miatt, a másik a Cpg. Sokan mondják, hogy a Cpg nem jó zeneileg, de nekem tök átjött az a hangulat, amit közvetítettek, meg tök jó szövegeik voltak. A többi zenekarral nem nagyon tudtam mit kezdeni. Aztán később a Tizedest, a Trottelt, meg a QSS-t bírtam.

Ami nagyon jó zene volt még, az a Modells, de őket nem láttam élőben, csak kazettáról ismertem. A másik zenekar, ami nagyon jó lehetett volna, az a Herpesz volt. Akkoriban az egyszerű gitáros-szintis cucc nagyon új volt, nagyon korszerű, azon kívül Uborka (Mészáros Zoltán) nagyon jól énekelt, a szövegek is nagyon ott voltak. Az a három szám, amit ismerek tőlük, az nagyon jó. Őket csak Szemesen láttam, Pardi Tamás, a billentyűs sajnos hamar kinyírta magát. Már ott is nagyon rajta volt a szeren. Azt látni kell, hogy aki itt zenélni tudott, az szinte csak Hrutka Robi volt, meg Roy (Rónaszéki Endre). A legtöbb punk zenész magától zenélt. Koncerten ez rendben volt, de stúdióban elég sokan elvéreztek volna.

Nyugaton, ezzel szemben egy Sid Vicious is lemezre kerülhetett.

Ott igen. Engem amúgy béke punknak neveztek régen. (Kurvára szerettem a Crasst, meg a Flux of pink indianst. Volt is egy dzsekim, amire a jelük rá volt festve.) Ez lehet, hogy túlzás, de abban, hogy részegen szétrúgjuk a kukákat, nem láttam sok értelmet. Én nem vagyok nosztalgiázós alkat, ott lezártam a történetet. Komolyan gondoltam, hogy a Marina Revue, amit el lehetett érni, azt elérte. Furcsa, hogy mennyien hivatkoznak rá. A mai napig megtalálnak emberek, legutóbb Norvégiából írt egy "forma" három-négy hónappal ezelőtt, hogy mennyire örül, hogy megtalálta, mert neki ez csak valami ezerszeresen átmásolt felvételen volt meg. Hogy jutott el ez egyáltalán Norvégiába? Örülök, hogy tetszik neki, de ennyi.

Mit szóltál ahhoz, hogy összeálljatok egy koncert erejéig?

Kifogásom nem volt ellene. Én konkrétan azt mondtam, hogy ha meg tudjuk csinálni, hogy próbáljunk - nekem sajnos nincs sok szabadidőm -, és mindenki tudja a számokat, miért ne? Az volt a koncepció, hogy fellép a Marina Revue, illetve a tagok zenekarai. Human Error, Paprika Paprika, Bandanas, meg az AMD. Erre azt mondtam, hogy tök rendben van. Az, hogy csak összeálljunk, minek? Egyszer eljátsszuk, és? Végül is tizennyolc számról beszélünk. Van, akinek örömet okozott volna, nyilván. De aztán elhalt ez a történet.

Térjünk át az AMD-re.

Engem először '87-ben hívtak oda. (Akkor indult a zenekar.) Valahol láttam őket, Kiskovács ismert, megkérdezte, nincs-e kedvem beszállni, de nagyon szörnyűek voltak. Amikor két év után találkoztam ismét vele az utcán, mondta, hogy gitárost keresnek, nézzem meg őket. A Tádé nevű rocker arc gitározott akkor. Leesett az állam, hogy mennyit fejlődtek. Egyrészt tök jó számaik voltak, másrészt úgy gondoltam, hogy amit én írok, az tökre passzol ahhoz a stílushoz.

Kőbányán amúgy mindenki játszott mindenkivel. Nem is tudom, hogy mi volt az eredeti felállása az AMD-nek. Én nem kőbányai arc vagyok, de nekem az a haverkodós stílus sokkal jobban megfogott, mint ami Békáson, vagy Óbudán volt. Nem értem, hogy ha valaki csepeli, vagy óbudai punk, az miért szülhet ellentétet? Ott ilyen nem volt. Nem tudom, hogy miért. Lehet, hogy ez volt az igazi alulról építkező mozgalom. Nem gondoltam volna, hogy pont Sotár lesz a legjobb barátom, mert voltak fura dolgai, amiken csodálkoztam. Aztán amikor jobban megismertem, ő lett az, aki a legközelebb került hozzám a zenekarból. Én elég zárkózott figura vagyok, meglehetősen bizalmatlan, elég kevés barátom van.

Sotár haláláról sok verzió kering.

Én a halála előtt együtt laktam vele. Volt egy barátnője, aki elég durván kikészítette. Nem a csajra fogom, mert azt lehet kikészíteni, aki hagyja magát, de tény, hogy elég csúnyán alakult a kapcsolat. Ki merem jelenteni, hogy életemben talán egyszer szóltam bele más ember párkapcsolatába, de akkor muszáj volt, mert állandóan hívogatta a csaj őt. Már szakító félben voltak és iszonyú piszkos módon zsarolta őt. Olyanokat mondott, hogy Ha most rögtön nem jössz ide, akkor leszúrom magam, meg ilyenek. Egy idő után közöltem a csajjal, hogy ezt hagyd abba, mert gusztustalan. Nem így mondtam szó szerint, mert tudok nagyon paraszt és cinikus is lenni, de láttam Sotáron, hogy szenved. Nyilván neki kellett volna kilépni ebből, de nem tudott.

Ebben az időszakban kezdett durvábban cuccozni. Én konkrétan azt gondolom, hogy öngyilkos lett. Ezt biztosan nem tudhatjuk, de aki magára zárja az ajtót annyi cuccal, ami több embert kikészítene, az tudja, hogy mi lesz. Elvégre nem akkor drogozott életében először. Az történt, hogy beszéltem vele pár nappal előtte. Nem voltunk napi kapcsolatban, de két-három naponta felhívott, zenekari ügyből kifolyólag, vagy ha szöveget írt. Lényeg, hogy elmondta, hogy megy Berlinbe. Örültem, hogy akkor kikerül a csaj vonzásköréből.

Egyszer csak rám rúgták a rendőrök az ajtót és mutattak egy fotót, amin már nem nagyon volt ember, csak egy nadrág. Ez '94-ben történt, akkor nagyon súlyosan meleg nyár volt egy hónapig. Amikor megtalálták, már nem nagyon maradt belőle semmi. Ez eléggé megviselt. Ő volt az első barátom, aki meghalt. Az AMD-nek ő volta központja, legalábbis abban az értelemben mindenképpen, hogy a koncerteket mindenképpen ő adta el.

A szövegei is nagyon jellegzetesek voltak.

Így van. Utána nem is nagyon tudtuk, hogy mit csináljunk. Jött Cséb (Csebovits Béla), aki előtte a Leukémiában volt.

A közönség elfogadta őt Sotár helyén?

Igen, mert ismerték. A kőbányai társaság ebből a szempontból más volt. Ha odavittünk volna egy idegent, nem biztos, hogy elfogadták volna. Csak hát, az ő énekstílusa miatt kicsit megváltozott az AMD. Nyilván úgy nem tudta volna elénekelni a számokat. Aztán egyre kevesebbet koncerteztünk, neki se volt úgy kedve hozzá, rajtam elhatalmasodott a cuccozás, neki elege lett és kiszállt. Ekkor próbálkoztunk más énekesekkel, de aztán vége lett a történetnek. Aztán nekem elvonóra kellett mennem, hogy leálljak, mert magamtól nem nagyon jött össze. Amikor másfél éve tiszta voltam, akkor jött az, hogy kezdjünk el ismét játszani.

Mondtam, hogy egy feltétellel, ha csinálunk új számokat, mert az, hogy eljátsszuk a régieket, azt nem vállalom. Egyszer jó, elmegy, de én nem fogok ezzel kiállni, koncertezni. Ekkor találtuk Csiszit, aki - viccesen hangzik - egy AMD-tribute zenekarból jött. Nem is gondoltam, hogy Magyarországon ilyen létezik!

Nagyon jól énekelt. Csak ő Győrben lakik, nehezen tudott feljárkálni. Volt jó pár koncertünk vele, de a lemezt már nem ő énekelte fel. Akkor jött Seza (Krisztián), az elég meredek volt, mert mondtuk neki - már meg voltak írva a szövegek, a zenék - hogy Figyelj, ezt így és így kell felénekelni, ha ezt vállalod, azt nagyon megköszönjük! Ha a jövőben írunk számokat, akkor te is részt vehetsz benne, de ez az anyag már kész van, ehhez nem nyúlunk hozzá!

Már az is nagy dolog szerintem, hogy ezt elvállalta, de jól is csinálja. Aztán megszületett a fiunk, és azóta kevés időm van. Ketten vagyunk a párommal gyereknevelős projektre, ami ugye egész embereket kíván. Új számokat azért írogatok.

Milyen zenét szeret?

Nem nagyon bírja a hangos dolgokat. Mostanában előfordul, hogy vannak dallamok, amik megfogják, és azokat énekli. Sokáig határozottan idegesítette, ha gitározok, engem meg az, hogy elkezdek játszani, ő pedig egyből jön oda és bele prüntyög. Ezért nem is vettem elő sokszor a gitárt. Ami mostanában megfogta, az a Kiskalász zenekar, amelyik megzenésítette Bartos Erika verseit. Az szerintem is tök rendben van, jó gyerekzene. Aztán megkedvelte a Toy Dollst, nem véletlenül, hiszen az énekesnek olyan hangja van, ami tetszeni szokott a gyerekeknek. Mostanában kezdte igényelni, hogy szóljon valamilyen zene. Majd meglátjuk, hogy alakul az ízlése.

Van olyan új zenekar, amit jónak találsz, illetve amelyik véleményed szerint újat hozott?

Az új zenekarok közül, akiket inkább tisztelek, mint szeretek, az a Human Error, vagy a Blackmail, akiket koncerten nagyon szeretek hallgatni, de otthon nem, számomra olyan, mintha egy úthenger átmenne rajtam. A hozzáállásuk, az nagyon szimpatikus. Olyat, ami nagyon jó volt és nagyon megfogott, nem hallottam mostanában. A párom révén elég sokféle elektronikus zenét is megismertem. Amiket azok közül kedvelek, az a Crystal Method, meg az Apollo 440. Ja Wrongot szeretem még. Sokáig annyira el voltam foglalva a gyerekneveléssel, hogy nem is nagyon volt időm zenét hallgatni. Leginkább olyanokat hallgattam, amikből erőt lehet meríteni a következő naphoz. Mostanában lett több időm, és most már otthon is van lehetőség rá, úgyhogy többet fogok ezzel foglalkozni, mert még érdekel, hogy milyen zenék vannak.

Első rész itt!

Drpeter




 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Interjúk
· Szerkesztette: Drpeter


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Interjúk:
Interjú Szaszával és Matyival, a Sex Action tagjaival...


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.41 Seconds