×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Szerényi Károly interjú - 2. rész (2016) 

Megjelent: 2016. november 05. szombat 12:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Szerényi Károly az utolsó Tűzkerék basszusgitárosa, e mellett az Aréna alapító tagja. Elég sokat győzködtem, ő szabadkozott - nomen est omen -, szerénykedett, hogy nem, mert esetleg rosszul emlékezne, én tovább szívóskodtam, aztán végül csak sikerült egy tartalmasat visszaemlékezni. Az első részben a kezdetekről beszélgettünk, ma a nyolcvanas évekről, konkrétan 1982-ről, mikor az Aréna tagsága alkotta a Tűzkereket.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Hogy kerültök a Metró Klubba?

Nem volt nagy sleppünk, táborunk, nem volt nagy nevünk. Megismertem egy srácot egy KTSZ-nél. KISZ vonalon nyomult, odakerült a Metró Klubba, az igazgató mellé. Mondtam neki, hogy jöjjön, hallgasson meg. Sikerünk volt, ezt visszamondta a főnöknek, megkaptuk a hétfői napokat. Pedig arra a napra versenyben volt az Óceán is, és más feltörekvő zenekarok. Volt itt közös bulink később a P. Box-szal is, de játszottunk a Skorpió és a Piramis előtt is itt.

Béla ekkoriban hol játszott, hol nem játszott, eljött az Icával megnézni minket. Az előtte elmúlt tíz évben nem volt kapcsoltunk vele, csak láttuk egymást az utcán, köszöntünk, néha elmentünk meccsre, néha eljutottunk koncertjére, például egyre a Lángban, amikor épp Csomós Péter is a Tűzkerék tagja volt, 1971-ben. És valamiért a dobos nem jött el, Béla bajban volt, mindenkit kérdezgetett, hogy nincs-e itt valaki, akinek van egy kis ritmusérzéke? És oltári mákja volt, Lakatos Bögöly épp ott piált a Láng mellett, beugrott a koncertre játszani.

De visszatérve ide, 1979-'80 tájára, ki voltunk plakátozva, Kisgolyó vitte a híreket Bélának. Béla ekkor nem nagyon játszogatott, csak ültek a kiskonyhában. Gizdáskodott Bélának, hogy "hogy jönnek ezek" (mármint mi) "ahhoz, hogy Hendrixet, meg Creamet játszanak, de meg kell hagyni, a plakátjuk b*szott vad". Tudod, volt egy kis hőbörgés. És a plakátra tényleg ki se kellett írni, mit játszunk, látszott a nélkül is. És mentek a hírek máshonnan is hozzá, hogy egyébként nagyon jól játszunk. És játszottunk már ekkor a Némethy Ernő Művházban, az Újpesti Szövőgyár művházában, ami közel esett Bélához, a világ végére nem jött volna el.

Volt ott egy krimó is mellette, benéztek Icával egy próbára. A sötétben álltak, mi épp gyakoroltunk, nem is láttuk őket. Aztán valaki mondja, hogy itt volt Béla, kiment a krimóba. Mentünk utána, de már hazamentek. De Csibu arra lakott, beugrott Bélához. Mondta neki, hogy "nagyon büfé" a csapat. Emlékezett ránk akkorról, mikor még kisfiúként jártunk hozzá, sőt amikor még a gitárt is kölcsönadta azzal, hogy vigyázzunk rá. Mondta, hogy "tele van buli nélkül". Ekkor játszott a Kun Tamás, Szabó Ritchie felállással, de nem volt cuccuk. Nekünk meg volt szerelésünk.

1980-ban több közös koncertünk volt, a mi cuccunkon játszott a Tűzkerék. Vidéki turnén is voltunk, Miskolc körül, az Ifiparkban is felléptünk közösen. Emlékszem, egy kisebb körön is voltunk együtt a Balatonnál, Siófokon Ödönék kis házában aludtunk, és másnap Várvölgyön volt közös buli. Ez egy kis helység Keszthelytől északra, de híre ment a koncertnek, az úton sokan integettek, és hatalmas tömeg fogadott. Pedig még csak április volt, szétfagytunk, még a szezon sem kezdődött. Béla nyomta a dumát Kunnak, hogy "nincs pia, itt meg kell rakni, tömeg lesz", de persze azért kirúgta magát. Ez volt a szavajárása. Kicsit rátöltött út közben, mikor megérkeztünk, kiszálláskor kicsit megbicsaklott, mire bemondta az őt váró tömegnek, hogy "hú, de megrészegít ez a vidéki aura". Erre tízen a vállukra kapták, de azok is már jóképűek voltak, Béla meg már nem volt olyan jó állapotban, bevitték a művházba, ahol ledobták a színpadra. Kicsit ülnie kellett, hogy ezt kiheverje.

