×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Bon Jovi - Bon Jovi (1984) 

Megjelent: 2016. október 29. szombat 12:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

John Francis Bongiovi, Jr. 1962. március 02-án, Perth Amboy-ban, New Jersey-ben született egy olasz-amerikai családba, Jon Bon Jovi néven vált közismert zenésszé. A pop-metál stílus egyik megalkotójának is nehezen indult a karrierje... Kamaszkorának javát az iskola helyett barátjával, David Bryan Rashbaummal - aki David Bryan-ként a csapat billentyűse - együtt rock and roll zenével és énekléssel töltötte, helyi zenekarokban. Vele alapította meg első együtteseit is, az Atlantic City Expressway-t - a helyi autópálya után -, amivel kocsmákban és klubokban kaptak lehetőséget. Később ebből lett a John Bongiovi And The Wild Ones nevű formáció, miközben '80-tól - kezdetben takarítóként - egyre több időt töltött unokatestvére, az addigra ismertté váló hangmérnök-producer, Tony Bongiovi társ-tulajdonában lévő manhattani Power Station stúdióban.

Főhősünk összehaverkodott a stúdióban épp' lemezt felvevő zenészekkel - például Aldo Nova-val -, akik segítettek a demóinak a rögzítésében. Ezeket küldözgette kiadóknak, sikertelenül. Aztán 1983-ban bejutott a helyi rádióba, a WAPP 103.50 FM-be, beszélt DJ Chip Hobarttal, akinek megtetszett és le is adta a George Karakkal közösen írt Runaway-t a rádióban... végül ezzel a dallal sikerült felkerülnie egy helyi tehetségeket összegyűjtő válogatásra is...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Ezt az 1980-1984 közötti demózós időszakot ma már pontosan ismerhetik a rajongók, hiszen két gyűjtemény is megjelent az ekkor rögzített dalokkal. Az egyik 1999-ben jelent meg John Bongiovi: The Power Station Years címmel, a másik 2001-ben jött ki The Power Station Years: The Unreleased Recordings címmel. Tartalmuk közel azonos, a feldolgozásokat is tartalmazó felvételek változó minősége miatt, leginkább csak gyűjtőknek ajánlott az ismerkedés.

Mindenesetre a Runaway-t felkapták és játszani kezdték a New York-környéki rádiók is, hamarosan a testvérállomások is átvették, később fellépési lehetőséget is ajánlottak az énekesnek, akinek ekkor még nem volt állandó kísérete. Szervezésébe kezdett, felhívta régi barátját, Rashbaumot, aki beszervezte a magyar származású Alec John Such-ot és szomszédját, a - későbbi a Skid Row-val befutó - Dave "The Snake" Sabo gitárost, akit nem sokkal később Richie Sambora-ra cserélte az énekes. Végül bekerült melléjük az idősebb és tapasztaltabb Tico Torres dobos is.

Richie Sambora ezt megelőzően Joe Cocker-rel turnézott a Mercy nevű zenekarban, de meghallgatásra jelentkezett a Kiss-nél is. Ekkoriban működött közre a Message nevű zenekar Lessons című lemezén, amit eredetileg a Led Zeppelin-féle Swan Song Records akart kiadni, de hiába volt szerződés, a lemez nem lett befejezve, sokkal később, archív érdekességként persze azóta már meghallgathattuk ezt a műsort is. Tico Torres még nála is tapasztaltabb zenész volt, szerepelt az Operaház fantomjának élő zenekarában, Miles Davis-szel, a The Marvelettes-szel és Chuck Berry-vel is voltak kapcsolatai... A csapatba kerüléséig 26 felvétel elkészítésében működött közre, köztük szerepelt a helyileg menőnek számító Franke and the Knockouts felvételeinek elkészítésében is.

