Jótékonysági est Botondért - interjú és beszámoló (2016) 

Megjelent: 2016. szeptember 28. szerda 12:05
Szerző: Csipke
    Interjúk 

Általában kiírni mindig sokkal könnyebb magamból mindent, most valahogy mégis küzdök. Szerencsére ez alkalommal nem kis segítségem van, hisz Boti is a rendelkezésemre állt pár kérdés erejéig e-mailben, hogy megossza Veletek az élményeit....



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Szia Boti, örülök, hogy a passzio.hu-n üdvözölhetlek. Sikerült kipihenni az estét?

Szia, én is örülök, igen sikerült, amúgy is későn fekszek.

Úgy tudom, egész augusztusig titokban ment a szervezés. Elmeséled, hogy szereztetek tudomást a koncertről?

Anyukám rátalált a facebookon egy bejegyzésre. Az egész családunk nagyon meglepődött ettől a hírtől, sokáig nem is örültünk neki, de végül nagyon jó, hogy lett.

Most először voltál a Dürer Kertben?

Igen, először voltam, apa a koncertjáró a családban. Tetszett a hely, ha úgy alakul, eljönnék máskor is!

Volt alkalmad belenézni - hallgatni a műsorba is?

Igen, a nagyterem hátuljáig bementünk, de a nagy hangerő miatt beljebb nem. Nekem minden fellépő tetszett, mostanában kezdtem metalt hallgatni.

Mi a véleményed a licitre bocsátandó gitárról?

Amikor bementünk a backstage-be, hagyták, hogy megfogjam a gitárt. Nagyon tetszik a festése.

Szerencsére rengetegen eljöttek, hogy bírtad a nyüzsgést?

Elsőre szokatlan volt, aztán megtetszett. Furcsa volt, hogy ilyen sokan ölelgettek, fotózkodtak velem.

Számodra mi volt az este legjobb pillanata?

Az egész este annyira jó volt, hogy nehéz egy dolgot kiemelni. De voltak olyan sztorik, amiket 80 éves koromig sem fogok elfelejteni. Például egy kedves részeg ember 10 percen át ölelgetett, és mondta egy csomószor, hogy mindenkit éljek túl 100 évvel, minden alkalommal picit hátra gurultam, mert pont nem volt befékezve a kocsi.

Végül mit üzennél az este résztvevőinek?

Nagyon szépen köszönöm a rengeteg kedvességet és támogatást, amit aznap este kaptam...

Azt hiszem, mi tartozunk köszönettel ennek a fiatalembernek, hisz általa, miatta meg tudtuk mutatni, hogy még működőképes az a bizonyos "unity". Sikerült elérnem Horváth Andrást szervezői oldalról, és többeket a közreműködő zenekarok közül is, hogy a viharba maradhatna ki az ő részük?

Horváth András: A koncert hete: stressz, szervezkedés, stressz, minden jó lesz? Még több stressz. Koncert előtti nap: folyamatos levelezgetés, stressz, állandó telefonálgatás, stressz. Hagyom a faszba. De nem. Segíteni akarunk, fogunk is. Fél perc nyugalom. Újabb üzenet. Jön a stressz. Koncert napja: annyira szarok bele a munkába, amennyire csak lehet. De nyilván pénzből élünk, kénytelen vagyok nem csak a koncertre koncentrálni. Délután 5, indulás a Dürer Kertbe. Találkozás a többiekkel, kicsit nyugi lesz rajtam úrrá. Éhes vagyok, nem ettem semmit. Életmentő ropi mindig jól jön. Most is sikerült a feladat. A cukrom újra normális, baj nem lehet. Bontok egy sört. Folyamatosan jönnek az ismerősök és az ismeretlenek. Baj nem lehet. Botond is megérkezik. Oké, akkor innentől kezdve teljes a nyugalom. De az este olyan hirtelen elszaladt, hogy másnap már csak Botond anyukájának levelét olvasva fogom fel, hogy mi történt. Baszd meg, megcsináltuk! Több, mint egymillió forint összejött. Csak nem vagyunk mi szar arcok...

Veres Gábor: A Jolana Blastbeat zenekarvezetőjeként én kerestem meg a szervezőket, mikor elolvastam, hogy miről is van szó pontosan. Három gyerek faterjaként, és 13 év szociális gondozói munka után, úgy éreztem, hogy ha bármit hozzá tudok tenni az egészhez, akkor talán mégis több kézzelfogható értelme van ennek a zenebohóckodásnak, mint a saját szórakoztatásom és a családom bosszantása.

Először csak egy Jolana gitár licitre ajánlására gondoltam, de Horváth András szervező úr felvetette, hogy egy speciális koncert mégis jobban megalapozná az árverést. Átgondoltam. 40 vagyok, most már olyan mindegy, mekkora bohócot csinálok magamból, főleg, ha van értelme. Közben felmerült az ötlet, hogy az öreg deszkát jobb áron el lehetne adni, ha valamitől egyedibb darab lenne, így felkértük Borbás Robit, hogy dekorálja ki, amivel akarja. Bár neki is kb. annyi ideje van, mint nekem - ami inkább egy folyamatos negatív szám -, első szóra bevállalta a feladatot. A gitár a koncert napjára érkezett meg hozzánk, és a helyszínen be is tudtuk mutatni.

