×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Glenn Hughes - Resonate (2016) 

Megjelent: 2016. november 07. hétfő 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A 65 éves Glenn Hughes az egyik legaktívabb legendája a hard rock műfajnak. Nemrég a Voodoo Hill-t folytatta, előtte California Breed-dé alakította az időközben feloszló - azóta újrainduló - Black Country Communion szupergroupját, miközben olyan csapatokat tudhat a múltjában, mint a Black Sabbath és a persze a nevéhez leginkább kötődő Deep Purple... Projektezett már Hughes & Thrall és Emerson Hughes Bonilla néven is, és persze Tony Iommi-val is többször dolgozott együtt... és ez még messze nem mindegyik említésre méltó vállalkozása...

Főhősünk közben szólóban is kiadott 13 lemezt, az utolsót 2008-ban First Underground Nuclear Kitchen címmel, de szerintem senki sem bánja, hogy eddig hanyagolta ezt a tevékenységét és felépített inkább jó pár csapatot. Most viszont itt van a 14. szóló albuma, amit ismét Soren Andersen gitárossal készített, aki a szünetben Mike Trampnek is sokat segített...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Kettejükön kívül két kevésbé ismert zenész lett a kísérő csapat tagja. Pontus Engborg dobos a Drive, She Said-nek segített be nemrég, Lachy Doley billentyűs pedig friss hús még az élvonalban, de kiválóan teljesít! És persze pár dalba beugrott a Red Hot Chili Peppers-ből Chad Smith is dobolni, aki régebben folyamatos szereplője volt Glenn Hughes szóló lemezeinek!

"Lehet, hogy ez a legsúlyosabb lemez, amit valaha készítettem. Persze nem akarom, hogy most bárki is azt higgye: amolyan ördögvillázósan kemény a zene, mert ez nem metal. De az biztos, hogy kib*szott súlyos, sűrű, sötét muzsika. Ez egy agresszív lemez, minden egyes nyomorult dal azért kiált, hogy játsszuk élőben is." - gondolta a lemezről a főszereplője... és persze ki tudná jobban, mint ő, hogy a végeredmény valójában milyen lett...

A Resonate teljesen és tökéletesen olyan lett, amit elvár az ember, amikor Glenn Hughes nevét meglátja egy albumon! A csont soványra fogyó Voice of rock csúcs formában énekli-nyújtogatja végig ezt a dübörgő riffekkel telepakolt hard rock albumot, amin olyan zseniális orgona-gitár csaták, jammelések és ötletelések vannak, amit nem lehet eléggé dicsérni! A jelenlegi - kissé beporosodó - Deep Purple sem fortyog és pezseg így, ahogy kell!

Ez végre egy olyan tökös és dögös hard rock album, amin képes az ember elengedni magát... Hátradőlni és csak élvezni a hangok özönvíz szerű áradását, a régi hangszerelések és fordulatok ma is izgalmas támadását! Miközben nincs megállás, nincs szünet, egyik dal ízesebb, mint a másik, egyik refrén jobban megénekelteti az embert, mint a másik, egyik riff és orgona futam jobban berántja a sötétségével a hallgatóját, mint a másik! Nagyon komolyan fel lett adva az időközben újrainduló Black Country Communion szupergroupnak a lecke, ezt a lemez nagyon nehéz lesz felül múlniuk, vagy inkább megközelíteniük!

A Heavy kissé kilóg a lemezből a sűrű riffekre felelő funkys énekével, a pattogó ritmusaival és a játékos átvezetőivel, de az üvöltő-izzasztó beindulása így is nagyon el van találva! Nekem sokkal inkább tetszik a My Town egyszerűbb és dögösebb menetelése, a szárnyaló refrén dallamáról és a soulos ereszkedéséről nem is beszélve... Aki sűrű és sötéten kavargó hard rockra vágyik, annak a Flow-t kell meghallgatnia, ami lassan csöpögő ritmusa ellenére sem epikus, hanem füstölgő gitár-orgona kaszálás, tele pakolva a dalt bátor - de kellően régimódi - ötlettel és meggyőző fordulattal! Például egy Zeppelin-mintájú hegedülős középrésszel, Aminek a végére olyan ízes blues-gitár szólót és zajos - később tiszta - Hammond szőnyeget és szólót csapnak, hogy le a kalappal! Így kell ezt csinálni egy Deep Purple legendának!

A torzan dülöngélő és közben rendszeresen tisztuló Let It Shine nagyon kellemes soul-rock slágerré válik a refrénjére, miközben a gitár is füstölög és a Hammond is zajong... Bár utóbbit a Steady nyitányában kapjuk meg csak igazán! Egy igazi Jon Lord-ízű Hammond-szólóval indít a dal, amit aztán felszabadultabb dallamok, változatos tempók és ízes váltott szólók követnek! Soren Andersen és Lachy Doley nagyon sokat próbálhatott, mire ezek a klasszikus Blackmore-Lord stílusjegyek annyira ösztönből összeálltak, mint mondjuk a besűrűsödő God Of Money-ban hallható! De az élénkebb és a slágeresebb részeket váltogató How Long is kellemes csalódás lehet...

Ennyi durva riff után jól esik egy kis "lustizás" a When I Fall finom balladájára, álmosító merengésére... Aztán visszajön kicsit a játékos funk-rock a Landmines-ban, hogy aztán a slágeres Stumble & Go lendületet vegyen, amit a kellő helyeken képes ki is engedni... Mindezt aztán a nyitottságot és lazaságot árasztó Long Time Gone zárja, izgalmas funkys jammeléssel érdekesebbé téve a végeredmény harmonikusságát... Aki pedig a Deluxe verziót veszi meg, annak bónuszként átadják a Nothing's The Same című Gary Moore ballada feldolgozását is, ami a '92-es After Hours zárása után, itt is egy nagyon szép melankolikus ballada tudott maradni!

Ez nálam a 2016-os év - eddigi - legjobb hard rock albuma, kétségem sem maradt arról, hogy minden régi Glenn Hughes rajongónak tetszeni fog! De szerintem - elfogultság nélkül is - kihagyhatatlan! És csak azért nem adok rá kerek tízest, mert a végére kissé túlzottan lelazulnak... Pár füstölgő gitár-orgona csatát azért hagyhattak volna a zárásra is, csak a rend kedvéért!

10/09





Track lista:

01. Heavy
02. My Town
03. Flow
04. Let It Shine
05. Steady
06. God Of Money
07. How Long
08. When I Fall
09. Landmines
10. Stumble & Go
11. Long Time Gone
Deluxe verzió bónusz:
12. Nothing's The Same (Gary Moore cover)

Közreműködő zenészek:

Glenn Hughes (Voodoo Hill, California Breed, Black Country Communion, Black Sabbath, Deep Purple, Hughes & Thrall, Emerson Hughes Bonilla, Tony Iommi) - ének, basszusgitár, társ-producer
Soren Andersen (Mike Tramp) - gitár, társ-producer
Pontus Engborg (Drive, She Said) - dob
Lachy Doley - billentyűs hangszerek

Közreműködik:
Chad Smith (Red Hot Chili Peppers, Chickenfoot, Chad Smith's Bombastic Meatbats) - dob: Heavy, Long Time Gone

Lemezei:

1977 - Play Me Out
1992 - L.A. Blues Authority Volume II: Glenn Hughes - Blues
1994 - From Now On...
1995 - Feel
1996 - Addiction
1999 - The Way It Is
2000 - Return of Crystal Karma
2000 - A Soulful Christmas
2001 - Building the Machine
2003 - Songs in the Key of Rock
2005 - Soul Mover
2006 - Music for the Divine
2008 - First Underground Nuclear Kitchen
2016 - Resonate

élő:
1994 - Burning Japan Live
2003 - Freak Flag Flyin'
2004 - Soulfully Live in the City of Angels
2007 - Live in Australia
2012 - Live at Wolverhampton

Kiadó:
Frontiers Music Srl
Honlap:
glennhughes.com
facebook.com/glennhughesonline


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Motörhead - Another Perfect Day (1983)
A londoni Motörhead a '79-es Overkill és Bomber lemezeivel sztárrá, majd a '80-as Ace of Spades és a '81-es No Sleep 'til Hammersmith élő anyagával listavezető

Tovább...
Sons Of Apollo - Psychotic Symphony (2017, Dionysosrising)
Ha akad olyan egyáltalán, aki elolvasta a Dionysosrising küldetésnyilatkozatát, az tudja, hogy ezen az oldalon a dionysosi értelemben vett

Tovább...
Trivium - The Sin and the Sentence (2017)
Az Orlando-ban, 1999-ben alakult Trivium elkészítette nyolcadik heavy-thrash-groove metál és metalcore keverék lemezét The Sin and the Sentence címmel, ami a 2015-ös

Tovább...
Jeff Scott Soto - Retribution (2017)
Az 51 éve Brooklyn-ban születő Jeff Scott Soto '83-óta tartó karrierje alatt sok mindent kipróbált Malmsteen-tól a Journey-ig, de azt biztosan nem fogja

Tovább...
Fozzy - Judas (2017)
Az 1999-ben, Atlantában alakult modern heavy metálos Fozzy elkészítette a 2014-es Do You Wanna Start a War folytatását! A hetedik sorlemezükként megjelenő Judas-on ott folytatták, ahol legutóbb

Tovább...




Koncertek 2017. november 18. és 2017. december 04. között:









Klipmánia