×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Wittek Mária - interjú 2. rész (2016) 

Megjelent: 2016. október 19. szerda 12:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Wittek Mária a magyar beatkorszak kimagasló énekesnője volt. Eddig nem volt olyan interjú, ahol ha szóba került, a zenészek ne dicsérték volna az egekbe. Elsősorban az Omega tagja volt, a mai napig is tiszteletbeli tag, több kislemezen is szerepel, de énekelt gyakorlatilag az egész magyar első osztállyal, sőt az undergrounddal is. Az első táncdalfesztiválon például az Atlantis kísérte Radics Bélával, a másodikon pedig a Dogs. 1968-ban a Sakk-Matt állandó vendége is volt. Őszinte, tiszta szívű nő. Az első részben a kezdetekről és az Omegás első évekről beszélgettünk, ma a Táncdalfesztiválok kerülnek sorra...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Hogyan emlékszel az első Táncdalfesztiválra?

Sajnos nincs filmfelvétel róla, legalábbis a döntőn kívül nem maradt semmi és a Rádióban sincs nyoma. Élő felvételek voltak, leadták a tévében, de ezt előtte nem vettük fel a Rádióban, akkor talán még ma is meglenne jobb minőségben. A dal úgy maradt meg, hogy valaki az élő adást felvette otthon.

Ha le lehetett volna mondani, lemondtam volna a szereplést. Ez nem az én helyem volt, nem voltam ehhez szokva. Megmondom őszintén, nagyon féltem. Először is: nem az Omega kísért. Ettől egyből bizonytalanabb lettem. Ennek a kombinációnak egyébként is semmi értelme nem volt, hogy közben meg 1967-ben az Omega Cinit kísérte, hacsak az nem, hogy szét akarták választani a zenekarokat, ez egyfajta állami bomlasztás volt szerintem. Persze az is lehet, hogy a szervezők nem értettek az akkori zenekari viszonyokhoz. Nem tudom. Nem lehetett válogatni. Kiosztottak mindent. Nem voltam bennfentes, eszembe sem jutott, hogy szóljak e miatt.

Ja, és ruhát kellett a szerepléshez választani, beküldtek egy nagy helyre, ahol ruhák voltak, de nagyon kivágottat kaptam. Továbbá magyarul kellett énekelni, és ahhoz sem voltam túlságosan szokva. És nem hallottam magam jól vissza! Ez is borzasztóan zavart. Alig vártam, hogy vége legyen a dalnak. Pedig sosem voltam lámpalázas, ha fel kellett lépni.

1966-ban a Hova szalad a nyár volt a dal, amivel indultál a Táncdalfesztiválon, az Atlantis kísért, köztük Radics Béla. Hogy emlékszel erre?

Nem volt rossz szám. Akárhányszor meghallgatom, egyre jobban tetszik. Őszintén szólva, Radics Bélára nem emlékszem, de úgy izgultam, hogy én akkor senkit sem láttam. Meg hát ugye Neményi volt a sztár. Bélával később a Sakk-Mattban egy szót se beszéltünk a beatkorszakbeli dolgokról. Lehet, ő sem emlékezett, hogy én énekeltem azt a dalt. Meg én akkor, 1966-ban nem ismertem őket, csak akikkel korábban együtt játszottam.

Figyelem, olvasom az interjúidat, megmondom őszintén, van olyan ember közöttük, akit a mai napig nem ismerek. Sok zenekarral dolgoztam. Omega, Metró, Illés, Dogs, Syrius, Atlas, Liversing, Sakk-Matt, Bergendy, Corvina, Hungária. Sipos Petivel a Hungáriából még ma is tartom a kapcsolatot. Fenyővel és Csomival is sokszor találkoztam a későbbiekben is.

A második fesztiválra, hogyan emlékszel?

Ugyanúgy, ahogy az elsőn, itt is behívtak. A Dogs kísért, a Keresek egy fiút című számban, Demjén Rózsival. Mikor a dal kottáját megkaptam, még nem volt kész a közepe. Az egyszerűen hiányzott. Éppen valami teremben ültünk, azt hiszem, Payer Öcsi jött azzal, hogy a dalt meg kell csinálnunk, tudsz segíteni? Egy szép középrész kell. Se szöveg, se zene nem volt, ezt közösen írtuk meg, ami úgy kezdődik, hogy "nem sejti még, hogy rá mi vár". Nem voltam túlzottan megelégedve a dallal, nem volt könnyű "rászállni" énekkel. Nem volt egy könnyű dal.

Igen, szerintem nem volt ez rendesen megírva, ez látszik abból is, hogy eleve nem is volt kész a dal, mikor megkaptad, talán roham-munkában készült.

Egy holland honlapon említették nemrégiben ezt a dalt, kiemelték az éneklést. Hogy hogyan találtak rá, nem tudom. Nagyon készültem a fesztiválra, Rothschild Klári készítette a ruhát, 2500 forintba került. 1967-ben! Ékkövekkel, arany saruban. Visszatapsoltak, a közepétől ismételni is kellett. Többször játszották a rádióban, még évekkel utána is, még a '70-es években is. Apukám mindig küldözgette utánam az rádió újság-kivágásokat, akkor még az elhangzó dalokat előre közölték a lapokban. De annyira nem érdekelt a szám, hogy soha nem énekeltem a későbbiekben. Nem népszerűsítettem, nem tartottam magaménak, nem az én stílusom volt. Az angol-amerikai számokat szerettem inkább énekelni.

Hogyan emlékszel a többi zenekarra, akikkel dolgoztál?

Zorán sokszor reggel csöngetett, kint állt a gangon és várt. "Mari, van egy jó hakni, nagyon szeretném, ha jönnél." Így sokat léptem fel velük, Cinivel is együtt. A Beatszínpadon, 1967-ben, közkívánatra háromszor két előadás volt, Cini és én énekeltünk. Nagyon nagy sikerünk volt.

Az Omega nem szólt ezért. Én meg nem fitogtattam. Ha nem volt Omega-buli, miért ne mehetnék? Én azért hűséges voltam, nem hagytam őket ott soha. Pedig Zorán állandóra hívott. Zoránt imádtam, igazi úriember volt! Ha csak úgy lementem a Metró Klubba, akkor ő egyből: "Mari, van kedved énekelni? Gyere." Ó, nagy élmények voltak. Szívesen elmentem velük ide-oda, ORI turnéra is, de nem állandó tagnak. Nem voltam törtető, engem mindig vittek, nem nyomultam soha.

Annak ellenére, hogy nem nyertek a számok a fesztiválon, engem mindig hívtak az ORI-tól is és a tévébe is. 1967 februárjában kaptam egy felkérést a Múmia közbeszól című film egyik betétdalára, a Jöjj című dalt, a börtönőr lány dalát énekeltem fel. Nagyon jól sikerült, a főszereplőnő, Ruttkai Éva azt mondta, ő erre nem mer tátogni a filmben.

A Syrius-szal is voltam ORI-turnén. A Syrius-nak kiváló felszerelése volt, gyönyörűen megszólalt az ének. Csilingelt vele a hangom. És Pápay-Faragó Laci is nagyon szépen énekelt. A kollégák is szerettek. Harangozó Teri, Ambrus Kyri, Mátray Zsuzsa, Kozák Péter, Kovács Józsi, Koós János, Poór Péter, Szécsi Pál, mind szerettek. A Záray-Vámosi házaspár megkérdezte a Zeneakadémián Anyukámtól, hogy örökbe fogadhatnak-e. Nem voltam beképzelt, nem sztároskodtam, normális lány voltam. Önmenedzselésből egy jóindulatú kettest adnék így utólag magamnak. Például soha nem mentem be az ORI büféjébe.

Nagyon sok felkérésem volt, de haknikat többnyire nem vállaltam. A Scampolóval is játszottam a Beatszínpadon, a Fehérvári úton. Danyi Attila volt a zenekarvezető, nagy sikerű műsorok voltak. Velük többször is felléptem, nagyon jó zenekar volt. Danyi Attila sajnos megbetegedett, mindig szeretettel gondolunk rá férjemmel együtt. Miután Komár Laci elhunyt, azt nyilatkozta egyszer, hogy "mintha a szívemet tépték volna ki". Annyira szerette Komár Lacit, olyan nagy barátság volt köztük... bizony, nagy veszteség.

Harmadik rész itt!

Az interjú, 22 másik beatinterjú társaságában, jóval bővebb képmellékletekkel megjelent kötetben is, megvásárolható itt!

Bálint Csaba (2016.10.19.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. október 22. és 2017. november 07. között:









Klipmánia