Bertalan István Güzü interjú - 1. rész (2016) 

Megjelent: 2016. október 25. kedd 12:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Bertalan István Güzü a Dogs ritmusgitárosa, majd a Meteor és az Echo dobosa volt. A Dogs előtt a Stardust-ban Závodi Janóval zenélt, játszott Billel a Wanderersben, a Meteor másodvirágzásakor, 1974-ben Tóth János Rudolffal és Póka Egonnal is, majd 1977-ben a Marionett Rt. alapítója volt Latzin Norberttel. Ma Norvégiában él. Ma a Stardustról, a Dogsról, és az 1969-es Meteorról beszélgetünk.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Hogy kezdtél zenélni?

Édesapám dobos volt, öt-hat évesen már átjártam zongorát tanulni a szomszéd zongoratanárnőhöz, de nem szerettem. 10 évesen már szerettem volna viszont gitározni, Apám vett is egy hét húros szovjet dobozgitárt. A húr olyan három centire volt a nyaktól, de örültem neki nagyon. Nem jártam se focizni, se semmi, csak tornázni, közben gitároztam. Diósgyőrben születtem, de Budán, a utcában voltam gyerek, a Vár alatt. Később átköltöztünk a Frankel Leó utcába, majd a Parlament mellé, az akkori Néphadsereg, ma Falk Miksa utcába.

Volt egy Marnitz nevű zeneiskola Hűvösvölgyben, oda jártam gitárt tanulni. Csináltunk egy kis zenekart, ez volt a Stardust. A tagok közül Závodi Jánosra és Benzon István dobosra emlékszem, én énekeltem és ritmus gitároztam. Együtt jártunk a zenekarral korizni is, ott kaptam a Güzü nevet, mentem, mint a güzü. Picike voltam, de gyors. Nagyon nagy dolog volt, hogy a XXII. kerületi Művelődési Házban lett klubunk, minden szombaton ott játszottunk. A Batthyány Általános iskolában is játszottunk, akkor még csak lányiskola volt. Závodi Janónak volt egy Grundig rádiója, azon szólt az egész banda. Szerettek minket, 1963-'64 körül járunk időben.

Közben a Toldy Gimibe jártam, Cini iskolatársa voltam. Tolcsvayék is oda jártak, Török Ádi is volt ott egy ideig. Mikor Komár Laci jött a Ciniért, mindig ott álltunk és csodáltuk. Itt a Komár! Nagyon népszerű volt a Scampolo akkoriban. Még nem volt személyi igazolványom se, tehát nem voltam még 16, mikor szólt Cini, hogy Komárék beszélni akarnak velem. Cini láthatott már gitározgatni az iskolában, meg azért a Stardustnak már volt híre. Csak úgy nem kerestek volna.

Ugye Judy elment katonának, Bálint Pista már tag volt, és Maka Béla volt meg ahhoz, hogy Komárék új zenekart csináljanak. Maka erőltette, hogy nézzük meg Törichtet a Csiliben. Komár elkért Anyáméktól, hogy eljöhetek-e velük a Csilibe. Kimentünk, bonbonmeggyet ittunk, meghallgattuk Gyurit. Úgy gitározott! A mai napig azt mondom, az egyik legjobb volt. Nem olyan srác volt, mint Radics, aki el tudta adni magát, de az egyik legjobb volt. Ez lett az első Dogs. Játszottunk nagyjából egy évet, Utasellátó, ezeket Gyuri már elmondta neked. Olvastam az interjút. Nagyon nagy sikerek voltak, vártuk, mi fog még történni velünk, de jött a nyár... és nem történt semmi.

A nyári szünetben Bálint Pista kiment nyugatra, Gyuri meg lement Veszprémbe. Taknyos kölykök voltunk. Nekem meg a nyáron becsenget valaki, bemutatkozik: Demjén Ferenc. "Güzükém, óriási nagy üzlet van! A ceglédi Kossuth Szállóban kapunk napi 50 forintot! Jössz?" Mentem, ez volt a Számum. A bátyja is ott játszott. Halász Karcsi helyett mentem a bandába.

Lement a nyár, visszajöttünk, de se Komár, se Bálint Pista. Hát hívtam Gyurit, hogy csináljuk mi tovább a Dogs-ot, hívtam a Demjén-testvéreket, ők meg Pintér Pistát és Králik Jánost. 1965 végén, vagy '66 elején már ez volt a felállás. Tartottunk tőle, mi fog történni az új srácokkal, hogy nincs se Komár, se Cini. De elfogadták. Nagyon jó volt a repertoárunk, Stonesok, Yardbirds, a progresszívak. 1967 nyarán a Balatonon játszottunk, a siófoki Matrózban, akkor jöttek be a Hendrixek. A Rendőrújság írt rólunk, hogy "itt vannak az éjszaka lovagjai, a nagy hajúak". Pedig akkora hajunk még nem volt. Nagyon jó csapat voltunk.

Hogy emlékszel az első kislemezre?

Nem érdekeltek a kislemezek. Élőben jobban szóltunk, mint a lemezen. Nagy dolog volt, de nem érdekelt. Egyikünk se volt oda érte, de most azért jó lenne, ha lenne egy példányom. Nagyon ritkák, kis példányszámban jelentek meg. Rózsi elkezdte írogatni a dalokat. Előtte már én is írtam számot, valami amatőr fesztivált azzal nyertünk, ahol aztán a döntőre nem mentünk el. Rózsi beállított Csepelre egy próbára, mondja, hogy Ezt hallgassátok meg. Mutatta a dalt, Gyuri meg: Te, hát csak nem gondolod, hogy ezt eljátsszuk? Tingli-tangli volt a koncerten játszott számokhoz képest. Ebben az időben elég gyengék voltak a magyar szerzemények. Azért is döntöttem el, hogy én elmegyek nyugatra. Semmi keresnivalóm nincs itt.

