×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Gerdesits Ferenc Bétus interjú - 3. rész (2016) 

Megjelent: 2016. október 15. szombat 12:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Gerdesits Ferenc Bétus a Sámson, a Ferm és a Non-Stop énekese volt, majd operaénekesi pályára lépett. 1989-ben Ős-Metál címmel egy nagylemeze is megjelent, amelyen az egykori Solaris tagok kísérik. Fia, Gerdesits Ferenc Faszi ezernyi magyar zenekar, többek között a Quimby és a Lead Zeppelin dobosa. A második részben a Fermről, ma a Non-Stopról és az operai karrierről lesz szó.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Hogy kerülsz a Non-Stopba?

Hú, az a Non-Stop nagyon jó volt. Losó Lacival elkezdtünk ketten énekelni, nem tudták, hogy mit hallanak! Három évig voltam a Fermben és nagyon-nagyon jól éreztem magam ott. De a torpanást éreztem, és nem tudtuk, miért van. Pedig Menyus óriási gitáros, óriási fazon és óriási dalokat írt. Később a V'Moto-rockban is szerintem a legjobb dalokat ő írta. Mikor Kékes elment, kellett egy gitáros, jöttek hercegnők, grófok, bárók, válogatott cigány legények, egy se volt jó. És akkor ajánlotta valaki a külvárosban a csávót. Egy Höfner gitárral játszott, ami három pick-up-ös, úgy néz ki, mint egy Stratocaster, és minden pick-up-öt még le is lehet osztani, iszonyatos nehéz rajta játszani... Menyus állandóan könyvelt rajta. De kurv* jó volt. És el is jött a zenekarba, de a barátai jöttek érte, hogy visszavigyék, erre elzártuk egy szobába. Jó dalokat írt, volt, aminek én írtam a szövegét. És nem, hogy lemezünk nem lehetett, de szóba se álltak velünk.

Mikor Somló elment az LGT-be, akkor visszament Turai Tamás a zenekarba. Őt én az egyik legnagyobb magyar énekesnek tartom. De a Non-Stop tragédiája az volt, csak másodikok lettek a Lélegző furcsa hajnalonnal. De ettől még napi három bulijuk volt a dal hatására, akkor még ezek mentek. Turai törékeny hangú énekes volt, a harmadik bulin már Victor Máté énekelt helyette. Turai egy forszírozott éneklési technikával énekelt, de kurv* jól. Viszont azt nem lehetett annyit erőltetni. És aztán elment a Syrius-ba, ahol a Ha meghallod azt a dalt óriási volt. Losóval, Alkalmassal, a Závodi Janóval, Benkő Robival, Solti Jánossal és természetesen Zádor Istvánnal állt fel a zenekar. Zádor nagyon jó ember volt. Summa cum laude orvos, de mindenhez értett. Kitűnő alak volt, polihisztor. Nagyon jó zenéket írt, erősítőket csinált, amihez hozzányúlt, jó volt. És odajött a Losó basszusozni, én pedig énekeltem.

Janó egy évig volt ott talán, mikor hazajöttek Pinyó és Som Lajos, akkor indult a Piramis. Két rádiós koncertfelvételünk is készült, meg lehet hallgatni, meg négy dalt felvehettünk a Rádió stúdiójába. Azokon már nem Závodi Jancsi, hanem Tusai Péter gitározik. A négy dal közül az egyik a Hazánk 30. éves felszabadulásának évfordulójára rendezett dalpályázaton indult, amit meg is nyertünk, a Korong lett a második. Az ő művüket viszont kiadták kislemezen. Szerintem fizetségképpen kapták ezt a korábbi Jézus Krisztus ügy miatt.

Emlékszem, '72-ben be lett hívatva minden zenekarvezető az Aczél-slepphez, hogy írják alá, hogy nem fogják játszani a Jézus Krisztus Szupersztárt. Ott voltunk Tusaiéknál, mikor meghalt. Volt egy Miskolc környéki kis turné, nem voltak otthon a szülei, minek költenénk szállodára, aludjunk náluk. Másnap Sajóbábonyba mentünk volna. Fenn voltunk egész éjjel, nem ittunk, nem drogoztunk, csak zsugázott a sok barom egy rakáson. Lefeküdtünk aludni, ő elment fürdeni. Dél felé ébredtem, mondom, lassan kelni kellene, mentem a fürdőbe, de be volt zárva. Megfulladt a gáztól, nem értettük hogy történhetett. Rátörtük az ajtót, de nem élt már.

