Dionysosrising Blog

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

John 5 & The Creatures - Season of the Witch (2017)

 Látogatottság
Összesen
83583726
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Beatinterjúk I.


 The Neal Morse Band - The Similitude of a Dream (2016) - 3. rész

Lemezismertetők

A Spock's Beard egykori, a Transatlantic és a Flying Colors jelenlegi tagja, az 56 éves Neal Morse az amerikai keresztény rockzene vezető dalszerzője és előadója. Szóló karrierjét két részre bontja. Egyik oldalon kiad kevésbé progresszív, leginkább pop-rock-gospelnek mondható albumokat, legutóbbit például 2016-ban To God Be the Glory címmel.

A - nem is annyira - másik oldalon viszont rendszeresen visszatér a klasszikus art-progresszív rock műfajhoz, ahol a Genesis, a Yes, a Pink Floyd és a Beatles hatásaival felvértezve, de keresztény vallási szövegekkel megtöltött albumokat ad ki, legutóbbit 2015-ben The Grand Experiment címmel, amiről kétszer is olvashattatok nálunk. A most megjelenő The Similitude of a Dream ezt a komplexebb és régimódibb műfajt építi tovább. A lemez történetmesélős dupla concept-album, az alapját John Bunyan 1678-ban megjelent The Pilgrim's Progress - magyarul A zarándok útja - című allegorikusan keresztény témájú könyvének első 75-80 oldala adja. A könyvet az angol irodalom egyik legjelentősebb műveként tartják számon, több száz nyelvre lefordították, köztük természetesen magyar nyelvű kiadás is létezik belőle... És végre a lemezről is szólok!




Az allegorikusan keresztény témája, meg - a Neal Morse-val 18. alkalommal újra együttműködő - Mike Portnoy "karrierem főműve" és "olyan, mint a Pink Floyd-tól A Fal és a The Who-tól a Tommy" kijelentéseiből is adódó fontossága miatt, ez egy nagyon hosszú, három részből álló kritika lesz. Az első részében tisztáznom kell pár általános vallási kérdést, illetve az említett modern művekkel való összehasonlítást is elő kell vennem. A második részben ennek a történetnek az alapfonalát adó könyvről - és az abból készült zenei művekről - kell szót ejtenem, hogy aztán ebben a harmadik részben Neal Morse lemezét, és annak zenéjét is végre elővehessem!

"Messzire van, mint Makó (Új-)Jeruzsálemtől...
amit Istentű' sajnálsz, e'viszi a zördög...
mindön szentnek maga felé hajlik a keze..."


Elsőként a nyelvezetről kell beszélnem... Természetesen nem a korábban megismert régies nyelven íródott Neal Morse lemezének szövege, hanem modernizálva lett, olyan kifejezésekkel például, mint korrupció és hasonlók. Az angol nyelv amúgy is sokat butult, mire világnyelv lett belőle, sokan - én is - úgy gondolják, hogy a nyelvi képesség "beszűkülése" egyre inkább kihallatszik a filmes és a zenei kifejezésforma sematizálódásából is. Azt is mondhatnám, hogy odaát egyre végletesebben fejezik ki magukat az emberek, mivel elvesztették a leíró szavaik jelentős részét, amikkel részletesebben és pontosabban tudnák kifejezni magukat! Így lett odaát a szabadságból szabadosság!

A The Similitude of a Dream album is teljes mértékben tükrözi mindezt a problémát. Tipikus Neal Morse albumként keverednek rajta az innen-onnan hallott és átvett megoldások, hangszerelési fordulatok. A változás talán csak annyiban tűnik fel, hogy a progresszív rockzene hetvenes éveinek legendái - a Genesis, a Yes és a Pink Floyd - mellől, most mintha a Beatles direktívák hátrébb került volna a fontossági sorban, de a vokálokban és Morse dallamai között azért elő-elő kerül persze ez is... De így is, egy a hangulatában kellően emelkedett, mesterien kivitelezett albumot kaptunk, amit a mai vallásellenes világban, nagyon-nagyon meg kell becsülnünk!

Viszont azt sem nehéz feladat kitalálni, hogy Mike Portnoy miért érzi magához közelebb ezt az amúgy főleg epikus és elbeszélő albumot! Mióta a fiatal és nagyon tehetséges Eric Gillette gitáros is a csapatban zenél, a kellő pillanatokban képesek lettek a Dream Theater-től ismert metálos fordulatokat és komplex kavarodásokat is bemutatni, ami nyilván - mivel a dobos irányítja és adja elő őket, - Portnoyból is a legszebb emlékeket képes előhozni! Illetve itt énekelhet is egy szerepet, amit szintén szeretne már egy ideje... Számára tehát ez több tekintetben is kimagasló munka lehet, az más kérdés, hogy összességében tipikus Neal Morse albumot hallhatunk, amit a téma okán, a megszokottól emelkedettebb hangulatban írt, az ismerős dallamokkal és zenei témákkal! És mivel a feldolgozott mű miatt ő is fontosnak érzi, a hangszereléseket is nagyobb választékkal látta el, lettek hegedűk és fúvósok is, amiket annyira azért nem tudott végül bevonni a közös munkába, de azért párszor így is jó érzékkel találta el, hogy hol kell bevetnie őket! Az én véleményem pedig minderről csak annyi: "Ha az Isten akarja, a kapanyél is elsül!"

A Long Day romantikus hegedűk és akusztikus gitár hátán kezdi meg a lemezt, mintegy a kellően régies környezetbe helyezve az alaphangulatot, amire Neal fáradt énekdallama is hozzá tud járulni. De a nyitány nem itt végződik, az instrumentális Overture átlép a klasszikus prog-rock hangszerelési fordulatainak a világába, amihez Portnoy részletgazdag játéka bevonz monumentális neo-komolyzenei és a Dream Theatert idéző metálos beindulást is... Mindezzel egészen kiválóan indul az album, ami a szükséges energiák elvesztésével és a mesélés fontossága miatt, később sajnos sokat tompul...

A Pink Floyd álmai között lebegő The Dream, majd a keményen - és primitíven - menetelő City Of Destruction tökéletesen mutatja meg az ellentétet a valóság és a szép álmok között, amire egy kellemesen eladható melódiájú refrén kórust is sikerült ráépíteni! A We Have Got To Go egyszerű és bánatos indulása után, lassan azért besűrűsödnek fölöttük - a vibráló billentyű-gitár - felhők is, hogy aztán az egyhangú Makes No Sense-t a lelkesedés vigye tovább az úton... A durva gitárja a Draw The Line-t ismét a metál közelébe juttatja, és - azt hiszem, mint a helyes útról eltérítő Világbölcs - végre Portnoy is kiénekelheti magát... A The Slough-ban - vagyis Ingoványban - a monumentális részek merülnek el, hogy aztán a sematikus prog-rockjuk közben, a Back To The City-ben örömódát is énekelhessenek nekünk! Ezt a billentyűs hangzást valahogy ki kéne verni már Neal fejéből, mert mindig előkerül, túl sokat használja! Mindenesetre a The Ways Of A Fool-ban végül csak előkerül az a fajta szarkasztikus musical-stílus is, aminek a teljesen tipikus színpadiassága nekem nem szokott hiányozni! A So Far Gone kellemes hard rockos slágerként összefoglalja a helyzetet, hogy aztán az első cédét a lehalkuló Breath Of Angels zárja le, mint egy hosszúra nyúlt látomás, hegedűkkel kórussal és hősies, eposzi zárásként!

A második felvonást nyitó Slave To Your Mind zeneileg onnan indul, ahol az első befejeződött, csak a tépelődés közben, sokkal agresszívabb és pörgősebb zenei témákat is magába építve... Aztán megkapjuk az akusztikusan repkedő Shortcut to Salvation harmonikus art-pop-rockját, mintegy feloldva a feszültséget, amiben aztán felszabadít minket egy kellemes szaxofon szóló is. A The Man in The Iron Cage részben megidézi nekünk, hogy a Led Zeppelin milyen monumentális dolgokat tudott a blues-rockjával, amihez kapunk pár ízes Hammond-szólamot és metálos riffet is, miközben az mesei dallamok is tovább élhetnek... A musical-betét The Road Called Home régimódi billentyűs hangzásokat és kavargó Dream Theatert is elénk merít, de végül mindez eltompul és lelassul a Pink Floydosan lágy Sloth-ban - vagyis Lajhárban -, aminek a merengését végül a country-folkos hangszerelésű Freedom Song táncos mulatsággá varázsolja!

Az egyszerűbb rockslágerként futkosó I'm Running-ba is belefújnak a fúvósok, ami nekem nem hiányzott, ahogy a zongora etűddel merengő The Mask misztikussága sem, amiből végül idegesítően egyszerű - és színpadias - vadság is válik, amit aztán a Confrontation tompítva, de tovább visz, felhasználva pár korábbról már ismert témát... Ezzel is emlékeztetve minket arra, hogy honnan jöttünk... A lábkapkodós és színpadiasan-viccesen harcot imitáló The Battle olyan, mint amikor pantomimesek verekednek, de azért előkerül némi Dream Theateres részlet is közben... Aztán mindezt a csatát a Broken Sky - Long Day (Reprise) párosa zárja le, finoman elhessegetve belőlünk a harciasság morzsáit is!

Ez egy stílusos, de teljes mértékben beszűkült felfogásban készült album! És én ezért sem tartom kiemelkedőnek a szereplők életművéből! Nyilván ők is a feldolgozott könyv és a mondanivalója miatt gondolják különlegesnek ezt a munkájukat, amiben van is valami, de zeneileg semmiképpen sem lett különleges... Morse és csapata zeneileg sajnos ugyanazokat köröket futja, újra és újra... Én sokkal frissebbet és bátrabbat várnék tőlük, így a második rész megírása előtt a figyelmükbe ajánlanék pár kevésbé ismert prog-rock klasszikust, amiből bátran tudnának megoldásokat meríteni... Ilyen például a kevésbé ismert Light Year '74-es Reveal The Fantastic lemeze, ami a színpadiassága miatt érdekes. Fúziós oldalról mindenképpen érdemes meghallgatniuk a Soft Machine '75-ös Bundles albumát, amin Allan Holdsworth elképesztően egyedi dolgokat teker... És hát szerintem el kéne már távolodniuk a Genesis és Pink Floyd közhelyektől is, a Gentle Giant '70-es lemeze lehetne erre egy követendő példa, meg persze az Octopus és The Power And The Glory is... Ha már kút főből mindig ugyanoda lyukadnak ki...

10/08










Track lista:

CD1:
01. Long Day
02. Overture
03. The Dream
04. City Of Destruction
05. We Have Got To Go
06. Makes No Sense
07. Draw The Line
08. The Slough
09. Back To The City
10. The Ways Of A Fool
11. So Far Gone
12. Breath Of Angels

CD2:
01. Slave To Your Mind
02. Shortcut to Salvation
03. The Man in The Iron Cage
04. The Road Called Home
05. Sloth
06. Freedom Song
07. I'm Running
08. The Mask
09. Confrontation
10. The Battle
11. Broken Sky - Long Day (Reprise)

Közreműködő zenészek:

Neal Morse (Transatlantic, Flying Colors) - ének, gitár, billentyűs hangszerek, ütős hangszerek, mandolin

Mike Portnoy (ex-Twisted Sister, ex-Dream Theater, Transatlantic, Flying Colors, The Winery Dogs, stb.) - dob, ének, vokál
Randy George (Ajalon) - basszusgitár
Eric Gillette - gitár, ének, vokál
Bill Hubauer - billentyűs hangszerek, ének, vokál

közreműködtek továbbá:
Chris Carmichael - vonós hangszerek
Eric Darken – ütős hangszerek (Breath of Angels)
Ann, Alfreda, Regina McCrary – vokál (Breath of Angels)
Sarah Hubauer - szaxofon (Overture)
Spencer McKee - marimba (The Battle)
Dave Buzard - effektek, ütős hangszerek (City of Destruction)
Bruce Babad – szaxofon (Shortcut to Salvation)
Steve Herrman – trombita (I'm Running)
Jim Hoke - szaxofon (I'm Running)
Rich Mouser - steel gitár (Freedom Song)

Lemezei:

2003 - Testimony (dalszöveg)
2003 - Testimony Limited Edition
2004 - Testimony Live (DVD)
2004 - One - (2) (dalszöveg)
2005 - ? (2) (dalszöveg)
2007 - Sola Scriptura (info)
2008 - Sola Scriptura And Beyond (2dvd)
2008 - Lifeline
2011 - Testimony 2 (-2-)
2012 - Momentum (-2-)
2013 - Live Momentum
2015 - The Grand Experiment (-2-)
2016 - The Similitude of a Dream - 1., 2., 3. rész

Nem progresszív rock albumok:
1999 - Neal Morse
2000 - Merry Christmas From The Morse Family
2001 - It's Not Too Late
2005 - God Won't Give Up
2005 - Lead Me Lord (Worship Sessions Volume 1)
2006 - Send the Fire (Worship Sessions Volume 2)
2006 - Cover to Cover
2007 - Songs From The Highway
2008 - Secret Place (Worship Sessions Volume 3)
2009 - The River (Worship Sessions Volume 4)
2010 - Mighty To Save (Worship Sessions Volume 5)
2012 - Cover 2 Cover -2-
2013 - Get in the Boat
2014 - Songs From November -2-
2016 - To God Be the Glory

Élő albumok és Inner Circle (fan club) kiadványok:
2005 - Inner Circle CD #1
2005 - Inner Circle DVD #1
2005 - Inner Circle CD #3 - Live In Berlin
2005 - Hit Man
2006 - Whispers in the Wind - Acoustic Improvisations
2006 - Neal Morse in the 80's!
2006 - The Europe Winter 2006 Church Tour DVD
2006 - Hodgepodge
2006 - Question Mark & Beyond - Tour of Europe 2006 DVD
2006 - Live at the Kings Center DVD
2006 - Let's Polka
2007 - With a Little Help from My Friends
2007 - Homeland
2007 - ? Live
2007 - Encores and New Songs
2011 - A Proggy Christmas
2012 - Whirlwind Demos
2012 - For Flying Colors
2012 - Island of the Lost Keyboards
2013 - 5 Loaves and 3 Fishes
2013 - Momentum L.A. Live
2013 - Get in the Boat
2013 - Neal Morse in the 90's
2013 - Christmas 2013
2014 - The Early Snow Demos
2014 - The Momentum Demos
2014 - The Kaleidoscope Demos, Part 1
2014 - The Kaleidoscope Demos, Part 2
2015 - More Songs from November
2015 - Inner Circle Concert: Morsefest 2014
2016 - The Neal Morse Band - Alive Again

Kiadó:
Radiant Records
Honlap:
nealmorse.com
facebook.com/nealmorse
nealmorsefans.com



 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Lemezismertetők
· Szerkesztette: pjuan


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Lemezismertetők:
Epica - The Divine Conspiracy (2007)


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.49 Seconds