Dionysosrising Blog

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Essence of Datum - Nevermore (2017)

 Látogatottság
Összesen
88354829
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Fischer László interjú - 1. rész (2016)

Interjúk

Fischer László a Beatrice és a Korál gitárosa. Évtizedek óta figyelem koncerteken, ahogy megjelenik, érdeklődik, valahogy mindig az volt az érzésem, hogy ő még a mai napig is szereti a zenét. Más zenészeket "csak úgy" alapon nem nagyon látni koncerteken. Ma a kezdetekről, a Nevadáról, a katonaságról és az első Beatricés korszakról beszélgetünk.

2016. december 16-án a Backstage-ben lehet megtekinteni őt a Korál Foreverrel. Érdemes!





Hogy kezdtél zenélni?

1953-ban születtem, zuglói vagyok, Édesanyámékkal a Népstadion mellett laktunk. Egész kisgyerek voltam, talán 10 éves, és közel lakott hozzánk Végváry Ádám és Ihász Gábor is, együtt haverkodtunk. Minden este kiültek a padra, gitározgattak, jöttek a csajok is. Szabad Európa Rádió, Shocking Blue, Beatles, Shadows, őrület. Édesanyámék egyszer csak megleptek egy hét húros orosz dobozgitárral. Na, akkor ki a térre, megnéztem, hogy fogják az akkordokat, haza szaladtam és addig gyakoroltam, míg nem sikerült. Olyan szintű zeneszeretet volt és van bennem, hogy napi szinten hallgatok zenét még ma is. Szeretem tudni, hogy hol tart a zene, mit tudnak a fiatalok.

A rockban azért ma lesújtó a véleményem, figyelem a fiatalokat és olyan rockzenét játszanak, amit én balkán rocknak hívok. Nem az az angolszász, vagy westcoast, vagy AOR vonal, amit mi szerettünk és szeretünk. Most a beszűkült dallamvilág, harmóniavilág a jellemző, szinte Muzsika tévé, vicces, vagyis inkább nevetséges az egész. De azért becsöppenek olyanba is, ahol tátva marad a szám. Sok jó zenész van, akiket nem, vagy csak alig hallhat a közönség! A jó zenekar viszont kevés.

Visszatérve a kezdetekhez, csináltunk egy kis amatőr zenekart, Shadows-okat játszottunk, kiosztottuk a szerepeket, ki lesz a dobos, a ritmusgitáros és így tovább. Egy sufniban két farakás között gyakoroltunk, a dobos vett egy pergőt, legalább már hangszer is lett. Betanultunk egy számot, majd hazamentünk, és mikor megint szóltam, hogy holnap próba, akkor azt mondta, hogy ő eladta a dobot. Hát megtanultuk a számot, nem? Voltak ilyenek is.

Elmentünk egy tánciskolába táncolni tanulni, egyszer megmutattuk a próbán készült felvételünket a hely vezetőjének, aki nem hitte el, hogy mi játsszuk. Volt tükör is, viccesen néztünk ki, ahogy megláttam magunkat, többet nem is mentem. Járkáltam más zenekarok koncertjeire is, közben kerestem a helyem. Egy újsághirdetésben láttam, hogy a Kavicskotró Vállalat házi zenekara, a Kentaur gitárost keres. Odamentem, nagy rockos fazonok voltak ott, én meg odaálltam kisgyerekként, meghallgattak, fel is vettek. Itt töltöttem pár évet. Sajnos a tagok nevére már nem emlékszem. Később pedig mindig az történt, hogy más zenekarok meghallottak, és elhívtak.

Nemrég Tárász Józseffel interjúztam, aki megemlítette, hogy játszott veled egy zenekarban valamikor még a Föld szilárd kérgének kialakulása környékén. A zenekar neve Mokka volt.

Hívtak oda is, de csak egy-két próbán voltam.

Mikor és kikkel játszottál a Szélmalom zenekarban?

1968 körül nyűttem a zenekarban a húrokat. A tagok: Farkas József dob, Cserháti Péter basszusgitár, Lelkes Gyula ének, Kővári Attila billentyűs hangszerek, Pósa Gyuri ritmusgitár, és én. Gyuri gyerekkori barátom, együtt kezdtük a gitározást, és sokáig koptattuk a hangszereket zenekarokban.

Szakács Laci említi, hogy játszottatok ott együtt.

