×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 The Wedding At The Slaughterhouse - interjú (2016) 

Megjelent: 2016. november 06. vasárnap 12:05
Szerző: Csipke
    Interjúk 

Az alant bemutatott "(jó)vágási" fiatalemberek már Botond jótékonysági "zenés-táncos estjén" beledöngölték magukat a szívembe, de azért azt nem sejtettem, hogy a TV képernyőn lesz a legközelebbi "viszontlátás". Legalább még egy apropó, amiről érdemes beszélni, ha csupán virtuális kereteken belül is. Személy szerint eszméletlen büszke vagyok a fiúkra és nem gondolom, hogy ki kellene őket átkozni a rock-metal szcénából, hisz csak csináltak pár baromi jó "performanszot" tévés közönség előtt, ráadásul meghökkentően pozitív kritikákat kaptak a nem a műfajhoz edződött zsűritől. Triplán. A sztereotípiák hogylétét sem ildomos idekeverni… Különben is, kit izgatnak, metal van, nem?



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Örömmel köszöntelek Titeket a passzio.hu-n. Mielőtt még rátérnénk az X-Faktoros szereplésetekre, "múlt-idézzünk" kicsit. Úgy tudom, a zenekar alapításának ötlete Mogyi (dob) fejéből pattant ki. Miért épp átdolgozások?

Mogyi: Még Danival (ének) laktunk együtt, amikor ez az egész az eszembe jutott. Nyilván soha nem ittunk egy kortyot sem, hétvégén pláne. Az ilyen meghitt, nyugodt hangulatban eltöltött esték egyik velejárója, hogy az ember szeret a halál metal mellett olyan dolgokat is "énekelni", amik leginkább egy retro disco kellékei szoktak lenni. Aztán persze jönnek a rajzfilmes betétek, meg minden olyan dolog, amiért a szomszédok előszeretettel gondolnak a csendháborítás szóra. Bár, ha jól emlékszem, csak egyszer voltak anno kinn yardék, de az nem is ezért volt gáz, hanem mert nem akarták elhinni, hogy van még velünk két lány. Na, kb. így jött az ötlet, abból lett a zenekar.

Tombi: Emlékszem, mikor Mogyi megkeresett ezzel, már több, mint egy éve nem zenéltem zenekarban és nagyon hiányzott. Először azt hittem, hogy a tizedik hülye black metal bandáját akarja megalapítani, de mikor felvezette a koncepciót nagyon megörültem, mert nekem a zenéléssel alapjáraton a szórakozás a célom és nem feltétlenül az önmegvalósítás, világmegváltás stb. Most ezzel, hogy feldolgozunk tök jó dalokat, de azért írunk saját témákat is, pont megfelelő az arány.

Mennyire lehet Titeket komolyan venni? Úgy értem, ez pusztán örömzene, talán egy előre eltervezett koncepció része, esetleg számíthatunk később nem-átdolgozásokra is?

Tombi: Egyáltalán nem szabad komolyan venni minket. Mindemellett előre eltervezett koncepció, hogy a '80-as, '90-es évek popslágereit adjuk elő valamilyen metal stílusban. Persze ez elég szűk korlát, rögtön egy 2000-es évekbeli slágerrel indítottunk, majd jött az ötlet, hogy a Kacsameséket kéne megcsinálni, ezután jöttek sorban a rajzfilmek. Általában a próbák fenomenálisak, rengeteget nevetünk, főleg amikor először áll össze egy új feldolgozás.

Zsóti: Semennyire nem szabad komolyan venni ezt az egészet. Ebben a zenében nincs üzenet, csak szeretünk szórakozni és szórakoztatni. Saját dalokra ott van Tombin kívül mindenkinek X zenekar.

Peti: Ha valaki figyelmesen hallgatja az átdolgozásainkat, majdnem mindegyikben észrevehet egy-két érdekességet. Olyan részeket, amik az eredeti nótákban egyáltalán nem szerepelnek. Itt tetten érhető rengeteg saját ötlet, amivel igyekszünk kicsit feldobni a dalokat és minél jobban a saját ízlésvilágunk felé terelni az egyébként teljesen más stílusban íródott szerzeményeket.

