rockmuzeum.ini.hu

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Royal Blood - How Did We Get So Dark? (2017)

 Látogatottság
Összesen
86505357
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Tihanyi Guszti - interjú (2016)

Interjúk

Tihanyi Guszti ma egy nagyobb brókercég vezetője, de a '70-es években Som Lajos személyi testőreként kapcsolódik a rocktörténelemhez. Lajos Piramis-vádirat című könyvének 36. oldalán meg is emlékezik egy közbelépéséről. Birkózó volt, színes egyéniség, volt minden, talán csak akasztott ember nem. Hét gyerek édesapja, mindegyikük sportolt. Az Anekdoták a hőskortól napjainkig című kötet külön címszót szentel neki a 114. oldalon, 1981-ben pedig a "kivonulásáról a civilizációból" három oldalas IM cikk számolt be.





Egy büszke városban, Pécsett születtem, ott erős a lokálpatriotizmus. Egyszerű családból származom, ügyvéd apától, pedagógus anyától. Élsportoló voltam, birkóztam, így kerültem 1967-ben Pestre. 17 évesen a magyar bajnokságon, a felnőttben csak Kozma Istvántól kaptam ki. Gondolkodás szemléletű birkózó voltam, az alapállásomat soha nem léptem át, lábat soha nem cseréltem a szőnyegen. Balkezes vagyok, de akkor is jobb lábas alapállásban birkóztam. Csak addig toltam jobb felé, míg ellenkezett és a bal oldalamra került. Az Újpesti Dózsában Polyák Imréhez kerültem. Ekkor már jártam koncertekre táncolni, társastánccal is foglalkoztam.

Furcsa a társastánc egy birkózótól. Gondolok itt az alkatra.

Egy jó birkózó akkor jó, ha intelligens és akkor másban is jó, nem csak a birkózásban. Művész is tud lenni. Már korábban is jártam Pestre a versenyek miatt, Radicsot már az Atlantis-szal láttam, majd a Sakk-Matt koncertekre is jártam, és egyszer csak együtt kezdett zenélni a Som Lajossal a Tűzkerékben. Mindenki az Illésre, Omegára esküdött, tiszteltem őket, de valahogy nekem az improvizatívabb jellegű zene jött be, Pécsett is jazzkoncertekre is jártam, például Gondára. És a klasszikus zene is hatással volt rám, Lajos csellista is volt, itt is van kapcsolat.

A klasszikus zenével úgy is kapcsolódtam, hogy majdnem operaénekes lettem az Operaházban. De itt egy kicsit ugrok az időben. Az éjszakában dolgoztam, TF-es diplomával, sok gyerekem volt, a felé kellett orientálódnom, ami hozza is a pénzt. Épp a harmadik és negyedik nejem közt voltam, a Múzeum Kávéház éjszakai bárját vezettem, ott ismertem meg Zoltán Erikát is, akkor még csak táncosnő volt. Eljárogattam a Vén Diákba, ahol mindenki jammelt. Például a Kis Rákfogó is. Eötvös Huba kérdezte, mit játsszak. Hát O, Sole Mio. Meglepődött a produkciótól, szerinte jobban csináltam a menő tenoristáknál, elkezdett velem foglalkozni. A Filharmóniánál négy válogatón túljutottam, de végül egy nő miatt nem lettem énekes. Eldugta az utolsó meghallgatásra hívó levelet...

Lajos bekerült a Neotonba, oda is követtem, Fecóval is innen datálódik a máig tartó jó kapcsolatom. Mikor kiváltak, együtt bolyongtam velük, Horváth Attila korábbról volt jó haverom, természetesen a Taurus korszakot is láttam. Ugye a Piramisban már S. Nagy is besegített, hozzá Karda Beának volt némi köze. A Piramist már Svájc előtt láttam, még Hanka Péter gitárossal.

Mi volt a feladatod a zenekarok körül?

Jó barátság fűzött Lajoshoz és Fecóhoz is. Az élsportban jó voltam, tizenegyszeres magyar bajnok vagyok, junior világbajnokságot is nyertem. E mellett több más tulajdonságom alkalmassá tett, hogy testőrködjek. A több más tulajdonság között említeném, hogy az olyan helyzetek, amik másokat stresszhelyzetbe hoznak, azok engem nem. Mindig higgadt tudok maradni. Birkózni sem indulatból birkóztam. Ha testőri helyzet volt, akkor sem haragudtam senkire, senkit sem akartam agyonverni. Nem cél, hogy valakit úgy bánts, hogy az neki fájjon, csak szégyenüljön meg. Álljon le. Egy ember, aki nagy E-vel gondol magára, annak nem lehet célja, hogy a másik embert fizikailag is tönkretegye. Csak az a cél, hogy valakinek mások ne tudjanak bajt okozni. Például volt egy eset, mikor egy agresszív nehézsúlyú bokszoló állt neki koncerten támadni, rátettem a szárazjeges ládára, hogy odaragadjon. Ennyi. Pszichológiailag kellett elsősorban megoldani.