Volt, hogy már ekkor beugrottunk örömzenélni az akkori Tűzkerékbe, én is, Csibu is. Kunnal jó haverságba kerültem, mint basszusgitáros a basszusgitárossal. A Jazztanszakon végzett, engem meg ekkor Pege nagyon elbűvölt. Elmentem hozzá bőgőzni tanulni, gyakorolni is... de bőgőm nem volt, így a Kassai Borozórészébe, vagy a Mó Presszóba, vagy a Vakegérbe mentünk inkább. Akkor már bőrfestéssel is foglalkozott, mindig az volt a duma, hogy "na, menjünk egy rögtönjövökre". Kirakta a táblát és mentünk. Már ekkor bedolgoztam neki is bőrfestőként, ahogy azóta is foglalkozom ezzel.

Ekkor az Aréna fal állása a Takarító Vállalat ablaktisztító részlegében volt. Jól fizettek, határidők voltak, mindig az utolsó pillanatban ugrottunk le sikálni. Béla még be is akart állni ide, mert ezt ő is meg tudná csinálni. Majd megy a Körúton és közben akárhová bemehet bedobni valamit. Mutattuk neki az ablakon, hogy kell csinálni. Egyszer az Évában piált, épp azt kellett csinálnunk, ott látott meg. De persze végül nem jött, nem is bírta volna fizikailag.

Szép, tiszta lehetett időszakotok alatt a város.

Hahaha. Ja.

1981-ben, mikor Béla beteg volt, játszottatok együtt a Béla-nélküli Tűzkerék felállással?

Béla örült ennek, mert legalább él a név és kapja a gázsit. Sándor Cucu gitározott és énekelt akkor. Mi viszont nem mentünk velük, bár a cuccunkat vitték. Voltunk benn nála a kórházban már ekkor, folyadékot sem fogyaszthatott. Nem alkoholt, hanem semmilyen folyadékot. Valami tisztítókúrán volt, állandóan szomjas volt, még a vizes törölközőt is megpróbálta kicsavarni. Aztán felépült, ment volna vissza a zenekarba, azok meg nem akartak vele játszani.

Mondtam Kunnak, hogy ez nem túl fair dolog. És akkor mi van, ha izé? Nem frankó ez így. Bélának jutott eszébe egy átpiált éjszakán, hogy jönne hozzánk, mi meg örömmel fogadtuk. Ez 1981 végén, 1982 elején történt. Játszottunk az Ifiparkban, itt-ott, a Némethy Művházban, nem volt sok buli, sokat le is kellett mondani, betegeskedett. Halála után le volt még kötve buli a Műszaki Főiskolán, itt még Tűzkerék néven léptünk fel, de Csibu bemondta, hogy ez már igazából Aréna. És volt még egy-két lekötött buli, azt lejátszottuk.

Ez után Aréna néven egy évig vittük tovább a számait is, ezért is hívtuk Cucut is, énekelni a dalait. Csibu nem énekelt és meg a basszus mellett nem akartam énekelni egész koncerteket. Cucu pedig nagyon jó gitáros is. De én aztán 1984-re abbahagytam, lett egy csomó adósságom, elmentem dolgozni, hogy visszafizessem őket. Ráálltam a bőrkabát és irhafestésre. Megszületett a kisfiam és három hónap után meghalt. Abbahagytam a zenélést. Csibuék még egy kicsit folytatták.

A '90-es évek végén, 2000-es évek elején kicsit összeálltunk két-három évre, Jeronimo, ilyen helyeken örömzenéltünk. Abból az utolsó Tűzkerék zenekarból már csak én élek. Az ős-Arénából is már csak Bene és Dönci él rajtam kívül. Az egész körből is rengetegen meghaltak az utóbbi tíz évben. Pedig Csibu még visszafogottabb volt, mint én, én sokkal vagabundabb voltam.

Milyen volt Bélával játszani?

Nagyon jó fej volt, a pénzre nem voltunk rászorulva, és nem is nagyon volt már ekkor pénz a koncertekben. Sokszor azt sem tudtam, mennyi a gázsi, de nagyon sokat dumálgattunk. Amikor fiatalok voltunk, feljártunk hozzá és ő már sztár volt, akkor is egy közvetlen srác maradt. Iszonyú jó volt a társasága. Hatalmas sztorik csajokról, mindenről.

Béla számait játszottuk, Lángszívű lány, a Bika jegyében, Zöld csillag, korábban a Hey Joe-t én énekeltem, de innentől ő. A Johnny B. Goode-t mindig játszottuk. A mi programunkat nem volt kedve megtanulni. De olyan dalt se volt már kedve elővenni, amit régen játszott és mi is játszottuk. Purple Haze, Same Old Story, ezeket nem játszottuk. Ha már a Hey Joe szóba került, egy sztori. A Parkban játszottunk Bélával, Bill is ott volt a közönségben, Béla kiszólt, hogy "Igaz, hogy ezt a számot már kiherélte a Hobo, de van itt egy ember, aki jól tudja énekelni". És Bill visszaintett, hogy nem megy fel.

Itt mesélném el, hogy 1981 végén elmentünk ORI-vizsgára is. A bizottságban ült Benkő Laci is az Omegából, kirúgtak minket, pedig a Diótörőt játszottuk. Elsőre. Aztán valahogy megadták. Itt mesélném el, hogy Béla egyik hozzá közel lakó haverja volt a Tuti. Tuti óriási fazon volt, de sokat lódított is, furcsa módon, a Bélával kapcsolatos sztorikban sohasem. Ő mesélte nekem azt a sztorit, hogy 1968-ban, az Omega Bélát akarta vinni Londonba, el is jöttek, de Béla váratta őket az ajtóban, közben a kádban ücsörgött. Végül megunták az ácsorgást, Béla meg nem jutott ki Angliába. Fene tudja, mi történik, ha akkor kijuthat velük. És lehet, hogy ezt a dolgot törlesztette esetleg Benkő itt.

Hogy ért a halála?

SZK: Kétszer is kijött a kórházból, bíztunk benne, hogy jobban lesz. Nem hittem volna, hogy meghal. Csak nem hal meg. Csak 36 éves volt, bár lehetett látni, hogy le van kattanva, őszült, de mégis. Csillaghegyen laktam a barátnőmmel, tudtam, hogy kórházban van, voltunk is bent nála, de nem... nem gondoltam, hogy ez lesz. Nem úgy láttam, hogy haldoklik. De sokkal később Kun is így halt meg, hogy egyszer csak... Ha kijött a kórházból, a zárójelentéseket mindig eltépte, kidobta.

Hazaértem és a barátnőm mondta, hogy bemondták a tévében, hogy Béla meghalt. Fura emberek voltak Béla körül a végén, de nem foglalkoztam velük, aki nekem nem tetszett, én mindig megmondtam nekik. Bonavent a temetés után valamit kötözködött is, de Dönci pofán vágta. Elkezdett fenyegetőzni, hogy majd a Branyóval szétvereti a pofáját. Branyó meg később mondta neki, hogy mondja azt neki Dönci nyugodtan, hogy leküldte, de nyilván nem teszi meg.

Nagyon büszke vagyok rá, hogy Bélával játszhattam. Igaz, nem a hőskorszakában, de ebben a korkülönbség is közrejátszott. Béla is elismert minket, a hőskorában nem valószínű, hogy játszhattunk volna akkor vele, de azt mondta, hogy nem kizárt, hogy megeshetett volna.

Had mondjam el, hogy Som Lajosnak is nagyon sokat köszönhettünk. Volt, hogy csak úgy ideadta a raktáruk kulcsát, hogy vihetjük a cuccot, csak azt kérte, mindent ugyanoda tegyünk vissza. Volt szó róla, hogy egy komolyabb turnén lehessünk a Piramis előtt, előzenekar. Ez végül nem jött össze. Ez akkor volt, mikor a Kisstadionban a Tűzkerék volt az előzenekaruk. Ödön Lajostól vette meg a Marshall végfokot, piaci ár alatt adta valamivel, nagyon rendes volt.

Mikor összekerültünk Bélával, kért, hogy valahogy kapjuk össze. Még akkor is segíteni akart neki. Béla temetésére nem jöhetett ki az előzetes miatt. Jövőre lesz 35 éve, hogy Béla meghalt. Lassan annyi idő, mint amennyit élt.

Bálint Csaba (2016.11.05.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia