×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Herman Frank - The Devil Rides Out (2016) 

Megjelent: 2016. december 05. hétfő 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az 57 éves Herman Frank gitárost egyetlen germán heavy metál rajongónak sem kell bemutatni, hiszen háromszor is az Accept gitárosa volt, legutóbb a 2009-2014 közötti időszakban, ahonnan kiszállva gyorsan összehozta a társaival a Panzer nevű csapatot, hasonló zenével... Arról már nem is szólva, hogy az Accept-szüneteiben a Victory nevű dallamosabb csapatba is rendszeresen visszatér, készítettek is jó pár stílusos - de kevésbé ismert - lemezt...

Főhősünk mindeközben két szóló lemezt is kiadott, az elsőt 2009-ben Loyal to None címmel, majd 2012-ben kijött a Right in the Guts, amiről kétszer is írtunk. Most pedig itt a folytatás, a The Devil Rides Out, amit szupergroup élén rögzítette a gitáros. Újra Rick Altzi énekel nála a Masterplan-ból és At Vance-ből. A ritmus-szekcióban a Jaded Heart-os Michael Müller basszusgitározik, illetve a német metál második vonalát végigtúrázó - legutóbb a Silent Force-ban és a Rage-ben is dolgozó - André Hilgers dobol... És indulhat is a klasszikusan szögletes reszelés, ahogy egy Acceptestől elvárnánk!



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Herman Frank mindig megbízható és profin hozza a fémes riffeket, amikhez megtalálta a kellően dinamikus ritmus-szekciót és azt a szintén mindig megbízható Rick Altzi személyében azt a dalszerző-társat is, akinek a férfias-rekesztős stílusa tökéletesen illeszkedik a témáihoz. A The Devil Rides Out-on semmi különös nem történik, csak profin menetelnek a srácok a változatos, de mindig energikus tempók között, és még megjegyezhető dallamok is akadnak olykor. Meglepő fordulatok helyett, ilyen lehetne az Accept, ha Altzi énekelne benne!

A beindulós Running Back speed metálos sebességgel és slágerességgel repesztve indítja a lemezt, a tipikus-fémes riffjeivel bemutatva a további utat, hogy senki ne lepődjön meg attól, hogy mit fog hallani! A Shout némileg dallamosabb és slágeresebb, de zeneileg mégis németesen szögletes metál kalapálás, hogy aztán a Can't Take It zeneileg is lazítson kicsit, persze az élénk tempót megtartva, viszont kórussal rásegítve a könnyebb megjegyezhetőségre. A szaggató No Tears in Heaven után, a nehézkesebb Ballhog Zone előkapja az Accept monumentálisabb himnuszainak fémben úszó középtempóját, amire az énekes igazán kieresztheti a karcos dallamát! Csak egy dörmögő férfikórus hiányzik, hogy minden klisé a helyén legyen!

A Run Boy Run ismét beindítja a leállni látszó fogaskerekeket, ami élénk tempót a Thunder of Madness képes azért fokozni speed metálig... A dülöngélő License to Kill a megszokott profizmussal adagolja az Accept-slágerek formavilágát, az ember csak helyeslően bólogatni tud rá, ahogy a nagyon hasonló - csak némileg dallamosabb - Stone Cold-ra is, bár ez már túlzottan önismétlésnek tűnik... Az idegesen reszelő, de nyugodtan áriázó Dead or Alive aztán megnyugtató trappolásba kezd, hogy sikáljanak egyet a Run for Cover-ben, ami az ismerős címe ellenére sem feldolgozás, ahogy az darabosabb I Want It All sem, de ezek már nem sikerültek annyira... Aki pedig még nem unta meg a dolgot, kaphat pár bónuszt is, bár köszönet egyikben sincs... Mondjuk a Japán verzióra feltett Forever kiegészíti az eddigieket egy ízes power-balladával, mert ilyen kötelező epika amúgy nem került fel az eredeti albumra, csak a szólók alatt, részletekben...

Herman Frank mindig megbízható és profin hozza a fémes riffeket, nem is értem, hogy ez a megbízhatóság miért nem kellett az Accept-ben maradóknak... De mindegy is, a lényeg, hogy aki szereti ezt a stílust, nem fog csalódni, mert Rick Altzi is sokkal megbízhatóbbnak tűnik ebben a németes-sematikus világban, mint amikor Jornt kell utánoznia! Meglepetés nincs, de reszelés és energia bőven akad a lemezben, ami eléggé meggyőzően képes hatni bármely Accept-hívőre!

10/07




Track lista:

01. Running Back - 04:49
02. Shout - 04:05
03. Can't Take It - 04:03
04. No Tears in Heaven - 03:37
05. Ballhog Zone - 04:32
06. Run Boy Run - 04:51
07. Thunder of Madness - 03:52
08. License to Kill - 04:47
09. Stone Cold - 05:11
10. Dead or Alive - 04:08
11. Run for Cover - 03:47
12. I Want It All - 04:20

Közreműködő zenészek:

Herman Frank (Panzer, Accept 1982-1984, 2005, 2009-2014) - gitár, producer
Rick Altzi (Masterplan, At Vance) - ének
Michael Müller (Jaded Heart) - basszusgitár
André Hilgers (Silent Force, Rage, Sinner, Axxis) - dob

Lemezei:

2009 - Loyal to None
2012 - Right in the Guts (-2-)
2016 - The Devil Rides Out

Kiadó:
AFM Records
Honlap:
hermanfrank.com
facebook.com/HermanFrankRightInTheGuts


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Kid Rock - Sweet Southern Sugar (2017)
A 46 éves Robert James Ritchie, művésznevén Kid Rock legutóbb 2015-ben adott ki dalokat a First Kiss lemezén, amin tovább vitte a délieknek szánt country-rock-os ömlengést.

Tovább...
Steve Walsh - Black Butterfly (2017)
Az idén 66 éves Steve Walsh a Kansas énekes-billentyűseként lett a műfajának szupersztárja, ahol 1973–'81 és '85-2014 között dolgozott. Énekhangja és stílusa

Tovább...
Vandenberg's Moonkings - MK II (2017)
Adrian Vandenberg gitáros neve összeforrt a Whitesnake-kel, ahol '85 és '97 között dolgozott. Aztán 2014-ben a gitáros betöltötte a kerek

Tovább...
Hollywood Undead - Five (2017)
A manapság odaát egyre népszerűbb rap-rock műfaj egyik követője a Hollywood Undead nevű kapucnis-maszkos fiúcsapat, ami Los Angeles-ben alakult 2005-ben. A friss

Tovább...
The Dark Element - The Dark Element (2017)
A Frontiers bemutatja a Dark Element nevű friss szimfonikus metálos projektjét, amiben Anette Olzon tér vissza a Nightwish világába... Az énekesnő mögött

Tovább...












Klipmánia