Volt egy Les Paul Custom-je, rettenetes jól játszott rajta. Sokan megvették, egymásnak adták tovább, de senkinek a kezében nem szólt jól. Később Menyus is megvette, mikor eladta az SG-t, de az lett a vége, hogy inkább visszavette az SG-t. Szénich is megvette, neki se volt jó. Nem adta meg magát nekik a hangszer. Tusai olyan erejű gitáros volt, mint a Tátrai. Állítom, ha élne, ő volna az egyik legjobb ma is.

Tátrairól jut eszembe egy történet. Jackie-vel egyszer eljöttek egy Ferm koncertre az Iparművészetire. Gizda volt a közönség, az egyik csaj folyamatosan beszólogatott, mire bekonferáltam, hogy akkor most egy dalt a kurv*król. Megint beszólt, mire reagáltam, hogy nem a kurv*knak, a kurv*król. És akkor jött volna pofozkodni a fiúja, mint ifjú titán, akit leütöttem a mikrofonállvánnyal. Hahaha. És akkor jött Jackie, meg Tátrai, hogy "beszálljunk?" "Akarjátok, hogy hazamenjenek?" Jó. Ez hajnal kettő felé volt. "Akkor játszunk egy bluest. Ez az egy." És a kezével egy olyan négy másodperces egyet jelzett. És akkor Menyusnak még megvolt a könyvelős gitárja, odaadta, és mikor a Tátrai abbahagyta és visszaadta a hangszert, a bundok fel voltak tolódva rajta a nyakon. Rettenetesen erős gitáros.

Miért váltottál az operaéneklésre?

A Non-Stop ugye a régi zenészvicc alapján elment állandóra Norvégiába. Oszlóba. Tusai halála után még voltak lekötött bulik. Jánoskának el kellett menni jobb zenekarba családi okok miatt, hogy "realizáljon". Akkor ment el a Generálba, nagyon jó banda lett. Losó is elment, Váradi Béla jött basszusozni, Szénich gitározott és Kovács Jocó dobolt.

Utána ott álltam, mint fasz a hideg vízben. Hát most mi legyen? Leszállóágban volt ebben az időben a rockzene, én meg nem vagyok az az ember, aki bemegyek és árulom magam. Ha nem hívnak, nem megyek. Leszarom. Legfeljebb visszamegyek szerszámkészítőnek. Apám kórusokban énekelt. Az '50-es években úgy ettünk húst, hogy a Fater énekelt a vágóhídi kórusban. Vicces, de akkor nem volt az. Csak azért nem ment operaénekesi pályára, mert nagymuterék azt mondták, elzüllenél kisfiam. Pedig azóta négy bérháza lenne szerintem, olyan hangja volt. Az én hangom semmi hozzá képest. Ilyen hang nem születik mostanában. A Kábelgyárban is énekelt a kórusban és egy srácot felvettek a Honvéd együttesbe onnan.

A Fermmel egy ifipark bulin odajött hozzám egy lány még '73-ban, hogy nekem énekelni kellene tanulnom és adott egy cetlit, rajta egy tanár nevével. Aztán eltelt két év, láttam, hogy lehetne menni a Honvédba, szóltam Faternak, hogy szóljon már, én is felvételiznék. Elmentem erre a címre a cetlin, mondtam, hogy két nap múlva felvételi, tessék megtanítani énekelni. Arcizma nem rebbent, megtanultunk két dalt. Tudod. S én meg nagy pofával elmentem felvételizni, felvettek, de nem a kórusba, kariskolába. Dóremifászólátidó. Akinek hangja volt, először megtanították zenélni. Visszamentem Gabi nénihez, hogy felvettek. Azt mondja: "Tudja Ferike, egyáltalán nem gondoltam volna." Há még cigiztem, meg minden, érted. De elkezdtünk dolgozni. Abbahagytam mindent, hajnal fél négykor keltem, újságot hordtam ki közben, abból éltem. És közben a Honvéd iskolában is kezdték, hogy üssek egyet, meg kettőt, mérőütések. Másnap visszamentem, adtam a tizenhatodokat, kérdik, miért nem mondtam, hogy doboltam? Hát, nem kérdezték. Osztályelsőként vizsgáztam végül. Bekerültem a kórusba.

Egy év múlva ment a Honvéd egy olyan turnéra, hogy Mexikó, Panama, Peru. Volt egy szólós szám, egy fiatal katonadal és a két szólista, két 60 éves ember volt, végül én kaptam a szerepet. Ez a szólistaság ment négy évig, majd kineveztek magánénekesnek, akkor már nem voltam a kórusban. Volt egy barátom a Honvédban, szép hangja volt, tíz évvel volt fiatalabb, készült az Operába. Rávett, hogy menjünk meghallgatásra. Én jól éreztem magam a Honvédban, de ezt akkor hozta szóba, mikor épp az Opera épülete felé mentünk, hát ugorjunk be. Bementünk, hogy mit akarunk, tekintettel a Honvéd kórusra holnaputánra kaptunk is meghallgatásra időpontot.

Megbeszéltük, hogy aki előbb bemegy, az bemondja, hogy a Szabadság kettős énekelné a Don Carlos-ból, tenor-barriton duett, kurv*ra tudtuk. Én mentem be elsőnek, öten ültek ott, ásítozva kérdezték, "mit hallunk?" Hát, mondom, a Virágáriát a Carmenből... de mondom, itt van egy barátom és a Szabadság kettőst, ha lehetne. Megint ásítanak, "nem cikusz ez, tessék énekelni egyedül". Kurv*ra nem érdekelte őket egyik sem. Elkezdtem énekelni, a felénél már nem ásítoztak, aztán kérték, hívjam be a barátomat. Mire én: Lacika, gyere be, a bácsiknak el kell énekelni a Szabadság kettőst. A végén öten vezényelték. Felvettek, egy hét múlva mehettünk a színpadra. És akkor ott maradtam 31 évet.

1989-ben megjelent egy nagylemezed, ahol a Solaris kísér és feldolgozásdalokat játszotok rajta. Mesélj erről.

Már operaénekes voltam javában, mikor ez jött, de azért rock volt közben is. Volt két, vagy három fellépésünk a KEK-en a Fermmel. Turbók valamiért kitalálta, hogy álljon össze a zenekar. És mindenki ott volt, aki valaha tag volt. Szikora dobolt, Csurgai és Reck épp nem volt az országban. Kalmus Józsi is énekelt, meg Tarján Pali is. És utánunk jött Zeffer formációja Ferm néven. Fel is oszlottak.

A lemez pedig úgy jött össze, hogy Czippán Györgynek volt valami műsora, a Sárga tengeralattjáró a tévében. Boros Lajos volt a Bravo vezetője, ő csinálta a Popkorongot a tévében, ami valahogy ezen előbbi műsor alá tartozott. Kérdezte, hogy "neked még nincs lemezed? És akarsz?" Hát, ki ne akarna, hülyegyerek? Erre mondta Czippán, hogy akkor Lajoskám egy lemezt csinálj, különben nem kapsz műsort a tévében. Én nem akartam a Napoleon Boulevardot, nem ismertem őket, Menyust akartam. De nem bántam meg, remek barátok lettünk. 40.000-rel buktam én azt a lemezt, akkor 100.000 volt az aranylemez. 40.000, az bukta volt. Nem nyomtak utána, pedig keresték. 10000 kazetta, és 30000 lemez készült. Én választottam a dalokat, kivéve a Lady In Blacket, azt Erdész akarta, meg a Fireballt is ők választották.

Viszont Erdész Robiékkal egész jó kapcsolat alakult ki, a Nostradamus lemezen is játszottam, aminek 2004-ben mexikói koncertje is volt, Monterey-ben. Egy DVD is megjelent, azon is szereplek. Itthon a kutya se tudott a lemezről és a zenekarról, de ott nagyon nagy sikere volt a zenekarnak. A Lufthansa szponzorált, kirepültünk, két koncertet adtunk. Két hétig éjjel-nappal próbáltunk előtte. 2007-ben egy fesztivált is nyertünk az anyaggal.

2004-ben volt egy Ferm újraegyesülés.

Jaj, nagyon nagy buli volt. Környei Csaba már nem élt, gondoltunk Zeffer Andrásra is a '80-as koncert miatt, de végül Papp Gyulát hívtuk. A Sámson újraegyesülést pedig Tarifa hozta össze, találkoztunk, felvetette, mit szólnék, ha mindenkit összeszedne. És megcsinálta. Volt, hogy a fiam ugrott be dobolni.

Mit csinálsz mostanság?

A Komáromi Magyarok Dalszínházában énekelek. 2007-ben nyugdíjba mentem az Operaházból, utána még két évig énekeltem ott, de aztán már abbahagytam. A Madáchban játszom az Operaház fantomjában, a Made In Hungáriában, de az Utazásban is, amit most mutattunk be, Miklós Tibiék írták '56-ról.

Bálint Csaba (2016.10.15.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. október 21. és 2017. november 06. között:









Klipmánia