×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Guzsváry Csaba interjú - 1. rész (2016) 

Megjelent: 2016. október 30. vasárnap 12:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Guzsváry Csaba a Nevada billentyűse volt 1973 és 1974 között. Itt játszott együtt Fischer Lacival és Radics Bélával is. Ezt megelőzően, tagja volt a Teenagers, a Sinus, a Pallas és a Schillings együtteseknek. Ma arról a korszakról beszélgetünk, amíg Csaba a Nevada tagja lett...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Hogy kezdtél zenélni?

Az általános iskolában, szüleim nyomására jártam zongorázni, de nem szerettem gyakorolni. Akkor nagyon terhes volt, de később, a zenekarozáskor ez nagyon jól jött. 1963 fordulópont a magyar ifjúság életében. Aki kicsit is zeneértő volt, az megkapott egy fertőzést. A Beatles volt az elsődleges vírus, de aztán jött a többi angolszász zenekar is.

Akkor Zuglóban, az Egressy Gimnáziumba jártam és egy padban ültem Kertész Jánossal, aki hozzám hasonló zenei alapokkal rendelkezett. Ő sokáig Sas József zongoristája volt a Mikroszkóp Színpadon. A gimitől pár száz méterre volt a Danuvia Művház, ahol többek között, már itt is megjelentek az első hazai beat együttesek. Minket is elért a láz, hogy zenekart alakítsunk. 1963 végére már mi is zenélgettünk. Egyelőre otthon tudtunk próbálni és lassan már egy-két buli is adódott. Sör és virsli volt a fizetség. A gitár - némelyik WC deszkából fabrikált - Pacsirta rádión erősítve üzemelt.

1964 elején ez volt a felállás: Adametz Gyula gitár; Guzsváry Csaba ének, szólógitár; Gyarmóczki Pál szaxofon; Kertész János zongora, ének; Németh László dob; Varga András ritmusgitár. Az együttes névválasztásakor először felvetődött a Rangers, de ez rövid életű volt és a többség a Teenagers név mellett döntött. Az első "igazi" fellépés, a Taurus Gumigyárban, egy Egressy szalagavató bálon volt 1964 elején. Johnny & the Hurricanes, Bill Haley, Little Richard, Beatles és Shadows dalokat nyomtunk. Ez után már több buli is adódott, például tánciskolákban, egészségházban, Kisz-klubokban, művházakban... és beindult a beat.

Éjszakánként a Luxit hallgattuk és egy Terta magnóval vettük fel a legújabb számokat, hogy másnap már többszöri visszahallgatás után megpróbáljuk lejátszani. Mivel nem tudtunk angolul, fonetikusan írtuk le a szövegeket. Az év közepén személycserék történtek a zenekarban. Németh László távozott, helyére a dobokhoz Adametz Gyula került és Szele Gábor lett a basszusgitáros. 1964 őszétől hetente egyszer a kistarcsai művházban játszottunk. Itt már valami pénz is került a sör és virsli mellé. 1965. július 12-én a Ganz Mávag Vörösmarty Művházban sikeresen vizsgázott az együttes, és itt kapott OSZK helyhez kötött működési engedélyt. A cuccot mi eszkábáltuk, lelestük a Scampolo hangfalait a Ganz Mávagban, amikor ott játszottak.

A fenti felállás nagyjából 1965 végéig működött. Több dolog nem tetszett, ezért kiléptem. A Teenagers ugyan átalakult, kiegészült Kis Tibor szólógitárossal és Anton Gábor dobossal, de 1966 nyarán végleg megszűntek. Mi meg Varga Andrással 1967 tavaszán beépültünk a már működő Sinus zenekarba. Sajnos nincs a Sinus-ról fényképem. A Sinus akkori felállása: Batu András dob; Guzsváry Csaba ének; Kerényi János ének; Kékes Zoltán szólógitár; Varga András ritmusgitár; Varga Péter basszusgitár.

A Sinus is viszonylag rövid életű volt. Nem volt összezördülés, de én olyan vagyok, hogy ha valami nagyon nem tetszik, akkor veszem a kalapom és megyek. Utána még nagyjából fél évig létezett a Sinus, majd feloszlott, mert Kékes elment a Geminibe. 1968-ra Varga Andrással már új zenekar megalakításába kezdtünk, ez lett a Pallas együttes.

Mi volt a Pallas felállása?

Guzsváry Csaba ének, ritmusgitár, orgona; Kálóczy Egon szólógitár, ének; Varga András basszusgitár; Zimmermann István dob. Állandó klubunk a rákosszentmihályi Mosolygó Antal Művházban volt, ahol hetente, vasárnaponként léptünk fel. Ötórai tea címmel kísértük Kovács Katit, Zalatnay Cinit, Wittek Marit, Komár Lacit és több, akkor már befutott énekest. A konferanszié Dévényi Tibor volt. 1969-végén Varga Andrást behívták katonának, ezért hirdetést adtunk fel a basszusgitáros posztra. Végezetül Várszegi Jánosra esett a választás és a zenekar 1970 őszig ebben a felállásban működött, illetve rövid ideig a zenekar tagja volt még Jahnke Imre zongorista.

Állandó fellépési helyünk volt az angyalföldi Dagály Klub és a budai Frankel Leó Művelődési Ház, de a Budai Ifjúsági Parkban is többször adtunk koncertet, játszottunk az EVIG-ben is. Az Ifiparkos fotókon Holzhauser Feri Capriját lehet látni, mivel közös koncertünk volt.

A Pallas-szal 1970 januárjában felvételt készítettünk a József körúti Hang-stúdióban. Neon betűkkel volt kiírva az utcára ez, de úgy hirdették magukat, hogy "Saját hangja, vigye haza". Négy szám felvételére dobtuk össze a pénzt. Mindössze egyszeri lehetőség volt a számokat felvenni, mert az esetleges korrigálás és utófelvétel további költséget jelentett volna. Nagyon drága volt ez akkor nekünk, meghaladta a kasszánkat. A felvételvételek szerencsére nem vesztek el, digitális javítással, CD-re is sikerült átmenteni.

A négy számot közösen írtuk Kálóczy Egonnal. A Dagály strandon, egy pokrócon dudorásztuk a dallamokat és írtuk a szövegeket, majd otthon aztán hangszeresen kidolgoztuk. Valahogy bennünk volt, hogy írjunk saját dalokat, ne csak egy feldolgozás-zenekar legyünk. A dalok címe és sorrendje: Most jövünk mi, Árvalányhaj, Ő volt a lány, Nem kell a szerelem.

A zenekarnak talán ez volt a "csúcspontja". Sajnos kevés fellépés adódott, továbbá a bandán belüli egység is megromlott. Zimmermann kilépett, helyére Pataki István került, de a Pallas is hamarosan felbomlott. Zimmermannról el kell mondanom, hogy már nagyon fiatalon dobolt az első beatmisén, ami Szilas Imre nevével fémjelzett. Ott hallgattuk meg és hívtuk el a zenekarba. Kékes Zoli és Ullmann Ottó is akkor, ott gitározott a Mátyás templomban. Szilas egyébként úgy tudom, hogy Balázs Fecó és Ulmann Ottó osztálytársa volt a konziban. Jelenleg az USA-ban él. Zimmermann végül később Kálóczy Egonnal Norvégiába ment ki zenélni.

Hangszereid, hogy alakultak?

1963-'69-ig szólógitároztam az éneklés mellett, illetve zongorán játszottam. Előtte nem volt orgonám, hanem jött a Pallasba Jahnke Imre, aki a '62-es, vagy '63-as Ki Mit Tud-on a Turmix együttesben játszott. Ő szeretett volna még nosztalgiából zenélgetni, vett egy Matador orgonát. Hamarosan kiderült, hogy a zenei világunk nem egyezik, ezért rövid időn belül elhagyta a zenekart. De akkor már belekóstoltam a Matadorba, hiányzott az orgona, amit elvitt.

Nem emlékszem már kitől jött az infó, hogy Pressernek eladó a Caprija. Ó, ezen született a Gyöngyhajú lány. Azonnal fel is hívtam és mentem a Dob utcába megnézni a hangszert. A pincében már ott volt a Hammondja, csurgott is a nyálam, reméltem, hogy egyszer még nekem olyan is lesz. Hát, nem lett.

Ők akkor még csak próbáltak az újonnan alakuló LGT bemutatkozására. Ott volt Laux dobja és Frenreisz basszusgitárja is. A dobszékért külön kellett elmennem, ami még Laux lakásán volt, amely a Te meg én eszpresszó házban volt, a budai Duna parton.

1970 őszén a Schillings együttesbe hívtak, hát elmentem, mivel a Pallas már amúgy is halódott. A Schillings együttes felállása a következő volt: Fónagy János zenekarvezető, ének, basszusgitár; Guzsváry Csaba orgona, ének; Marosi Tibor szólógitár, ének; Török Csaba dob. Fónagy a Kandón végzett, a zenélés mellett ő csinálta az erősítőket és hangfalakat. A zenekar állandó klubja a rákospalotai Csokonai Művház volt, ahol heti egy alkalommal léptünk fel, de vidéki rendezvények is voltak, ahol a banda még jobban összekovácsolódott. Rövid ideig az együttesben játszott Gyarmóczki Pál szaxofonos is, de ez a próbálkozás végezetül nem lett sikeres.

1971. júliusban megnősültem. A 10 napos nászút után, rögtön koncertre mentem a Csokonaiba. Óriási a tömeg, az ajtóban kérdik a többiek, hogy tudom-e hol a Fónagy meg a Marosi? Marosi Tibor 1971 nyarán disszidált, jelenleg New Yorkban él. Na, elmaradt a buli, többet nem játszhattunk a Csokonaiban.

Marosi helyett szólógitárost keresetünk. Két szólógitáros is megfordult a bandában. Először Kálóczy Egon 1971. augusztustól - 1972. februárig, de végül elment a Noclavba, Holzhauserékhez. Őt Lantos Lyka Antal váltotta, de 1972. júliusban megkapta a katonai behívóját, így a Schillings trióban működött tovább. Érdekesség, hogy akkoriban Fónagy kétnyakú gitáron játszott, amit egy nyugati zenekar fényképéről vettünk le, bár a Kexben is ilyet használt Bianki Iván.

Sajnos kevés volt a buli, a trió-hangzás sem vált be igazán, ezért elfogadtam Kertész "Kabos" László felkérését, és 1972 őszén a Nevadába igazoltam, azzal a feltétellel, hogy csak Fónaggyal együtt vagyok hajlandó átmenni...

A folytatás itt olvasható!

Bálint Csaba (2016.10.30.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. október 20. és 2017. november 05. között:









Klipmánia