×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Palace - Master Of The Universe (2016) 

Megjelent: 2016. szeptember 24. szombat 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A Palace egy svéd dallamos és arénás hard rock csapat, amit Michael Palace énekes-gitárosról neveztek el. A névadót legutóbb a First Signal kapcsán emlegettük, ahol a Harem Scarem énekes Harry Hessel dolgozott, de szerepelt korábban a Göran Edman-féle Cry of Dawn-ban, a Jakob Samuel-féle Kryptonite-ben és Toby Hitchcock-nak is besegített... Főhősünk szóló lemezét rögzítő csapatban két egykori Adrenaline Rush zenész, Soufian Ma'Aoui basszusgitáros és Marcus Johansson dobos szerepel, illetve az ismeretlen Rick Digorio gitáros is feltűnik...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Michael Palace és a srácok a nyolcvanas évek amerikai örömzenéjével "szemeznek" ezen a lemezen. Amolyan pop-rock himnuszokat írtak, amivel lehet nyomulni... Nagy ívű vokálok, szárnyaló refrének, gitár és szintetizátor, dallamok... miközben olyan az egész album, mint egy zenei konzerv, amit a nyolcvanas évek óta bármikor és bárhol be lehetett dobni... Michael eddig főleg a Frontiers egyik dalszerzője volt, most énekesként és gitárosként is bemutatkozik... és kellemes csalódás a hangja. Igaz, mélység nélkül, de képes ezt a - hangzásában - gépiesen szárnyaló zenei világot megtölteni emberséggel...

A fiatalos hevület és a műfaj iránti szeretet jellemzi az egész lemezt, a nyitó Master Of The Universe ráadásul tele van önbizalommal, ami sokat dob az amúgy középszerű fordulatokon és megoldásokon. Nyomulás, klisék és szárnyalás, meg gépiesnek tűnő zenei aláfestés, ezt hozza a Cool Runnin' is, a nyitánynál némileg könnyedebben, de aztán jön egy epikusabb darab Man Behind The Gun címmel, amiben - ennek a szintetizátorral és gitárral is dolgozó dallamos pop-rockzenei műfajnak a királyaként - a Foreigner hatása egyértelművé válik... Bár csak az amerikaiak ma is tudnának ilyen szépen felépített slágereket írni...

Az amolyan power-balladaként, minimalistán menetelő-csilingelő Part Of Me drámája kissé üres, de sebaj, mert a hasonló No Exit végre fogósabb riffeket is előrébb tolja. A nyolcvanas évek nagy AOR slágerei tovább élnek a Matter In Hand képében, de a Path To Light miatt az újhullámhoz közelítő balladák sem marad ki... Kérdés csak az, hogy siker és arénás koncertek nélkül, mi értelme ennek az egésznek? De sebaj, a romantikus Rules Of The Game drámája, a She Said It's Over szárnyalós szakítása, a Stranger's Eyes időutazós könnyedsége és a Young / Wild / Free musical-hangulatú repülése is olyan sematikus, amit a műfaj szerelmesei örömmel hallgatnak... Már, ha vannak köztük még olyanok, akik nyitottak a fiatalokra is...

Egy biztos, Michael Palace kiváló, de sematikus dalszerző, akinek a slágereire manapság már a nagyok is büszkék lennének! És közben a lemezével egyetlen tyúklépéssel sem viszi előbbre az "ügyet", hogy a rádiókban újra ilyen slágerek szólhassanak... Ilyen doboz hangzással ez lehetetlen... És mert annyira azért mégsem érdekes az elavult és itt-ott cikinek is mondható megoldásaival...

10/06




Track lista:

01. Master Of The Universe
02. Cool Runnin'
03. Man Behind The Gun
04. Part Of Me
05. No Exit
06. Matter In Hand
07. Path To Light
08. Rules Of The Game
09. She Said It's Over
10. Stranger's Eyes
11. Young / Wild / Free

Közreműködő zenészek:

Michael Palace (First Signal, Cry of Dawn, Kryptonite , Toby Hitchcock) - ének, gitár
Rick Digorio - gitár
Soufian Ma'Aoui (Adrenaline Rush) - basszusgitár
Marcus Johansson (Reach, Adrenaline Rush) - dob

Kiadó:
Frontiers
Honlap:
facebook.com/palacesweden


rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Palace!

kép

Kryptonite - Kryptonite (2017)

2017-08-09 12:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Vandenberg's Moonkings - MK II (2017)
Adrian Vandenberg gitáros neve összeforrt a Whitesnake-kel, ahol '85 és '97 között dolgozott. Aztán 2014-ben a gitáros betöltötte a kerek

Tovább...
The Dark Element - The Dark Element (2017)
A Frontiers bemutatja a Dark Element nevű friss szimfonikus metálos projektjét, amiben Anette Olzon tér vissza a Nightwish világába... Az énekesnő mögött

Tovább...
Butcher Babies - Lilith (2017)
A Wendy O. Williams-féle Plasmatics egyik nagy show-eleme volt annak idején, amikor a Butcher Baby című dala közben, a szétdrogozott énekesnő kvázi félmeztelenül

Tovább...
Daniel Cavanagh - Monochrome (2017)
Lehet, hogy egyedül maradok a véleményemmel, de sebaj: az Anathema két utóbbi lemeze, különösen a The Optimist nekem óriási csalódás volt, egy igazából sehová sem

Tovább...
Night Viper - Exterminator (2017)
Nem végeztem mindenre kiterjedő számításokat, de a látszat alapján a night szó valamilyen összetételben nagyjából hasonló gyakorisággal fordul elő a retro metal csapatok

Tovább...












Klipmánia