Mogyi: A zenekar koncepciója maga az "átdolgozósdi", mi pusztán azért csináljuk, mert k*rvára élvezzük és a közönség felé is azt üzenjük, hogy az is akkor és ott jól érezze magát, aki épp hallgatja. Saját szám nincs tervben, és ha ezekkel a tagokkal valaha lesz is, az más néven, más projekt alatt, hiszen ez emiatt jött létre, és ezen nem is fogok változtatni. Minden tagnak van másik zenekara, én például bármit csinálok, a Danit nem tudom lekaparni, mind a négy zenekaromban ott van (TWATS, Isatha, Mirror, Nekrológ).

Meséljetek, mi újság az Isatha háza táján, aktívkodtok még a From The Mirrorral? Na meg ki tudja, hány közös bandát rejt még a Vágóhíd...

Tombi: Ebben a témában én csak részlegesen vagyok érintett. Mogyival először még a First Memories formációban játszottunk együtt, mikor beugró dobosként csatlakozott hozzánk. Másik érdekesség, hogy jelenleg rajtam kívül a 'weddingből mindenki játszik az Isathában is, ahol én alapító tagként két évig gitároztam, akkor még teljesen más tagokkal.

Zsóti: Isathával készül szépen lassan egy album, ami kicsit más lesz, mint az előző táncikálós, folkos dolog. Sokkal sötétebb és brutálisabb lesz, de természetesen akad majd pár vidámabb dal is. Reméljük tetszeni fog mindenkinek. Mirrorral ugyanez a helyzet, hogy készül egy teljes lemez, és ez is kicsit más lesz, mint az eddig megjelent számok. Tele lesz samplerrel, de marad a kegyetlen deathes, blackes, thrashes vonal. Mi leszünk a szegény ember Behemothja!

Peti: Ha Tombit nem számítjuk, (ő valóban az "ős" formációhoz köthető) én vagyok a legrégebb óta az Isathában. A belépésemet követő három év alatt rengeteg változáson ment keresztül a zenekar. A tagok folyamatosan jöttek-mentek, kicsit nyögvenyelősen mentek a dolgok, mind a számírás, mind a koncertezés terén. Mostanra azonban kialakult egy fix felállás, aktívan koncertezünk és folyamatosan dolgozunk az új számokon, valamint hamarosan nekiállunk második albumunk rögzítéséhez is.

Mogyi: Igen jelenleg mindenhol nagy a pörgés, azon túl, hogy az Isathával megy az új számok írása, a Mirrorral az eddigi összes számunk áthangszerelésén dolgozunk. Ez az egész így természetesen nehéz, mert utóbbival ugye nem tudunk koncertezni emiatt, az Isatha meg új utakat keres, próbálunk máshogy hozzáállni ehhez a folk-lakodalmas-mötál dologhoz. És, ahogy írtad, meg említettem, ki tudja, mi van még... Van még egy formáció (írva volt vagyon Nekrológ), ahol szintén a számok átszerelése megy, szóval most úgy kb. személy szerint hazudnék, ha azt mondanám, hogy unatkozok.



A tavaly megjelent It's Morphine Time!!!44four-on olyan "újragondolások" kaptak helyet, mint Bon Jovi It's My Life-ja, a Power Rangers és a Kacsamesék főcíme, (utóbbi személyes kedvenc — a szerk.) és Geri Halliwel It's Raining Men-e. Miért épp ezekre esett a választás?

Mogyi: A Bondzsovi volt az első szám, amivel végeztünk, de csak azért ez, mert a sok kretén nem volt hajlandó semmit sem írni arra a számra, amit elsőnek meg akartam csinálni. Ez nem lenne gond, mert én is értek a gitárokhoz, a múltkor meg is fogtam egyet, igaz, csak úgy engedték, hogy nem vehettem ki a tokból. Általában mindenki hoz ötleteket - csak a Petiét dobjuk ki mindig - a "fészbúk csopiba", vagy próbára, és vagy összehozzuk, vagy nem... A Power Rangers például a Zsolti agyszüleménye, a Kacsameséket én erőszakoltam be. Tettünk volna fel több cuccot is arra az EP-re, de ha jól emlékszem, csak ezek voltak készen.

