×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Fischer László interjú - 2. rész (2016) 

Megjelent: 2016. december 13. kedd 12:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Fischer László a Beatrice és a Korál gitárosa. Évtizedek óta figyelem koncerteken, ahogy megjelenik, érdeklődik, valahogy mindig az volt az érzésem, hogy ő még a mai napig is szereti a zenét. Más zenészeket "csak úgy" alapon nem nagyon látni koncerteken. Az első részben a kezdetekről, a Nevadáról, a katonaságról és az első Beatricés korszakról beszélgettünk, ma a második Ricsés korszakról és a Korál megalakulásáról.

2016. december 16-án a Backstage-ben lehet megtekinteni őt a Korál Foreverrel. Érdemes!



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




1977 vége felé létezett egy olyan Beatrice felállás, hogy Feró, Gidó, Donászy Tibor, Csuka Mónika és Te. Ez vélhetően pár hónapig tartott, de a képek alapján már megvan a bőrös image.

Katonaság alatt is folyton téma volt Feróval, ha leszerelek, megyek vissza. És ugye egy nagyon kemény zenekart hagytam ott, majd eltávok alatt azt látom, hogy Gyere kislány, gyere. Feró, hát mit csináltál a zenekarból a Black Sabbath-ok után? Akkor mondta, hogy ha leszerelek, csinálunk egy újat, újra kemény lesz, átszervezzük a zenekart. És tényleg baromi jó lett a zenekar! Gidófalvy, Donászy, Mónika, Feró.

Játszottunk Suzy Quattro-t is, de inkább keményebb zenéket. Új image-e lett a zenekarnak, bár nekem rövid hajam volt a katonaság miatt. Akkor már bevetettük a szájgitárt is, amit Tátrai Tibusz is használt. Hatalmas pálfordulások voltak, megint nyoma sem volt a Gyere kislány, gyerének.

Az FMK-ban próbáltunk, és ott ült mindig egy kis gyerek a próbán. Egy idő után mondja Feró, hogy ki a fasz ez? Hát kérdezd meg tőle, nem tudom. Próbáltunk tovább, vagy két hétig lejárt nézni a gyerek. És egyszer csak keresett valaki, hogy beszélni szeretnének velem. De hát ki és miről? De, csak jöjjek el, hát ennyi időm csak van. Mondtak egy címet, Fürst Sándor utca. Elmentem, ki volt írva, hogy Balázs Ferenc és ott ültek Scholler Zsolttal. Scholler volt, aki ott ült két hétig.

Egy kislemezen is szerepelsz szerintem, ahol két Fecó által Zalatnaynak írt dalt kísértek. Elképzelhető, hogy ezen a fenti Beatrice felállás játszott?

Igen, sőt, hát igazából ide kötődik az, hogy a Korálba kerültem, hisz Fecó hallott itt játszani a dalában.

Egy másik kislemezen is kísérőzenekarként a Beatrice van feltűntetve, egy Som Lajos szerzemény mellett.

Ez nem ugrik be. De azt el kell, hogy mondjam, a hosszú távú memóriám elég a rossz, a rövid távú meg még rosszabb.

Voltak-e saját magyar nyelvű dalok a Beatricés korszakaidban? Emlékszel-e, hogy valamelyik téma a későbbiekben is előkerült?

A Ne állj meg soha témájához hasonlót már próbálgattuk együtt. Azt még el kell, hogy mondjam, összesen egy bulit játszottunk ezzel a Beatrice felállással, a Miskolci Sportcsarnokban, egy fesztiválon. Azon kívül csak próbáltunk. Három hónap és összesen egy koncert. És összeveszett Mónika Feróval, el is váltak.

Hogy alakul meg a Korál?

Nagyon váratlanul ért, amikor Fecóék megkerestek, mondtam, hogy gyerekek, ez nem így működik, Feró engem visszavárt a seregből, én erre most nem mondanék semmit. Anyámék mellett laktam, egy romos kégliben. Fecó meg mondta, hogy áthozná az orgonáját, azért csak gyakorolgassunk, játszunk együtt. Betoltuk a konyhába a Hammondot, ezzel megszűnt a konyhám. Játszottunk, és én ismertem már ezeket a nótákat, voltam Taurus-on az Ifiparkban, talán a bemutatkozó koncertjükön. Nekem ott halálfélelmem volt. Megindult a tömeg és azt hittem, összenyomnak. Úristen!

Nagyon tetszett, megfogott. És ugye amit mondtam, három hónap, egy koncert, Feróék meg éppen összevesztek Mónikával, és szóba került, hogy jön Miklóska Lajos basszusozni, Fecó meg folyamatosan nyomta, hogy ne gondolkozzak, menjek a Korálba. És akkor sok tépelődés közepette igent mondtam. Feró baromira megharagudott rám, de olyan szinten, hogy még a mai napig is érzem, ha találkozunk.

Scholler Zsolt szerint, először az volt tervben, hogy Lugosi Laci jön vele a korábbi közös zenekarukból. Végül helyet cseréltetek, Lugó ment a Beatricébe.

Olvastam jópofa cikkeket, ahol Lugó később nyilatkozta, hogy bekerülésekor Feró azt mondta neki, hogy "Figyelj, vigyázzál, mert ha nem úgy szól a gitárod, mint a Fischer Lacié, akkor ki vagy rúgva". Merthogy a Fender cucc megvolt a leszerelésemkor. Összeismerkedtem akkoriban Vörös Pistivel, aki játszott utánam a Nevadában is, és neki tetszett a soundom, mondta, hogy cseréljük el a gitárjainkat. Úgy gondolta, hogy attól szól jól. Neki egy Gibson L6-osa volt.

Nekem meg akkor már jobban tetszett a dögösebb, keményebb Gibson Humbuckeres hang, orrhangú vadállat. De mondja, hogy a Gibson többe kerül, fizessek rá 1500 forintot. Mondom, OK, rendben van, ráfizetek, de miért nem cseréljük el az erősítőket is? Neki volt egy Marshallja. 50-es erősítő, 100-as ládával. "OK, cseréljük el." De mondom, figyelj, a Fender drágább, Te fizess rá 1500 forintot. És így is lett. Mikor ezt megejtettük, hazavittem a cájgot, kitekertem tökig a hangerőpotit és rázendítettem, egyből éreztem, hogy ez az én hangom! Fú, basszus! Ez volt az a sound, ami hallható a Korál első lemezein, és koncertek tömkelegén.

Olvastam a passzión azt a cikket, ahol elemzitek a Korál egyes, az általatok legjobbnak, legrockosabbnak tartott lemezét, és valaki azt írja, hogy ez a hang a kor egyik legfémesebb gitárhangzása, mennyire fontos volt. Ez egy nagyon jó cikk! Ha a többi album is főleg keményebb, rockosabb lett volna, kevesebb lírai szerzeménnyel, mennyire más lett volna a Korál életmű. De a rádió valamiért nem azokat a nótákat játszotta, amiket én írtam. A kérdésre válaszolva, nem tudom, hogy került eljövetelem után Lugó a Ricsébe.

Hogy emlékszel a Vikidálos próbákra Pados István szabadság-hegyi kis Lakjában?

Három-négy hónapot próbáltunk, egy 4x3 méteres helyiségben, ahol még gépek is voltak, állva alig fértünk be a hangszerek mellé. Felvettünk egy próbát és valaki megmutatta a felvételt Vikidálnak. Elég jól sikerült bemikrofonozni a sufnit, jó lett a hangminőség. Azt hitte, hogy ez egy nyugati zenekar, mire mondták, hogy nem, ez magyar. Ő ezt nem hiszi, eljön próbára. Eljött és egyből azt mondta, hogy ide akar átjönni. Mi is tele voltunk lendülettel, jók voltak a nóták és a zenészek. Össze volt ez állva.

Már nagyon közelgett az idő az első fellépésig, és már nem tudom, hogy pontosan mennyivel előtte, de Gyuszira ráijesztettek. Nem csak Schuster Lóri, de Som Lajos is. Tudod, játszott a Taurus-ban Fecóval és tartott a bandától. De ez csak az én feltételezésem. És Gyuszi akkor éppen munkásőr volt, mindenhova belépett. És itt visszalépett. Most mi lesz? Akkor mondta Fecó, hogy majd ő énekel. Ezt aztán később Gyuszi megbánta, mikor látta, hogy a Korál milyen népszerű lett. Visszahallottam másoktól.

Mi volt az első szám, amit elpróbáltatok?

A Taurus-dalokat próbáltuk először, talán a Kőfalak leomlanak című dalt. Nem foglalkoztam azzal, hogy Béla, hogy játszotta, én azt játszottam, amit a témára jónak éreztem.

Már a legelején is hoztál új témát, saját dalt?

Persze, a Ne állj meg sohát, amit ugye már a Beatricével is próbálgattunk egy hasonló lendületes nótát. Fecó líraisága és az én kemény vonulatom jól működött együtt dalonként is, és a dalokban is. Az első lemez nagyon jó példa erre, ahol még kevesebb líra van.

Hogy élted meg a '78. május 01-i, Ifiparkos debütálást?

A próbák után ki sem próbáltuk élesben a zenekart, mondjuk vidéken, hanem ez volt az első éles koncert. A V'Moto-Rocknak is tulajdonképpen ez volt a debütálása, mert bár Ők játszottak már előtte egyetemi klubokban, de oda tagsági kellet, és az igazi nagy közönség előtt ez volt nekik is az első. Két színpad volt akkor még, egy alul, egy felül, hát ők a felsőt választották. B. Tóth volt a konferanszié, bemondta, hogy itt az új zenekar, hallgassátok meg a Korál együttest, mire vagy három ember összeverte a kezét. B*zd meg, mi lesz ebből? És ott volt 6-8000 ember. Előző nap Piramis volt a Parkban, persze ezen a napon ők is ott voltak fent, megnézni az alakuló konkurenciát.

Hát a harmadik nóta után őrjöngött az Ifipark, szó szerint üvöltöttek, és akkor elkezdett cseperegni az eső, pár nóta után be kellett fejeznünk, de a közönség üvöltötte, hogy Koooo-rál! Annyira nem akarták abbahagyni, hogy kijött a B. Tóth és azt mondta, jön még a Korál az Ifiparkba, de hiába. Azt is elkezdte a tömeg üvölteni, hogy "Jobbak, mint a Piramis". Közben a Piramis tagjai meg ott álltak fent az asztalos résznél.

A V'Moto-Rock elkezdett játszani a felső színpadon, ami viszont fedett volt, de Nekik is végig azt üvöltötték, hogy Korál. Óriási megmérettetés volt. Aki ott a Parkban, népszerű tudott lenni, annak elég gyorsan ívelt a sikere felfelé. Az év végén már az Év Zenekara voltunk, a Piramissal. Baromi sokat koncerteztünk. Egy idő után már minden fűszálat ismertem az országban, embertelen sokat játszottunk. Volt, hogy két-három bulit is egymás után, a playbacket nem is ismertük. Mi az, hogy playback? Élőben kell játszani.

Néha kínzom magam a most a tévében látható tehetségkutatókkal. Hát, már a zsűri tök gáz. Nulla háttérrel véleményeznek. Amikor mi elindultunk, a zsűri a Budai Ifjúsági Park volt, 8000 fővel. Ha ők felmutatták, hogy zöld, akkor befutottál, elindultál. Ha nem, akkor nem lett belőled semmi, elsüllyedtél, mentél a levesbe. Gondold el, mit éreznek azok a zenészek, akik 50 éve folyamatosan a pályán vannak, jelentős életművel, és akkor Byalex, és hozzá hasonlók ülnek a zsűriben. Már ez nem hiteles. Kik ezek? Gyakran már nem is zenészek ülnek ott. Nevetséges.

És az indulók? A helyes önkép teljes hiánya. Régen, mondjuk egy Táncdalfesztiválon már azok indultak, akiket előtte a közönség, mint zsűri, már lemért, ismertek voltak, és valamelyest népszerűek is. Az igazsághoz hozzá tartozik azonban az is, hogy azért a mostani tehetségkutatókban is vannak tehetséges emberek, igaz nem sokan. A sok indulót felteszik a média által a hegy tetejére, (amit mi nem kevés koncerttel értünk el előtte), és Ők el is hiszik magukról, hogy a legnagyobb sztárok, majd nagy részük leszánkózik a hegy aljára összetörve, elszállt reményekkel, álmokkal.

Hogyan alakult a Korál arculata, imidzse?

Feketében játszottunk, fekete ing, fekete farmer. Nem tudom, kinek az ötletére. Volt olyan pólónk, ahol hímzett betűkkel volt kiírva, hogy Korál. A gitár hevederjétől, lehullottak a betűk.

Dalaid az első lemezen?

Fekete bárány, Hangoddal ébreszt a szél, Tudom én is megnyugodnék. Mindenki hozott témákat, amibe beletettük a saját ötleteinket, ahogy éreztük az adott nótát. Én ezeket vittem. Összeraktuk a zenekarral, nekem nagyon tetszett Fecó témája, az Amit még nem mondhattam el. A második lemeznél két nótát vittem, Fecó azt mondta, hogy neki nincs kedve felénekelni, nekem kellett felénekelnem.

Homok a szélben?

Az 1981-es Táncdalfesztiválon indultunk vele, a zsűriben volt egy szovjet elvtárs, aki kiakadt a szövegen, konfliktus volt, nem nyerhettünk. De valami díjat kaptunk. Viszont ömlött a dal a tévéből és a rádióból, óriási sláger lett. Nagy koncertekre hívták állandóan a bandát, a '81-es Hajógyárin azért játszottunk csak kora délután, mert este volt még egy bulink.

Szovjet turné?

Óriási volt, rengeteg élménnyel. Egy Varga András nevű emberen keresztül intéződtek ezek a szovjet turnék, ő Angolától kezdve, minden szoci vonallal kapcsolatban volt. Beültünk az ezer sebből vérző Zsigulijába, azzal mentünk a turnéra. Varga döbbenetes fazon volt. Ült a szállodában, egy szobában, körbevéve hat óriási táskarádiókkal, mindegyik szólt, hatalmas hangzavar és a tévé is be volt kapcsolva, de adás híján csak sistergett, közben három ventilátor is ment. És így ült. Andris, mit csinálsz? "Semmit, relaxálok." És két liter borért kint a szakadt Zsiguliját úgy megcsinálták, hogy egy felújított autóval jöttünk vissza.

Ungváron kezdtünk, ahol megmondták, hogy a színpadon vigyázzban kell játszani, semmi mozdulat... és nem szabad leoltani a villanyt. És, mint Madamme Tussaud panoptikumában. Csak a kezünk járt. Lement a buli és utána iszonyatos tömeg rohant utánunk a szálloda felé. Mint a Beatles filmekben. Körbevették a rajongók a szállodát, kivezényelték a karhatalmat. És eztán arra hivatkozva, hogy mi szítjuk a hangulatot, lemondtak egy csomó bulit. Szomorú volt látni a boltokat is, hogy gyakorlatilag nem volt ott semmi. Miközben nálunk roskadoztak az árutól, ott meg az emberek nézték az üres polcokon a három konzervet. Volt a Szovjetunióban tévéközvetítés is egy koncertünkről.

Seft?

Két-három ember ült a szálloda halljában, és újságokat olvastak, amin lukak voltak. Így figyeltek bennünket. Érdekes módon, a visszafelé a határon találkoztunk is Velük. Abban a korszakban voltunk kint, mikor az első szovjet színes tévéket elkezdték gyártani. Mi is vettünk egyet, bekapcsoltuk Schollerrel, és az augusztus 20-i tűzijáték köszönt vissza, szanaszéjjel robbant. Két farmerért vettünk egy mikrohullámú sütőt. Kiszakadt az egyik füle a dobozának, de alig esett le vagy 10 centit, ahogy vittük a szállodába. Szétesett az egész darabokra. Kilógott a bele, vittük vissza. Az az eladó, aki odáig csak oroszul beszélt, úgy elkezdett magyarul káromkodni, hogy csak néztünk. Hogy mit képzelünk mi, ezt nem lehet visszavenni. De fogtuk a Zsolttal, bementünk a raktárba és elhoztunk egy másikat.

Voltunk Kubában is, 1982-ben. Mikor hazajöttünk, anyámék elmentek mellettem a reptéren, nem ismertek fel, úgy le voltam barnulva, szakáll, a hajam hátra gumizva. A 110 volt miatt nem ment a borotva sem rendesen. "Laci, hol van?" Itt vagyok, mondtam Nekik visszafordulva, amikor már elmentek mellettem. Három hétig voltunk ott, őrületes volt. Kiérkeztünk, soha nem felejtem el. Nagy trakta, fúú kóstoljunk meg mindent. A sok kaja mellet voltak francia salátaszerű cuccok is. Persze nem tudtuk, hogy melyikbe mi van, polip, meg még sok más tengeri herkentyű. Olyan beteg lettem, hogy komolyan azt hittem, meg fogok halni. Kimentem a Szálloda kertjébe, mozogni sem tudtam, basszus, itt halok meg! Ezt a szégyent. Képzeld el, 50 fok, és rázott a hideg. Valahogy visszabotorkáltam, Fecó kezembe nyomott egy üveg whiskyt. Lecsúszott egy-két korty, és akkor kezdtem rendbe jönni, helyrerakta a bélést.

Emlékszem, feküdtem az ágyon, mondom Fecónak, milyen szép díszítés van a függönyön. és egyszer csak megmozdult, egy nagy gyík volt. Másnap meg majdnem megtalált egy kukaradzsa, ilyen repülő lótetűféle, mérgező csípéssel. Végem volt ezektől. Álltak az emberek az utcán, hosszú sorokban, azt hittem, valami államfő érkezik, annak fognak integetni. Hát nem, mozijegyért álltak sorba. Ugyanez a fagyizóknál. És boltokat nem is láttunk, nem is értettem, hol vásárolhatnak. Elvittek egy szivargyárba, ahol egy dobot ütöttek, mint a gályákon, arra kellett dolgozni. Nagy flash volt. Jó volt, de három hét elég is volt. Állati honvágyas mókus vagyok már egy hét után is. És ugye az áram. Villanypóznáról kellett lecsatlakozni, hogy megszólaljunk.

A harmadik rész itt olvasható!

Bálint Csaba (2016.12.13.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia