Bertalan István Güzü interjú - 2. rész (2016) 

Megjelent: 2016. október 26. szerda 18:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Bertalan István Güzü a Dogs ritmusgitárosa, majd a Meteor és az Echo dobosa volt. A Dogs előtt a Sardust-ban Závodi Janóval zenélt, játszott Billel a Wanderersben, a Meteor másodvirágzásakor, 1974-ben Tóth János Rudolffal és Póka Egonnal is, majd 1977-ben a Marionett Rt. alapítója volt Latzin Norberttel. Ma Norvégiában él. Az első részben a Stardustról, a Dogsról és az 1969-es Meteorról beszélgettünk, ma az Echo, az 1974-es Meteor, a Marionett Rt és a nyugati évek jönnek...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Kikerültünk az NDK-ba, Lelkes gyenge ritmusgitáros volt, de nagyon gyorsan átállt basszusgitárra, és rövid időn belül baromi jó lett a hangszeren. Nagyon sok rádiófelvételt készítettünk ott. Chichago-kat játszottunk, Lelkes Zoli énekelt. Fater közben kevert nyugaton nekünk, az volt a tervem, hogy haza se megyünk az NDK-ból. Nem véglegesen akkor még, de a katonaság elől akartam kibújni. De Bertalan úrral szóba se álltak nyugati útlevél kérelemmel kapcsolatban, míg nem voltam katona. Ali már szerződött, Varannay István pedig úgy döntött, hogy mennek nélkülem.

Az volt a szerencsém, hogy egy jó barátom anyukája az Újpesti katonakórháznak volt a Párttitkára. De ő is csak annyit tudott segíteni, hogy bemondta, hogy hát Güzü varr, valami baj van vele. Nem volt velem semmi baj, tényleg varrtam, cipőket csináltam. Bársonycipőket. De ez csak egy ürügy volt itt. Befektettek a kórházba pár napra, jött a sorozás, a törvényszéki szakértő valamit írt a papíromra, nem néztem, mit, csak vittem magammal. A sorozó bizottság viszont megnézte, "Bertalan elvtárs, magát egy évre elhalasztjuk".

Összetörtem. Mit csinálok egy évig? Bemondtam, hogy elnézést, nekem nagyon segítene, ha a sereg soraiba léphetnék. Erre üvöltöttek, hogy menjek vissza a Honvéd kórházba, és hozzak valami papírt. Visszamentünk Apámmal, mikor meghallotta az ezredes főorvos, hogy mit mondtak, ideges lett, hogy mit gondolnak ezek? Azért írt valami papírt és így végül végleg megúsztam. 1971 márciusában már kint voltam Mainzban, Apám intézte. Trió volt, de megtanultam, mi a munka. Nyolc óra, kétszer tíz perc szünettel. Itthon jártam kocsival jogsi nélkül, de kint letettem a jogosítványt, szerzett nekem Fater egy Opel Admiralt azzal, hogy kész vagyok. Csilik Bálint jazz szaxofonossal játszottam ekkor, Joó Attila volt a Hammondos és ott játszott Matlaszkovszky Miklós, a Matlasz, a Hungáriából.

Édesapám ajánlott egy szerződést Svájcba, Matlasszal és Joó Attilával mentem volna. Bálintnak egy picit kellemetlen volt, Matlaszt ott tartotta. Ott álltunk gitáros nélkül. Joó Attila mondta, nézzünk szét, játszik itt állítólag egy jó banda. Megnéztük, nem hittük el, hogy magyarok. Tóth János Rudolf énekelt! Ugyanazokat, amit mi is játszottunk, de én már hánytam tőle, de ahogy ők játszották, az tetszett. Talán a Holéczy zenekar volt ez, de nagyon rossz hangulat uralkodott náluk, már a színpadon is összeverekedtek. Nem volt nehéz tehát Janót elvinni. És Svájcban csak három és fél órát kellett játszani, és több pénzért.