Tombi: Igazából úgy mentem le az első próbára, hogy Mogyi által felvázolt koncepción kívül semmit sem tudtam, még a hangolás se volt megbeszélve, Zsoltit és Petit kb. csak látásból ismertem a Vágóhídról. Miután jól lehangoltunk, eszembe jutott, hogy régen még a First Memories-zal játszottuk az It's My Life-ot és biztos jól hangzana döngölve. Persze folyamatosan megy az ötletelés, hogy miket kéne megcsinálni, ezekből valamelyik megvalósul, valamelyik nem. Általában úgyis az készül el, amit én otthon elkezdek átírni, aztán a próbán szétszedjük és mindenki hozzáteszi a kis ötleteit. A lényeg, hogy teljesen random gyűlnek a dalok, tehát totál véletlen, hogy épp ez a négy dal készült el először.

Peti: Meg kell vallanom, első hallásra egy kicsit féltem a rajzfilmslágerektől, inkább a '80-as, '90-es évek popslágereinek átdolgozását részesítettem volna előnyben. A közönség - várakozásaimmal ellentétben - inkább a előbbieket fogadta jobban, úgyhogy maradtunk ezen a vonalon. Ennek talán az is az oka, hogy a popdalok "metálosításával" ellentétben, ez abszolút újdonságnak számít. Ettől függetlenül, persze a jövőben szeretnénk még egy-két pop számot is "tönkretenni", reméljük a hallgatóság nagy örömére.

Tombi: Azért ezelőtt is készültek már mesedal metal feldolgozások, de egy egész zenekart erre még nem igazán húztak fel, tudomásunk szerint. Szerintem inkább annak van ereje, hogy nagyrészt magyar rajzfilmekkel operálunk.

A "mesekorszak" olyan magyar klasszikusokat hozott, mint a Mézga család és a Dr. Bubó, na meg a Vuk sem maradhatott ki. Melyik mese lesz a következő?

Mogyi: Az tényleg egy olyan időszak volt, hogy folyton mesék kerültek az asztalra, pedig lett volna más is. Van, amit Tombi fel is tolt - énekkel -, de mégsem lett belőle semmi. Nem egyedi eset. A rajzfilmek valamiért jobban fekszenek azóta is. Igazság szerint, most is egy mesét fejeztünk be, a legközelebbi koncerten már hallható lesz, ha jól alakulnak a dolgok.

Tombi: Mivel ezzel kapcsolatban már megosztottunk egy rövid videót a facebook-oldalunkon, nem titok, hogy a Mekk Mester zenéjén dolgozunk éppen. Zsolti hozta az ötletet, és mivel elég thrash metalosra sikerült, TressElek lesz a címe.

Tervben van egy nagylemez is, ha jól tudom?

Tombi: Felmerült többször is, de ennyi zenekar mellett nem tudunk olyan tempóban haladni a feldolgozásokkal, mint szeretnénk, én személy szerint pedig már nagyon-nagyon mutatnék valami újat a közönségnek, úgyhogy jelenleg úgy néz ki, hogy még idén összerakunk egy 5+1 dalos EP-t.

Mogyi: Jepp, csak miattam áll a víz, még nem jutottam el a feldobolásig. Mindig találok valami kifogást... Most épp azért nem, mert bár ingyér' és annyit veszek fel az egyik helyen, amennyit akarok, épp felújítás alatt állnak a cuccok. Őszre lett tervezve ez az egész, ha október vége felé még nem végeznek, akkor meglátogatom Turi barátunkat a Kill With Hate-ből, nála is vannak ilyen-olyan cuccok, amit akarok. De a lényeg, hogy ha be is sz*rok, még idén meglesz a lemez. Szokás vala mondani, hogy akkor össze lesz csapva, meg sz*r lesz, de van egy Tombink. Eddig mindent ő kevert meg masterelt, meg lehet hallgatni a felvétel minőségét.

Nem az X-Faktor az első tehetségkutató, amiben felbukkantok, a Mézga család és a Dr. Bubó a tavalyi Ki Mit Tube-on is "felhördült". Hogy emlékeztek erre vissza, meddig jutottatok?