Igen, játszott ő is ott. Ebben a zenekarban már megéltem, hogy milyen magával ragadó a színpadon koncertezni. Itt is voltam egy-két évet, ez érettségi előtt volt. Ezután jött a Hunnia zenekar. Itt már hosszabb volt a hajam, tiszta Ritchie Blackmore volt a fazonom a Stratóval. Ezt nem én találtam ki, hanem többen odajöttek hozzám, és mondták. A bandában Madarász Tibor dobos, Újváry István Pityesz billentyűs hangszerek, Pósa Gyuri ritmusgitáros, Szabó Miklós basszusgitáros - Ő már sajnos nincs közöttünk -, és én játszottunk együtt. Pósa Gyuri később külföldön játszott jó pár évet a Hunniával.

Nevada? Csolti István és Kertész László Kabóca 1972-'3-ban említ Téged tagként.

Viszonylag ismert zenekar volt a Nevada, Zuglóban meg különösen. Épp a napokban találkoztunk az egykori tagsággal a Rock Múzeumban, jó volt egy kicsit beszélgetni. Nagyon tetszett, hogy oda kerültem, hisz előtte a Zuglóban is járó 67-es, 44-es villamosok plakátjai között gyakran lehetett látni a zenekar nevét is. Büszke voltam, hogy ott játszom.

A bekerülésem is érdekes volt. Kertész Laci odaadott egy csomó nótát, olyan húszat. Uriah Heep, Deep Purple egy szalagon, hogy tanuljam meg. Pár nap múlva felhívtam, hogy tudom, nem hitte el. Összejöttünk egy próbán és lejátszottuk. Elég sokáig együtt voltunk, nagyon tetszett, jó bulik voltak. Aztán jött a svédcsavar, Radics Béla hánykolódott, a zenekar meg úgy gondolta, vele előrébb lehet lépni, engem meg kirúgtak, illetve ez úgy volt közölve, hogy sehogy. Csak láttam, hogy buli van és engem meg nem hívtak. Nem volt teljesen egyenes, inkább görbe volt.

Guzsváry Csaba 1973 novemberére teszi ezt. Hogy kerülsz a Beatricébe?

Kabóca jó arc, de valahogy ez után a csavar után nagyon sokáig, évtizedekig nem beszéltünk. És ha már Csaba szóba került, olvastam az interjúdat Vele, azzal egészíteném ki, hogy a képeken látható haj, az paróka rajtam. Az iskolában nem engedték a hosszú hajat. A Nevadás képeken látható gitár nem Gibson SG, hanem egy japán kópia, amit eladtam Fenyő Mikinek. Ha találkozunk, mindig mondja, hogy rásóztam egy szar gitárt. Visszaveszem, mond, mennyi, visszaveszem, szoktam mondani Neki, de nem adja.

Ezután jött a Beatrice. Temesvári András Pepó basszusgitáros, egy bizonyos Csupi is ott volt, Ő is basszeron nyomta, talán Pepó előtt. Sajnos már egyik sem él. Zámori Sándor dob, Aszalós Zoltán billentyű, Nagy Feró és én alkottuk 1974-'75 táján a Ricsét. Csuka Mónika ekkor éppen nem volt velünk.

Emlékszem, hogy a XI. Kerületi Pártházban volt klubunk. Ugyanolyan volt, mint a Dési Huber, ugyanúgy építették. A Beatrice kőkemény volt, Grand Funkot, Black Sabbathot játszottunk, keményebb volt, mint ma a Deep Purple vonulat. Csörpi-csörpit nem játszottunk, és saját dalokat sem. Hihetetlen tömegek voltak a klub előtt, könyörögtek, hogy "csak engem vigyél be". És akkor engem elvittek katonának 1975-ben.

Mintha több alkalommal is lettél volna tag. Blaschek György úgy emlékszik, egy alkalommal őt is váltottad, ez valahol 1975-ben lehetett. Így emlékszik Zámori Sándor is, mindeközben Aszalós Zoltán szerint, köztetek még játszott megint Cziránku is. Voltál tag '77-ben is, és talán '75 előtt is egy ideig.

Szerintem csak két Ricsés korszakom volt, valójában. 1977 végén megint tag lettem. Az talán megeshetett, hogy az első korszakban volt szünet, de nem nagyon emlékszem. De előtte le kellett tölteni a két évet a seregben. Nagyon megszívtam, mert rádió-tévé műszerész végzettségem volt, Szentkirályszabadjára kerültem, egy helikopter ezredbe. A 200 bevonuló főből 12 nevet felolvastak, benne voltam én is, négy hónapos külön kiképzést kaptunk, elvittek Debrecenbe. A többieknek, ha jól emlékszem három hetes kiképzésük volt. A havat sarkosra kellett lapátolni a télben. Szörnyű volt, messze a szüleimtől. Mindig nagyon szerettem a szüleimet, sajnos már csak Édesanyám él. Borzalmas volt kiszakadni a családból, a zenekartól, az egész addigi életemtől. A bevonuláskor együtt voltam Tisza Józsival, őt később Zareczky után én ajánlottam be az Eastbe.

Amikor négy hónap után visszatértem az eredeti alakulatba, a többiek ugye nem látták az arcomat, megint kvázi újonc voltam. De végül összeverbuváltunk egy zenekart, elkezdtünk játszogatni. Akkor már volt egy Fender Stratocasterem, hozzá egy Fender Supersix Reverb erősítőm. Volt egy pár jó fej tiszt, tiszthelyettes, akik felkaroltak. Különösen Zajcsek Tamás, aki nagyon rendes volt velem. Egy idő után már kijárhattunk civil ruhában Veszprémbe zenélni. Volt, hogy riadó volt, mi akkor is mentünk ki civil ruhában játszani. Majd az Édesapám elintézte egy év után, hogy átkerüljek Tökölre a kormányezredbe, ez egy 50 fős laktanya volt.

Mindezt úgy, hogy volt olyan időszak, hogy sem ott, sem még Szentkirályszabadján nem tudták, hogy most akkor hol vagyok, volt civil ruhaviselési engedélyem. Akkor én hetekig itthon voltam. Amikor már be kellett menni, egyszer a szüleim autójával mentem, mert nyaralni voltak. Ott is volt egy barátnőm Tökölön, és jönnek a katonák, hogy vigyem be őket Szigetszentmiklósra, a kocsmába. Hát persze, gyerünk. A csárda zárva volt, ekkor kitalálták, hogy mennyünk be Pestre, ami csak pár kilométer volt. Pechemre a rendőrök elkaptak.

Valahogy a többieket elengedte a rendőr, pedig MN-es (Magyar Néphadsereg) melegítőben voltak. Hát engedély nélkül a kocsmába furikázni katonáéknál... az nem volt frankó. Mellettem ott ült a kis csaj, én viszont összekevert ruházatban, ami tilos volt. Kimenőcipő, gyakorlóruha, sport zokni. Behazudtam, hogy csak a barátnőmet viszem haza, nem lógok a Honvédségtől, hát eszem ágában nincs. De megkérdezték a kis csajt is, hogy maga hol lakik? És nem azt mondta, hogy pl. a VIII. kerületben, hanem bemondta az ellenkező irányt, Halásztelket! Na, akkor szálljon ki, zárja be az autót, és... bevittek.

Az volt a szerencsém, hogy a laktanyában a doki az akkoriban alakulófélben lévő Color billentyűse, Bokor Gyula volt. Hívott a Colorba, de én a Ricsébe akartam visszamenni, oda kötöttek az emlékeim, a jó bulik, és várt Feró is! Gyuszi nagyon sokat segített. Hadbíróság várt rám a fenti eset miatt, de meghúzta a bakancs a lábam, és be kellett gipszelni. A többi katonatársam nevét senkinek nem mondtam el, a rendőrnek sem, de valahogy kitudódott, a többiek letöltötték a fogdaidejüket. Én meg heteket töltöttem újra és újra gipszben. Amikor levették, elsorvadt szinte a lábam, és majdnem összeestem. Sokat feküdtem a kis laktanya gyengélkedőjében egyedül. Aztán az egyik tiszt elintézte, hogy valahogy hazamehessek lábadozni. Cserébe persze nyitva állt a kégli Neki, ha nőt akart felhozni.

A folytatás itt olvasható!


Bálint Csaba (2016.12.12.)
rockmuzeum.ini.hu




 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Interjúk
· Szerkesztette: bcsaba


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Interjúk:
Interjú Szaszával és Matyival, a Sex Action tagjaival...


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.63 Seconds