Koncerteken a közönségtől a színpadot védtem, de nem ez volt a jellemző, inkább az, hogy akkoriban voltak a zenekarok és egyéb zene körül foglalatoskodók közt, hogy úgy mondjam: ellenérdekeltségek, kialakultak érdekes helyzetek. Vagy például provokátorok voltak a tömegben, minthogy az akkori rendszer sokszor úgy tiltott le zenekarokat, hogy a koncerteken történt rendzavarásokra hivatkoztak. Nekem tisztem volt ezeket a helyzeteket is megelőzni. A legkeményebb ilyen a Szolidaritási Fesztivál volt. A testőrködést sem csak úgy kell elképzelni, hogy közvetlenül a zenészeket védtem, inkább csak közvetetten. Igazából ez nehezen meghatározható, mert azt is megakadályoztam, hogy közvetlen támadás egyáltalán kialakulhasson. Bizony, ezekre a dolgokra is figyelni kellett akkoriban. Másoknak is dolgoztam, de alapvetően a Piramist kísérgettem. Ez egy szerelem volt.

A koncerteken jelen lévő ifjúgárdistákkal, esetlegesen a rendőrséggel nem kellett együttműködni?

Székesfehérváron egy valamilyen kommunista szervezettel brutalitásba torkollott a koncert. De a rendőrök még aljasabbak voltak, embereket vittek el ok nélkül, direkt provokálták a közönséget. Sokat kellett szájalni velük, nem féltem tőlük. Ha náluk valaki besegített, az csak kár volt. Egyszer Lajos is megpróbálták a rendőrök elvinni. Úgy kellett ellöködnöm őket. Megjelent a fehérvári rendőrfőkapitány, úgy kellett külön győzködni, hogy ne vigye el, koncert van. Már nem emlékszem, pontosan miért, de ez nem az aranyügy volt. Itt tényleg Lajos testét kellett megvédeni, elég durvák voltak. És pont a rendőrökkel szemben. A hatósági oldal nem drukkerje volt ennek a zenei forradalomnak.

Mesélj meredek helyzetekről.

Ahhoz neveket is kellene társítani, az meg nem lenne szerencsés. De a Lajos által írt katowicei történetet - igaz, primitív eszközökkel - megoldottam. A balhékat megoldani kell, nem emlékezni rájuk.

Milyen dolgokkal foglalkoztál a sporton és a testőrködésen kívül?

Nem volt az életem sétagalopp magánéletileg sem. Börtönben is voltam 1984-ben. Fő látogatóm Lajos volt, anyukája küldte be nekem az ennivalót. El akarták venni az egyik gyerekemet, megvádoltak, hogy valakit megpofoztam, pedig nem, egy vásárolt látlelettel becsuktak. 11 hónapot kaptam, nyolc hónap 20 napot le is ültem. Még Aczél elvtárs is megpróbált segíteni. Kaptam tőle korábban egy olyan papírt, hogy a rendőröknek csak bemutattam és már tovább is léptek. Ezt a harmadik feleségemnek köszönhetem, aki Dobozy Imre lánya volt, innen a kapcsolat.

Bent a börtönben csináltam egy forgatókönyvet, amiből film lett, ez volt a Bebukottak című film. Ahogy elkészült, le is tiltották. Arról szólt, hogy a börtönökben arra képzik az embert, hogy még tovább legyen majd kint bűnöző. Mész Andris volt a rendező, kettős állampolgár volt, kilopta a kópiát és elindította a Torontói Filmfesztiválon, ahol a legjobb külföldi film díját kapta abszolút értelemben, nem csak dokumentumfilmként. Berlinben pedig közönségdíjat nyert egy dokumentumfilm-fesztiválon. Ennek a folytatása harminc év múlva a Káin gyermekei.

Mikor Lajos aranyügye zajlott, Bea engem keresett meg, hogy az Aczél felé közbenjárjak, meg is tettem minden tőlem telhetőt, de akkor voltam én is helyzetben. Sokáig ekkoriban Kun Tamásnál laktam, bujkáltam, de ezeket a helyeimet Bea és Lajos mindig tudta, megtaláltak.

