Dionysosrising Blog

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Place Vendome - Close To The Sun (2017)

 Látogatottság
Összesen
82550590
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly



 Gerdesits Ferenc Bétus interjú - 1. rész (2016)

Interjúk

Gerdesits Ferenc Bétus a Sámson, a Ferm és a Non-Stop énekese volt, majd operaénekesi pályára lépett. 1989-ben Ős-Metál címmel egy nagylemeze is megjelent, amelyen az egykori Solaris tagok kísérik. Fia, Gerdesits Ferenc Faszi ezernyi magyar zenekar, többek között a Quimby és a Lead Zeppelin dobosa. Olyan szórakoztató és egyben pontos interjú készült, mint legutóbb Töricht Györggyel. Ma a kezdetekről beszélgetünk.







Hogy kezdtél énekelni?

Dacból. Én nem akartam énekelni, dobolni szerettem volna. És doboltam is egy kicsit.

Így már jobban értem a fiadat, akihez ezúton is gratulálok, kiköpött Apja, még gesztikuláció tekintetében is.

Köszönöm. Nem véletlen. Egyébként egy unokám basszusgitározik is. A családban Apámnak volt gyönyörű hangja, de komoly hangja, az enyémnél is jobb. Az Akadémián tanult, de nem indult el a pályán, viszont kellőképpen hiú volt a hangjára. Ha hangot adtam ki otthon, akkor csak vállon voltam veregetve, hogy jóvan. És elindult a beatkorszak, ami még nem rock and roll volt, mint ahogy Fenyő elő szokta adni.

Talán jártál Syconor koncertekre?

Igen, de csak azért, hogy a Bartát halljam. Egy barátom osztálytársa volt, Óbudán a Bláthyba jártak. Beszartam rajta. Szerintem ő volt a legjobb magyar gitáros. Nem az eljátszott hangok száma, hanem az egyéni íz miatt. Mint ahogy Závodi Janót is ezért tartom sokra. Vagy ahogy a dobosok közül nekem Debreczeni Buci a csúcs, de Veszelinov András volt a legízesebb és legstílusosabb. Öt ütemből megmondod, hogy az ő. Nekem mindig szerencsém volt a dobosokkal. Buci, Szikora, Solti, akikkel játszhattam.

De visszatérve, nálam ez a kezdeti dobolás sem volt komoly, nem voltak ilyen eltökéltségek akkoriban nálam. Tanultam gyerekkoromban zongorázni, de lusta voltam gyakorolni. De mint az állat. Viszont jött az önkifejezés, jött a beat, minden utcasarkon volt két zenekar, mindenki gitárokat dugdosott a rádiók bemenetére. Nekünk is volt egy Pacsirtánk, de ez a típus nem csak a bemenet miatt volt fontos, hanem tudni kell, hogy iszonyatosan érzékeny is volt, annak ellenére, hogy a szocializmusban épült. Lehetett vele nagyon jól fogni mindent. Annyira feltérképeztük a világot, hogy szerdán 15:30-kor Bejrútot fogtuk, mert akkor éppen ott ment zene. Írtuk egy füzetbe minden héten a Top Twenty-t. Ez minden szerdán éjfélkor volt.

És azt hozzá kell tegyem, olyan környéken nőttem fel, ahol volt pár válogatott futballista, akik hurcolták haza a lemezeket nyugatról. Első nagy zeneélményem az Ames fivérek Naughty Lady című száma volt. Addig csak olasz slágereket lehetett hallani a Magyar Rádióban, esetleg a Los Indios Tabajaras nevű perui gitáregyüttest, akiket nagyon szerettem. Mikor először voltam Peruban, az első dolgom volt lemezt venni tőlük. Ugyanakkor négyéves koromban már voltam operában, a zenei memóriám is megvolt, öt évesen Apám komoly fogadásokat nyert velem azzal, hogy a munkatársai eldúdoltak egy operarészletet, én meg megmondtam, honnan van az idézet.