Tombi: Még a 2014-es Ki Mit Tube-on figyeltem fel arra, milyen sok emberhez eljutnak a nevezések, ezért a régi zenekarom egyik dalát feltöltöttem, csak kíváncsiságból, hogy mit szólnak hozzá. Kb. rá egy évre kaptam egy telefonhívást, melyben egy kedves hangú hölgy biztatott, hogy jelentkezzek idén is, mert, hogy 2015-ben is lesz Ki Mit Tube. Épp ekkor készültünk el a Mézgával, úgyhogy beküldtem, hogy majd pár plusz ember megnézi. Másnapra 2000+ megtekintés volt és folyamatosan jöttek a kommentek, látszott, hogy megmozgatta az embereket.

Mogyi: Ott a második körben búcsúztunk, bár pont a taknyon sikerült becsúsznunk pár perccel az első kör vége előtt a 100-ba. Az is k*rva nagy buli volt természetesen, főleg azért, mert a "klipek" mindkét számhoz a versenyhez készültek. A Bubónál konkrétan még a felvétel is csak azért készült el, mert továbbjutottunk, és nem akartunk azzal menni, amit már közzétettünk.

Zsóti: Nem emlékszem arra a korszakra, akkoriban mindent fogyasztottunk. Viccet félretéve, ahogy Mogyi említette, a második fordulóig jutottunk, és arra készült a Bubó. Poénból csináltuk az egészet, mint mindent, de utólag jó ötletnek bizonyult, ezáltal is többen ismertek meg minket.

Peti: Számomra azért volt ez egy fontos momentum a zenekar életében, mert itt éreztem először, hogy ez a marhaság igenis többre hivatott, mint 8-10 havernak koncertezni. Sok pozitív hozzászólás érkezett, persze sokan meg is botránkoztak, de nyilván ez is célja ennek a produkciónak. Afféle pudingpróba volt ez, az ismeretlen irányába, ami a lehető legjobban sikerült.

Rátérvén az X-Faktorra, gondolom már sokan feltették a kérdést: miért jelentkeztetek?

Tombi: Nem terveztünk semmilyen tehetségkutatóra jelentkezni, egyszerűen szembejött egy lehetőség, hogy egy újabb platformon reklámozzuk magunkat és eljussunk több emberhez. Na meg persze, úgy voltunk vele, hogy mekkora poén lenne, ha fő műsoridőben, országos TV adón minket mutogatnának a kisnyugdíjasoknak.

Peti: Nem jelentkeztünk, de azzal, hogy végül bevállaltuk, elsősorban az volt a cél, hogy minél többen megismerjék a zenénket, és közben mi is jól érezzük magunkat. Úgy gondolom, ezeket a célokat eddig abszolút elértük, maradandó "élményt" okoztunk a zsűrinek és a nézőknek is, egyaránt.

A felvételeket elnézve, a zsűri elsőre nem igazán tudta befogadni amit lát és hall, mégis továbbjuttatott Titeket. Meglepett benneteket a döntés?

Tombi: Én személy szerint álmomban sem gondoltam volna, hogy továbbjutunk. Biztos voltam benne, hogy maximum kapunk egy-két igent a poén kedvéért, de aztán kifejtik, hogy oké, hogy van egy réteg, aki kedveli, meg érti ezt a zenét, de ez nem ide való. Úgy tűnik nagyobbat ütött az, hogy nem igazán van még ilyen koncepciójú zenekar, mint gondoltuk.

Zsóti: Senki se gondolta a zenekarból, hogy tovább jutnánk, tévedtünk. Teljesen meglepődtünk, igazából nem is értettük. Eljövünk trollkodni, erre továbbjutunk... Következő lépés a világuralom átvétele és az összes Pokémon elfogása.

Hogy éreztétek magatokat a "színpadon"? Azt hiszem, ez egy teljesen más közeg, mint amihez eddig szoktatok.

Zsóti: Én vagy másnaposan, vagy részegen, talán egy alkalom volt, amikor egyik se volt igaz. A más közeg amúgy engem nem zavart. Ugyanazt csináltuk, mintha bárhol máshol játszanánk. Talán csak a közönségbe való ugrálás maradt ki.