Szilveszterkor bejött két fazon, az ajtónál álltak, 100 méterről látszott, hogy zenészek. Kint megtaláltak azzal, hogy dobos kell nekik. De én még a három hónapot sem töltöttem le itt. És akkor a tipikus magyar kijött belőlem: te, mondom, van egy haverom, a gitáros, nem tudnád bevenni? Sok mindent sikerült azóta levetkőznöm egyébként ebből a magyar tempóból. Hát, de ő az énekes, gitáros. "Tud basszusgitározni?" Amit a kezébe adsz, azon játszik. Bevette Janót is, 3000 svájci frankot kerestünk nettó havonta.

Életem legszebb éve volt. ott nem volt marakodás, veszekedés. Ez volt a Tweny and the Escords. Egy német volt a Hammondos. És akkor egy év után mondtuk, hogy mennének haza, az autót vámmentesen vihetjük. A srác meg mondta, hogy maradjunk, szerez lakást. Mi hülyék meg hazajöttünk. Janóval csináltunk demókat, amerikai klubokba próbáltunk bekerülni, Janónak nagyon jó volt az angolja. És úgy jöttünk haza, hogy az amerikai klubokba szerződés a kezemben volt. És itthon Janó felesége bemondta, hogy Janó nem megy sehova. Kész, Janóra épült az egész műsor. Maradtunk itthon.

Én vittem tovább a Meteor nevet, Balatonföldváron kaptunk szerződést, Póka Egon lett a basszgitáros, később Holzhauser Feri a billentyűs, Dörge pedig a szaxis. És volt egy papa nevű pozanosunk, szintén egerszegi volt. És pechünk volt, Egont behívták katonának, helyette jött Bajka Imre. Nagyon jó volt ő is.

A zenészek imádták a zenekart, és Rózsi, hogy segítsen rajtunk, berakott a Bergendy elé előzenekarnak. Itt meg nagyon összehaverkodtunk Latzin Norberttel. Ez feltűnt Bergendynek is, hisz Norbi magának való ember volt. Készült elhagyni a zenekart. Janó közben kitalálta, hogy haza akar menni Zalaegerszegre, meg is tette, egy kocsmában játszott 75 forintért. Nem vesztünk össze, csak haza akart menni.

Csináltam egy fúvós bandát is, a Wandererst, Deák Bill Gyula volt az énekes...

Egy idő után kimentem Norvégiába, majd mikor hazajöttem, megcsináltuk a Marionett Rt-t is. Ez úgy történt, hogy Janó már rég hazament, Norbi meg keresett, hogy csinálunk-e zenekart. Elkésett egy kicsit ezzel, szólhatott volna egy-két nappal korábban is, eközben meg Rózsi lement Zalaegerszegre és bevette a Bergendybe Janót. A kocsmából egyenesen a Bergendybe.

Norbi nekünk nagyon jó barátunk volt. Akkor elkezdtünk gitárost és énekest keresni. Megcsináltuk, a kezdeti énekes nem volt jó, bevettük a Torontáli Pistát, ő már megfelelt. Csináltunk pár felvételt, Vince Viktóriát is kísértük, majd abbahagytuk. Könyörögtem Norbinak, jöjjön ki velem Norvégiába, nem jött. Eszményi Viki akkor hagyta ott. Kerekes István volt a basszusgitáros. Nem volt hosszú életű a zenekar, Norbit hívták a Rádióba is zenei rendezőnek, de nem vállalta el.

Végül nem bántam meg, hogy megint kimentem Norvégiába. Káldor Péter volt a billentyűs, hajókon játszottunk, ez '77-ben volt. Megismerkedtem egy norvég lánnyal, mikor hazajöttünk, megint hívtam Norbit, nem jött, és akkor én már tudtam, hogy ha kimegyek, végleg kint maradok. Csináltam egy triót, Gaál Ottó billentyűssel és Kuruc Miklós basszgitárossal.

Megint Meteor néven játszottunk. De még itthon voltam, bementem az Interkoncerthez, ahol közölték, hogy nem mehetek sehová, mert ez önimpresszálás. Végül csak kiengedtek, de ezzel meg aztán végkép biztos lettem, hogy itt a vége. Egy év kellett a többieknek a vámmentességhez, nyolc hónap után már nem fizettem az Interkoncert felé a pénzt. Írogattak, hogy mint vagyok, hogy vagyok, visszaírtam nekik, hogy az impresszálási díjat kifizettem magamnak. Önimpresszálás?

Rendben van. Megnősültem, eleinte anyóséknál laktunk. Halász Karcsival, duóban játszottunk itt-ott. Végül letelepedtem, csináltam egy firmát, hangfalakat és transzport koffereket csináltam. Elegem volt a vándor életből. Nem volt könnyű választás, de sosem a legrövidebb utat jártam. És csináltam egy dobiskolát Triola néven. Fillérekért tanítottam Hamarban, Oszlótól 120 kilométerre, nem messze Lillehammertől. Egy lengyel basszusgitárossal zenélgettem is, elkezdett terjedni a hírem, egy Moonshine nevű bandával haknizgattam sokfelé. Ezek tényleg csak hobbiból zenéltek, csak hétvégén.

Szereztem egy szekvenszer programot, volt Atarim, elvégeztem iskolákat is, programozni is tanultam. Vettem egy midi gitárt is a '80-as években. Sokat dolgoztam, hogy a magam ura legyek. Egyedül is játszottam, sokat utaztam, hóviharban, ködben. Csináltam vagy 12 évig, már untam a repertoáromat és akkor már ott tartottam, hogy valami nyugdíjas állást keresek. Zeneiskolában kezdtem tanítani 1995-től. Sok magyar tanít kint.

Az iskola eléggé le volt robbanva, 20%-on üzemelt, vittem plakátokat, saját hangszereimet, saját kézzel kifestettem, egy fél éven belül felkúsztunk 100%-ra. Gitárt is elkezdtem tanítani, 130%-ot dolgoztam. De szégyelltem, hogy mennyi szünetünk van. Őszi, tavaszi, nyár, téli. Egy idő után már három éves várakozási idővel lehetett bekerülni az iskolába. A Skandináv államokban nagyon sok pénzt költenek a gyerekek zeneoktatására, az állam is nagyon támogatja. És ezek ilyen összművészeti kultúriskolák, táncot is tanítanak. A szülők is szeretik, a gyerek jó helyen van. Így lett nyugdíjam. 2011-ig két iskolában is tanítottam. Most egy olyan dobon játszok, amihez nincs dob, csak dobverők érzékelőkkel és kamerák figyelik, hogy merre jár az ütő. Nagyon érdekes, ez az Aeordrums.

Hogy emlékszel a beatkorszakra?

Nem bántam meg. Nem voltunk igazi sztárok, de jók voltunk a csajoknál. Csodálatos időszak volt. Nem volt internet, nem tudtad megvenni a zenéket, vagy a kottákat, megküzdöttünk mindenért. Magnónk is alig volt. Mást se csináltunk, csak zenét hallgattunk, meg zenéltünk. Volt sok bosszúság, de szép volt. Az is jó volt, mikor itthon kellett maradnom, az Echo meg kijutott, majd én is kijutottam, pár hónap alatt meglett az Opel, és a közelben játszottak egy helyen, elmentem megnézni őket. És Hanos épp nem volt ott, beugrottam játszani. Mikor egy idő után meglett a piros Mercedesem és itthon voltam, Révész és Zalatnay esküvőjén én voltam az esküvői fuvaros.

Az évek gyorsan elrepültek - de Güzü maradtam -, Güzü a muzsikus, a zene volt az életem.

Bálint Csaba (2016.11.26.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. szeptember 21. és 2017. október 07. között:









Klipmánia