A Sámson előtt volt már más zenekarod?

Voltak barátaim, akik tudtak három akkordot, egy erősítőn lement egy buli is akkoriban. 1963-ban fejeztem be az általános iskolát, akkor még csak a dixieland ment. Itt már volt egy zenekarunk, csak játszani nem játszott senki, csak kiosztottuk a szerepeket, senkinek sem volt hangszere. 1965-ben szakmunkásba kerültem, szerszámkészítő a szakmám. Szerettem volna már ekkor továbbtanulni, de Apám idős volt, lebeszéltek, hogy inkább menjek el dolgozni. Dolgoztam is a szakmában, de nem túl nagy meggyőződéssel.

Az érettségit később estin tettem le. De már itt történt zenei előrelépés, egy idősebb haveromat behívták, azt hitte, a seregben nem zenélhet, kölcsönadta a dobszerkóját. Ezzel rögtön bevettek egy zenekarba, dobolni nem kellett tudni, a hangszer birtoklása már elégséges belépő volt egy zenekarba. Persze azért annyi zenei tudásom már volt, hogy mondjuk egy For Your Love-ban már levettem a ritmusváltást.

A zenekarunk neve Cavernas volt, a Beatles Cavern Klubjáról neveztük el, és hát mind a négyen dohányoztunk, mint az állat, köhögtünk mint a barom egy kis próbahelységben, ezzel is utalva nevünkre és a Beatles kis klubjára. De ezzel a zenekarral is leginkább csak gyakoroltunk. Nagyon eltökéltek lettünk, készültünk nagyon. A másik három tag nemcsak leszedte, hanem le is kottázta a Shadows-okat. Nem lókottával, hanem rendesen, ötvonalasan, szólamonként. De végül befulladt nekem a Cavernas, mert a haverom rájött, hogy a seregben lehet zenélni és elvitte a dobot.

Ebben a zenekarban csak doboltál, vagy énekeltél is?

A XI. kerületben, a Fényes Elek Közgáz Technikumban lett volna egy fellépésünk, ahol gyors- és gépíróiskola is volt, háromszázezer lány akart a zenekarral énekelni, ez nagyon jó volt. El is jöttek próbára, az egyik az Only Wanna Be With You-t akarta énekelni, de nagyon nem ment neki. Na, mondom, add ide a mikrofont, megmutatom. És a rendes fekvésben elénekeltem. Erre a zenekarvezető azt mondja: "te fogsz énekelni". Mondom, anyád fog énekelni, én dobolni fogok. És épp ekkor vitték el a dobomat.

A blattista zenekari tagok el is mentek egy zeneiskolába dobost keresni - dobbal együtt, és találtak is egyet, ő volt Pokol Zoltán. Neki volt egy zenekara, ő nem akart csatlakozni, viszont vitte volna a mi szólógitárosunkat, énekes pedig különösképpen nem kellett neki. A basszusgitárosunk, Balogh Zsigmond azt mondta, hogy ő átképzi magát szólógitárra és átmegy Pokolékhoz.

Az akkori Dimitrov, ma Hűvösvölgyi út, vagy a Máriaremetei út végén volt a Petőfi Sándor Művház, ott próbált Pokol zenekara. Kinn a fenében. Kétforintos átszállójegy kellett ehhez a XI. kerületből. Ezt úgy képzeld el, hogy egyébként az átszálló egy forint volt, de ez szakaszhatáron is kívül volt. És Zsiga elvitt engem is az első próbára. A zenekarban játszott Harmath Sándor gitáros és Harmath Ádám basszusgitáros, Pokol volt a dobos, Zsiga a másik gitáros.

Elkezdtek próbálni, én meg énekeltem hozzá a szólamot. Sanyi rögtön szólt, hogy álljak oda mellé, énekeljük együtt. Pokolnak viszont nem tetszett, ő volt a zenekarvezető, de a többiek ezt akarták. 1965 szilveszterén játszottunk először, ez volt a Sámson zenekar. Pokol nem akart teljes gázsit fizetni, mert én nem vagyok hangszeres. Erre elkezdtem herflizni. 100-120 forint volt fejenként a gázsi egyébként, nem volt az rossz. Minden szombaton játszottunk ebben a Petőfi Művházban, majd egy évig. Magnóból volt a visszhangunk, minden egy erősítőn szólt, csak a basszus külön.

Épp egy dobos barátunk leszerelt, épp azon tépelődtünk, hogy Pokoltól hogy szabaduljunk meg, mikor Pokolt elvitte egy másik zenekar, mert volt szerelése. Ekkor jött Rakk Gyula dobosnak és a Cavernasból Tőkés János "Levin" - már meghalt szegény - jött szólógitározni, mert Balogh Zsiga abbahagyta. Ja és Harmath Sándor meg előfelvételis volt, 11 hónapot le kellett húznia a seregben. Helyette jött Beleznay Ferenc Lucifer, aki arról híres, hogy a könyvelők közt a legjobb gitáros. Ő nevezett el Bétusnak, illetve Beethovennek. Mert hátulról, ha fújta a szél a hajamat, akkor szerinte úgy néztem ki. Ekkor még mindig 1966 körül, vagy '67 elején járunk, Lucifer még gimnazista volt.

És elindult a szájpropaganda, mindenki úgy tudta, hogy mi kibaszott jók vagyunk, pedig alig hallott még akkor minket valaki játszani. Lejártunk a Móriczra és híreszteltük, hogy milyen jók vagyunk. Ott és akkor a Kék Csillag volt a menő zenekar, akkor tényleg jók voltak, az FMH-ban volt klubjuk. De rájuk vertünk egy kört. A Fehérvári Úton a Villamosszigetelő és Műanyaggyárban dolgoztam, ott egy-két vállalati bulin leküldtük a padlóra a tömeget. Themet játszottunk. Ilyesmit maximum az Omega játszott, ha Somló épp itthon volt, mert ő herlfizett is. A XI-ben a Strings volt még menő a Bercsényiben, a Vásárhelyiben pedig a Főnix.

Milyen dalokat játszottatok?

A Themtől nyilván a Glóriát, a Here Comes The Night-ot, a Baby Please Don't Go-t. Az Animalstől az Inside Looking Outot, az It's My Life-ot és a Don't Let Me Be Misunderstoodot. A Monkees-től a Stepping Stone-t. És néhány Beatlest. Egészen progresszívak voltunk.

Először is lekezdtünk gondolkodni a felszerelésen, akkor még nem úgy volt, hogy bementél a boltba és vásároltál, hanem meg kellett rendelni, de alapból azt sem lehetett tudni, hol lehet megrendelni. Szerencsénk volt, Töricht György, a Dogs gitárosa iskolatársunk volt. Az egyik legnagyobb gitárosnak és óriási fazonnak tartottam. Nagyon jó gyerek volt, nagyon bírtam, az FMH mellett lakott. Az Echo később vele, 1975-ben - hazajöttek egy kicsit - olyan jó zenekar volt a fúvósokkal, hogy lehidaltam.

Volt szó róla, hogy a Dogsban fogok énekelni, de jöttek a Demjén testvérek, én meg basszusgitározni sem tudtam. Mondta, hogy most rendeltek Selmereket, tudták, hogy hová kell menni. A Hangszer Nagyker vezetője egy Makrisz Szamaszotisz nevű ember volt, annyira volt magyar, mint a Sztalin szobor. Nála kellett rendelni és limitálva volt, hogy mit rendelhettél meg. Volt egy nagy könyve, egy katalógus, mert valutahiány volt.

És akkor ilyen párbeszédek zajlottak előtte, miközben egy másik nagy könyv előtt ült és abba jegyzetelt: Ezt kérek szépen. "Kérem szépen, egy darab Thunderbird... erősítő... Sámson zenekar... ára 24.000 forint." És akkor ő ezt akkurátusan bevéste a könyvébe. Pont. Akkor ezt kérem szépen. "Igen, egy darab Selmer Zodiac... erősítő... Sámson zenekar... 21.000 forint." És akkor vártál rá hónapokat, vagy ha szerencséd volt két hetet. És ha nem vetted meg, mert nem jött össze a pénz, akkor mögéd be volt írva a következő zenekar, ha az se vette meg, akkor más, várólista volt.

Rendeltünk egy Twin Lead meg egy Twin Base erősítőt, de előttünk a Dogs már rendelt ilyet, mikorra megjött, már tudtuk, hogy nem az kell, mert ugyan csövesek, de csak 30 wattosak. Gyorsan átrendeltek Goliathra ők is, meg mi is, amit behoztak, azt kapta a mögénk írt zenekar. Énekcuccunk nem volt, csak két Selmer, amiből az egyik kétcsatornás volt, azon ment a gitár, meg az orgona, az egycsatornáshoz meg vettünk egy négy csatornás keverőt, azon ment az ének is. És közben dolgoztunk, reggel 6-ra mentem a gyárba, utána próbára, utána játék. És a Csiliben szombat este kilenctől hajnal ötig volt buli, vasárnap hattól 10-ig. Ne tudd meg, milyen volt. És a motyó OTP részleteit fizetni kellett, a gyárban is kellett ehhez dolgozni.

A Selmert mikor megvettük, nem volt hozzá jackdugó. Nem lehetett kapni. Volt egy Hetesi nevű gengszter a Thököly úton, bementünk, mondja, hogy nincs, csak aljzattal együtt. De nekünk nem kell aljzat. "A jackdugó egy forint. Az aljzat 99, de csak együtt tudom eladni." Nagy gengszter volt. És végül NDK szar jackdugót adott el, ami meg nem is volt jó. Végül írtunk a Selmernek egy kacifántos levelet, hogy szükségünk lenne ilyesmire. Választ sem kaptunk rá. Volt egy külkeres haver, ő mondta, hogy öt sort írjunk, azzal fognak foglalkozni. Megtettük, jött is a válasz egy számlával két fontról. Kértünk EL34-es csöveket is, mert azt sem lehetett kapni. Nem értettük, hogy miért csak ennyi az ára. És kiderült, hogy már elküldték a cuccot is, de visszament hozzájuk, mert nem volt behozatali engedélyünk. El kellett menni a Szamaszotiszhoz egy igazoló céduláért, akkor végre átvehettük.

Volt egy amatőr zenekari fesztivál, levertünk mindenkit. Letettük a motyót, ott kezdődött. Érted. Fú, csak kezdték számolni a Selmereket. Mikor a Strings kölcsönkérte tőlünk koncerten, az a motyó leszólta az egész kombinált szekrényt, amit addig használt az a zenekar. És akkor ezen a cuccon elkezdtük a koncertet a Glóriával, mindenki hanyatt vágta magát a Körtéren. És egy év múlva megvettük a Marshallt, eladtuk a Selmereket, jó áron, ezer forinttal többért darabját.

Mi voltunk az első zenekar, aki megvette a Marshallt. Az Omega valami használt cuccal ugyan rendelkezett már korábban, az Animals használt motyóját szerezték meg valahogyan állítólag, Zorán meg valami szponzorációként kapta, bemutató termékként, de mi voltunk az elsők, akik megvették újonnan. És a korábbi OTP kölcsönt egy év alatt törleszteni tudtuk, jól ment a zenekar. 176.000 forint volt az összes Marshall, miközben egy kisebb lakás 60.000 forint volt. De hat napot játszottunk a héten. Általában minimum négy órákat. Volt, hogy a buliról mentem a gyárba dolgozni.

Emlékszem, mikor átvettük, el kellett érte menni a Rákóczi útra. Odamentünk, kinyitottuk a dobozt, beleszagoltunk... ez a szabad levegő! Egyébként Voxot akartunk, mert valahogy vett a külkeres nagyker egy raktárkészletet viszonylag olcsón, de nekünk már nem jutott belőle. De mondták, hogy van helyette Marshall. Csak a kétládás Marshall 53.000 forint volt. Akkor vettünk egy olyan 50 wattos erősítő fejet meg ládát, ami olyan magas volt, 10 darab 10 inches hangszóróval... Winwoodnak volt olyanja, mikor itt volt a Kisstadionban a Traffic-kel.

Vettünk egy kicsit Halásznak is, és a két énekládát. És meg akartunk venni egy énekerősítőt is, de az nem volt jó. Hat csatornás volt, mégsem volt jó. Megtartottuk helyette a Selmert. Az említett előjegyzési könyvben utánunk Szörényiék voltak bejegyezve. És hát nem is volt meg rögtön a pénzünk, bár a Selmereket sikerült időben eladni. Többért sikerült eladni, mint amennyiért vettük.

Mi a legfontosabb? A basszus. Azt már hét elején elhoztuk. És szombat fél kettőig lehetett a többit átvenni. Ha addig nem vesszük át, viszi az, aki utánunk jön a listán. Szörényiék. Mi meg nem kapkodtunk, mert úgy gondoltuk, hogy szombaton a Gázgyárban játszunk, minek fizessünk két szállítást, odaállítunk és megyünk is tovább a bulira. És szombat egy órakor ott is voltunk, ahogy Szörényiék is, várva, hátha nem vesszük át, mert akkor ők azonnal viszik. És így csak azt látták, hogy visszük el, tudod? Nekik maradt az énekcucc.

A Gázgyárban aznap este ott volt az egész szakma, hogy megnézzék a cuccot. Mindenki tudott róla. Mikor a két ládás basszus megszólalt, rosszul voltam a hangerőtől. Úgy szólt, mint az állat! Végül Várszegi vette meg, mikor széjjelmentünk.

Hogy kerültök a Csilibe?

1967 körül kerültünk a Csilibe, előtte nem volt állandó helyünk. Elekes Zoli játszott ott az Atlas No1 zenekarban. Ő volt a zenekarvezető, együtt dolgozott a két Harmathtal a Gépipari Minisztérium Tervező Intézetében egy Sztálinbarokk épületben. Még Buci is ott dolgozott később, mikor leszerelt.

Elmentünk az Atlas No1-gyel a Csilibe egy közös bulira. Felszereltük az akkor még Selmer motyót, Elekes már ettől nem kapott levegőt, meg szerintem unta is a korábbi zenekarát. És heti kétszer Csili. Átjött hozzánk, így mi kerültünk a Csilibe. Ekkor viszont hozzánk került Fábián Tibor is.

Visszasüllyedtünk a progresszivitásból. Viszont nagyon jó vokálokat tudott a zenekar csinálni, a Hollies nagyon ment. Barta kedvence is volt egyébként a Hollies, az összes Bartás LGT nóta kötődik ehhez. E mellett volt egy helyünk a Bartók Béla úton, ahol volt egy Tejgyár és annak egy KISZ szervezete, ahol csupa nő volt. Gyula oda is nősült. Itt is lett helyünk. Én egyébként Budafokon születtem, közel is volt ez így nekem, ma is ott lakom. A két Harmath a Varsányiban lakott, a Széna térnél.

Második rész itt!

Bálint Csaba (2016.10.13.)
rockmuzeum.ini.hu




 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Interjúk
· Szerkesztette: bcsaba


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Interjúk:
Interjú Szaszával és Matyival, a Sex Action tagjaival...


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.44 Seconds