×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Kamaker László - Túl az Óperencián - 4. rész (2016) 

Megjelent: 2016. december 02. péntek 12:05
Szerző: Fiery
    Interjúk 

Eljutni a megálmodott csúcsra Amerikában, még nem azt jelenti, hogy ott jó helyen vagyunk, de ezt a témát bontsa tovább inkább Kamaker László, hiszen ő élte meg! Az utolsó részben megtudjuk - még, ha nem is biztos, hogy megértjük -, hogy miért is jött vissza Magyarországra, ha végre a rengeteg erőfeszítés árán elérte az amerikai álmot - Fiery



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Dubaiba mentél Amerika után?

Csökkentek a koncert-lehetőségek. A fiam közben kikerült hozzám, felneveltem, több pénz kellett. Az énekes levált már, zenekar nem-igen kapott bulikat, mert a vezető nem ment a fellépések után, nem úgy mentek a dolgok, ahogy kellett volna. Nekem pénzt kellett keresnem. Nem akartam Dubaiba menni, csak arról volt szó, mennék innen valahova, ahol jobban kereshetek. Hívtak több helyi zenekarba is, de azok sem kerestek többet. A facebookon keresztül jött egy megkeresés. Fel voltak téve a promo-videó dolgaim, valaki hallott rólam, mondta, hogy Dubaiban van egy banda, ahova SOS-be kéne december közepétől, március végéig, aztán ha akarok, maradok. Gondoltam a pénz nem rossz, hát miért ne, három hónapra. Gyerekem elvolt ott egy barátommal. Két hetem volt, hogy százhetven számot megtanuljak.

Megérte?

Dubai az teljesen más világ. Kanadai zenészek közé kerültem. Van egy indiai tulajdonosú Ramee szálloda lánc, disco Top 40 slágereket nyomtuk. Tudom miért mentem ki, de rájöttem, hogy nem ez a világom. Kész egy szám, majd kezded is már a másikat, látszott, hogy az emberek nem a zene miatt mentek. A csajok, a pia, bum-bum lüktetés, ennyi! Hogy mit játszol, az szinte teljesen mindegy. Ez olyan, mintha lenne egy Ferrarid és csak hatvannal mehetsz. Kerestem Dubaiban helyeket, de azt kell, hogy mondjam, nem találtam számomra tetsző minőségi zenekarokat. Nagyon sok ukrán megy, nagyon sok kanadai, amerikai zenészek szinte nincsenek. Van ott rockzene, ami nem rossz, de nem folytam bele, amit mi nyomtunk R&B-t, Top 40 zenéket, az inkább mennyiség volt, nem minőség. Amit játszottunk az jó volt oda, mert nem kellett több a közönségnek, de egy zenésznek ez kevés. A fizetés sem olyan magas, mint mondjuk Kínában, Hong Kongban, vagy Japánban.

De Japánban az életkörülmények is drágábbak, nem?

Nem tudom, de tisztán keresnek körülbelül négyezer dollárt egy hónapban, plusz a szállás. A szerződés úgy néz ki, hogy repülőjegy, a felszerelésed, poggyászod, összes útiköltség, térítik. Én mikor mentem Dubaiba, kivittem két 88-as billentyűt, állványt, hangmodulokat. Ezer dollár volt csak a szállítás, azt is kifizették, meg visszafele is. Eladtam pár dolgot Dubaiban, mielőtt visszajöttem. A Yamaha Motif ES8-at és az állványt.

A gyerek közben Las Vegasban maradt?

Igen, az ex-barátnőmmel. A régi zenekarom, a Rhythm Nation zenekar, amikor meglátott, nem kellett sok, mondták menjek vissza hozzájuk. Mondtam, nem leszek fix tag, csak helyettesítek. Lett ebből négy hónap.


Újra Amerika?

Larry White, aki a White-család leszármazottja, Bobby Brown-nak volt a zenei igazgatója. Ő azon kevesek egyike, aki megbecsült, tisztelt, és tényleg jó barátomként tudhatom, tudhattam. Nem mondom, hogy néha nem szólt be nekem, de ha ő nincs, akkor nem vagyok a zenekarban, a többiek nem-igen rajongtak értem. Dubai előtt már megkért, hogy csinál egy lemezt, fel kéne játszani a billentyűket, pár hét, akkor nekem nem volt Dubai szerződésem, mondtam persze. Gondoltam magamban, miért nem a zongoristáját kéri meg, de nem kérdeztem meg tőle. Felmentem hozzá, csináltuk a számokat, nagyon gyorsan feljátszottam. Pénzről nem beszéltünk, de fizetett. Mondtam: Larry, én játszanék a zenekarodban, az övék mindig nagyon jól ment, ők voltak a sztár zenekar Las Vegasban, Nevadában és a nyugati parton. Mindig kedves volt velem, azt válaszolta, hogy most még nem jött el az ideje. Kérdeztem Larryt, mit csináljak, azt mondta menjek ki Dubaiba, utána meglátjuk mi lesz.