Tombi: Én nem izgultam, inkább csak izgatott voltam előtte. Persze mikor belecsaptunk az első hangokba, ez abban a pillanatban elmúlt és ugyanúgy éreztem magam, mint bármelyik másik színpadon.

Egy-egy ilyen szereplés okán az ember kaphat hideget-meleget, főleg underground oldalról, milyen az eddigi visszhang?

Tombi: Természetesen jöttek a kötelező körök negatív oldalról: "így én is tudok hörögni"; "más énekel, ez meg csak üvöltözik, mégis továbbjut"; "ez nem zene" és társai. Tudtuk, hogy lesz ilyen, teljesen szokványos az ilyen reakció, ha rock-metal zenéről van szó. Viszont elég nagy pozitív visszhangja is volt a dolognak. Van, aki csak miattunk nézte a műsort, és van, aki szerint már a győztes is megvan. Az underground közegből többen úgy gondolták, hogy csak ártottunk a stílusnak, mert csak erősítettük a sztereotípiát, miszerint a metal csak hörgés meg csapkodás.

Mogyi: Természetesen rengeteg pozitív és negatív kritika ért minket azzal kapcsolatban, amit csinálunk. Nem egy olyan üzenetet kapott a banda, hogy ez mennyire jó, meg bejön, meg király, meg kár, hogy csak most ismertek meg minket. Több fórumon is szóba kerültünk, volt olyan, hogy több száz hozzászólás után inkább törölték az egészet. Mindenkinek meg lehet erről a saját véleménye, természetesen a negatív véleményeket is tiszteletben tartjuk. Csak hát ugye, nem igazán rágódunk ezen...

Zsóti: Ez így igaz. Facebookon az egyik underground metalos csoportban volt egy poszt rólunk, ahol 380 kommentből kb. 300 csak minket fikázott, többnyire agy nélkül. A maradék 80 kommentben már egymást gyilkolták a tagok. Igazából vicces volt látni, hogy ez ekkora port kavart, csak azt sajnálom, hogy ennyi embernek nincs humorérzéke. Természetesen emellett kaptunk nagyon sok pozitív visszajelzést is, ezeket ezúton is köszönjük! Illetve szintén itt szeretnénk megköszönni annak a bizonyos csoportnak a tevékenységét! Ekkora reklámot még az RTL se csinált nekünk, szóval köszönjük még egyszer! Szeretünk titeket!

Peti: Általában pozitív visszajelzéseket kaptunk, az a pár fikázó ember pedig csak azt nem vette észre, hogy ez az egész poénra épül, egy olyan paradox helyzetre, ami a gyerekkori kedvességet állítja szembe a műfajra jellemző brutalitással, erőszakossággal. Én úgy gondolom, hogy egy pusztán poénokra felhúzott, alapból polgárpukkasztás célú formációt elkezdeni elemezgetni, abból a szempontból, hogy ez morálisan mennyit árt az underground szcénának teljesen felesleges, sőt egyenesen tévút, zsákutca.

A médiának, mint olyan rengeteg felülete van, amin egy banda promotálni tudja magát. Valószínű, az említett emberek is posztolják a zenekaruk új számát facebookra, ugyanitt eseményeket hoznak létre a koncertek népszerűsítésére, feltöltik youtube-ra, elmennek interjút adni egy netes rádióba, stb... ezek közé a platformok közé sorolható a TV is. Ha ebből indulunk ki, akkor igazából csak a felület változott, a csapat maradt. Ugyanazt csináltuk és ugyanúgy, amit koncerteken, próbákon, vagy akár a feltöltött videókban szoktunk.

Ami mindenképp pozitív, hogy az X-Faktoros megjelenés megbolygatta kicsit a metal sajtót is, jó értelemben. Elég sok netes orgánum tudósított erről, de engem az érdekelne, nektek mi a véleményetek a honi internetes rock-metal sajtóról?

Zsóti: Túl sok az olyan oldal, ahol a zenéhez és magához a metalhoz sem értő emberek dolgoznak, írnak cikket, stb. Szomorú.