A JB koncert részleteivel nem untatnék senkit, gépi dob-basszus alapra gitároztam. Kb. 20 éve nem kellett a kiabálás mellett mást csinálnom, csak egy kivételes alkalommal, úgyhogy nem mondom, hogy teljesen sikerült visszarázódnom a függetlenítésbe. A beállásnál elcsesződött valami az alapomon, így a Halálfej Együttes erősítőjét használtam. Ez alkalomból elsimítottuk a régi háborúskodást és a jó ügy érdekében elástuk a csatabárdot. A Jolana Blastbeatnek külön öltözőt biztosított Horváth szervező úr, külön hűtővel és külön sörrel, amivel hamar ki is vívtam a többi fellépő zenekar gyűlöletét, hahahaha. Beszéltünk pár szót Botonddal is, egy igazi szeretnivaló srác, picit meg is volt illetődve a felhajtás miatt. Mindennel együtt borzasztóan boldog volt, minden fellépő és szervező, mikor láttuk a megjelent emberek segítőkészségét.

Majdnem mindenki a megadott minimum összeg felet dobott a kasszába, volt egy olyasfajta pozitív hangulata a rendezvénynek, amit úgyis csak azok fognak érteni, akik ott voltak. A gitárra a napokban kezdődött meg a licit és még tart. Ezzel Botond utókezelésébe szállnánk be. Köszönetet szeretnénk még mondani minden médiumnak, akik szó nélkül elvállalták a rendezvény promóját, egy fillér nélkül, a fizetett hirdetéseik kárára is akár. A magam részéről többet nem állok ki egyedül, az biztos. A dobgép kezéről nem lehet lepuskázni, hogy hol vagyok az erdőben... Harsányi Zsolt (gitár - The Wedding At The Slaughterhouse): Nagyszerű volt látni, hogy ennyi ember össze tud fogni egy jó ügy érdekében. Nem hittem volna, hogy ennyien leszünk és ilyen nagy az összetartás. Leszámítva azt a verekedős faszt Don Gatton, na, neki a...! Ellenben a zenekarok odatették magukat és lényegében a gyűjtés sikeres volt. Hatalmas tisztelet minden fellépőnek, szervezőnek, nézőnek, igazából mindenkinek, aki részt vett ebben!

MK Atorz (ének - Gore Thrower): Köszönjük a felkérést, hogy elmondjuk saját élményeinket a jótékonysági koncerttel kapcsolatban. A Gore Thrower az ötlet megszületésekor is éppen jelen volt, azonnal lelkesen támogattuk az elképzelést. Számunkra persze ez nem jár nagy áldozattal, Pest környékiek vagyunk, ráadásul szinte sosem kapunk és nagyon nem is kérünk pénzt a fellépésekért. Mivel nekünk is van egy koraszülött gyermekünk - aki, bár fele akkora sem volt, mint Botond, nagyon szerencsésen átvészelte a megpróbáltatásokat - különösen fontos volt számunkra, hogy részesei legyünk az eseménynek. Személy szerint, külön győzelemnek éltem meg, hogy végül lett póló is. Jó sokat kellett győzködnöm a többieket erről. Külön köszönet a RealPimpnek, hogy a gyártással hozzájárultak. Pipec lett, jó emléktárgy és öröm lesz hordani is.

Sajnos vagy sem, olyan sok cimborát sikerült elhívni, hogy én végül koncertet szinte nem is láttam, csak a kertben trécseltem, így ezekről nem is tudok mondani semmit. Készültem a gitár árverésre, az sajnos ott elmaradt. Persze értem az indokokat, remélem tényleg sikerül így utólag nagyobb összeget összeszedni vele. Mi remekül voltunk a színpadon, szerintem a vidám hangulatot azok is érezték, akik éppen a teremben tartózkodtak és megnéztek minket, nekik nagyon köszönjük. Ami tanulságként lejön, hogy micsoda nagyszerű közösségünk van így, együtt, nekünk, hogy mekkora mozgósító erő van a csapatokban, barátokban, rajongókban és a médiában.

Acélos Balázs (gitár - Don Gatto): Természetesen k*rva jó volt az egész kezdeményezés, nem gondoltuk volna, hogy egy szabadszállási Napalm Death rajongó, meg a hülye focihuligán haverja össze tud hozni egy ilyen bulit, de főleg azt nem, hogy ennyi pénzt is. Hajrá Boti, de anyád meg ne tudja, hogy titokban sörözgetsz, haha!

Kill With Hate: Több napja próbáljuk összekaparni az állunkat a földről. Olyan esemény történt aznap este, ami a legvadabb képzeletünket is felülmúlta: egy csapat szervező, egy klub, nyolc zenekar, és nem utolsó sorban Ti, ötszáz ember összefogott és önzetlenül, minden negativitást félretéve összegyűjtött közel egymillió forintot, azért, hogy egy srácot valamennyivel közelebb juttasson az álmához. Teljesen felesleges kiemelni akár egy nevet is. Mi, így mindannyian, megcsináltuk! Nagyon köszönünk mindent és hálásak vagyunk, hogy a valószínűleg jó ideig utolsó koncertünket ebben a társaságban, egy jó ügy érdekében adhattuk. - Ákos, Attila, Krisztián, Patrik, Szandra, Turi, Zoli.

Insane: Nagyon készültünk erre a koncertre, mert tudtuk, hogy nemes cél érdekében lesz. Hihetetlenül jó érzés, amikor teljesen más stílusú zenekarok összefognak egy ilyen közös dologért. Ezért is éreztük ezt még rettenetesen fontosnak, mert tehetünk, segíthetünk valakin mi is a magunk módján. Az pedig csak extra öröm volt számunkra, amikor megtudtuk, hogy mennyi pénz összegyűlt a végén! Botondnak pedig drukkolunk a továbbiakban is!

Nadir: A Nadir zenekarnak az eddigi több, mint húsz éves fennállása során mindig is szívügye volt, hogy valamilyen jó ügyet támogasson, ahogyan csak tud, a magánéletben egyénként, illetve a nyilvánosság előtt zenekarként egyaránt. Ha csak az utóbbi pár évet nézzük, az Állatmentő Liga, vagy a Sea Shepherd Hungary támogatására szervezett koncerteket eleve a céljuk miatt is a legemlékezetesebb fellépéseink közé soroljuk. A szeptember 09-i Jótékonysági Est Botondért is feltétlenül beleillik a sorba. Egyrészt azért, mert egy régi jó ismerősünk - a buli egyik szervezője - barátjának a családjáról van szó, így nem is volt kérdéses, hogy vállaljuk.

Másrészt attól is volt speciális az esemény, hogy Vitya (ének) és Feri (basszusgitár) különböző okok miatt nem tudott ott lenni, és meg kellett oldanunk a pótlásukat, mert fontos volt számunkra a kezdeményezés, és a szervezőket sem akartuk cserbenhagyni. Csodálatos érzés volt, hogy a tagságon, illetve az egykori tagokat is magában foglaló baráti körünkben ilyen erős az összetartás, hiszen két volt zenésztársunk, Turbók Gergő és Kósa Dani - ma Ghostchant, Planet Void, Our Existence Is Punishment - is azonnal jelezte, hogy örömmel segít. Rajtuk kívül Köhler Áginak és Jakab Zolinak is köszönettel tartozunk, amiért ekkora lelkesedéssel csatlakoztak hozzánk erre az estére, mint ahogy a szervezőknek is a meghívásért. Igazán örülünk, hogy részesei lehettünk a dolognak. Ezúton is a legjobb kívánságainkat küldjük Botondnak és családjának!

Köhler Ági (Hammerwold): Igazán felemelő érzés volt egy ilyen ügyért harcolni a zene erejével, látni, ahogy a zenekarok és a közönség kérdést nem ismerve segítenek. Megtisztelő, hogy a Nadir család tagjaként én is részt vehettem. Köszönet a szervezőknek is, akik nagyon sok munkát tettek bele, és elsősorban az alapötletért! Boti Édesanyjának másnapi üzenete örömkönnyeket csalt a szemembe...

Csipke - Mit fűzzek még hozzá? Ritka alkalom, amikor 8 zenekarból valamennyi, ilyen-olyan okból - és nem feltétlenül a zenéjük miatt - kedves nekem, jó volt látni, ahogy egymással cserélgetik a színpadot. Arany emberekkel vannak a Szervező Úrék körülvéve, na. A Dürer csapata is "Botiba öltözött" és meglehet csak beképzeltem, de valahogy mindenki gondtalanabbnak tűnt, mint általában... Rácáfoltatok arra is, hogy ilyen apropó nem tölti meg a nagytermet. De.

A Don Gatto alatt fülig ért a szám és nem csak az Acélos két szép szeme miatt... Örültem, hogy elcsíptem a Jolana Blastbeat első és egyetlen, és a Kill With Hate jó darabig utolsó buliját, különös bája volt figyelni, hogy őrülnek meg a legelvetemültebbek a The Wedding At The Slaughterhouse Fürgerókalábak-interpretációjára, együtt "csipegetni" a Stonedirttel, ebben a rendhagyó felállásban látni a Nadirt, Gore Thrower koncertre meg már lassan "hazajárok". Abban meg biztos vagyok, hogy fogok én még Botonddal koccintani, persze csak egy bambival.

Csipke



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. szeptember 21. és 2017. október 07. között:









Klipmánia