Egy ideig újságíró is voltam, eloroztam B. Tóthtól a Pajtás újságban a poprovatot. B. Tóth örökké csak a neveket sorolta, de riportot nem tudott készíteni. Eörsi Feri erőltette, hogy riport kellene, így jutottam be. Az IM-be is sikerült bejuttatnom néhány cikket, én írtam először Hoboékról például, egy erzsébeti koncertjükről. Ez érdekes volt, mert mire nyomdába jutott a lap, addig négy különböző fotót kellett beadni, mert állandóan változott a tagság.

De például kutyatenyésztő és kiképző is voltam. Kezdetben schnauzereztem, rotwilert, majd ír farkaskutyákat tenyésztettem és honosítottam meg idehaza. Ez a kutya a dognál is nagyobb, hasonlítanak rám. Egyedül két rothweilert is legyőz, de csak amíg földre kerülnek, utána nem foglalkozik velük. Kedvenc állatom a farkas, '76-ban be is költöztem az állatkertbe a ketrecükbe, mindent elolvastam róluk. Nem bántottak. Ha nem provokálod a szemét, nem támad. Ha azt jelzed, hogy se legyőzni, se megtámadni nem akarod, akkor nincs probléma. Ennek a kivonata a kutya, csak az örökké kölyök marad. Egy farkast neveltem is, kiadták az állatkertből, persze egy idő után vissza kellett adni, aztán másnak adták ki őket.

A birkózás után sportakrobatikával is foglalkoztam, cirkuszi akrobata is voltam. Magyar bajnokként a kalocsai ugrócsoportba kerültem. Nem voltam hajlandó viszont spicliskedni, így bevonták az útlevelemet, nem mehettem külföldre. Ezért a Piramissal sem mehettem az NSZK-ba. Akkor kaptam vissza az útlevelemet, mikor megtörtént a rendszerváltás.

A '80-as években egy kihalt faluba mentem el a Kelet-Mecsekbe, Kisújbányára, állatokat tenyészteni. Frenreisz Karcsiék költöztettek le. A helyi pártvezetők szórakozásból lelőtték a kecskéimet és megmérgezték a lovaimat, tovább kellett állnom, akkor Révész Sanyinak adtam el a házamat. Átmentem a Nyugat-Mecsekbe.

Egyébként Révész kilépésekor nálam lakott a Mecsekben, Kisújbányán. Nála is szorult azért a hurok egy nyugati autóvásárlás és vámolás miatt, sokáig várt egy igazolást Franciaországból, ami aztán megnyugtatóan rendezte a helyzetet. Közben jó sok fát összevágott, ezzel töltötte az időt. És velem tartott, mikor elindultam visszavágni a lelőtt kecskékért is.

Ez érdekes, tekintettel arra, hogy a Lajossal voltál és vagy barátságban.

Tudod, érdekes ez, mert most is van kettejük közt egy helyzet, amit szerintem nem úgy kellene megoldani, ahogy ők most egymással vannak. Én akkor azt gondoltam, az a jó, ha ott van velem, hisz tudja, hogy barátom a Lajos. Mikor a Generálban nézegettük, akkor is együtt voltam Lajossal.

Sanyi nem beszélt a Lajos ellen. Sanyi volt az elvontabb figura, de nem volt ő Lajos ellen. Én úgy éreztem. És most is napi kapcsolatban vagyok Lajossal - ma is legalább két órája beszéltünk -, épp pár napja mondta, hogy "azért azt el kell ismerni, hogy a Sanyi jó volt". És ma se mond rá rosszakat. Tudod, ez olyan női dolog, hogy ha valakivel rosszban vagy, akkor a barátaidnak is rosszban kell vele lenniük. Náluk nem így volt. És hozzá kell tegyem, a Piramisban Lajos és Sanyi voltak a legintelligensebbek.

Lajosra mindent ráaggatnak, hogy a narkó, a pia, a nem tudom mi, de azt el kell mondjam, Lajos mindenből egymaga tudott kiszállni. Kemény ember. Ember tud lenni újra. Rosszul van fizikailag, de Ember.


Bálint Csaba (2015.10.09.)
rockmuzeum.ini.hu




 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Interjúk
· Szerkesztette: bcsaba


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Interjúk:
Interjú Szaszával és Matyival, a Sex Action tagjaival...


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.50 Seconds