rockmuzeum.ini.hu

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Szabó Gábor emlékére (1946-1982)

 Látogatottság
Összesen
82776124
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly



 Horváth Csaba interjú - 2. rész (2016)

Interjúk

Horváth Csaba az Olympia és a Derby tagja, Horváth Charlie öccse. Játszott együtt Charlie-val, Tátrai Tibivel, Pókával, Mogyorósi Lacival, Kékesi Bajnokkal, Vörös Istvánnal, Pálvölgyi Gézával, Pócs Tamással, Gömöry Zsolttal, Mirkovics Zserbóval, Takács Józsival, Gönczy Gabóval és Gönczy Lacival is. Csaba egy csupaszív ember. Az első részben a kezdetekről és az Olympia 1976-ig terjedő történetével, ma a továbbiakkal foglalkozunk...






Olyan 1977-'78 körül alakult ki az az Olympia felállás, ahol Gönczy Gábor volt a dobos, Gönczy Laci a gitáros - ugye ők később a Kugliban játszottak együtt -, Takács Józsi maradt a basszusgitáros, én énekeltem, szaxofonoztam és fuvoláztam, és Pálvölgyi Géza volt a billentyűs. Pálvölgyiék a Hurikán zenekarból érkeztek.

Nekem volt két hatalmas mélynyomóm, négy középláda, öt tweeter, neki meg volt ugyancsak négy mélynyomója, egy csomó középládája, tweetere, gigantikus motyóval rendelkeztünk. Mindenkinek leesett az álla. Illetve, vagy ezen felállás után, de talán inkább előtte volt egy olyan is, ahol nem Gabó, hanem Czutor János dobolt. Rákospalota és Újpest közt van egy felüljáró a vasútállomás közelében, ott volt egy valamilyen Építők Klub, ott próbáltunk.

Pálvölgyit úgy szedtük össze, hogy épp az ORI előtt grasszáltunk Pataki László, Lecsóval, aki a zenekar mellett szervezett és jó barátom is volt. Kijött egy srác az ajtón, jó fazon volt ránézésre, mondja Lecsó, hogy "ez kiköpött billentyűs, kurv* élet, hogy zongorista". Odamentünk hozzá, hogy "te, figyelj, van egy nagyon jó zenekarunk, billentyűst keresünk"... "Én az vagyok" - mondja. És mondja, hogy van egy Fender zongorája, annak nagyon szerettük a hangját. Játszottunk aztán az Easttel is közös koncertet, ott szúrták ki őt, és csábították át.

1978-ban történt, hogy volt egy lengyel barátnőm, Katowicében voltam nála, mondta, hogy lesz egy jó kis házibuli nála, lesznek ott zenészek is. Képzeld el, felmegyek, a szobában látom az SBB plakátokat, alatta a kanapén meg ott ülnek a tagok, akiket a plakáton látok. Ülnek, isznak, cigiznek. Na, ne izéljetek már! Lekezeltünk, beszélgettünk angolul, annyira, hogy mondták, hogy jönnek Budapestre. Mondtam a zenekarvezetőnek, hogy mi szoktunk játszani az Ifiparkban, csináljuk már meg, hogy mi legyünk az előzenekar. De, hogy bele ne nyúljon senki, nektek külön kérni kell, hogy minket kértek. Bevettünk még egy altszaxofonost és egy trombitást is, az altszaxis konzis volt, meghangszerelte a dalokat három szólamba. Tömve volt az Ifipark a közös koncerten.

Hajnal Gabi csinált a Közgázon egy Rockreflektor nevű koncertet, ahol mi is felléptünk. Itt lépett először fel az Edda Pesten. Ezzel a felállással Debrecenben voltunk a Piramis előzenekara is. Lajossal jóban voltunk, együtt jártunk gruppenszexekbe Antal Lacihoz Kőbányára, a Kelemen utcába.

Mikor Bratyó otthagyta a Generált a vállalhatatlan második Generál nagylemez után, kiment vendéglátózni és vitte az Olympia nevet, ekkor vettük fel a Derby nevet. Mondtam neki, hogy most nem mindegy, hogy odakint Nokedli néven léptek fel? Vagy, ha Olympia is, attól még mi használhatjuk idehaza, de nem akarta. Talán adminisztratíve még itthon számított ez. Mi voltunk a hülyék, csak később jutott eszembe, valami kis toldalékot kellett volna az Olympiához rakni.

Gabót egy idő után egy vendéglátós srác váltotta, talán innen ment az SOS-be. A Generálhoz nem tudott felnőni az akkori közönség. Operettország. Kurv* jók voltak, a szakma el volt ájulva. De, ahogy Erdős mondta: nem erre baszik a magyar. Ugyanakkor meg a lebutított második lemez is bukás volt. Mondjuk Tátrai is később, a New York, New Yorknál először nem akart a számban gitározni.

Aztán, olyan 1980 végén egyesültem a Pók zenekarral, ahol Pócs Tomi volt a basszusos, Borhi Miklós a gitáros, Török Andor a dobos és Gömöry Zsolt a billentyűs. Borhi Miki ma a Madarak zenekarban zenél. És összevontuk a két zenekar nevét, ez lett a Pókderby, ami egy baromság. Gömöry találta ki, hogy vonjuk össze a két zenekarnevet. Majd később Zsolt belátta, hogy hülyeség ez a név, akkor megint Derby néven játszottunk, illetve a plakátokra Derby Showband került. Velem lett először ORI vizsgájuk.

Úgy tudom, ez a felállás fellépett a Dorogi Rockfesztiválon is. Erre, hogy emlékszel?

A plakáton nem szereplünk, de valahogy, talán valaki helyet odakeveredtünk. A plakáton rajta van, hogy "és sokan mások", na azok lehettünk mi. Óriási cucc volt, talán a Skorpió, meg más zenekarok felszerelését szerelték össze. Atomul szólt! És itt két dobossal léptünk fel, Török mellett a másik srác akkor jött haza Amerikából, a nevére már nem emlékszem.

Milyen jellegű zenét játszott a Pókderby?

Újhullámos zene és a funky keveredett. Már akkor rappeltünk. A szövegeket közösen írtuk, Borhi, Zserbó és én. Zsolt zenét is írt, de szöveget nem. Minden a ritmusra épült. Már ott eldől a nóta, ahogy a dobos beszámol. Rámentünk a ritmusra.

Egy 1981-es Pesti Műsor cikk arról ad hírt, hogy erdélyi turnéra készültök.

Amiből aztán nem lett semmi. Pócs Tomi valami haverja vonaton dolgozott büfésként, ismerte a kolozsvári Marionett Színház főnöknőjét, Alasu Máriát. Vele szerveztem le egy majd másfél hónapos turnét, de minden le volt szervezve. Plakátokat küldtem ki több ezret, mire írta, hogy "Drága Csaba, rossz hírt kell közöljek, ez a buzi Ceausescu kultúrstoppot csinált, se ki, se be". Pedig a Skorpió cucc is le volt szervezve kamionostul, Cserkóék jöttek volna velünk.

A Pesti Műsornak volt egy tehetségkutató pályázata, amit megnyertünk. Az Ifiparkban lett volna egy nagy buli, lemezt vehettünk volna fel. Már nem emlékszem, ki volt a Könnyűzenei Osztály vezetője a Rádiónál, de beszéltem vele telefonon és azt mondta, hogy gratulál ahhoz, hogy megnyertük, tényleg jó az anyag, de nincs most lehetőség a felvételre. De mondom, az ugye elképzelhető, hogy ha nem is holnapután, de valamikor felvehessük. Mondjuk egy éven belül. Ugye én voltam a zenekarvezető. de hogy nem, mert lefutott dolog, meg elég volt abból, hogy új zenekarok lemezt vesznek fel. És ezzel köszöntem szépen, nem mentem el erre az Ifipark koncertre. És mindenféle zenekarok aztán felkerültek egy válogatáslemezre.

Gömöry 1982 elején elment a Piramishoz, Pócs Tamás pedig 1982 őszén elment a Solaris-ba, helyette jött Mirkovics Gábor, Zserbó a Derby-be. Bándó Tamás lett a dobosunk, lett egy kongásunk is. És Kovács László lett a gitáros, a konziba járt, nagyon ügyesen építette be a zenénkbe az újhullámos elemeket. Volt egy időszak, hogy Czigler Ágnes volt az énekesnőnk, ő a Pokolgépes Nagyfi barátnője volt egyébként.

1984-'85-re vége is lett az itthoni pályafutásomnak, megszületett a gyerek, lakás kellett, és akkor kimentem Norvégiába zenélni, azóta is vendéglátózok. Itthon, ha sztár vagy, sztár vagy. Ha nem vagy sztár, mehetsz az Old Man's-be, vagy a Backstage-be. Ez nem pálya. Lemezt eladni nem lehet, mindent letöltenek, az öregek a koncertezésből élnek, ha tudnak. Mostmár lassan harminc éve járom a hajókat, lett egy olyan tekintélyem, egy közegem, hogy kint elismernek. Itthon nem szoktunk játszani.

Bátyáddal milyen volt a kapcsolatod?

Nagyon jó volt mindig is a kapcsolatunk. Volt az a névhasználat, de hát ilyenek megtörténnek testvérek közt is. És azért nyugaton tényleg ismerték vendéglátóban az Olympia nevet, meg lehetett érteni. Minden zenésznek, akinek idősebb testvére sztár, annak ez persze egy árnyék, de én örülök ennek. Így más utakon mozoghattam, meg tudtam magam valósítani. Így énekben is, hangszeresen is sok tapasztalatot gyűjtöttem. Ha mondjuk a Generálba bekerülök, én csak egy szaxofonos lettem volna, így meg énekes, fuvolista, szaxofonos lettem. Elégedett vagyok a múlttal és a jelennel. A '90-es évekre ez a fajta vendéglátózás, amit csinálunk, nehéz helyzetbe került, a gépek kinyírták a zenekarokat. Bátyám is ezért jött haza, mindenütt már csak maximum duókat alkalmaztak. Ehhez képest mi mindig legalább öten voltunk, nem adtuk alább.

Mostanában úgy érzem, újra van igény az igényes, nagyzenekaros felállásra. Örülök, hogy nem itthon folytattam. Nem volt akkor sem küszködés, mert nagyon sok bulit tudtam mindig hozni. Annak idején kiküldtem egyszerre 100 levelet művházakba, abból 40-50 szerződéssel jött vissza. Ma meg már kínlódás az itthon maradottaknak, nincsenek művházak, egyetemi klubok. Nagyon jó korszak volt a '70-es, '80-as évek. Bátyám persze haragszik erre a korszakra, őket elnyomták, elhallgattatták. De, ha én most visszagondolok a saját életemre, nekem jó volt.

Varázsa volt annak a világnak, mindenki mindenkit ismert, ha nem, akkor egy-két nap alatt megismertük. Soha nem volt gond a pénzzel, az elő nem fordulhatott, hogy zenekart nem fizetnek ki, vagy csak úgy lemondanak koncertet aznap például, ahogy most mesélik a kollégák, hogy itthon milyen világ van. Akkor a koncerteken sörökkel, traktával vártak minket. Meg tudták engedni maguknak még ezt is a kultúrházak. Egyáltalán: voltak kultúrházak. Jó volt, én visszasírom azokat időket. A zenészek is kiválóak voltak, nagyon jó zenészekkel játszottam együtt, akik még mindig színpadon vannak. Persze voltak tagcserék, de mindenütt voltak. És bár nem örültünk neki, de mindegyik lépés adott egy új lökést, egy zenei megújulást.

Bálint Csaba (2016.11.15.)
rockmuzeum.ini.hu




 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Interjúk
· Szerkesztette: bcsaba


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Interjúk:
Interjú Szaszával és Matyival, a Sex Action tagjaival...


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.35 Seconds