David Bryan kilépett az első együttesből, amit Bongiovi-val közösen alapítottak, főiskolára ment tanulni, de hamarosan ráébredt, hogy inkább mégis zenészként akar karriert építeni, így átment a New York-i Juilliard School nevű zenei iskolába. Amikor Bongiovi felhívta barátját a hírrel, hogy bandát alapít és kilátásban van lemezszerződés is, a billentyűs félbehagyta tanulmányait és csatlakozott hozzá. Így alakult meg az eredetileg Johny Electric névvel tervezett, de baráti tanácsra - és az ekkor már sztárnak számító Van Halen példájára - Bon Jovi-ként induló zenekar, aminek '94-ig nem is változott a Jon Bon Jovi ének, gitár, szájharmonika, Richie Sambora gitár, vokál, talkbox, David Bryan billentyűk, szintetizátorok, vokál, Tico Torres dob, ütőhangszerek és Alec John Such (1983–1994) basszusgitár, vokál felállása.

Kezdetben helyi bemutatókon és tehetségkutatókon léptek fel, de '83-ban felfigyelt rájuk Derek Shulman, aki leszerződtette őket a Polygram-hoz. Shulman javaslatára Bongiovi is átalakította a nevét, hogy angolosabb hangzású legyen, és Rashbaum is elhagyta a családnevét, második keresztnevét kezdte használni a zenei karrierjéhez. Az együttes előzenekarként játszhatott a ZZ Top előtt a Madison Square Garden-ben, a népszerű American Bandstand TV-műsorban is bemutatkoztak, miközben az MTV is leadta a Runaway-hez forgatott klipjüket. Ezek a fellépések lehetőséget jelentettek a rajongói tábor kialakítására, mielőtt még az első lemezük megjelent volna.

Doc McGhee lett a menedzserük, akinek a segítségével, 1984. január 21-én kiadhatták bemutatkozó lemezüket, a Bon Jovit. Tony Bongiovi és Lance Quinn volt az album producere. Az Egyesült Államokban aranylemez lett belőle - több, mint 500.000 eladott példánnyal (mostanra 2 milliónál tartanak). A Runaway kislemeze pedig 39. lett a korabeli Billboard Hot 100-on, ami kezdő bandaként nagy kiugrásnak számított. Ráadásul a lemez megjelenése után előzenekarként komoly turnékra is indultak, Európába is átjutottak, a Scorpions és a Kiss előtt szerepelhettek, mintegy tanulmányi uton... De ne fussunk ennyire előre, előbb elemezzük ki a lemez műsorát is!

Mindezek után nem meglepő fordulat, hogy a George Karakkal közösen írt Runaway-t nem a zenekar rögzítette, hanem - Jon Bon Jovi mellett - Hugh McDonald basszusgitáros, Roy Bittan billentyűs, Frankie LaRocka dobos, Tim Pierce gitáros és a David Grahmme - Mick Seeley alkotta kórus. A zenekar első sikerében így komoly szerepe lett a nagy hátszélnek és a profi stúdiózenészeknek, de ettől még a dalban kellemes napsütéses nyomulást hallhatunk, fiatalosan és lelkesen előadott dallamokkal és energikusan vibráló hátterekkel! Mindezek a jellemzők pontos példát adtak a zenekarnak a saját stílus meghatározásához!

A korabeli Kiss-hez hasonló - nehézkesebben bólogató - Roulette hősiességet tett mindehhez hozzá, első zenekari darabként, de itt is érezhetően profi a háttér, a hangszerelés és a kórus is tiszta és pontos képet fest. Mindebből kapunk egy lazább és billentyű-központúbb rádiós-sláger verziót is She Don't Know Me címmel, amit - egyedülálló módon, a csapat tagjai nélkül - Mark Avsec írt nekik. Ez egy kellemes melegséget árasztó epika, akkoriban ez divatosnak számított, nagyon sok hasonló jelent meg!

A Jack Pontival közösen írt Shot Through the Heart mindezekből szellemesen merítkezik, amolyan profi slágernek mondható, ahogy a billentyűssel közösen írt Love Lies című musicales ballada is... Aztán jöhet némi beindulás is Breakout címmel, amúgy Journey-módra, de ez már inkább rutinból jött, ahogy a fiatalosan ugráló Burning for Love is... Bevetnek egy adag torzabb glam-metálos nyomulást is Come Back címmel, amit aztán a hasonló Get Ready folytat, követve a korabeli Kiss-trendeket. A Runaway mellett a She Don't Know Me és Japánban a Burning for Love is megjelent kislemezen, de a Breakout-t is használták még bemutatkozásként.

Sokan túl szimplának és klisésnek gondolják ezt a produkciót, de akad itt jó pár izgalmas hard rock "támadás" és rádiós dallam is, amiket élmény hallgatni ma is. Az albumnak eredetileg Tough Talk volt a munkacíme, de a bemutatkozáshoz jobbnak ítélték a Bon Jovit... Végül a 43. lett a Billboard 200-on a lemez, ami kezdőként - még ekkora hátszéllel is - komoly eredménynek mondható! A Kerrang! például a '84-es év 11. legjobb kiadványának tartja ezt a korongot. A lehetőség nagyra nyílt ki előttük, amivel élni is tudni kellett! Égették is rendesen a fellángoló tüzet, 1985 áprilisában már meg is jelent a második lemezük 7800 Fahrenheit címmel, amin már saját lábra állva haladtak tovább az itt megkezdett úton!





Track lista:

1. Runaway (Jon Bon Jovi, George Karak) - 3:50
2. Roulette - 4:41
3. She Don't Know Me (Mark Avsec) - 4:02
4. Shot Through the Heart (Bon Jovi, Jack Ponti) - 4:25
5. Love Lies (Bon Jovi, David Rashbaum) - 4:09
6. Breakout (Bon Jovi, Rashbaum) - 5:23
7. Burning for Love - 3:53
8. Come Back - 3:58
9. Get Ready - 4:08

Közreműködő zenészek:

Jon Bon Jovi - ének, gitár
Richie Sambora - gitár, vokál
Alec John Such - basszusgitár, vokál
Tico Torres - dob
David Bryan (mint David Rashbaum) - billentyűs hangszerek, vokál

közreműködtek:
Hugh McDonald - basszusgitár: Runaway
Roy Bittan - billentyűs hangszerek: Runaway
Chuck Burgi - kiegészítő dob
Doug Katsaros - kiegészítő billentyűs hangszerek
Frankie LaRocka - dob: Runaway
Aldo Nova - kiegészítő gitár és billentyűs hangszerek
Tim Pierce - gitár: Runaway
David Grahmme - vokál: Runaway
Mick Seeley - vokál: Runaway

Producer: Tony Bongiovi, Lance Quinn

Lemezeik:

1984 - Bon Jovi
1985 - 7800 Fahrenheit
1986 - Slippery When Wet
1988 - New Jersey
1992 - Keep the Faith
1995 - These Days
2000 - Crush
2002 - Bounce
2005 - Have a Nice Day
2007 - Lost Highway (-2-)
2009 - The Circle
2013 - What About Now (-2-)
2015 - Burning Bridges (rare)
2016 - This House Is Not for Sale

Kiadó:
Mercury, Vertigo
Honlap:
www.bonjovi.com
facebook.com/BonJovi


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Bon Jovi - Bounce (2002)

2016-11-02 12:05:00

kép

Bon Jovi - Crush (2000)

2016-11-01 18:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Jeff Scott Soto - Retribution (2017)
Az 51 éve Brooklyn-ban születő Jeff Scott Soto '83-óta tartó karrierje alatt sok mindent kipróbált Malmsteen-tól a Journey-ig, de azt biztosan nem fogja

Tovább...
Jag Panzer - The Deviant Chord (2017)
Jó évük van a hősies metál szerelmeseinek! Bár a Manowar elszigetelte magát, sorra térnek vissza a sorstársai, friss lemezzel, most például a hányatott sorsú Jag Panzer

Tovább...
Motörhead - Orgasmatron (1986)
1986 izgalmas év volt. Geopolitikai szinten, mert az USA áprilisban végigbombázta Líbiát egy nyugat-berlini robbantásos merénylet miatt, majd még ugyanazon hónap végén jött a

Tovább...
Annihilator - For the Demented (2017)
A kanadai Ottawá-ban, '84-ben indult Annihilator a hazájának a vezető groove-thrash-heavy metál zenekara... A csapat diktátora, Jeff Waters legutóbb 2015-ben adta a

Tovább...
Revolution Saints - Light In The Dark (2017)
A 2014-ben induló, amerikai Revolution Saints szupergroup-trió 2015-ös Revolution Saints lemeze - amiről kétszer is írtunk annak idején - után, nem

Tovább...




Koncertek 2017. november 18. és 2017. december 04. között:









Klipmánia