Mogyi: Meg vagyok elégedve.

Koncertek. Még elég fiatal a zenekar, mely bulik azok, amiket szívesen emlegettek?

Zsóti: 2015 nyarán volt egy buli a KVLT-ban, nekem az nagyon emlékezetes. Olyasmi volt, mint az Obscene Extreme Festival. Folyamatosan emberek rohangáltak a színpadon, ment a pogózás, zúzás, úgy, ahogy azt kell. A Jótékonysági est Botondért is nagyon jó volt, főleg, hogy ott egy jó célért zenéltünk és buliztunk. A legutóbbi bulink Esztergomban is igen jól sikeredett, a hangosítás kifejezetten fasza volt, ami az itthoni kisebb kluboknál nem megszokott. Pacsi a Sportalsónak! Igazából felsorolhatnám az összes bulit, mivel mindig történik valami, amit emlegetünk, még ha nem is pozitív.

Tombi: Nekem a legemlékezetesebb negatív irányban egy szintén KVLT-os buli, még tavaly őszről... Arra még emlékszem, hogy mikor a hangosítót kérdezte Peti, hogy hogy szól kifele azt válaszolta, hogy "Nem mindegy? Úgyis be vagytok b*szva..." Nagyon szégyelltem magam már a buli közben, de annyira részeg voltam, hogy két hangot nem találtam el...

Peti: Ha pozitív élményt szeretnék kiemelni (hozzáteszem, egy kivételével nekem mindegyik az volt) akkor a Zsóti által emlegetett jótékonysági estet választanám. Hatalmas élmény volt egy ilyen nemes cél érdekében színpadra állni. Ez a pozitív hozzáállás a közönségen is érződött. A korai kezdés ellenére elég szépen megtöltötték a Dürer kert nagytermét, és végigzúzták velünk a műsort.

Mogyi: Két év alatt sikerült elég sokféle produkciót összehozni, nekem az egyik kedvencem egy KVLT-os buli volt, amikor konkrétan attól fostam, hogy a színpadon lévő pogó miatt valami baja lesz a cuccnak. Ugyanott sikerült egyszer olyat összehozni, hogy az egyik szám közepén egy másik szám témáját kezdtem játszani. Senki nem volt részeg, á... Mondjuk a végén a hangosító odajött, közölte, hogy ez k*rva szar volt, de legalább én egyben tartottam a dolgot, így nem esett teljesen szét az egész... (Mi?!)

Volt még egy érdekes buli Debrecenben, ahova nem is hívtak meg minket, de lemondta az egyik zenekar, így levittük a Weddinget is az Isatha mellé. A doktor úr úgy érezte, poén lesz a hét néző közé beugrani, pogózni részegen, csak visszamászni nem tudott a színpadra, ráadásul rossz irányból akarta megkerülni azt... Szóval, kimaradt egy-két versszak...

Merre láthatunk benneteket legközelebb?

Tombi: Legközelebb november 12-én találkozunk a Dürer kert színpadán, valamint december közepére készülődik egy X-Faktor tematikájú esemény, de ennek részleteiről időben értesítünk majd mindenkit!

Kimaradt valami?

Tombi: Én azt üzenném mindenkinek, hogy néha legyen bolond egy kicsikét. Úgy elrepül a szürke gond és az ég is kiderül. Ne vegyetek mindent véresen komolyan, túl rövid hozzá az élet!

Mogyi: "Dáktélsz. Ú-Ú."

A végszó, mint rendszerint, a Tiétek, én köszönöm, nagyon!

Mogyi: Mi köszönjük. Úgyis mi írjuk le utoljára, hogy köszönjük. Te megunod. Mi nem...

Aktuális felállás:
Horváth Dániel - ének
Tombor Tamás - gitár
Harsányi Zsolt - gitár
Ágoston Péter - basszusgitár
Megyeri Tamás - dob

Honlap:
facebook.com/TW4TS
tw4ts.bandcamp.com


A koncert fotókat Csala Adél készítette.
Csipke



rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: The Wedding At The Slaughterhouse!

kép

Drága Zuzu (2017)

2017-11-01 12:00:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia