×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Horváth Csaba interjú - 2. rész (2016) 

Megjelent: 2016. november 15. kedd 12:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Horváth Csaba az Olympia és a Derby tagja, Horváth Charlie öccse. Játszott együtt Charlie-val, Tátrai Tibivel, Pókával, Mogyorósi Lacival, Kékesi Bajnokkal, Vörös Istvánnal, Pálvölgyi Gézával, Pócs Tamással, Gömöry Zsolttal, Mirkovics Zserbóval, Takács Józsival, Gönczy Gabóval és Gönczy Lacival is. Csaba egy csupaszív ember. Az első részben a kezdetekről és az Olympia 1976-ig terjedő történetével, ma a továbbiakkal foglalkozunk...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Olyan 1977-'78 körül alakult ki az az Olympia felállás, ahol Gönczy Gábor volt a dobos, Gönczy Laci a gitáros - ugye ők később a Kugliban játszottak együtt -, Takács Józsi maradt a basszusgitáros, én énekeltem, szaxofonoztam és fuvoláztam, és Pálvölgyi Géza volt a billentyűs. Pálvölgyiék a Hurikán zenekarból érkeztek.

Nekem volt két hatalmas mélynyomóm, négy középláda, öt tweeter, neki meg volt ugyancsak négy mélynyomója, egy csomó középládája, tweetere, gigantikus motyóval rendelkeztünk. Mindenkinek leesett az álla. Illetve, vagy ezen felállás után, de talán inkább előtte volt egy olyan is, ahol nem Gabó, hanem Czutor János dobolt. Rákospalota és Újpest közt van egy felüljáró a vasútállomás közelében, ott volt egy valamilyen Építők Klub, ott próbáltunk.

Pálvölgyit úgy szedtük össze, hogy épp az ORI előtt grasszáltunk Pataki László, Lecsóval, aki a zenekar mellett szervezett és jó barátom is volt. Kijött egy srác az ajtón, jó fazon volt ránézésre, mondja Lecsó, hogy "ez kiköpött billentyűs, kurv* élet, hogy zongorista". Odamentünk hozzá, hogy "te, figyelj, van egy nagyon jó zenekarunk, billentyűst keresünk"... "Én az vagyok" - mondja. És mondja, hogy van egy Fender zongorája, annak nagyon szerettük a hangját. Játszottunk aztán az Easttel is közös koncertet, ott szúrták ki őt, és csábították át.

1978-ban történt, hogy volt egy lengyel barátnőm, Katowicében voltam nála, mondta, hogy lesz egy jó kis házibuli nála, lesznek ott zenészek is. Képzeld el, felmegyek, a szobában látom az SBB plakátokat, alatta a kanapén meg ott ülnek a tagok, akiket a plakáton látok. Ülnek, isznak, cigiznek. Na, ne izéljetek már! Lekezeltünk, beszélgettünk angolul, annyira, hogy mondták, hogy jönnek Budapestre. Mondtam a zenekarvezetőnek, hogy mi szoktunk játszani az Ifiparkban, csináljuk már meg, hogy mi legyünk az előzenekar. De, hogy bele ne nyúljon senki, nektek külön kérni kell, hogy minket kértek. Bevettünk még egy altszaxofonost és egy trombitást is, az altszaxis konzis volt, meghangszerelte a dalokat három szólamba. Tömve volt az Ifipark a közös koncerten.

Hajnal Gabi csinált a Közgázon egy Rockreflektor nevű koncertet, ahol mi is felléptünk. Itt lépett először fel az Edda Pesten. Ezzel a felállással Debrecenben voltunk a Piramis előzenekara is. Lajossal jóban voltunk, együtt jártunk gruppenszexekbe Antal Lacihoz Kőbányára, a Kelemen utcába.

Mikor Bratyó otthagyta a Generált a vállalhatatlan második Generál nagylemez után, kiment vendéglátózni és vitte az Olympia nevet, ekkor vettük fel a Derby nevet. Mondtam neki, hogy most nem mindegy, hogy odakint Nokedli néven léptek fel? Vagy, ha Olympia is, attól még mi használhatjuk idehaza, de nem akarta. Talán adminisztratíve még itthon számított ez. Mi voltunk a hülyék, csak később jutott eszembe, valami kis toldalékot kellett volna az Olympiához rakni.

Gabót egy idő után egy vendéglátós srác váltotta, talán innen ment az SOS-be. A Generálhoz nem tudott felnőni az akkori közönség. Operettország. Kurv* jók voltak, a szakma el volt ájulva. De, ahogy Erdős mondta: nem erre baszik a magyar. Ugyanakkor meg a lebutított második lemez is bukás volt. Mondjuk Tátrai is később, a New York, New Yorknál először nem akart a számban gitározni.

Aztán, olyan 1980 végén egyesültem a Pók zenekarral, ahol Pócs Tomi volt a basszusos, Borhi Miklós a gitáros, Török Andor a dobos és Gömöry Zsolt a billentyűs. Borhi Miki ma a Madarak zenekarban zenél. És összevontuk a két zenekar nevét, ez lett a Pókderby, ami egy baromság. Gömöry találta ki, hogy vonjuk össze a két zenekarnevet. Majd később Zsolt belátta, hogy hülyeség ez a név, akkor megint Derby néven játszottunk, illetve a plakátokra Derby Showband került. Velem lett először ORI vizsgájuk.

Úgy tudom, ez a felállás fellépett a Dorogi Rockfesztiválon is. Erre, hogy emlékszel?

A plakáton nem szereplünk, de valahogy, talán valaki helyet odakeveredtünk. A plakáton rajta van, hogy "és sokan mások", na azok lehettünk mi. Óriási cucc volt, talán a Skorpió, meg más zenekarok felszerelését szerelték össze. Atomul szólt! És itt két dobossal léptünk fel, Török mellett a másik srác akkor jött haza Amerikából, a nevére már nem emlékszem.

Milyen jellegű zenét játszott a Pókderby?

Újhullámos zene és a funky keveredett. Már akkor rappeltünk. A szövegeket közösen írtuk, Borhi, Zserbó és én. Zsolt zenét is írt, de szöveget nem. Minden a ritmusra épült. Már ott eldől a nóta, ahogy a dobos beszámol. Rámentünk a ritmusra.

Egy 1981-es Pesti Műsor cikk arról ad hírt, hogy erdélyi turnéra készültök.

Amiből aztán nem lett semmi. Pócs Tomi valami haverja vonaton dolgozott büfésként, ismerte a kolozsvári Marionett Színház főnöknőjét, Alasu Máriát. Vele szerveztem le egy majd másfél hónapos turnét, de minden le volt szervezve. Plakátokat küldtem ki több ezret, mire írta, hogy "Drága Csaba, rossz hírt kell közöljek, ez a buzi Ceausescu kultúrstoppot csinált, se ki, se be". Pedig a Skorpió cucc is le volt szervezve kamionostul, Cserkóék jöttek volna velünk.

A Pesti Műsornak volt egy tehetségkutató pályázata, amit megnyertünk. Az Ifiparkban lett volna egy nagy buli, lemezt vehettünk volna fel. Már nem emlékszem, ki volt a Könnyűzenei Osztály vezetője a Rádiónál, de beszéltem vele telefonon és azt mondta, hogy gratulál ahhoz, hogy megnyertük, tényleg jó az anyag, de nincs most lehetőség a felvételre. De mondom, az ugye elképzelhető, hogy ha nem is holnapután, de valamikor felvehessük. Mondjuk egy éven belül. Ugye én voltam a zenekarvezető. de hogy nem, mert lefutott dolog, meg elég volt abból, hogy új zenekarok lemezt vesznek fel. És ezzel köszöntem szépen, nem mentem el erre az Ifipark koncertre. És mindenféle zenekarok aztán felkerültek egy válogatáslemezre.

Gömöry 1982 elején elment a Piramishoz, Pócs Tamás pedig 1982 őszén elment a Solaris-ba, helyette jött Mirkovics Gábor, Zserbó a Derby-be. Bándó Tamás lett a dobosunk, lett egy kongásunk is. És Kovács László lett a gitáros, a konziba járt, nagyon ügyesen építette be a zenénkbe az újhullámos elemeket. Volt egy időszak, hogy Czigler Ágnes volt az énekesnőnk, ő a Pokolgépes Nagyfi barátnője volt egyébként.

1984-'85-re vége is lett az itthoni pályafutásomnak, megszületett a gyerek, lakás kellett, és akkor kimentem Norvégiába zenélni, azóta is vendéglátózok. Itthon, ha sztár vagy, sztár vagy. Ha nem vagy sztár, mehetsz az Old Man's-be, vagy a Backstage-be. Ez nem pálya. Lemezt eladni nem lehet, mindent letöltenek, az öregek a koncertezésből élnek, ha tudnak. Mostmár lassan harminc éve járom a hajókat, lett egy olyan tekintélyem, egy közegem, hogy kint elismernek. Itthon nem szoktunk játszani.

Bátyáddal milyen volt a kapcsolatod?

Nagyon jó volt mindig is a kapcsolatunk. Volt az a névhasználat, de hát ilyenek megtörténnek testvérek közt is. És azért nyugaton tényleg ismerték vendéglátóban az Olympia nevet, meg lehetett érteni. Minden zenésznek, akinek idősebb testvére sztár, annak ez persze egy árnyék, de én örülök ennek. Így más utakon mozoghattam, meg tudtam magam valósítani. Így énekben is, hangszeresen is sok tapasztalatot gyűjtöttem. Ha mondjuk a Generálba bekerülök, én csak egy szaxofonos lettem volna, így meg énekes, fuvolista, szaxofonos lettem. Elégedett vagyok a múlttal és a jelennel. A '90-es évekre ez a fajta vendéglátózás, amit csinálunk, nehéz helyzetbe került, a gépek kinyírták a zenekarokat. Bátyám is ezért jött haza, mindenütt már csak maximum duókat alkalmaztak. Ehhez képest mi mindig legalább öten voltunk, nem adtuk alább.

Mostanában úgy érzem, újra van igény az igényes, nagyzenekaros felállásra. Örülök, hogy nem itthon folytattam. Nem volt akkor sem küszködés, mert nagyon sok bulit tudtam mindig hozni. Annak idején kiküldtem egyszerre 100 levelet művházakba, abból 40-50 szerződéssel jött vissza. Ma meg már kínlódás az itthon maradottaknak, nincsenek művházak, egyetemi klubok. Nagyon jó korszak volt a '70-es, '80-as évek. Bátyám persze haragszik erre a korszakra, őket elnyomták, elhallgattatták. De, ha én most visszagondolok a saját életemre, nekem jó volt.

Varázsa volt annak a világnak, mindenki mindenkit ismert, ha nem, akkor egy-két nap alatt megismertük. Soha nem volt gond a pénzzel, az elő nem fordulhatott, hogy zenekart nem fizetnek ki, vagy csak úgy lemondanak koncertet aznap például, ahogy most mesélik a kollégák, hogy itthon milyen világ van. Akkor a koncerteken sörökkel, traktával vártak minket. Meg tudták engedni maguknak még ezt is a kultúrházak. Egyáltalán: voltak kultúrházak. Jó volt, én visszasírom azokat időket. A zenészek is kiválóak voltak, nagyon jó zenészekkel játszottam együtt, akik még mindig színpadon vannak. Persze voltak tagcserék, de mindenütt voltak. És bár nem örültünk neki, de mindegyik lépés adott egy új lökést, egy zenei megújulást.

Bálint Csaba (2016.11.15.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia