×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Bánkúti Győző - interjú (2016) 

Megjelent: 2016. november 24. csütörtök 12:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Bánkúti Győző az Omega alapító tagja volt, bár a hivatalos kánon eléggé háttérbe szorítja személyét. Elvi kérdés, hogy mit jelent az embernek az Omega alakulása. Akkor alakul-e a zenekar, mikor fiatal amatőrök összegyűlnek és játszani kezdenek, esetleg akkor, mikor először használják az Omega nevet, vagy akkor, mikor a később meghatározó arcok megjelennek a zenekar életében? Ezt mindenki döntse el maga, de hogy legyen alapja is a döntésnek, derítsük fel az alapul szolgáló történetet. Nem voltam rest megkérdezni Győzőt, hogyan is alakult a '60-as évek elejének homályba vesző Omega históriája.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Elekes Zoltán említi, hogy a Vasútgépészeti Technikum zenekarában már együtt zenéltetek.

Igen, oda jártunk, volt egy nagyzenekar, egy bigband, ahol együtt játszottunk, ez volt a VAGÉTE, az iskola nevének rövidítése lett a zenekar neve. És Kiss Zoltán volt a dobos. 1959 és 1960 körül járunk, 1961-ben érettségiztünk. Mátrai Ferenc volt a zongorista, őt korábban Szuppánnak hívták. Ez egy diákzenekar volt, Farkas István nevű matematika tanár heppje volt, hogy legyen az iskolának egy zenekara. Elhívta az Operaház koncertmesterét, Sándor Jánost, hogy legyen a karmesterünk. Elsőhegedűs és zenekarvezető volt. Az Úttörővasútnál is csinált zenekart, ahol Elekes Zoli apukája is dolgozott.

Amerikai zenéket játszottunk, Sándor János írt arranzsmenteket nekünk. Nem dixielandet, hanem bigbandes, swinges dolgokat játszottunk. Egyszer a BBC-től valahogy idekeveredett egy ember és felvette egy koncertünket. És bár én nem hallottam, de valaki visszahallotta a Szabad Európán. Megvolt a felvétel nekem is, de sajnos nagyon sokszor költöztem, elveszett. Költözéskor az élet hordalékai lemorzsolódnak. Vén fejjel pedig most milyen jó lenne visszahallgatni. Indultunk amatőr versenyeken is, mindig volt egy pár lekvárzsibbasztó zenekar... meg mi. Kilógtunk a sorból. Sándor János zseniális volt, mindenkinek egyenként megmutatta hangszerén, mit szeretne hallani. Értsd úgy, hogy elvette a hangszert és eljátszotta, mit akar hallani. Nagyon nagy fej volt, a fia is karmester.

Hogyan emlékszel az Omega kezdeteire?

Hát, olvastam már sok mindent erről, de tudjuk, hogy a történelmet a győztesek írják. A VAGÉTE 1960 nyarán Balatonkenesén egy építőtáborban játszott, egy vasúti kempingszerű volt ez. Nagyon sokan voltak a táborban, esténként játszottunk a napközben építkező fiataloknak. Ezen a nyáron valahogy hozzánk csapódott Tornóczky Feri, de csak úgy, hogy ha lejött, játszott. Ő két szinttel magasabban volt zeneileg, mint mi.

Benkő Laci ugyanezen a nyáron ugyancsak Kenesén, a Rózsabokor nevű kerthelyiségben játszott egy dobossal. Áthallatszott a zenénk, Laci átjött meghallgatni minket, hogy mi ez? Mi is elmentünk megnézni őket, akkor mentek ezek a triolás számok, azt nagyon nagy átéléssel játszotta, majd elsírta magát a nagy átélésben, ette a közönség, nagy szám volt. Mikor vége lett a nyárnak, Mátrai Feri és Elekes Zoli elment a Zenithez. Mátrai végül éjszakai bárokban játszott a későbbiekben, de nagyon kulturált zenész volt. Benkő Laci meg tudott erről a kilépésről, elkezdtünk együtt játszogatni. Tehát Tornóczky Feri, Benkő Laci, Kiss Zoli, én és odakeveredett Láng Péter is. És volt egy Muki nevű srác, a polgári nevére nem emlékszem már, de a húga a tévétornában szerepelt sokat. Muki volt a bőgős. És itt említeném meg Dolovai Tamást is, ő is bőgőzött egy rövid ideig, de nem tudott bőgőzni. Őt még a VAGÉTE zenekarból ismertük. Ő lett később a súlyemelők szövetségi kapitánya. Elkezdtünk haknizgatni is. Egyébként Benkő Laci apja is és az én apám is a vasútnál volt mérnök, az enyém akkor a Technikumban tanított, azért is kerültem abba az iskolába.

Elekes Zoliék eközben a Nyugati alatt, a Hangulat Bárban játszottak. Szeparé, kis színpad, büfé. Itt játszott és próbált a Zenit. Zoli szólt, hogy menjünk a helyükre, mikor ők átmentek a Hordóba. Tulajdonképpen itt kezdődik az Omega, szilveszterkor már itt játszottunk, és jött a főkiszes, egy KISZ-titkár, hogy mit írjunk a plakátra? Nem tudom, kinek az ötlete volt az Omega név, de két plakát is készült, egy az ajtóra, egy belülre. És itt még úgy szerepelt, hogy "Omega Jazz". Akkor még divat volt a jazz-t is kiírni, meg hogy tombola, büfé, ezek a szavak is szerepeltek rajta. Azért azt már nem tudom pontosan visszaidézni, hogy ez melyik év szilvesztere lehetett. Arra viszont vissza tudok emlékezni, hogy a fent felsorolt tagság játszott ezen a szilveszteren.

Mi volt az első változás ebben a felállásban?

Varsányi volt az első érkező, Muki helyére. Egymaga eszkábálta álbőgővel játszott, egy rúd volt egy fadobozon, húrokkal. De hát ekkor ez volt a bevett, az első próbánkon még egy Pacsirta rádión szólt az egész zenekar. Ugye mindannyian dolgoztunk, én a Híradástechnikai Kutatóintézetben, ott barkácsoltunk erősítőt. Ha csak azt mondom, hogy kalapácslakkal lett lefújva, akkor talán tudom érzékeltetni, milyen is lehetett. Őskőkorszak. Tornóczky Ferivel nagyon jó barátok voltunk, őt Öcsinek szólítottuk, náluk is próbáltunk kezdetben. Később a nyugatinál is, majd a Népszabadság székházban is, mert ott is játszottunk. Tornóczky Feri előtte hangszerelt is nekünk, a Hurricanes használt egy monofonikus orgonát, azt furulyán hoztam, nem csak pisztonoztam.

Állítólag játszottatok az Amerikai Nagykövetségen is, erre hogy emlékszel?

Én erre nem emlékszem. Olyan 1964-ig voltam a zenekarral, lehet, hogy utána.

Hogy kerültök a Várba, majd a Danuviába?

Szombaton játszottunk a Hess András téren, és vagy szerdán, vagy csütörtökön a Danuviában. De először a Várba kerültünk, valamikor 1961, vagy 1962 körül. Hogy, hogy keveredtünk oda, nem tudom. Arra emlékszem, hogy egy idősebb könyvtáros volt az összekötőnk a kollégium vezetésével. Ez a pali járt-kelt a táncolók között és leállította a zenekart is, ha twistet mert játszani. És gépelt repertoárt kellett leadni, amin a bécsi keringő és az angol keringő is kötelező elem volt. És játszottuk is, de azért rendesen meghangszerelve, gitárral, dobbal. Ha már itt tartunk, eljutottunk vidéki bálokba is. Annál undorítóbb nincs, mikor hajnal ötig tart a szerződés, de már az elején sem értik, mit játszunk. De 80 forintot kaptunk fejenként, miközben a munkahelyemen öt forint volt az órabérem. És ha egy hónapban volt öt-nyolc ilyen, az nagyon jól jött. Szállításra nem nagyon kellett költeni, mert nagyon kevés cuccunk volt, kézben elfért minden, ami nem, azt egy taxi elhozta. És meg kell említenem, hogy az ifipark elődjében, a Dáliában is játszottunk.

Mi volt a zenekar felállása 1962. szeptember 23-án, a Várklubban?

Varsányi érkezéséről már beszéltem. Utána először Tornóczky Feri ment el, ugyanis neki nem volt munkahelye, a zenéből kellett megélnie. Egy színházhoz ment, majd Ungár Gyuriékkal játszott. Ez azért is érintett rosszul, mert ezután már nem hangszerelte senki a pisztont a zenekarban. A helyére jött Kovacsics Öcsi és aztán vele Mecky.

Hogy emlékszel Mecky-re?

Mindannyian szegények voltunk. Kezdetben a zongora öbléből nem mert arrébb állni. Volt benne egy gátlás, ott kapargatta a gitárt.

Mit kell tudnunk Künsztler Tamásról? Láng azt mondja, Kiss Zolit váltotta, akivel együtt mentetek el a zenekarból még a sportcsarnokos nagy koncert előtt.

Nem együtt mentünk el Kiss Zolival, és arra emlékszem, hogy a Danuviában már Künsztler dobolt. Az ő neve volt Próféta, de olyan zenekar, hogy Próféta, olyan nem volt. Legalábbis mi ilyen néven sosem játszottunk, ez egy kitaláció.

Laux Józsival játszottál valaha is együtt?

Nem. Járt hozzánk, néha kölcsönkérte a hangszerem is, hogy had fújjon bele. Talán táncolni járt hozzánk.

Hogy emlékszel az akkori konkurenciára? Illés, Metró?

Nem volt konkurencia. Vagy legalábbis nem a mai értelemben. Inkább arról volt szó, hogy klikkek alakultak a közönségből, akik mondjuk csak Omegára, vagy csak Illésre, vagy csak Metro-ra jártak. És a Metro vezetett. Először is, Zoránéknak nagyon jó felszerelésük volt, Shadows-t nagyon jól játszottak. Az Illés kezdetben dixielandet játszott. Nényei Tas egyébként halál jó fogorvos volt, én is hozzá jártam. Jártunk át egymáshoz zenekarilag, megnéztük egymás előadásait, ha tehettük. De azért azt is el kell mondjam, én nagyon korán kellett, hogy munkába menjek, nem tudtam az éjszakában sokat maradni. Koncertek után azonnal mentem haza aludni. Illetve a koncert szót nem is használtuk, inkább a fellépés szó volt divatban. Koncert? Ugyan már. Sőt, bálokon a fellépés szó is túlzásnak hat. Elekes Zoli a Zenittel a mi iskolánkban is játszott, a technikus bálon.

Kísértetek táncdal-énekeseket?

Nem. Egyszer Aradszky Lászlót kísértük az FMK-ban, de csak azért, mert megjelent és egy számot el akart énekelni. Ez csak ilyen brahi volt. Koncz Zsuzsa járt a zenekarhoz, de nem volt állandó tag.

Hogy kerülsz ki a zenekarból?

1964 novemberében vonultam be. Előtte egy pár hónappal már nem voltam a zenekar tagja. Nem emlékszem pontosan, de Laux-szal és Harmath-tal már nem játszottam. A pár hónapot is azért mondom, mert így 50 év távlatából olyan, mintha a zenekarból mentem volna katonának, de már nem tudom pontosan megmondani, mennyi idő is telhetett el. Utoljára a Danuviában léptem fel. Nem volt semmi durvaság, hangoskodás, lekoptam. Az volt a helyzet, hogy ugye jött a Beatles és kinyírta a rézfúvósokat. Már a Danuviában előjött ez, lassan már több számban csak ültem, nem volt szerepem.

Még az Omegával felléptünk a Ki Mit Tud?-on, a Tell Vilmos nyitányt játszottuk, és még egy számot. Másodikok lettünk talán. Itt, a Bolgár Kultúra Házában a Flottillától is volt a nézők között egy százados, és érvényes egyetemi felvételem volt, de előtte ugye katonaság. Na, ez a százados felajánlotta, hogy én a Flottillához vonuljak be, ott valamiért nagy zenekari és egyéb kulturális élet volt. Próbák, zenekar és... Budapest. Hát, de jó. És aztán egy nagy túróst. Napközben ugyanolyan kiképzés, aztán este, mint a mosott szar, lehetett próbálni. Elvtársak, hát most próbálhatnak. De legalább játszhattunk.

Emlékszem egy bácsbokodi Flottillás fellépésünkre. Ugye akkoriban az még jellemző volt, hogy a lányok esetleg elmentek gimnáziumba, de a helybéli srácok maradtak a TSZ-ben, és ott inkább a poharazás ment. A zenekar előtt táncolt egy pár, két szám után megszólal: "van ám motrom". És táncoltak tovább.

Egy évet és egy hónapot voltam katona, az egyetemre mégsem engedtek végül be. Próbálkoztam zenekarba újra bekerülni, de nem nagy lelkesedéssel, mert közben elkezdtem ötvösködni is, vésetek, rekesz zománcok, mindig volt bennem egy ilyen művészeti érdeklődés is. Nem dicsekedhetek ezekkel, a családban van egy pár igazi művész, ők csak udvariasan nyilatkoznak a műveimről. Azt, hogy "ügyes", azt mindenféle hangsúllyal lehet mondani. 1969-ben előkészítőre kellett járnom, és végül 1970-ben kezdhettem meg az egyetemet. Gépészmérnök lettem, most 74 évesen még mindig dolgozok, nem találnak a helyemre fiatal mérnököt. Pedig most már nagyon szeretnék nyugdíjba menni.

Hogy emlékszel a beatkorszakra?

Óriási tömegek voltak. És akkor jött be a nylon ing. Azt a tornaterem szagot, ami akkor megjelent! Szagoltál már birkózószőnyeget? És nem voltak balhék sem. Legalábbis bent nem. Pedig a mondjuk a Danuviába járt egy-két keményebb helyi arc. Az egyetemi klubokban persze kicsit szigorúbb volt a beengedés is. Volt egy-két vezértáncos, akik kicsit szabadabban táncoltak. Azokat körbeállták a többiek, nézték, megtanulták. A színpadról érdekes volt látni a kettő-négynél, hogy a béna táncosok máshol emelkednek, mint a többiek. Az vicces volt.

Egy 19-20 éves srácot lebegtette ez a siker. De úgy kell ezt elképzelni, hogy a mostani értelemben vett sikerrel nem foglalkoztunk, ez nekem abban merült ki, hogy örültem, ha végigmentem a Körúton és rám köszöntek, hogy "szevasz". Vagy ha mentünk valahová játszani, akkor sokan jöttek mögöttünk, hogy valamelyikünk hangszerét vihesse, ezzel besurranva a klubba. Ilyen volt a hangulat. 1967-ben nősültem, azóta polgári életet élek, kilenc unokám van. Nehéz leadminisztrálni mondjuk egy karácsonyt.

Az interjú, 22 másik beatinterjú társaságában, jóval bővebb képmellékletekkel megjelent kötetben is, megvásárolható itt!

Bálint Csaba (2016.11.24.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Bánkúti Győző!

kép

Kiss Zoltán - interjú (2017)

2017-01-28 12:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia