rockmuzeum.ini.hu

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Pink Floyd – TEY 12 – 1970 Devi/ation - audio (2017)

 Látogatottság
Összesen
84598203
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Láng Péter interjú - 2. rész (2016)

Interjúk

Láng Péter a beatkorszakbeli Omega és a Hungária multi-instrumentális zenésze, de játszott az Illésből alakult Stringsben, a Thomasticban és abban a Pannóniában is, ahol Radics Béla is tag volt. Az Omega alapításában olyan szinten vett részt, hogy magát a nevet is ő találta ki, mely a jelenleg bevett kánonnal szemben, már korábban megvolt, mintsem eddig gondoltuk! E mellett a zenekari cuccok értő építője is volt, több zenekar az általa gyártott felszerelésen játszott a beatkorszakban. Talpig úriember, kellemes, értelmes fazon. Kimerítően pontos és nagyon fontos interjú következik. Az első részben az Omega történetéről beszélgettünk, ma a Strings, a Pannónia, a Thomastic és a Hungária következik...




Jó volt a Strings, megint volt nagy sportcsarnokos fesztivál, kaptunk rádiófelvételi lehetőséget, ez lett a Ne bánd és még három másik szám, amik viszont már nincsenek meg a rádióban, elvesztek, pedig az egyiket Farkas Ádám írta, ketten énekeltük, egy kiskutyáról szólt. Az Omegával korábban nem voltam stúdióban.

Emlékszel Körmendi James érkeztére?

Játszottam vele, nagyon jó volt vele zenélni. Ahogy mindegyikőjükkel. Ádám olyan bátor és karakán volt, hogy bevallotta a disszidálása előtt, hogy mire készül, hogy keressünk helyette egy új gitárost. Nagyon bátor volt, le a kalappal. Ezt nem így intézték az emberek akkoriban.

Innen közvetlenül léptél át a Hungáriába?

Szolnokon voltam katona, ott is volt zenekarom, és a reptéren volt egy másik zenekar is, ahol Matlaszkovszky Miklós - Matlasz volt a gitáros. Én a tüzéreknél, a légvédelemnél voltam, ő a reptéren, konkurencia voltunk. De ő nekem nagyon szimpatikus volt. A leszerelés után a Stringshez mentem. Közben dolgoztam és e mellett fusiztam tovább, csináltam a visszhangokat, erősítőket, továbbá a rádióba is jártam orgonát hangolni.

Technikai vonalon sok zenekar járt hozzám, például az Express. A gitárok is állandóan sípoltak, át kellett kötögetni őket. Kardos Pisti a Stringsben szólt, hogy csináljak már az övével is valamit. Megcsináltam, koncerten a változást kiszúrta Jeszenszky István a közönségből, elhozta a sajátját, hogy ugyanazt kéri. És bemondta, hogy mennek Pécsre zenélni, ők a Thomastic zenekar. De baj van, mert a basszusgitárosuk, Udvarnoky András teológiára jár és nem tud jönni. Há, mondom, majd én elmegyek. Jó.

Ez volt egy keddi napon, szerdán jönnek hárman, ott állnak az ajtóban egy szerződéssel. Hát mi ez? Hát, hogy jössz velünk Pécsre, hat hónapra. De én még soha életemben nem játszottam basszusgitáron, nincs is basszusgitárom, és egyébként is tervezőmérnöki beosztásban vagyok álmaim cégénél. Nem tudok csak úgy elmenni. Jeszi meg "Mennyit keresel?" 1300 forintot. "Nálunk kapsz 2100-at." Volt egy félig kész basszusgitár, amit én csináltam, azt gyorsan befejeztem, megbeszéltem anyámmal és a főnökömmel is, utóbbi mondta, hogy menjek csak, ha visszajövök, ahol ő van, ott nekem is lesz helyem. Gyorsan építettem egy basszuserősítőt is, ami adott áramot a gitárnak is, aktív gitár volt. Szerda éjszaka kész lett, másnap reggel elindultunk vonattal Pécsre, ahol már el is kezdtem tanulni basszusgitáron, ott helyben pedig rögtön öt órát kellett zenélni.

A szerződés vége felé négy - számunkra - öreg ember, köztük Rajnák László, az Ifipark főnöke ott ült az asztaloknál. Koncert végén mondják, hogy ránk gondoltak, mert a Bergendyék kimentek külföldre, nekik pedig kell egy állandó parkos zenekar. Ez lettünk mi, az 1967-es idényre. Mindenkit le tudtunk kísérni, jöttek a fiatalok csőstül. Négy szólamban énekeltünk, rock, beat, show. Udvarnoki Bandi basszusgitáros is visszajött a zenekarba, így kísérőgitáros lettem.

Csak sajnos Cserfalvi Pista szeretett volna egy orgonát, és a Máté Péternek volt egy keletnémet Matadorja, hozná, de akkor beszáll a zenekarba. Gyerekek, nem lehet az Elvist beállítani egy zenekarba tagnak! Ha jön, nem Thomastic leszünk, hanem Máté Péter és zenekara. Így is lett. És akkor Máté Péter hozott egy szar Matadort, ami rosszabb, mint egy nyenyere. Miközben építettem Cserfalvi Pistának, a zongoristánknak egy olyan zongora pick-up-ot egy lemezjátszó mágneséből, amit egy basszuserősítőbe dugtunk, és úgy szólt, mint az ágyú, soha nem fütyült, és nem is volt szükségünk orgonára.

Máté Peti már akkor alkoholista volt, ahogy Cserfalvi is. És akkor a kettő összecsendült. Tatabányára menet úgy bepiáltak ketten, hogy az előttünk fellépő Kovács Apollónia leküldte a cigányát a színpadról az öltözőbe, hogy szóljon, hogy fogják be a pofájukat. Na, én bemondtam, hogy nagyon szeretek veletek játszani, de a viszont látásra. Pesten kikaptam a szerelésemet a buszból, nagy része az enyém volt, mert senki sem volt hajlandó invesztálni a cuccba. Kipakoltam éjszaka, felcipeltem az Anker közben a negyedik emeletre, egyedül. Tegyem hozzá, Máté Petit nagyon komáztam, de nem mint munkatársat.

Négy hónapig tingliztem ez után itt-ott, voltam ezen az őszön a Pannónia tagja is egy-két hónapig, mikor még Radics Béla is a zenekarban volt. Itt nem maradtam sokáig, mert Szilárdi Béla nagyon vállalat vezető módon csinálta a zenekart. Mindenkit kísértünk. Radics sem bírta ezt. Nagyon radikálisan fogalmazta meg a véleményét, hogy ez mekkora szar. Pedig még ekkor nem volt Cream, meg Hendrix.

Stryczek Józsi mondjuk nagyon jó zenész volt, akit még a Nevadából ismertem, de én máshoz voltam szokva. Nem ahhoz, hogy minden kedves énekesnőt kísérjek, és közben Halmi hülyeségeit hallgassam, mint konferanszié. Haknibrigád volt. Beke Zoli rengeteget gyakorolt a Fender basszgitárján, vele jóban voltam emberileg.

Ősszel felhívott Matlasz, hogy kellene nekik egy tag, rám gondolt. A Lenin körúton, a Horizont Tánciskolában kezdtünk játszani. Másfél négyzetméteres dobogó, rajta mi öten. Fenyőnek volt egy Capri orgonája. Csomós Peti ekkor még éppen katona volt, így kísérőgitáros is voltam, de szaxiztam, trombitáltam, szájharmonikáztam és énekeltem is. Klein Cila volt a basszusgitáros, Tóth Józsi a dobos.

Közben készültek sorban a magyar számok, mindig jött velük egy-egy másik új hangszer is, mert az úgy milyen jól fog szólni. 1968 tavaszán felhívott Horváth Éva, Rajnák főnöke, hogy "Péterkém, na, lesz Ifipark idén is?" Mondom, lesz, de egy kicsit megváltozott a zenekar. "Nem a Thomastic?" Majdnem, Hungáriának hívják, és én benne vagyok. "És még ki?" Hát, senki más. "Hát, ha te benne vagy, akkor jöhettek." Megint aláírtam a szerződést a Hungáriánál is. De tudod, akkor még kit érdekelt, hogy "ki a János?" Fenyő Miki volt a főfő, de én szerveztem. Így került a Hungária az Ifiparkba.

Hogyan íródtak a klasszikus dalok?

Mindent Fenyő írt, a szövegeket egy barátja, S. Nagy pedig belejavítgatott a szövegekbe.

Nézegessük meg a megjelent Hungária kislemezeket, melyiken játszol, milyen emlékeid vannak a számokról.

Az első kislemezen még nem játszottam, nem voltam tag. A Rémlátomás - Csavargd fel a szőnyeget kislemezben viszont már nyakig benne voltam. Miki egy alkalommal bejelentette, hogy jött egy lehetőség, rádiófelvétel, két számot vehetünk fel, S. Nagy megbundázta. S. Nagy ugye mindent meg tudott bundázni.

Ez a Szent István Parkban, Mikiék lakásán történt. Fenyő leült a zongorához, elkezdte játszani, Tóth Józsi egy diplomatatáskán dobolt. Matlasz egy félrezonáns gitáron játszott, Cila a basszusgitárját odanyomta egy szekrényhez, azzal erősített. Mivel Csomós éppen katona volt, ezért én ritmusgitároztam a kislemez felvételén. A Rémlátomásban pedig én vagyok a kísérteties fütyülés, amihez egy torzítót is csináltam. Az Ifiparkban a Wild Thingben, meg a Getnóban is használtuk utána. A Getnó riffjét előtte szaxival csináltuk, jól rárecsegtem.

A két szám felvételére három óra stúdióidőt kaptunk, ami egyenlő a semmivel. Az időpont előtt két órával hamarabb érkeztünk, hogy legalább startvonalon állhassunk, ha eljön az idő. A folyosón - ha csendben voltunk - várakozhattunk. Mikor kinyílt a stúdió ajtaja, berontottunk, hogy villámgyorsan felszereljünk. Nagyon komolyan bepróbáltuk előtte a két számot, hogy itt már ne legyen tévesztés.

A harmadik kislemez felvételi lehetőségét is a Ki Mit Tud? miatt kaptuk, a fesztivál előtt kellett felvenni. Ez volt a Subanóta és az Eltakarod a napot. A Subanótában kamu volt Csomós furulyája, én játszottam igazából. Az Eltakarod a napotban szájharmonikáztam a Ki Mit Tud?-on, de a kislemezt visszahallgatva hallom, hogy azon nem vagyok rajta, és most már rémlik, hogy az történt, hogy nem tudtuk a stúdióban lévő orgonát a szájharmonikámhoz lehangolni, így végül Miki csembalón játszotta a szólamomat a felvételen.

Látom a sorszámozáson, hogy később jelent meg a Csepereg az esős kislemez, ez semmit nem jelent, még abban a számban is játszom.

Hogy emlékszel erre a '68-as Ki Mit Tud?-ra?

Miki jelezte, hogy benevezett rá. Nekem ebben volt már gyakorlatom, hisz az Omegával, évekkel korábban az egyiket élőben végig mi kísértük, két és fél óra zene. Már akkor látszott a politika szerepe, mert utánunk egy négy tagú katonazenekar következett. Ők nyerték meg a továbbjutást, pedig nagyon kutyaütők voltak. Ezt tudtam, de azt is tudtam, hogy a közönségszavazat is számít. Levelezőlappal lehetett szavazni. Nagyon jó, hogy Hungáriának hívnak és játsszák a Csavard fel a szőnyeget a Rádióban, mert így vidéken is tudnak rólunk.

Budapesten az Ifipark miatt nagyon mentünk, de a vidék a fontos, ott vannak az igazi hazafiak, akiket Kádár elvtárs még nem tudott meggyőzni. Egyszerű a dolog, úgy kell kinéznünk, mint Szaros Pista Krisztus neve napján. Javasoltam, hogy egy székely mintájú mellény kéne, egy fehér ing, egy csőnadrág, ha lehet, gumitalpú cipő, mert az rock and roll, egy piros szalag a nyakba, még ha csak fekete-fehér is a tévé.

Az elődöntő Mátyásföldön volt egy kultúrházban, rögtön bejutottunk. De ott az Ifiparkból az egyik manus volt a főfelügyelő a színpadon. Rögtön jelentett felfelé, másnap a már korábban általam említett Horváth Éva, a Kisz Központi Bizottságának Kultúrfelelőse már hívott is, hogy "Péterkém, ne haragudj, hogy ilyen korán zavarok, de van egy kérésem, ne menjetek tovább a Ki Mit Tud?-on, mert mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy a Hungária esetleg kiessen." Évikém, nyugalom, meg fogjuk nyerni. Éva nagyon rendes nő volt, nálunk három-négy évvel öregebb, érdekes volt, ahogy Rajnákot irányította. Éva említette, hogy rögtön ki fogunk esni, mert régi elvtársak ülnek a zsűriben, és lecsapta a telefont.

Jött a selejtező, megbeszéltük a stratégiát. Tévéfelvétel, nyilván lesz utasítás, hogy csak totálban vesznek majd minket, ezzel hátrányt okozva, de ha így lesz, akkor öt bolha ugrál az 50 centis képernyőn, ezen felül pedig bele kell táncolni a kamerába, hogy jobban látszódjunk. Csináltam egy koreográfiát, Csomós közben leszerelt, úgy mozgott, mint egy kismajom, én meg tornász voltam, nem féltem attól, hogy rám néznek. A zsűri ki is rúgott persze bennünket. Azért csak várjunk. Jött a hír, hogy 30.000 levelezőlapos szavazatot kaptunk, továbbjutottunk a középdöntőbe. Persze mi is írtunk egy párat, de ennyit képtelenség lett volna.

Tudtuk, hogy csak a közönségnek érdemes játszani, nem a művészetnek, vagy a zsűrinek. Matlasz egy jazzgitáros volt, mindenki mindent tudott, mégis rock and rollt játszottunk. Azt is meg kell említeni, hogy '67-ben a Kovács Józsival volt egy botrány, mikor a zsűri ki akarta ejteni, de a közönség ott a helyszínen úgy üvöltött, hogy tízszer kellett megismételnie a dalát. A közönség megvadul, tömegben egyszerűbb nemet mondani. Erre spekuláltam, hogy másodszor is rock and rollt válasszunk, mert akkor hűek maradunk magunkhoz és a közönséghez. És egy ponttal innen is továbbjutottunk, bár a zsűri nagyon hümmögött, de nem merték még egyszer meglépni itt a kiejtésünket. A harmadik lépcsőben viszont, a döntőben ott voltak Pásztory Laciék a Neotonnal, egy Kodály feldolgozást csináltak, a Felszállott a pávát, akkori szóhasználattal élve ez nagyon "vonalas" volt. Ők is nyerni akartak, persze. No, akkor mi megmutatjuk, hogy mást is tudunk játszani, kéne írni egy menüettes, kicsit a klasszikus zenére hajazó nótát. Mi a Hollies rajongói voltunk, négyszólamú ének, kísérettel.

Miki erre megírta az Eltakarod a napot. Hát micsoda fejlődés, és ott volt mellé a Subanóta is, folkos, kicsit rockos, csárdás. Vonalas volt ez is, hisz arról volt szó benne, hogy minden vidéki gyerek Pestre akar jönni, de mégsem olyan rossz otthon, ott is szép az élet. És mégsem volt teljesen nyalós. A Neotont a saját fegyverével kell legyőzni. A Subanótában a furulya úgy jött, hogy gyerekkoromban tilinkóztam is, ehhez a nótához megint vettem egyet. És Matlasz jó szűkített akkordokkal kísér, ne csak F-dúr, C-dúr. Ráadásul A-dúrban játszottuk, nem egy könnyű hangnem a furulyára. Az Eltakarodban szájharmonikázom.

A Ki Mit Tud?-on még játszottál a Hungáriával 1968-ban, de az év során kilépsz a zenekarból. Hogy léptél ki?

A feleségemmel, Évával még Pécsett ismerkedtem meg, ő ott volt táncosnő. 14 évig voltunk házasok. Somló Tomival jó barátságban maradtam, bejártam hozzájuk az artistaiskolába, nézegettem, mit csinálnak. Megtanultam egy táncot is, steppelni is tanultam, és egy alkalommal Évának a Pilvaxban kellett fellépnie egy csárdással. Ez a '68-as Ki Mit Tud? körül volt. A kölcsönzőből kivettünk egy csizmát és egy magyaros nadrágot, varrtam egy cigánykendőt és csináltam egy cigánykalapot is árvalányhajjal, még zenét is kottáztam az esti show-hoz. Az lett a vége, hogy nagyon bevált. Kétszer is felléptünk aznap este, ez volt az első táncos fellépésem és óriási siker volt.

Évával nehéz volt közös életet élni, négy lokálban táncolt egy este, az ágyon hagyott levelekkel kommunikáltunk, mindegyikünk ide-oda ment fellépni, elhatároztuk, hogy ezen változtatunk. A közös táncos fellépés után elkezdtünk együtt is fellépni, egy este megkerestünk 1000 forintot, miközben ekkor a konstruktőri fizetésem 1300 volt havonta. Ha ezt eszi a közönség, akkor ez azt jelenti, hogy menjünk külföldre. Én megtanulok emelni, akrobatikázni, kiegészítjük a programot, játszottam több, mint tíz hangszeren. Kaptunk egy szerződést augusztus 01-jével, júniusban Pozsonyba. Minden nap gyakoroltunk rá egy zenés számmal. Közben még felvettük a Hungáriával a Balatoni nyarat, Horváth Vilmossal a Táncdalfesztiválhoz, abban még szaxiztam. Közben elment a Hungária Ukrajnába jutalomüdülésre, ahová a szófiai VIT helyett mentek, oda nem engedtek minket. Én meg közben elmentem Évával Pozsonyba.

Enyém volt az énekcucc, a mikrofonok, a mikrofonállványok, amiket a Nashville Teens koncerten néztem ki és másoltam le. Krómozott állvány öntött talppal, lehetett húzni-vonni. A Ki Mit Tud? után persze Fenyő kijelentette, hogy ez a szerkó most már nem jó, ő látott egy Elka cuccot, az jobb. De hát a Selmernél akkor nem volt jobb, ez sem. Miért vennénk meg 22.000 forintért egy erősítőt, miközben az általam gyártott cucc, szerintem a nagy márkákat is verte? Közben Anyám disszidált Németországba, rám maradt a húgom 16 évesen, és a nagymamám 70 évesen, egy fillérünk nem volt éppen. Merthogy a Hungáriában minden ráment a motyóra, amit kerestem. És a többiek meg megvették közösen az Elka ládákat, de én nem szálltam be. Pedig Miki nagyon reális gyerek volt, komázom a mai napig. Lenyűgöző, ahogy mindig talpra állt. A cuccomat, a külföld előtt szépen eladtam.

Nem lehet, hogy az Elka vásárlása mögött az volt, hogy Fenyő tudta, hogy le akarsz lépni, és tiéd a cucc?

Lehet. Soha nem voltam gondolatolvasó. Én mindig tudtam, mit akarok, és nem tudom, ki van az égben, Lenin elvtárs, vagy a Jó Isten, de sosem rakták keresztbe a lábukat, mindent el tudtam érni. Segítséget nem kaptam, de véghez tudtam vinni mindent, amit a fejembe vettem. 1968 augusztusától Pozsonyban játszottunk, e hó 21-én honfitársaim tankkal jöttek megnézni a showt. Két évig még maradtunk, utána átmentünk Németországba. Ez akkor Kelet-Németországot jelentette, Anyám disszidálása miatt nem kaphattam nyugati útlevelet. Sokat voltunk Jugoszláviában és Bulgáriában is.

Mit csinálsz mostanság?

Van egy gyönyörű stúdióm Münchenben, egész Európának dolgoztunk. Mikor abbahagytuk az artistáskodást, akkor kezdtem építeni, rögtön bekerültünk a német tévé, ARD egyes csatornájához. Kettős állampolgár vagyok, nem voltunk disszidensek, végül legálisan mentünk ki Nyugat-Németországba, német származással honosítottunk.

Jó pár éve volt egy beates Hungária újraegyesülés, ott nem láttalak. Nem hívtak?

A kontaktus megmaradt, úgy az Omegával, mint Fenyő Mikivel. Úgy hiszem, Miki valahol mégsem "ragaszkodik" a közvetlen kapcsolathoz, mert egyszer sem hívott meg, a most már 45 év alatt.


Első rész itt!

Az interjú, 22 másik beatinterjú társaságában, jóval bővebb képmellékletekkel megjelent kötetben is, megvásárolható itt!


Bálint Csaba (2016.09.23.)
rockmuzeum.ini.hu




 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Interjúk
· Szerkesztette: bcsaba


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Interjúk:
Interjú Szaszával és Matyival, a Sex Action tagjaival...


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.42 Seconds