1967, Táncdalfesztivál?

Még kockás zakót is csináltattunk. Wittek Marit szerettük, kísértük őt máshol is.

Gyuri említette az ominózus miskolci koncertet, ami után kaptatok egy fél év letiltást.

Rózsi bátyja, a Százlábú nagyon jól énekelt, de baromi sokat dohányzott, kezdett a hangja ereszkedni, Rózsi meg egyre jobban énekelt. Százlábú meg e mellett nem játszott hangszeren. Nálunk ez nem éleződött ki, de elmentek a Liversingbe. És ugye a miskolci incidens. Elöljáróban: Pintér Pista sosem "betegeskedett". Rózsi ivott, meg én ittam, a többiek viszont nem. A dátumot is megmondom neked, ez volt a 19. születésnapom, 1968. január 15. És ehhez tudni kell, hogy az előző születésnapomon az Egyetemi Színpadon játszottunk, én ott ittam koncert előtt utoljára, ez egy emlékezetes esemény volt. Két előadás volt ott is, az első lement, a szünetben ment az "ünneplés", majd felmentünk a másodikra, a bemutatkozásnál, emlékszem, így előrehajoltam és... aztán hátra is kellett hajolnom. Hát ebből az ember aztán tanul. Beteg voltam.

De az volt Miskolcon a katasztrofális, hogy ott is két koncert volt, a másodikon lett probléma, de nem kellett volna, hogy az legyen, hisz ledoboltam volna én Pista helyett, de Demjénék nem akarták. Előtte is doboltam már a zenekarban, például a Creameket én doboltam. Gondolom, hogy nagy seb lett ez Gyurinak, ezt vissza is fizette a Meteorban Rózsinak, mikor elmentünk az Echoba. És a fél éves letiltás alatt a Gemini játszott helyettünk Dogs néven, mi meg Török Ádival kezdtünk próbálni Lőrincen. Előtte jól kerestünk, Gyuri elmesélte, hogyan, de az el is fogyott az Apostolokban.

Hogy emlékszel Török Ádi érkezésére?

A mai napig egyik kedvencem a Procol Harum, vele ezeket játszottuk. Nagyon jó volt, de a közönség nem fogadta el ezt a zenét. Nem az Ádival volt a baj, hanem sok volt még akkor a közönségnek ez a tömény, jó zene.

Demjén István játszott a Meteorban?

Igen, kezdetben még benne volt a Liversing-kaland után, de végül, a fent említett okok miatt, kimaradt az együttesből. A Meteor úgy volt, hogy a Dogs letiltásának végén a Tihanyi Motelbe szereztünk egy nyári szerződést. Jól ismertem Apámon keresztül az OSZK fejeseit, oda vettük Gyimesi Lacikát és Kis Balázs szaxofonost. Ebben az évben nyílt a Marina Szálló Balatonfüreden, ott próbáltunk a Kisstadion-koncertre. Egy srác hozott egy halom lemezt, közte Creedence-et is, a Proud Mary-t is játszottuk a Kisstadionban, ahol Halász Karcsi is fellépett velünk, ő korábban a Számum tagja is volt, sokkal később Norvégiában is játszottam vele egy pár alkalommal. A név felvételét már Gyuri elmesélte.

Itt már csak dobolsz. Hogy alakult ez így?

Ugye Apám dobos volt, bárhol játszottam, a próbákon, és a szünetekben, mindenütt beültem a dob mögé, Konzervatórium jazz tanszakára is jártam. A ritmusgitárt szerettem, de volt egy kis sérülés az ujjamon, Töricht Gyuri nívóján nagyon kemény lett volna játszanom. Meg show volt, hogy dobolok is. Az OSZK Stúdiójában is tanultam, megkaptam az A kategóriát. Portik Iván és Kovács Gyula tanítványa voltam. Gyula kézzel írt oktató kottái a mai napig megvannak. Utóbb jöttem rá, hogy dobszólókat írt le. Erre akkor jöttem rá, mikor a füzeteit elkezdtem használni a tanításhoz.

Echo sztori?

Tihanyban úszkáltunk, Cintula is velünk úszott, ment a nagy duma, hogy figyeljétek meg, autót veszünk, menjetek el az Echoba. Rózsit is, Gyurit is nagyon szerettem, most mit csináljak? De olyan gitáros, mint Gyuri, nem volt. Így vele mentem. Még Radicshoz is elmentem, ezt a problémát megbeszélni, ő is azt mondta, "Güzükém, menj el pénzt keresni az Echo-ba". Rózsi meg mehetett a Moulin Rouge-ba. És szerintem Gyuri itt törlesztett Rózsi felé.

De nem szerettük ezt a kezdeti felállást az Echo bandával. Mikor jött Som, az jó lett, de őt gyorsan behívták katonának. Aztán dagasztottuk a tagságot, Révész Sanyis felállás már nagyon jó volt. Eszméletlenül énekelte az All Right Nowt! Mikor hazajött Horváth Sándor zenekara, Bálint Alival, őket olvasztottuk be részben.

A második rész itt olvasható!

Bálint Csaba (2016.10.25.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. október 17. és 2017. november 02. között:









Klipmánia