Horváth Csaba interjú - 1. rész (2016) 

Megjelent: 2016. november 14. hétfő 12:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Horváth Csaba az Olympia és a Derby tagja, Horváth Charlie öccse. Játszott együtt Charlie-val, Tátrai Tibivel, Pókával, Mogyorósi Lacival, Kékesi Bajnokkal, Vörös Istvánnal, Pálvölgyi Gézával, Pócs Tamással, Gömöry Zsolttal, Mirkovics Zserbóval, Takács Józsival, Gönczy Gabóval és Gönczy Lacival is. Csaba egy csupaszív ember. Ma a kezdetektől az Olympia 1976-ig terjedő történetéig jutunk...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Hogy kezdődött?

1952. május 30-án születtem. Első "komolyabb" zenekarom a Beggars volt, ahol a későbbi P. Mobil basszusgitárossal, Kékesi Lászlóval is együtt játszottam. Mészáros András volt az altszaxofonosunk, ő később technikus is lett, de a többiek nevére már nem emlékszem. Budai csapat volt, a Vizivárosi Klubban léptünk fel gyakran.

Póta András dobosra emlékszel a zenekarból? A képeken nem látom, de úgy tudom, ő is volt tag.

Persze, náluk próbáltunk is a Keleti Károly utcában. Előtte Orosz "valaki" volt a dobosunk, de játszottam még Pótával is, utána ment a Gesarolba.

Miért választottad a szaxofont és a fuvolát?

A gitárhoz tök hülye voltam, bár Bátyámnak volt otthon gitárja. Ugyancsak az ő ötlete volt a fuvola. Mikor elkezdtem Török Ádi még blockflötézett, mert nem tudták elképzelni, mit használnak a Jethro Tullban. Teljes hírzárlat volt, tudod. Zeneiskolában tanultam szaxofonozni is.

Emlékszel az első koncertedre az Olympiával? Mikor és hol volt?

19 évesen kerültem az Olympia zenekarba a bátyám mellé, 1971-ben. A MOM-ban volt a klubjuk, egy hónapot próbáltunk ott, az első koncertem is ott volt a zenekarral. Már jó idő volt, arra emlékszem. Előtte volt egy másik Olympia, a Decca és a Liversing fúziója volt. Miután visszajöttek egy Jugoszláv utazásból, felbomlott a csapat, Winkelmayer kilépett, megalapította a Winkelmayer Brasst és Szabó Misi kiment Svájcba vendéglátózni. Morcz Csaba volt a technikusunk, jó ember és nagyon jó szakember volt. Precíz volt, állandóan fejlesztette a cuccot.

Mogyorósi Lacival és Póka Egonnal alakult újjá a zenekar, ekkor én, Charlie és Szentgyörgyi Pici játszottunk az Olympiában. Mogyorósi és Póka a Metróból érkeztek. Illetve egészen pontosan Pici helyett valamikor, egy ideig Stryczek Józsi volt a dobosunk, de csak olyan három hónapig. Sőt, nem is Póka, hanem Beke Zoltán volt a basszusgitárosunk először, Stryczekkel együtt jöttek haza Egyiptomból, Beke nagyon nagyon jó volt, de nagyjából egy hónap múlva újra kiment, emlékszem egy közös koncertünkre a Kőbányai Parkban.

Őket, kettőjüket az ORI-ban szedte össze Bratyó. Pici egy ilyen kis ugrálós gyerek volt, egyik zenekarból a másikba, végül visszasírta magát a zenekarba. Kaptunk egy újabb jugoszláviai szerződést kilenc hónapra. Billentyűs nem kellett, Mogyorósi Laci nagyon jó volt, bejátszott mindent. Viszont volt egy énekesnőnk. Charlie elmondta előre, hogy az énekesnő tabu, nem szabad, mert az a zenekar vesztét okozhatja, ha valaki összejön vele, a zenekar... felbomolhat. Hát Mogyorósi Lacika össze is jött Baráth Máriával, a zenekar fel is bomlott. Voltak közben baráti összeszólalkozások és kioktatások. De becsülettel megcsináltuk a szerződést. A tengerparti Portorozs volt az utolsó állomás, egy itteni szálloda, a Hotel Portorozs tánctermében játszottunk.

Szentgyörgyi Pici lelépett a Juventus-szal, illetve talán előtte még a Kati és a kerek perecben is volt. Itt említeném meg, hogy Katival jártam, mikor még a Halom utcában játszottak a tisztán lányfelállású Beatricével.

Na, Jugoszlávia után maradtunk ketten a bátyámmal. A MOM-ban volt a klub, nagyon népszerű volt előtte ott a zenekar, de új zenészek kellettek. A Bátyám egy nap betévedt a Park szállóba, ahol játszott egy nagyszerű trió, Horváth László zongorista, Vörös Gyula dobos és Kaszonyi Lajos basszusgitáros. Nagyon jó latin zenét játszottak. Velük egyesültünk. Bratyó nagyon jóban volt Bergendy Pistával, a Bergendy ekkor ért a csúcsra. Beválasztottak bennünket backing zenekarnak a Ganz Művházba.

Közben jött egy afrikai szerződés. Három hónappal indult, két év lett belőle. Kezdetben én is benne voltam, örültünk, jó pénz, összeszedjük magunkat. Merthogy itthon nem igazán kerestünk, még szerencse, hogy otthon lakhattunk a szüleinknél. De én akkor még nem voltam katona. Meg is kaptam a behívót, míg ment Karthumba a szerződés intézése. A Gordon Music Hallba kaptuk a szerződést. Mondta a bátyám, "sebaj", Joe bácsi - akitől a szerződést kaptuk - jófej, megoldjuk. Magyar disszidens volt, valahogy odafújta a szél Szudánba. És a zenekar kiment. Nélkülem.

Én közben bementem a sorozásra és létszámfölötti lettem. De jó, mehet a szekér. Közben megjött már kintről a levél a repjegyekkel, vízum, megcsináltattam az oltásokat. A Madách térnél volt egy nemzetközi oltási központ, ott kaptam meg. Felmentem az Interkoncertbe az útlevélért. Zsigó Károly volt a főnök és... hát... nézte a papírokat, azt mondja, ő nem enged ki engem. Merthogy ő nem vállal értem felelősséget, mert egyedül vagyok. Hát, mondom, nem is kell értem felelősséget vállalni, ott vannak erre a szüleim. De, hogy jöjjek vissza holnap, addig összeül a kupaktanács, megbeszélik. Visszamentem másnap, megint nem. Harmadnap anyámmal mentem be, anyám óriási patáliát csinált. Mondott olyat is, amit talán nem kellett volna.

Anyukátok támogatta a zenélést?

Persze. Ő is kultúros vonalon dolgozott, népitánc csoportja, színjátszó csoportja, gyerektánc csoportja is volt. Előtte Fehérváron laktunk, nagy kultúréletet vitt ott. Én ugyan elmentem cukrász szakközépbe, de volt egy komoly visszatérő betegségem, szívizom gyulladás, nem tudtam menni, enni, ágyban kellett feküdni. Ekkor már Újpesten laktunk. A suliba másfél évig jártam, de nem bírtam a gyakorlatot az Árpád Étteremben. Mindig fáradékony voltam, elmentem orvoshoz, ő mondta, hogy abba kell hagynom ezt a szakmát. Nyárban, melegben száll a pára és a cukor, abból baj lehet. És abbahagytam, maradt a zenélés. És ezt anyám támogatta. De Zsigó hajthatatlan volt. Nem engedtek ki. És bátyámék két év után jöttek haza, míg én különböző zenekarokkal dolgozgattam idehaza.

Illetve a bátyám itt hagyta nekem a nevet, ekkor jött Vörös Pisti gitározni az Olympiába. Ekkor Takács József volt a basszusgitáros és énekelt is, és Bányai Viktor dobolt, majd később Bányait Veszely János váltotta. Az összes Ifjúsági Parkban játszottunk. Lett klubunk a Danuviában, ahová viszont elég kevesen jártak. És hatalmas hely volt.

Bátyámék 1975 nyarán jöttek haza, azonnal csatlakoztam, augusztus 20-án a Kőbányai Ifiparkban volt egy nagy koncertünk. Lőrinci Park, Budai Park. A Patakyban próbáltunk, Kőbányán, itt csatlakozott Tátrai Tibi is, nagyon tetszett neki a zenekar. A Syrius-ból jött, de ez már akkor nem "az a Syrius" volt. Mondta Tibi Charlie-nak, hogy átjönne, nem érezte ott már jól magát. Volt egy pár saját nótánk, mellette Stevie Wonder, Marvin Gaye, Carole King. Hegedüs Laci, a későbbi Multimédiás csapódott hozzánk, menedzselni akart minket, plakátokat nyomtatott például.

A legenda szerint, az Olympia Led Zeppelint is játszott. Charlie kiköpött Robert Plant volt ebben az időben.

Amikor én a zenekarban voltam, akkor nem. Ez inkább még ahhoz a korszakhoz kötődött, mikor Szabó Misi és Szentgyörgyi Pici is a zenekarban voltak, mikor az Ady Endre úton, az EKM Klubban játszottak. Meg akkor volt klubjuk a Bazilika mellett, az Építők Klubjában is. A Zeppelinek mellett, akkor játszottak Arthur Brownt és Tom Jonest is. Meg a sajátokat, mint az Öreg híd balladáját, amit Szabó Misi írt, meg volt olyan című saját is, hogy Én az úr fia vagyok.

Visszatérve 1975-be, összejöttünk valahogy Zalatnay Cinivel, aki megfűzte Bratyót, hogy sok buli lesz, kísérjük őt és a Tiniket. Kísértük őket, és volt saját műsorunk, komplett show. A Kertész utcában próbáltunk, Postássy Juli, Várszegi Éva és Cini. Már a bemutatkozás előtt híre ment, a KEK-en volt a bemutatkozás. Összegyűlt a szakma, óriási siker, ezek mint Tina Turner énekesnői, jó koreográfiával. Táncoltak, jól énekeltek, vokálban mi is besegítettünk, szólt, mint az állat. De csak három-négy buli volt az ígéretekkel szemben. Két-három hónapig vártunk türelemmel, de megállt a dolog, elköszöntünk.

És a Generál elhívta Charlie-t. A zenekar le volt sújtva, otthon is probléma volt abból, hogy engem viszont nem hívnak. Várkonyi Matyi nem akart fúvóst, viszont Tátrait is vitték volna. És Charlie legalább ötször-hatszor bemondta a Generálnak, hogy megy, majd, hogy nem megy. Mert az ő zenekara jobb. Addig ment a szarakodás, hogy végül eljöttek hozzánk Kőbányára és azt mondták, hogy eddig ötször mondtad, hogy jössz, majd hogy nem, most kérdezzük meg utoljára, többször nem jövünk. Jössz, vagy nem jössz? Ki van találva minden, hangszervásárlás lesz, profizmus lesz, két dobos lesz. Végül igent mondott. Mikor ez megtörtént, elkezdtem vendéglátózni. Balaton Presszó, Moulin Rouge. Merthogy jött a diszkókorszak, a zenekarnak egyre nehezebb lett. Tébláboltunk, jöttünk-mentünk...

A folytatás itt olvasható!

Bálint Csaba (2016.11.14.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. szeptember 25. és 2017. október 11. között:









Klipmánia