Mikor hazajöttem, megint játszottam fel neki számokat, kérdeztem mi van már. Azt mondta várjak. Eltelt így körülbelül egy év, 2014-ig egy Rock és Top 40 zenekar, fehérekből álló zenekar, gondoltam jó lesz a változatosság. Ezekkel más helyekre jártunk, elég komoly repertoárom lett. Jöttek a kihívások, rájöttem arra, hogy nem szabad csak egy stílust játszani, minden zene jó. Be kell fogadni azt is, ami nem annyira a favoritod, el is kell játszani, akkor tudsz róla beszélni. Ha valamit nem ismersz, akkor hülyeséget fogsz mondasz róla.

Rájöttem, hogy képezni kell magam. Olvastam is utána, szívtam magamba az információt, tudtam, az emberen látszik az intelligencia, színes egyéniség lesz. Ha világot lát valaki, látszik rajta. 2014 szeptemberén Larrynél vettem fel számokat megint, a lemezére, ami elkészült, ott csak én játszom billentyűn. Ezek után volt egy pool party, az egyik kaszinókban, nyomtuk kint a medence mellett, volt vagy negyven fok, mondjuk én megszoktam. Larry hívott mindig céges bulikra, ami hat-hétszáz dollárt fizetett, jó pénz volt. Megvolt a buli, kezembe ad egy A4-es papírokból álló listát, mondom ez mi? Mondja a fellépések, bent vagy a zenekarban. Megőrültem, hogy na végre. Onnantól jött igazából a másik világ.

Akkor megint bejött!

Ez a zenekar rögtönzésekkel tűzdelt parti zenét játszott általában. Nem kerültem volna be, ha nem lett volna az előző zenekar. Meg volt szervezve a számok rendszere, de bizonyos részeknél, időközökben jam volt. Ott kellett a fül, Larry kiválasztotta azokat, aki képes a színpadon azt a hangzást elérni, amit szeretne tolmácsolni, ami nincs leírva, de érzed. Ez egy másik szint. Szinte semmi nem volt lepróbálva, figyelnem kellett. A közös munka közben akarta megtudni, hogy hogy játszom, mondta is néha, hogy gyilkos vagyok.

Mindenki figyelte Larry-t, a basszusgitárost, mint a nyulat. Fogalmam sem volt - de a többieknek sem -, hogy mit fogunk játszani a következő pillanatban. Egy pillanat alatt be kellett szállni. Ment a zene, Larry beintett, vagy kiállt, ott sem olyan jó a hangosítás, ki kellett hallani, hogy mit akar játszani. Azt mondták, négyig elszámolsz, nem szállsz be, nincs baj, következő négynél bent vagy, de azt, hogy félre ütsz, azt felejtsd el. Ezt nem tudta, hogy képes vagyok-e rá, ezért vitt el azokra a bulikra.

Az elején nyomtam a számokat, aztán azt mondta, Kami, figyelj, hagyd a kottát, ő olvasott kottát, többiek nem nagyon. Azt mondta, mi feketék nem így zenélünk. Figyeltem itthon a nagy neveket, elmentem helyekre, szomorú, de nem szólnak úgy. Ha beteszek egy R&B zenét, akkor tudom, hogy amerikaiak. Itt nem volt baj, ha egy dolog szólt öt percig, ezt itthon nem bírják megcsinálni. Nekem a zongora megnyílt, olyan hangokat találtam, amit előtte nem láttam, hallottam. A hangok el vannak rejtve a zongorában. Improvizációm is más lett már.

Nagyon kevesen tudnak stage pianon, Fender-zongora, vagy Hammond-orgona hangszínen játszani, ízesen. A zongorista nem tud úgy külön, billentyűs-technika van. Én ezt megtanultam, mindenki mondta, hogy "fekásan" játszom. Ebben a zenekarban azért maradhattam bent fehérként, mert sok "feka" nem tud így játszani. Szól a zene, beszól a basszus, tudni kell, mi jön a dobosnak is, egységben kell jól szólni. Válogatta a zenészeket, kirúgta, aki nem volt jó. Megtalálta a magot, ezért örült nekem, annak nem örült, hogy elmegyek. Most megint két billentyűse van, volt három is, én két kézzel zongoráztam, ők meg inkább eggyel.

Miért jöttél vissza Magyarországra?

Úgy terveztem, itt összeszedek egy zenekart, hogy megmutassam ott nekik, hogy mi tudunk ilyen zenét játszani, jobban, mint ők. Nyolc év aktív zenélés után beletanultam, most már a legjobbat akarom! Megtanultam rajtuk keresztül ezt a muzikalitást, előadás módot, mikor szól jól a zene.

Vége

Készítette: Fiery



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia