×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Wittek Mária - interjú 3. rész (2016) 

Megjelent: 2016. október 20. csütörtök 12:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Wittek Mária a magyar beatkorszak kimagasló énekesnője volt. Eddig nem volt olyan interjú, ahol ha szóba került, a zenészek ne dicsérték volna az egekbe. Elsősorban az Omega tagja volt, a mai napig is tiszteletbeli tag, több kislemezen is szerepel, de énekelt gyakorlatilag az egész magyar első osztállyal, sőt az undergrounddal is. Az első táncdalfesztiválon például az Atlantis kísérte Radics Bélával, a másodikon pedig a Dogs. 1968-ban a Sakk-Matt állandó vendége is volt. Őszinte, tiszta szívű nő. A második részben a Táncdalfesztiválokról, ma az Illés, a Sakk-Matt, a Mogyorósi Trió és a Nashville Teens vendégszereplésről is beszélünk.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





1981-ben, mikor egyszer hazajöttem, az Old Boys-szal is felléptem egy jótékonysági koncerten, Cintula kiabált, hogy "gyere haza forintért". De ott volt szinte mindenki, aki szeretett engem. Fenyő Miki, Bródy Tini, sokan. Legalább három napot gyakoroltunk, hogy minden jó legyen. Kelemen Andris is ott játszott akkor a zenekarban, aki ma a Rockmúzeumban az elnök. Az, hogy a Rockmúzeumban ott lehetek a falon, azt nagyon szépen megköszönöm Hérics Nándinak és a múzeumnak is, pedig a hazai pályám csak egy pár év volt, és azok között lehetek, akik nagyon sokat tettek a műfajért.

Megérdemled, hogy ott vagy. Volt-e rivalizálás az énekesnők között?

Kezdetben hárman voltunk Koncz-cal és Cinivel a három beat énekesnő. Kovács Kati az első fesztivállal tört be. Katival sajnos sosem volt alkalmam megismerkedni, pedig nagyon elismerem őt, nagyon szerettem ma is. Persze, volt rivalizálás, de leginkább '66-tól, előtte nem. Fiatalok voltunk. Mindenki tisztában volt a saját tehetségével. Én például soha nem féltem fellépni velük. Megvolt az önbizalmam abban, amiben jó voltam.

Koncz már eleve úgy indult, hogy Ki Mit Tud?, 1962. Neki ez már elég volt, hogy ő lett a gézengúzos Koncz Zsuzsa. Elképzelhetetlen lökés volt, már a beatkorszak kezdetén sztár volt. Nekem meg a klubokból kellett bizonyítani aprólékos munkával. Koncz Zsuzsával nem volt semmilyen kapcsolatom, inkább csak szakmai. De mindőjüket szerettem. Koncz Zsuzsának nagyon szép, kellemes hangja van, jó hallgatni. Ő egy igazi showgirl. A színpadon úgy mozog, hogy érzed, hogy otthon van. A legjobb magyar előadóművésznő. Az évek során nagyon-nagyon sokat fejlődött. Kevés olyan dala van, amiért nem vagyok oda. Amit énekel, azt előadja, azt érzed, az meggyőző. Le a kalappal. Koncz Zsuzsának varázsa van. Kovács Kati nagyon tud, széles a skálája, és borzasztóan strapabíró. Figyelem ám őket a mai napig is. Ők a két kedvencem.

Van egy nagyon menő fotó rólad, ahol egy fejpánttal szerepelsz, tiszta hippikorszak.

A Szipál Fotónál volt egy fotóművésznő, azt hiszem a Régiposta és Galamb utca sarkán volt a stúdiójuk, sok fotót készített a sztárokról. Behívott, hogy szeretne képeket csinálni rólam. És az elkészültekből adott is 500 fotót minden alkalommal, ha hozzá mentem, hogy arra dedikálhassak. Kitette a kirakatba is a fotókat. A fejpánt az ő ötlete volt. Ez az ember annyira előre volt gondolatilag, hogy már látta az új korszakot, kicsit akkor avantgarde is volt ez. Nagyon tetszett neki és nekem is.

Volt-e olyan alkalom, hogy az Illés kísért koncerten?

Persze. Volt központi műsor a Balatonon, ahol együtt énekeltem velük. Nagyon jó volt velük. A magyar nyelvű dalaikat nem énekeltem, csak a feldolgozásokat. Nagyon jó volt velük fellépni, kaptam olyan kíséretet, hogy az csoda! Már nem emlékszem, milyen apropóból, de Szörényi Szabolcs írt nekem egy üdvözlőkártyát azzal, hogy "Bozókinénak sok szeretettel Moha bácsi, a törpe". Ez valami vicc lehetett, de már nem emlékszem a poénra. Akkor volt a menyasszonya Hédi, akit aztán el is vett feleségül.

Milyen volt a Nashville Teens-szel turnézni?

Három fellépésünk volt, Ray Philips lebetegedett és engem hívtak az ORI-ból. Szombathelyen, Tatabányán, Kaposváron léptem fel velük, 1968-ban. Talán Halmai ajánlott. Leírták a dalok szövegét, nem tudtam akkor megtanulni, de elhalandzsáztam. Minden tökéletesen ment velük. Játszottuk az I Do Have Nothingot, a You've Lost That Loving Feelinget és a River Deep Mountain High-t, ezekre emlékszem.

Hogyan emlékszel a Sakk-Mattra?

Bizony, velük is játszottam! Radics Béla, ő meg aztán, Isten nyugosztalja, imádott engem, meg a hangomat! Nagyon nagy egyéniség volt. Mindenki imádta, bálványozták! Bármit csinált, fantasztikus volt. Nagyon nagy egyéniség volt, megbabonázta a rajongókat. Ő volt az Isten. Aretha Franklin dalokat játszottunk együtt, leginkább Pesten. Danuvia, Csepel, Ifipark és egy hajón is felléptünk a Dunán. És a Tabánban is játszottunk együtt. Ott megilletődve mentem ki a színpadra, mert úgy konferált fel Béla, hogy "Magyarország legnagyobb énekesnője következik". Ő ilyen volt. Szerintem így is gondolta. Aretha Franklint énekelni mondjuk nem könnyű. A beatzenéhez képest nehéz megoldani. Mindig Macusnak becézett. Fontosnak tartom elmondani, hogy én Bélát a Sakk-Mattban soha nem láttam ittasan. Egy aranyos, kedves fiú volt, koncerten mindig a maximumot adta. Imádtam, amikor a fogával gitározott.

Mikortól nem mondhattad el magadról, hogy az Omega tagja vagy?

1968 februárjában, a debreceni Arany Bikában volt egy fesztivál, amit közösen nyertünk meg az Omegával. 1968-ban még felléptünk együtt a Corvin Moziban egy plakát szerint. Valahol ott kezdődött a probléma, hogy nem engedtek ki velük Angliába. Nem kaptam útlevelet. De olyan törést nem okozott, hogy ne tudtam volna örülni annak, hogy legalább ők kijutottak. Nagyon naiv fiatal voltam.

A Trombitás Frédin, az első Omega nagylemezen a Kiskarácsony, Nagykarácsony című számban még énekelek. Az utolsó fellépésünk 1969. január 15-én volt. Elkezdtem az ORI-műsorokat, az Omega meg elkezdte a magyar számait. Láttam, hogy egyedül akarnak érvényesülni. Nekem ez nem okozott gondot. Csináltam a saját fellépéseimet, meg ők is. Olyan sok felkérésem volt, hogy már nem tudtam mindenütt ott lenni. Szépen, lassan elváltunk.

Volt az Egyetemi Színpadon egy Mogyorósi Trió koncert, ahol te is felléptél. Erre, hogyan emlékszel?

Fogarasival már a Metróban is játszottam együtt, hallott a debreceni fesztiválon is. Mikor Vadölővel és Mogyorósival megalakultak, rám gondoltak. Próbáltunk rá egy keveset, egy ilyen koncert volt.

Milyen volt beaténekesnőnek lenni a '60-as években?

Visszagondolva persze nagyon jó volt és kár, hogy azok az idők már nem jönnek vissza, hisz akkor voltunk fiatalok. Akkor nem éreztem, hogy nem ezt kellett volna csinálni, hanem operaénekesi pályát kellett volna befutni, de vitt az ár, a fellépések sokasága. Mindig a tökélyre törekedtem a számok angol nyelvű szövegén kívül. Egy élmény volt az a pár év! Az ORI központik is viccesek voltak. Volt, hogy vidéken, a nézőtéren az öreg nénik az Aretha Franklin dalokat együtt dúdolták velem. És tetszett nekik! Minden műsor vastapsos volt. És soha ki nem fütyült senki. És szuper volt, hogy jöttek az emberek autogramot kérni és művésznőnek szólítottak, az nagyon tetszett.

Miért mentél el Magyarországról?

Világot akartam látni. Az olasz nyelvet mindig szerettem. Halandzsáztam is rá korábban, hallgattam a rádióban is, tetszett. És ez volt az első hely, ahová kiengedtek. Részt vettem előtte Koncz Zsuzsa Szerelem című központi műsorában, ahol látott egy impresszárió az Erkel Színházban, aki adott egy meghívást. Az Interkoncertnek leadta, behívtak. Apukám bement Keszler Pálhoz, megmondta neki, hogy ne felejtse el, hogy mi volt '56-ban. A forradalom alatt Apukám lett az OSZK pénzügyi vezetője, nagyon becsületes ember volt. Nem akarta, hogy a kezéhez vér tapadjon. Hallotta a forradalom alatt, hogy a Keszlert elő akarták venni, ő meg szólt neki, hogy meneküljön. Apukám egy becsületes úriember volt és abszolút kommunista ellenes, de egyben humanista is. A forradalom után nagyon sokat rángatták be őt a rendőrségre.

Előtte se Angliába, se Bécsbe nem engedtek. Kiengedtek, és nem jöttem vissza. Éjszakai klubokban léptem fel, bejártam Olaszországot, mindenhol nagyon jó zenekarokkal. A velencei Gondola D'Oro Fesztiválon több impresszárió is látott, hallott. Velence krémje járt oda. Mondták, hogy vagy Milánóba, vagy Rómába kellene költöznöm, de azt nem akartam. Nem bántam meg, hogy elmentem.

Jó lenne látni téged színpadon idehaza, manapság is.

Pár éve a Classic Beat Banddel felléptem, Kubicsek Sanyi hívott meg engem és Kovacsics Öcsit, mint sztárvendégeket. A közönségből is sokakat megismertem, még 1964-ből, Alsóőrsről is voltak ott. Sokan jártak oda Pestről, és itt is itt voltak, ötven évvel később.

Hát, nem próbáltunk előtte, szó sem volt róla, hogy fellépek, csak felhívtak a színpadra a Little Man-re. De azért próbálni kell az ilyesmik előtt. Meg tudod, nincs értelme fellépni, senki nem emlékszik már a nevemre. A szakma esetleg. Csak az tudja, hogy mit tudok, aki akkor hallott. De nagyon örültem annak, hogy Sanyiék meghívtak, hogy gondoltak ránk Öcsivel.

Az interjú, 22 másik beatinterjú társaságában, jóval bővebb képmellékletekkel megjelent kötetben is, megvásárolható itt!

Bálint Csaba (2016.10.20.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. október 24. és 2017. november 09. között:









Klipmánia