×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Szentgyörgyi András Pici - Andrew St. George - interjú (2016) 

Megjelent: 2016. november 09. szerda 12:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Szentgyörgyi András Pici a beatkorszakban a Hobo együttes dobosa volt, majd a '70-es évek elejének pezsgő magyar undergroundjában olyan emberekkel zenélt, mint Radics Béla, Mogyorósi László, Póka Egon, vagy Csomós Péter. Játszott az Olympiában és a Juventus-ban is. Az interjú jórészt angolul készült, mert bár Pici beszél még magyarul, de így egyszerűbb volt.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Hogy kezdtél zenélni?

Nagyon fontos az indíttatás. Fontos, hogy hol születsz, mi a családi háttered. Nekem nem is volt családi hátterem. 1949. november 08-án születtem, 67 éves leszek nemsokára. Nem volt boldog gyerekkorom, a szüleim fiatalon meghaltak, két éves voltam anyám halálakor, anyám testvére nevelt helyettük. Még óvodában lett barátom Morcz Csaba, szomszédok is voltunk a Kisfaludy utcában, mindent együtt csináltunk, később ő lett a technikusa a legtöbb zenekarnak, ahol játszottam. Igazi haverom volt, együtt nőttünk fel. Vele kezdtünk elektronikával foglalkozni, Csaba apukája mozigépész volt a Corvin Moziban. Mindketten Kispesten, a külvárosban nőttünk fel. Ez a külvárosi mentalitás befolyásolta az egész életemet, egész mostanáig. Nagyon sokat beszélgettünk, éjjel-nappal az utcákat róttuk közben. Jó párszor átgyalogoltunk Budáról Kispestre.

A nyugat mindig nagyon fontos téma volt, állandóan a Szabad Európát hallgattuk, imádtuk a Traffic-et és a Yardbirds-t. Akkor még nem voltam Beatles-fan, ma már viszont igen. Akkor viszont a Rolling Stones vagányabbnak tűnt. 14 évesek voltunk, építettünk egy orosz magnóból egy visszhangot. E miatt hívtak egy kispesti zenekarhoz, Shadows, Spotnicks, ilyesmiket játszottak. Annyira fiatal voltam, hogy a bulikra be se engedtek, csak az ablakon keresztül láthattam a koncertjeiket. A zene és a táncoló fiatalok nagyban befolyásoltak abban, hogy zenész legyek.

Mikor a zenekar dobosát elvitték katonának, megkerestek, hogy menjek hozzájuk dobolni. Pedig még nem is tudtam dobolni, viszont ismertem az egész műsort. Csak üljek be, próbáljam meg. Hát, így visszaemlékezve, nagyon rossz volt, nagyon zavarban voltam, eldöntöttem, hogy ezt jobban kell csinálni. Elektronikus metronómot építettem, fülhallgatóval a fejemen kezdtem gyakorolni, egy, két, há, négy, hónapokig. 1965-'66 körül lehetett ez, még a MüM 3-asba jártam elektronikai szakra. Nagyon sokat gyakoroltam. Mindig arra törekedtem, hogy jobb és jobb legyek. Ezért is váltottam a későbbiekben sokszor zenekart, mert mindig jobb és jobb zenészek között akartam játszani, még jobb zenéket.

Első zenekarod?

A Hobo együttes. Az első meghallgatás valahol Budán volt egy nagy teremben, másokat is meghallgattak rajtam kívül. Ideges voltam, izgultam, a Yardbirds For Your Love-ját játszottuk. Imádom Yardbirds-öt ma is, és emlékszem minden egyes számukra. Ollé Béla volt a gitáros, elég sok bulink volt. Béla komoly ember volt, kezeskedett értem, hogy kiengedjenek az iskolából. Elég sok probléma volt velem a pia, a csajozás és bulizások miatt a suliban. Hát, a késő éjszaki élet és annak másnapi következményei nem nagyon tetszettek az iskola tanárainak.

Hogy emlékszel arra a kislemezre, ahol Poór Pétert kíséritek a Nem tudni mit hoz az élet című dalban? Gondolom, ez volt az első alkalom, hogy stúdióban játszottál.

Hát, erre már nem nagyon emlékszem. Tudom, hogy volt egy pár kislemez, amin otthon játszottam, de igazából csak a filmfelvételt tudom visszaidézni, már az Olympiával. Ez volt a Súlyfürdő, a filmrészletben látható is vagyok.

Ollé említi, hogy kilépésedkor meg is vert.

Nagyon érdekes volt, abban az időben elég sok veszekedés is volt, elég agresszívak voltunk. És ez nem csak a Hobo zenekarban ment így, de a legtöbb zenekarban. Legfeljebb ma már nem nagyon emlegetik a verekedéseket. Az Olympiában Jugoszláviában is voltak összetűzések. Életem legfontosabb magyarországi zenei aspektusa az Erzsébet Söröző volt a hatvanas évek végén. Az Erzsébet Söröző a Körúton volt, itt találkoztak a zenészek és a roadok minden este, buli után. És a csajok körös-körül. Ahogy emlékszem, a legtöbb kapcsolatom itt alakult, ahogy a zenekari váltásokra is itt került sor. Jó hely volt. Legtöbbször rántott gombát ettem rizzsel.

Itt talákoztam Charlie-val és a Decca tagjaival. Ahogy említettem, mindig arra törekedtem, hogy jobb zenekarokba kerüljek, és én is jobb legyek. Az Olympia jobb volt, semmi popzenét nem játszottak, hanem inkább a progresszívakat. Zdroba Dani és Szabó Misi nagyon jó barátaim lettek az Erzsébetben. Mindketten nagyon tehetségesek voltak. Mikor csatlakoztam a Deccához, később én hívtam őket, mikor már Olympia néven játszottunk. De mikor csatlakoztam a Deccához, akkor még Winkelmayer Pufi, Fábry Zoli, Charlie és Kovacsics András alkotta a zenekart.

Az Ifiparkban nagyon sok koncertet adtunk, ezrek előtt, és a MOM, meg a Kőbányai Sörgyár Ifjúsági Háza volt a bázisunk. Utóbbi egy kis klub volt, de nagyon szuper volt. A Sörgyár szemben volt, emlékszem, jöttek ki a munkások, két forintért adtak kint el sört hatalmas üvegekben. Egy villamosjegy egy forint volt.

A Szendrődi, Zdroba, Szabó Misi, Charlie felállás nagyon sokat jelent nekem ma is, nagy hatással voltak rám, kreatív csapat volt, elismert tagjainak kellene lenniük a magyar zenésztársadalomnak. Jó zenészek és zeneileg intelligensek voltak. Szabó Misi és Szendrődi a Liversingből jöttek, Winkelmayer pozanozott, Zdroba is néha fújt, Charlie is trombitált, elkezdtünk Blood Sweat and Tears számokat játszani. Egy-két Chicago számot is. Néhány énekest is kísértünk az ORI szervezésében. Heti két-három bulink volt, komoly gázsival, nagyon fiatal voltam, nagyon jól jött.

Meg kell említenem, hogy az Olympia mellett Zrdoba Danival és Szabó Misivel egy triót is csináltunk. Progresszív jazztrió volt. És ezzel csináltunk stúdiófelvételt is a Magyar Rádióban, de ez már az Olympia után volt inkább. Itt, a Rádióban jutott eszembe, hogy nekem előbb, vagy utóbb kell egy stúdió. Chick Coreát és Weather Reportot is játszottunk pár koncerten, az egyik a Corvin Moziban volt. Charlie nemrég volt itt Torontóban, találkoztunk is. Somlóval együtt jött egy napra, jót beszélgettünk.

Úgy tudom, játszottál a Szivárványban is. Székely Péter említi, hogy a zenekar első felállásában te doboltál.

Őszintén szólva nem ugrik be ez a zenekarnév. Ismertem Székelyt, egy nagyon udvarias billentyűs volt, de olyan vendéglátós fajta. Én a progresszívabb, modernebb zenészeket szerettem. Voltam egy pár zenekarban, aminek a nevére sem emlékszem.

Földes László, Hobóra emlékszel az Olympia korszakból?

Persze. Mindig intellektuális volt, egy csomó dolgot írt, tele volt ötletekkel a politikáról és a társadalomról. A Súlyfürdőben is szerepel. Charlie-nak nagyon jó barátja volt.

Hogy kerültél a Tűzkerékbe? Egy cikk említ téged, ahogy Békéscsabán játszotok.

1971 elején, mikor visszajöttünk Jugoszláviából, az akkori Olympia felbomlott. Ugye Belgrádban, a Majestic Hotelben játszottunk. Drága hely volt, pár hónapig játszottunk ott, elég hosszú műsor volt, táncosokat, zsonglőröket és sztriptízes csajokat is kísértünk. Pufi és Charlie elég sokat veszekedtek, talán pofán csapás is volt, a rossz kapcsolat megmaradt köztük a mai napig. Ezzel zárult a második periódusa az Olympiának.

Az Erzsébet Sörözőben csatlakoztam Radics Bélához és társaságához. Nem több, mint tíz koncerten doboltam nála, főleg vidéki koncerteken. Nem is emlékszem, ki volt a basszusgitáros, de talán Póka Egon. Egon félelmetesen jó volt! De az általad küldött cikkben lévő képen nem Póka látható. Nem tudom, ki lehet, én Pókára emlékszem.

Elkezdtünk gyakorolni, korán reggel Béla konyhájában. Volt egy üveg fehérbor az asztalon, indítványozta, hogy igyuk meg, hiába mondtam, hogy még túl korán van. És átadott egy szettlistát, hogy mit fogunk játszani. A legtöbb dalt ismertem. Olvastam, mondtam, hogy ismerem, ismerem, ismerem. Hát ez volt az első "próbánk", koncerten játszottunk együtt először. Radics Béla volt a legjobb blues-rock gitáros a XX. század Magyarországán. Főleg Hendrixeket és Claptonokat játszottunk. Blues-orientált rock.

Emlékszel Vas Lászlóra?

Persze, az Erzsébetből őt is ismertem, tulajdonképpen ő hívott a Tűzkerékbe Béla mellé.

Játszottál együtt Mogyorósi Lacival, Póka Egonnal és Horváth Charlie-val is. Erre, hogy emlékszel?

Azt kell mondjam, nagy tisztelettel emlékszem vissza Mogyorósira. Egyike volt a legjobb progresszív gitárosoknak. Elképesztő jó gitáros volt. Tulajdonképpen csak ő, Szendrődi és Radics voltak elég jók, hogy ma még emlékezzek rájuk. Az akkori főzenekarok többi gitárosaira már nem is emlékszem. Ez volt a harmadik Olympia periódusom, ez még progresszívabb volt, mint a korábbiak. Ekkor játszott velünk a kis Charlie is, Charlie öccse, Horváth Csaba.

Játszottál a Hobo kislemezen kívül más kislemezen?

Hát, most, hogy mutattad az Öreg híd balladáját, nem vagyok biztos, olyan 50%-ra mondanám, hogy abban is én játszom, de nem tudom. Egyszer-kétszer éppen nem voltam az Olympia tagja. Például a Tűzkerék időszak alatt, de volt más zenekar is, ahová beugrottam rövid időre.

Csomós Péter említette, hogy épp a Kőbányai Ifjúsági Házban játszottatok Pókával, mikor elhívott a Juventusba.

Ez az előtt volt, hogy elhagytam volna végleg az országot. Nagyon ki akartam jutni nyugatra. Ez olyan 1972-ben lehetett. Csatlakozni akartam a Juventus-hoz, ahol Pápay-Faragó László, Csomós Péter, Deseő Attila és Lifka Misi játszott. És Póka is ott volt már. Kapott a zenekar egy norvégiai lehetőséget. Én meg 100%-ig biztos voltam abban, hogy sosem térek vissza, disszidálni akartam. Ekkor volt már egy feleségem is, Erdélyi Jutka, nálam két évvel volt fiatalabb. Őrült gyerekkori szerelem. Mikor nem jöttem vissza, automatikusan elváltunk. Végül Svájcban újranősültem, 1978-ban.

Mikor a Juventus hazament, én még hat évig maradtam Nyugat-Európában. A vendéglátó szó nem túl pontos magyar kifejezés, mert én komoly kabarékban, műsorokban, szmokingokban játszottam, színvonalas zenét. De nincs jobb kifejezés. Második feleségemmel, de első kocsimmal kiutaztunk Londonba, és ott maradtam a húgomnál. Ő előttem már korábban ment ki. És Londonból kerültem Kanadába 1979-ben, azóta itt élek. Szerencsések voltunk, a nejem kanadai állampolgár volt, nővér volt a foglalkozása.

Zenész maradtál Kanadában is, több lemezen is szerepelsz, mint zenei rendező és mint dobos is.

Kipróbáltam egy-két zenekart, de a stílus nem tetszett és kevés volt a pénz. 30 évesen csináltam hát egy saját zenekart. Nem voltak olyan profik, mint azok, akikkel még Magyarországon játszottam, de tudták a stílust. Otthon egy évig próbáltunk, megcsináltunk egy lemezanyagot, szépen kidolgoztuk. A házam pincéjében építettem egy házi stúdiót, ez vált a hobbimmá is. Nem volt sok pénzem, ahogy most sincs, de volt egy-két mikrofonom még Németországból, felvettünk egy demót és elküldtük egy csomó menedzsernek és lemeztársaságnak, meglepetésemre sokakat érdekelt. Olyan volt, mintha összekevernéd a the Carrs-t és a Rolling Stones-t. Bubble gum pop-rock, vagy mi. Kaptunk egy lemezszerződést a Capital Kiadótól. A zenekar neve a the Start volt, a lemez címe pedig a Hey You.

Nem fogyott jól, problémák voltak a menedzserrel, a producerrel és a kiadóval is, gyorsan vége lett a zenekarnak egy, vagy másfél év múlva. Jól megtanultam azt, hogy amíg otthon a zene szeretete és tudása volt a legfontosabb, addig kint a pénz diktál. Ezek után már nem akartam zenekarozni, stúdiózni kezdtem, egyre többet. Hangmérnökként és producerként egyre többet foglalkoztattak, egyre több pénzt tudtam keresni, amit azonnal visszaforgattam a stúdióba. Hat évvel ezelőtt lett ennek vége, az üzlet megváltozott, amióta már mindenki otthon is tud rögzíteni. 100 dollár óránként már sok a stúdióra a mai zenészeknek. Megint otthon dolgozok, PC, keverőpult, minden van, szabadúszóként kezdtem dolgozni. Tévéknek dolgozom mixeken és közvetítéseken.

Olyan harminc éve egyszer voltam Magyarországon, akkor megint találkoztam Morcz Csabival, épp egy koncertet készített elő, de csak egyedül volt a cuccal. Felmentem, hogy a dobot be tudja állítani, ütöttem egyet-kettőt. Mondta, hogy "Ó, Picikém, hát így kell megütni, olyan nyugatosan szól". Fogalmam sincs, mit akart ezzel mondani, hisz egész életemben doboltam itt is, ott is. Nem tudom, változott-e valami, van-e nyugati, vagy keleti dobolás.

Ha most valaki megkérdezné, hogy boldogabb vagyok-e itt, vagy jobb volt otthon... erre nincs válasz. Tudod, fiatalon minden más. Azt gondolom most, a mi korosztályunk szerencsés volt, hogy akkor úgy ment, ahogy ment minden otthon. De ha akkor kérdezted volna azokat a fiatalokat, minket, akkor mindenki nyugatra akart menni. 67 évesen azt tudom mondani, ha valaki egyszer örökre elmegy a hazájából, ahol született... többet nincs otthon sehol. Ha most visszamennék, akkor az nem tetszene, hogy nem olyan otthon sem, mint volt, mikor elmentem. A szomszéd kertje mindig zöldebb. Nagyon hiányoznak a magyar ételek is.

Felvetted az Andrew St. George nevet. Miért? (Képen: Pici Ian Astbury-vel, a Cultból.)

Itt, angol nyelvterületen általában képtelenek kiejteni a nevem, hogy Szentgyörgyi. Otthon Picinek hívtak, mert alacsony voltam. Nem is tudom, hogy találtál meg, de nagyon fontosnak tartom, hogy a rocktörténetből valami megmaradjon. Amit tudok, elmondom, mert akik most felnőnek, legtöbbjüknek fogalma sincs erről. Jólesett visszagondolni, bár azt hiszem, nem mindenben voltam elég pontos.

Bálint Csaba (2016.11.09.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Szentgyörgyi András Pici!

kép

Ollé Béla interjú (2015)

2015-07-18 00:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. október 24. és 2017. november 09. között:









Klipmánia