Dying Wish - interjú (2016) 

Megjelent: 2016. december 03. szombat 12:05
Szerző: Csipke
    Interjúk 

Sziasztok! Fura mód, ez az első interjútok a passzion, de az olyan formaságokat, mint a bemutatkozás, nyugodtan átugorhatjuk. Milyen ennyi év után új nagylemezt a kezetekben tartani?

Ács: Fenomenális! Az elmúlt szűk két év annyira pörgős és sodró volt, hogy az is kihívást jelent, hogy egy kicsit hátradőljünk és örüljünk a lemeznek. A karcagi lemezbemutatón viszont bontottunk egy pezsgőt és ünnepeltünk.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Maci: Leírhatatlan érzés kézben tartani az új albumot! Rengeteg munka van benne, főleg az utolsó időszak volt nagyon húzós, de mindenképpen megérte! Fantasztikusak a dalok, a borító zseniális, a hangzása pedig leviszi a fejem, irtó büszke vagyok rá!

Balázs: ...magyar lemezt, így teljes a kérdés. Bármilyen Dying Wish anyagot jó érzés lenne kézbe venni 11 év után, de az, hogy ez végül magyarul szól, még tökéletesebbé teszi a pillanatot.

Ami a 'Wish storyt illeti, akad jócskán téma, kezdetnek egy kis agyalnivaló, mit látnátok viszont az elmúlt 20 évből szívesen, mondjuk egy Wikipédia-szócikkben?

Maci: Hm... Mondjuk, a 2000-es évek elejének meghatározó, magyar underground melo-death bandája jól hangzik - mintha már olvastam volna ilyet...

Ács: Én meg valami ilyet: "A visszatérő Tükörország lemezzel hatalmasat robbantottak."

Maradva a múltidézésnél, tény, hogy a csapat legmozgalmasabb időszaka a Silent Horizon EP és a Neverending Road lemez megjelenésének környéke volt, van esetleg valami, amit mai fejjel másképp csinálnátok?

Ács: Igen. Mindenképpen nagyobb hangsúlyt fektetnénk a megszólalásra. Az akkori anyagi lehetőségeink nem igen engedték meg, hogy bevonuljunk egy komoly stúdióba és elköltsünk egy csomó pénzt. A Tükörország ebben a tekintetben is hatalmas lépés, hiszen mindent a Denevérben vettünk fel és nagyon elégedettek vagyunk a végeredménnyel. Illetve fontos tanulság még, hogy sosem szabad megállni és hátradőlni! Mindig agyalni kell a következő lépésen és meg is kell valósítani azt. Az egyik kedvenc filmemben van egy ilyen mondat: "A forradalom olyan, mint a bicikli, ha nem megy előre, felborul!" Ez egy ilyen banda esetében is teljesen igaz.

A második, 2005-ös album, a D.Y.I.N.G.W.I.S.H. már Balázzsal került rögzítésre, illetve volt némi "csavar" a dobfelvételeket tekintve is, (ugye Garcia Dávid dobolta fel, de élőben újra Janit láthatta a közönség - a szerk.). Miként emlékeztek vissza a stúdiózásra, az anyag fogadtatására?

Ács: Igen, az egy izgalmas időszak volt. A stúdió munkákat Jaya Hari-val végeztük, a szüleim egyik üres házának az emeletén. Emlékszem, ahogy megérkezett Jenő a Trabantjával. Tele volt cuccal, a tetejére meg fel volt kötve egy matrac, amin aludt. Jó hangulatban telt a stúdiózás. Volt ott videojátékozás, sörözés, meg egymás vérének szívása. Az albumot jól fogadta a szakma és a közönség is. Mai füllel hallgatva, az egy rettenetesen sűrű anyag lett. Több hallgatást igényelt, mint az elődei. És igen, a lemez utáni turnén Dávid kilépett, de szerencsére Jani ráért és jött is szívesen dobolni.

2007-ben jegelve lett a banda, majd négy év után, 2011-ben újra összeálltatok, a dobos posztra ekkor került Kocsis Krisztián a Decadence-ből. Miként fogadta a visszatérést a nagyérdemű és a "szakma"?

Ács: Alapvetően jól. Volt pár remek koncertünk és el is kezdtünk dolgozni az új dalokon. Viszont az elég hamar kiderült, hogy új anyag nélkül nem igazán lehet visszakerülni a vérkeringésbe. Ezért is döntöttünk úgy, hogy minél hamarabb kihozunk egy EP-t, amolyan jelzésnek, hogy itt vagyunk, élünk, virulunk. Az már egy másik story, hogy miért kellett újabb négy évet várni a nagylemezre...

Hangzóilag a 2013-as Crimson Blood EP a következő, az első magyar nyelvű dallal. A Lopott idők egy stúdiós videóval debütált még 2012-ben, bár, ha jól tudom, a nóta alapjai már 2007-ben készen voltak.

Maci: Arra a verzióra már rá sem ismerni, talán a refrén riff és egy-két szinti maradt, a többi átíródott az évek folyamán! A végső lökést a dalhoz, a 2011-es újra aktivizálódás adta, ahol hamar eldőlt, hogy szeretnénk idővel új dalokat is! Pillanatok alatt összeállt a Lopott idők mai verziója, Balázs is hamar elkészült a szöveggel, nagy meglepetésre magyarul, de annyira tetszett mindenkinek, hogy a későbbiekben már ott motoszkált bennünk, mi lenne, ha... Persze ehhez kellet Balázs, több mint meggyőző érvelése is!

Ács: Amikor elkezdtünk újra dalokat írni, elővettük a fiókból az összes régi témát és átnéztük, hogy miből lehet valami és miből nem. A Lopott Idők is ilyen. Néhány rész valamilyen formában már megvolt belőle, de mivel akkori fejjel nem voltunk megelégedve vele, átgyúrtuk rendesen.

Több, mint 10 év telt már el ekkorra az első korong megjelenése óta, meséljetek, mi változott körülöttetek, Ti mennyit változtatok a kezdetek óta?!

Maci: A változás elkerülhetetlen, hosszú évek teltek el a kezdeti időszakok óta, rengeteg hatás éri az embert minden felől, változik az érdeklődési köre! Lemezről lemezre megfigyelhető a változás, fejlődés, új utak keresése! Büszke vagyok a régi anyagainkra, de ma már nem tudnék egy új Silent Horizon-t kipréselni magamból, úgy, hogy az ne tűnjön izzadság szagúnak! Ma ezek vagyunk!

2015-ben vált véglegessé a mai felállás, hogy került Oli a képbe?

Ács: 2015 januárjában jelentette be Purgó, hogy kiszáll, és mivel voltak lekötött bulik, azonnal szóltam Olinak, hogy be tud-e ugrani. Örömmel igent mondott és itt ragadt.

Visszakanyarodva a Tükörországhoz, ez alkalommal is a Hammer Records gondozásában jött ki az anyag, mit gondoltok, még ma is érdemesebb kiadó közreműködésével megjelenni?

Ács: A mi esetünkben mindenképpen igen a válasz. Minden tagnak van komoly polgári állása és így is rengeteg meló emellett futtatni egy csapatot. Az hogy a Hammer beállt a lemez mögé és még mellékletként is megjelenhetett, mindenképpen megkönnyíti és nagyban segíti a promóciót. Nem is tudok olyan csatornáról, ahol ennél több emberhez juthat el egy lemez.

Témáját tekintve, a Tükörország koncept albumként is felfogható. Ahogy Balázs fogalmazott a Hammerworld novemberi számában, a szövegek középpontjában mindaz áll, "ami körbevesz minket, ahogy élünk, ahogy viszonyulunk egymáshoz".

Balázs: A szövegek alapjai, ahogy kis csavarral mondhatnánk, az utcán hevernek, vagy épp ömlenek ránk, még akkor is, ha be szeretnénk csukni a fülünket, eltakarni a szemünket. Tehát az, hogy a mondanivaló ilyen irányba ment, nem is kérdéses, azzal együtt pláne nem, hogy ez a téma folyamatosan foglalkoztat is.

Mi inspirál még benneteket?

Ács: Részemről mindenképpen nagy inspirációt jelent a közös muzsikálás öröme, illetve az, ahogy egymás után látjuk beérni a közösen befektetett kemény munka gyümölcsét. Ahogy sorra íródtak a dalok, aztán ahogy rájuk kerültek az énektémák, aztán a stúdiózás, majd a borító elkészítése... Ennek a fejlődésnek részese lenni hatalmas élmény!

Balázs: Mint Csé is írta, ahogy a dalok elkészültek, ahogy a 2011-es "kötöttségek" nélküli újraalakulásból eljutottunk ehhez a lemezhez, ahogy a tagok "benne" vannak az egészben, hatalmas lökést ad. Vizuális típus vagyok, így a dalok összeállása és hallgatása mellett megjelent a kép, ahogy ez az öt fő játssza a nótákat a színpadon, és ez újabb motivációt adott. Elindultunk azzal a gondolattal, hogy szeretjük egymás, szeretünk zenélni, szeretjük a közönséget, majd áthaladtunk azon, hogy na jó, írjunk már egy-egy számot, ha már van ötlet, majd egyszer csak itt van ez az album. Óriási érzés.


Beharangozóként három szöveges videó is készült a Tükörországhoz. Miért ez a három nóta volt a nyerő?

Maci: A lemez elkészülte után ezekben éreztük a potenciált az album felvezetéséhez! Az Amit akarsz egy hagyományosabb hangvételű Dying Wish dal, a Világok húrja már egy modernebb megfogalmazású szerzemény, ami akár közönség kedvenc is lehet! A Nincs kiút pedig önmagáért beszél, azóta már koncert indító dal, minden benne van, ami ma jellemez bennünket! Megpróbáltunk eltérni a hagyományos szöveges videóktól és valami egyedibbet, különlegesebbet adni a filmecskékkel! Egyébként folytatódik a sor, december elején mutatjuk be a címadó dalunkra készült videót, amit a karcagi lemezbemutatón forgattunk, sok haver - jó barát közreműködésével! Érdemes lesz figyelni a Youtube és facebook oldalunkat!

Balázs: Emellett készül a Fohász szöveges videója. Ezek a filmek tökéletesen alkalmasak arra, hogy fenntartsák az érdeklődést, és a lehető legtöbb formában megjelenhessen a zenekar addig, amíg valódi klipek nem készülnek. Ráadásul, ahogy Maci is fogalmazott, igyekszünk nem szimpla szöveges videókat készíteni, hanem eljutni oda, hogy valahol a normál klip határán billegjen az elkészült videó.

A Világok húrja képanyagában jó pár fotó szerepel az arlói Tóparti Rockpartyról. Eszméletlen szeretem ezt a fesztivált, mert maradt még benne valami a "régi szép idők" hangulatából. Számotokra mik voltak még az elmúlt év emlékezetes pillanatai?

Ács: Igen, az arlói buli mindig nagy élmény, és tök jó, hogy Zsola nem adja fel, és szervez évről-évre. Innen is köszönjük neki, hogy gondol ránk. Hatalmas élmény volt még az idei Rockmaratonon játszani, imádom azt a fesztivált, óriási hangulat van. Aztán ott volt a Rock On! Festes bulink. Rengeteg ember, kiváló hangulat. Az idei év talán legjobb koncertje volt, persze csak a múlt heti karcagi lemezbemutatóval holtversenyben. Karcagon debütált az új színpadképünk és hazai pályán mindig nagy élmény játszani. Köszönjük mindenkinek, aki ott volt.

Érkeznek már az ismertetők, kritikák is, milyen visszajelzéseket kaptatok eddig?

Maci: A kiadói promó nem rég indult el, tehát a kritikák nagy része majd még ezután zúdul ránk, remélhetőleg! Viszont az eddigi visszajelzések eléggé pozitívak, van, akiknél egyből betalál, van, akiknek birkózni kell vele, de végül maga alá gyűri a Tükörország!

Nektek is muszáj feltennem a kérdést. Ti hogy vélekedtek a honi internetes rock-metal sajtóról?

Ács: Szerintem fontos szerepet játszanak egy csapat promócióját tekintve. Gondoljunk csak arra, hogy gyakorlatilag a hírek közlése már jórészt a facebookon történik. Tök egyszerű és gyors megosztani a zenekar kedvelőivel az új netes beszámolókat, kritikákat, interjúkat. Ez segít abban, hogy folyamatosan legyen mit közölni a bandáról, és az tényleg nem elhanyagolható, hogy néhány klikkelés elég hozzá.

Ha már szóba került, november 19-én, Karcagon tartottátok a lemezbemutató koncertet a Kalapács vendégeként. Hogy éreztétek magatokat?

Maci: Zseniális! Mind a szervezés, mind a közönség, a hangulat fantasztikus volt! Végre játszhattuk az új dalokat, új színpadi díszlettel készültünk és végre a merch pultunk is fel lett töltve! Tehát minden adott volt egy tökéletes estéhez!

Ács: Innen is köszönjük Perge Tibi szervező barátunknak, Mulicz Zoli hangmérnöknek, Mile Géza fotósnak, a Kabinláz és Kalapács zenekaroknak, és persze a sok-sok barátnak, aki eljött és részese volt a lemezbemutatónak. Hatalmas köszönet!

Merre tovább, vajon mit hoz 2017?

Maci: Előre, rendületlenül... Megpróbáljuk a lehető legtöbbet kihozni az új lemezből! Az év első felében egy klip forgatása van tervben, a lehetőségekhez mérten többet szeretnénk koncertezni, megpróbálunk valami jó turnét megcsípni! Szeretnénk eljuttatni ezt az albumot azokhoz is, akik eddig nem hallottak rólunk, vagy csak felületesen ismerik a bandát! Szóval lesz elfoglaltság, remélhetőleg nem kevés!

A decemberi, budapesti koncerten kívül, vannak már lekötött dátumok a jövő évre?

Ács: A jövő évi bulik szervezése folyamatban van. A konkrétumokról később adunk hírt.

A végszó a Tiétek, én köszönöm, nagyon!

Balázs: Köszönjük mindenkinek, aki nyomon követi a banda tevékenységét. Barangoljatok Tükörországban!

Ács: Keressetek minket a facebookon, a Youtube-on , GooglePlayen, a Spotify-on, a Deezeren.

Aktuális felállás:

Dömötör Balázs - ének
Papp Lajos - gitár, vokál
Belá Olivér - basszusgitár
Ács Sándor - gitár
Kocsis Krisztián - dob

Csipke
A koncert fotókat Mile Géza készítette.



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. október 18. és 2017. november 03. között:









Klipmánia