×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Fischer László interjú - 3. rész (2016) 

Megjelent: 2016. december 14. szerda 12:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Fischer László a Beatrice és a Korál gitárosa. Évtizedek óta figyelem koncerteken, ahogy megjelenik, érdeklődik, valahogy mindig az volt az érzésem, hogy ő még a mai napig is szereti a zenét. Más zenészeket "csak úgy" alapon nem nagyon látni koncerteken. A második részben a második Ricsés korszakról és a Korál megalakulásáról beszélgettünk, ma folytatjuk a Korál sztorit.

2016. december 16-án a Backstage-ben lehet megtekinteni őt a Korál Foreverrel. Érdemes!



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Hogyan hatott az új-hullám a '80-as évek közepén a hard-rockra?

Gondolom, azért kérdezed, hogy mennyire szívta ez el a közönséget. De nem ez szívta el, szépen megfértünk volna, hisz ez az alternatív vonal például vidékre el sem jutott, pesti klubokban játszottak. A problémát a mulatós, bugyirock megjelenése jelentette és az, hogy elkopott a színpadok elől az a közönség, akik '78-ban adták a tömegeket. Egyszer csak azt vettük észre, hogy ahol mindig telt ház volt, ott elkezdett fogyni a közönség, már nem kellett dupla koncertet adni. Előtte óriási őrületek voltak, beszakadt a színpad a felugráló közönségtől, betörték az ablakokat, nem fértek be az emberek. Széksorokat téptek ki a színpad előtt! Beszélgettünk a többi zenekarral, náluk is ez ment, fogyott a zsűri. És ömlött a 3+2 milliószámra adták el a kazettáikat. Tért hódított a gagyi.

Hogy lett vége a Korálnak a '80-as években? (Itt egy 1987-es cikk a Popperiszkópból.)

Nem lett vége, csak leálltunk évekre. Hét évet nyomtam a Korálban az első etapban. Egy idő után óhatatlanok a feszültségek. A sok utazás, meg az egész, és elegem lett. Úgy éreztem, hogyha nem tudok egy kicsit regenerálódni, akkor ez az egész megöli bennem a zenét, a zene szeretetét. Az NDK-ban voltunk és mondtam, hogy akkor én ezt egy kicsit nem csinálnám tovább. Hazajöttünk, a Gibsont berúgtam tokostul egy szekrény alá, és nyolc évig nem vettem elő.

De akkor mindenki leállt. A Mobil, a Karthago, mindenki. Ekkor lépett színre ez a simlizene, mint a fentebb már említett 3+2, akik azért még élőben is nyomták, és mellettük a sok playback huszár! Embertelen sok kazettát adtak el. Majd műfajváltás volt, jött az R-Go, az Első Emelet.

Nem szűnt meg a zenekar, csak leállt. 12 évig nem játszottunk. Ez a kihagyás hátrány volt a későbbiekben. Míg más zenekarok azért viszonylag folyamatosan "képben" voltak, addig nálunk kiesett sok év, és ezzel együtt egy generáció. Ez a folyamatos ismertségre nem tett jó hatást.

Mit csináltál a Korál után?

Elkezdtem vállalkozni. A szüleimmel baromi sokat dolgoztunk. Amim ma van, azt nem a Korálból szedtem össze, hanem a vállalkozásaimból. PVC-ből készült árukat gyártottunk, ott is elkezdtek sikereim lenni. 18 évig csináltam. Az élet olyan, hogy soha nem megy minden a végletekig. Pedig úszógumikat, gyerekmedencéket, és hasonló nyári strandtermékeket gyártottunk.

Azt gondoltam, amíg gyerek van, ez mindig fog kelleni. Nem. Nem így megy. Bejöttek a multik. Holott én voltam a legolcsóbb előállító idehaza. A többi gyártó a részmunkákat kiadta alvállalkozóknak, én meg minden részmunkára vettem gépeket, még az anyagot is én gyártottam hulladékból, és csak a végén tettem rá a hasznot, a részmunkákra nem. Inkább a sűrű fillér, mint a ritka forint. Ezzel azt értem el, hogy amennyiért én adtam az árut, a többieknek annyiba került előállítani. Amíg nálam volt áru, a többiek nem tudtak eladni semmit.

És én már nem akartam játszani, de folyton jöttek hozzám mindenféle emberek, hogy folytatni kellene, hisz nézzem meg, a többiek is újraegyesültek. A Piramis, a P. Mobil, satöbbi. De én inkább a vállalkozással foglalkoztam. Míg végül a Korállal 1997-ben álltunk újra össze. Ez úgy jött, hogy beleültették a bogarat a fülembe ezek az emberek, hogy "te nem vagy kíváncsi, mennyire volt ténylegesen népszerű a Korál?" És kíváncsi lettem, basszus, jó lenne egyszer megnézni.

Két hetet próbáltunk, abból egy hetet csak röhögtünk, meg ettük a szendvicseket, meg felidéztük az emlékeket. És a második héten már keményen próbáltunk, akkor minden nap eljátszottuk kétszer a műsort. És előtte alig gitároztam, nehéz volt visszarázódni, de azért visszajöttek a régi dolgok. Előtte volt még Szlovákiában egy-két belövő buli, én baromira fostam, sokáig nem voltam nagyközönség előtt. Tudod, ez nem ugyanaz, mint egy kis klubban, vagy a próbateremben. Persze egyből tévéfelvétel, lemezfelvétel. Azt hittem, megőrülök, annyira koncentráltam a Kisstadionban.

Nagyon kíváncsiak voltunk, mennyien jönnek, de olyan sokan voltak, hogy mindenhol tele volt, még a lépcsőkön is ültek, tuti, sokkal több jegyet adtak el, mint amennyien egyáltalán bejöhettek volna. Megkaptuk az év koncertje díjat. A lemez aranylemez lett.

Bár mikor letettem a gitárt, még 100.000 volt ez a szám, majd 30.000-re is arany lett. Azt hiszem a visszatérő koncert lemezénél már 15000 db. is elég volt. Lassan már egy lemez is aranylemez lesz. Egyébként a két Korál aranylemez nálam van. Fecó valamiért azt mondta az elsőnél, hogy vidd haza, majd a másodikat ő viszi haza. És mikor megkaptuk a másodikat, akkor meg azt mondta, hogyha már az első is nálam van, legyen ez is nálam. Valamiért mi csak egy darab aranylemezt kaptunk, nem minden tag egyet-egyet.

És leálltunk, nem kezdtünk el turnézni, pedig magával ragadott a siker. 2000-ben csináltunk megint egy Kisstadiont, megint telt ház. És akkor is nagyon tetszett nekem, de Fecó mondása, hogy fantomzenekar vagyunk. 2006-ban is elkezdte valaki szervezni, de kókler volt, nem tudta véghezvinni. A koncert előtt egy héttel kezdték kitenni csak az óriásplakátokat, amiket már fél évvel korábban kellett volna. Sokkal kevesebb médiaszereplés volt, mint amiben megállapodtunk, és ezek nagyon sokat számítottak! És csak egy jó fél ház lett a fent említett dolgok miatt. Ami a szerződésben volt, az nem teljesült, rádió megjelenés, reklám. A gázsi 60%-át is csak három év múlva kaptuk meg ügyvédi közbenjárással.

Ez mondjuk a '80-as években nem történhetett volna meg. Igaz, 1982-ben a Kisstadionért csak dupla ORI gázsit kaptunk. Nem azt mondom, hogy ugyanannyit kerestünk, mint egy gyári munkás, de hogy mire volt elég, arra példa a sok mai zenész helyzete. Nem tudtunk ebből meggazdagodni. Pedig minden nap játszottunk. Még barátnőkre se volt idő. És míg ugye hazajutottunk éjjel kettőre és a többiek délig aludtak, addig engem Édesapám reggel fél hatkor keltett, hogy kisfiam, be van kapcsolva a gép, ment a fémgőzölés. Magas vákuumon működött, csak én tudtam kezelni. 12-ig ezzel dolgoztam, lezuhanyoztam, kajáltam, és indulás játszani. És ez hosszú éveken keresztül. A pénzt a Korál mellett is a munkából kerestem. Kezdetben fejlesztettük a cuccot is, de a végére már a bérlés lett a jellemző.

A negyedik rész itt olvasható!

Bálint Csaba (2016.12.14.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Cojones - interjú TGerrel (2017)
TGer, jó újra a passzio.hu-n üdvözölni! Sajnos, nem ez az első, hogy egy számomra kedves banda feloszlása a szomorú apropó, de azért picit izgulok, mert ez

Tovább...




Koncertek 2017. október 22. és 2017. november 07. között:









Klipmánia