Stula interjú - Vazul Mánia - 1. rész (2016)  

Megjelent: 2016. november 21. hétfő 12:05
Szerző: Fiery
    Interjúk 

Molnár Péterrel, avagy ahogy mindenki ismeri, Stulával mostanában sok minden történik. Először is különleges eseményre készül a szülővárosában, Vácon megrendezendő Vazul Vére történelmi rockopera előadással. Az állomás azért is fontos, mert nagy valószínűséggel ez a helyszín adhat állandó helyet a későbbiekben. A frontember nem rég búcsúzott el a Mobilmánia zenekartól, erről is beszélnünk kell, hiszen a rajongók kíváncsiak. Stula mesél röviden még egy új magyar filmbéli szereplésről, és új terveiről is. Kellemes olvasást mindenkinek! - Fiery



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Hogyan kerültél a Vazul Vére rockoperába, egyből címszereplőnek?

Ermi (Vörösmarty Imre) keresett meg, egy régebbi beszélgetésünk kapcsán. Ő a Rómeó Vérzik gitárosa volt, én egy Jim Fizz nevű zenekarnak az énekese, és előttük játszottunk Székesfehérváron. A turné kellős közepén odalépett hozzám Ermi: "ember, én nem tudom te ki vagy, de nagyon jó hangod van, add már meg a telefonszámod!" Ez meg is történt, majd négy évvel később rám csörgött telefonon, hogy csinál egy történelmi rockoperát az István király utáni évekről, rám gondolt, hogy én lehetnék Vazul, vagy Torda. Kértem tőle anyagot, hagy olvassak bele. Amikor megkaptam és meghallgattam, nagyon megtetszett és azonnal igent mondtam. Az Akarom, ami jár című dalt fel is énekeltem, még 2014 januárjában. A szöveg, de összességében az egész történet annyira megfogott, hogy egyből tudtam, hogy én ezt csinálni akarom.

Miért lettél Vazul?

Nem azért, mert főszereplő, egyébkéntis csak a címében az. Tetszett a kihívás, hogy megvakítanak, meghurcolnak, tekergetnek a földön, és mégis önmagam maradok. Tetszett ez a "művészi" durvaság.

Amikor elindult a történet, mennyi fantáziát láttál a rockoperában?

Fantáziát bőven láttam benne, és látok a mai napig! Hála a jó égnek, az elmúlt két és fél, három év alatt azt tudom mondani, hogy folyamatosan fejlődik a produkció. Az elején akadtak apróbb technikai zűrök az előadásokon, ezeket a hibákat folyamatosan igyekszünk kiküszöbölni. Elkezdtünk mindent együtt a nulláról, innen-onnan kaptunk támogatást, szereztünk magunk mellé barátokat, úgy gondolom, hogy kezdetnek ez így volt jó. Van még egy kis hiányérzetem, mert létezik egy kialakult kör, akik nagyon szeretik ezt a rockoperát, és szinte mindegyik előadáson ott vannak, de jó lenne, ha minél többen csatlakoznának hozzánk, jó lenne nagyobb teret kapni a médiában is. 2017 ebből a szempontból vízválasztónak ígérkezik, talán most jön el a mi időnk.

Mennyire volt ismeretlen a társaság?

Jósa Tomit ismertem személyesen, Schrott Petit, Kálmán Gyurit. Juhász "Kicsi" Attilát is ismertem, de nem voltunk még közeli barátságban. A Vazul olyan szinten összehozott bennünket, hogy ezt már haverságnak, sokkal inkább barátságnak neveznék.

Mennyire fog össze benneteket a Vazul?

Ha eltelik egy hét és nem hívom fel a Kicsit, akkor már megkapom a leb*szást, hogy mi van kiscsávó, elfelejtettél? Most is megyek hozzájuk, egy ferencvárosi címert fogok a fiának a falára felfesteni. Barátság, az erről szól. "Az egység ereje és az akol melege nem ugyanaz!"

Ez a történet kiteljesül abban is, hogy közösen léptek fel különböző produkciókban is.

Született egy ötlet, a rockoperával egy időben, hogy legyen egy akusztikus verziója is. Ez ilyen szárnybontogatás volt, megpróbáltuk kisebb helyeken, hogy ezzel is a rockoperát népszerűsítsük. Volt, amikor fél-play-backben ment a zene, elmentünk egy falunapra és öt énekes elénekelte, de volt olyan is, hogy egymás dalait énekeltük. Később, máshol akusztikusban is előadtuk - az nekem nagyon tetszett - és sajnálnám, ha nem lenne a későbbiekben.

Többen felvetették, hogy a rockopera teljesen élőben, zenészekkel lehetne az igazi.

Igen, rengetegen érdeklődnek, hogy a rockoperában miért nem egy zenekar játszik a háttérben, mi meg élőben énekelünk. Jó az alapelgondolás, de sajnos nem férnénk el a színpadon - az énekeseken kívül tizenhét táncos van -, de van háttérvetítés is, ami elé nem lehet berakni egy zenekart. Kicsit szűkre szabott a dolog. Ezért kigondoltuk, hogy csinálunk egy olyan zenekart, aminek az lesz a neve, hogy Vazul Vére rockoratórium. A kilenc énekes felmegy a színpadra, előadja mindenki a saját dalát, a többiek vokáloznak, esetleg lesz valamennyi pirotechnika, hozzuk a táltos dobosainkat. Életre keltjük a rockopera dalait élőben is. Szeretnénk a jövőben minél több fesztiválra is eljutni.

A zenekaraitok mennyit profitáltak a Vazul véréből?

A Vazul Vére legénységét, az énekeseket meghívtam a koncertjeinkre, és ez nagyon jól nézett ki. Amikor nem csak egy vendéget jelentettünk be, hanem egyből hármat-négyet, és együtt énekeltünk pár dalt, ezt a közönség értékelte is. Bővült a zenekar látogatottsága, kiszélesedett így a kör. Nagyon fontosnak érzem, hogy amit én játszom, az eljusson az emberekhez. Mondjuk, ha valaki miattam jött el a rockoperára, az közben megszereti a többieket is.

Bejártátok már szinte az egész országot, van-e külföld is a tervek között?

Az egész ország minden szegletét még nem jártuk be, de nagyon sok helyen voltunk. Reméljük még nagyon sok helyre eljutunk, határainkon kívülre is. Jövőre három erdélyi állomás van tervben, ez azért hatalmas költséggel jár. Magas költségvetésű a produkció, nem biztos, hogy elég egy ötven fős busz. Rengeteg a cucc, színpadi kellékek, minden, amit mellette még vinni kell.


Hogyan került a képbe Vác most, december 29-én?

Sokat agyaltunk azon, hogy melyik lehetne az a Budapesthez közeli hely, ami még nagyjából az ország közepe, de már nem a főváros, ahol két-három havi rendszerességgel tudnánk az előadást lebonyolítani. Én ajánlottam Vácot, mert ott születtem, ott jártam iskolába, nagyon a szívemhez nőtt. Ráadásul az akusztikus zenésztársam, Terman Laci ott dolgozik a Madách Imre Művelődési Központban, így az ő segítségével kerestük meg az igazgatót. Egy éve munkálkodunk ezen a történeten, most révbe ért végre. Megegyeztünk, ha sikeres lesz az előadás, akkor rövid időn belül megismételjük ugyanitt.

Az Önkormányzat finanszírozza, vagy szponzor?

Elnyertünk egy nagyobb támogatást. Ha elmegyünk Vácra, tegyük fel, ki tud termelni a dolog X összeget, akkor ahhoz, hogy le tudjuk bonyolítani az egészet, hozzá fogja rakni a cég a többi részt. Egyébként velük nagyon egymásra találtunk, ez a Zafír Egészség Kft, magyar gyógynövényeket forgalmaznak. "Az esemény életre hívója az organikus Zafír termékcsalád. Megbízható kapocs ember és természet között!" Annyiban éri meg neki, hogy lesz egy standja, bárhova megyünk, mindenhova kísér minket. Természetesen megköszönjük a támogatást az előadáson. Kint lesz a logójuk előkelő helyen, de ez a minimum, ha már ekkora támogatásban részesít minket. Így kitudjuk termelni azt az összeget, hogy ne legyen veszteséges. Vácon korlátozott a néző szám, mert négyszáznyolcvan férőhely van, remélem mindegyik foglalt lesz! Telt házat várunk.

Szerencsére nincs messze Budapesttől.

Igen, rájuk nagyon számítunk, de nem csak a pestieket várjuk. Én innen Budapesttől száz kilométerre lakom Vámosmikolán. Ott is nagyon sokan ismernek, sok olyan "rajongóm" van, aki nagyon szeretné követni a Vazult, de a vidéki előadások messze vannak nekik, így az utazásuk sokba kerülne, Vác csak ötven kilométer, úgyhogy azt mondták, ide eljönnek és megnéznek. Ez egy olyan vonzáskörzet, ahova mindenki nyugodtan elindulhat.

Visszatérve az előzményekre, 2014 meghatározó időszakod volt.

Igen, 2013 decemberében keresett meg Ermi, hogy lenne a Vazul. 2014. január 14-én énekeltem fel az Akarom ami járt. Nagyon fontos ez a dátum, mert erre három nappal, vagyis január 17-én hívott Zeffer András, hogy énekeljek a Mobilmániában.

Ezek szerint egymástól függetlenül, szinte egyszerre indult számodra a Mánia és a Vazul?

Igen, három nap különbséggel. Persze ez is jól indult, hiszen januárban hívott Zeffer, én két hétig beteg voltam utána, mert kint a hidegben beszéltem vele, jó hosszan, úgyhogy sikerült megfáznom rendesen. Ezért csak február elején - az első közös próbán - lettem bemutatva.

Úgy érezted beindult a motor, rockopera, neves zenekar...

Igen, 2014 eleje hatalmas beindulás volt. Egyik pillanatról a másikra belecsöppentem egy rockoperába, illetve egy országos szinten meghatározónak számítóhard rock bandába. Az öröm ellenére, akkor ez nehéz időszak volt, hiszen próbák mindenütt, mindenhol meg kellett felelnem az elvárásoknak.

Mennyire bonyolította az életedet ez a két szerep?

Igazából - mivel nagyjából egyszerre indult a Mobilmánia, illetve a Vazul Vére - sokat segített, hogy a Vazul Vére rajongói eljöttek Mobilmániára, és a Mobilmánia rajongói a Vazul Vérére. Ez azért volt jó, mert mind a két rajongó tábor bővülhetett, azért tudott jól egymás mellett haladni ez a két dolog, mert Mobilmánia koncert sok volt, szinte majdnem minden péntek-szombaton, az előadás meg két havonta, vagy havonta vasárnap.

Hogy élték meg az új zenésztársak ezt a kettős életet?

Mindenki tiszteletben tartotta a másik vonalat, sőt volt, hogy Zefiék eljöttek az előadásra, volt, hogy Ermiék látogattak el Mániára.

A Vazul-rajongók is jártak Mobilmániára és fordítva?

Igen, ez így volt, oda-vissza, ment a pingpongozás. El tudtak jönni, mert ha véletlenül úgy volt, hogy péntek, vagy szombat volt Mobilmánia, akkor a Vazul mindig vasárnapra esett. Amúgy a Vazulban van tíz énekes és mindenki zenél, úgyhogy nem lehet péntek-szombatra rakni az előadást.

Látjuk, hogy a Vazullal terveid vannak, mi a helyzet a Mobilmániával?

2016 novembere van jelenleg, amikor beszélgetünk, most lett volna januárban három éve, hogy a Mobilmánia frontembere vagyok. Sajnos eljutottam arra a pontra, amikor azt kellett mondanom, hogy vége. Kiszálltam a zenekarból. Őszintén sajnálom és remélem, hogy most már tőlem függetlenül, de tovább ível felfelé a zenekar pályája, remélem a Mobilmánia is ugyanolyan gőzerővel fog tovább pörögni, és megtalálják az új énekest. Nagyon szerettem ezt a három évet, sokat tanultam belőle.

Ha már Mobilmánia és Vazul, akkor nem hagyhatjuk ki Vikidál Gyulát sem...

Magyarországon nincs olyan rock hang, aki számomra nagyobb ikon lenne, mint ő. Öt éves korom óta próbálom utánozni Vikidál Gyula hangját. Munka közben és iskolába menet, mindenhol énekeltem a dalait. Szüleim szerettették meg velem anno a Dinamit, P. Mobil lemezeket, ezért köszönet jár nekik, mert ő máig a példaképem. Amikor elkezdtem foglalkozni 20 éves korom környékén az énekléssel, akkor is mindig őt igyekeztem utánozni. Kettő olyan személy van az országban, aki számomra etalon, Rudán Joe és Vikidál Gyula. Tulajdonképpen miattuk vállaltam el ezt az egészet, hiszen Rudán Joe hat évig énekelt, Vikidál Gyula pedig a mai napig része a zenekarnak! Szerencsére a Vazulban is elég sokáig együtt lehettünk. Nagyon szeretem őt, telefonon napi szinten tartjuk a kapcsolatot. Nem rég azt mondta nekem, hogy most már hívhatom őt faternak.

Emlékszel az első találkozásodra vele?

2014 áprilisában a Mobilmánia zenekar kibérelte az FMK-t (Ferencvárosi Művelődi Központ). Főpróbát tartottunk, amit felvettünk kamerával, becuccoltunk, Gyula késett másfél órát. Ezzel semmi baj nem volt, javában nyomtuk a dalokat, egyszer csak kinyílik egy ajtó a semmi közepén, ott hátul - tök sötét volt bent, mint egy koncerten -, nem tudom melyik dalnál tartottunk, bejön valaki, nem láttuk, hogy ki az, leült a nézőtér közepére. Annyit láttam csak, hogy egy piros pólós valaki. Körülbelül tíz másodpercig ült, majd kitörtetett a sorok közül és odajött előre. Ment a dal, felemelte a kezét és azt mutatta, hogy áll a kezén a szőr. Ez volt életem első találkozása Vikidál Gyulával. Utána annyit mondott, hogy az á betűim még nem annyira magyarosak, azon faragjak, de egyébként nagyon tetszik neki, ő fiatalkori önmagát látja bennem.

A folytatás itt olvasható!

Készítette: Fiery



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. október 19. és 2017. november 04. között:









Klipmánia