rockmuzeum.ini.hu

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Rhino Bucket - The Last Real Rock n' Roll (2017)

 Látogatottság
Összesen
84673182
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Fischer László interjú - 3. rész (2016)

Interjúk

Fischer László a Beatrice és a Korál gitárosa. Évtizedek óta figyelem koncerteken, ahogy megjelenik, érdeklődik, valahogy mindig az volt az érzésem, hogy ő még a mai napig is szereti a zenét. Más zenészeket "csak úgy" alapon nem nagyon látni koncerteken. A második részben a második Ricsés korszakról és a Korál megalakulásáról beszélgettünk, ma folytatjuk a Korál sztorit.

2016. december 16-án a Backstage-ben lehet megtekinteni őt a Korál Foreverrel. Érdemes!






Hogyan hatott az új-hullám a '80-as évek közepén a hard-rockra?

Gondolom, azért kérdezed, hogy mennyire szívta ez el a közönséget. De nem ez szívta el, szépen megfértünk volna, hisz ez az alternatív vonal például vidékre el sem jutott, pesti klubokban játszottak. A problémát a mulatós, bugyirock megjelenése jelentette és az, hogy elkopott a színpadok elől az a közönség, akik '78-ban adták a tömegeket. Egyszer csak azt vettük észre, hogy ahol mindig telt ház volt, ott elkezdett fogyni a közönség, már nem kellett dupla koncertet adni. Előtte óriási őrületek voltak, beszakadt a színpad a felugráló közönségtől, betörték az ablakokat, nem fértek be az emberek. Széksorokat téptek ki a színpad előtt! Beszélgettünk a többi zenekarral, náluk is ez ment, fogyott a zsűri. És ömlött a 3+2 milliószámra adták el a kazettáikat. Tért hódított a gagyi.

Hogy lett vége a Korálnak a '80-as években? (Itt egy 1987-es cikk a Popperiszkópból.)

Nem lett vége, csak leálltunk évekre. Hét évet nyomtam a Korálban az első etapban. Egy idő után óhatatlanok a feszültségek. A sok utazás, meg az egész, és elegem lett. Úgy éreztem, hogyha nem tudok egy kicsit regenerálódni, akkor ez az egész megöli bennem a zenét, a zene szeretetét. Az NDK-ban voltunk és mondtam, hogy akkor én ezt egy kicsit nem csinálnám tovább. Hazajöttünk, a Gibsont berúgtam tokostul egy szekrény alá, és nyolc évig nem vettem elő.

De akkor mindenki leállt. A Mobil, a Karthago, mindenki. Ekkor lépett színre ez a simlizene, mint a fentebb már említett 3+2, akik azért még élőben is nyomták, és mellettük a sok playback huszár! Embertelen sok kazettát adtak el. Majd műfajváltás volt, jött az R-Go, az Első Emelet.

Nem szűnt meg a zenekar, csak leállt. 12 évig nem játszottunk. Ez a kihagyás hátrány volt a későbbiekben. Míg más zenekarok azért viszonylag folyamatosan "képben" voltak, addig nálunk kiesett sok év, és ezzel együtt egy generáció. Ez a folyamatos ismertségre nem tett jó hatást.

Mit csináltál a Korál után?

Elkezdtem vállalkozni. A szüleimmel baromi sokat dolgoztunk. Amim ma van, azt nem a Korálból szedtem össze, hanem a vállalkozásaimból. PVC-ből készült árukat gyártottunk, ott is elkezdtek sikereim lenni. 18 évig csináltam. Az élet olyan, hogy soha nem megy minden a végletekig. Pedig úszógumikat, gyerekmedencéket, és hasonló nyári strandtermékeket gyártottunk.

Azt gondoltam, amíg gyerek van, ez mindig fog kelleni. Nem. Nem így megy. Bejöttek a multik. Holott én voltam a legolcsóbb előállító idehaza. A többi gyártó a részmunkákat kiadta alvállalkozóknak, én meg minden részmunkára vettem gépeket, még az anyagot is én gyártottam hulladékból, és csak a végén tettem rá a hasznot, a részmunkákra nem. Inkább a sűrű fillér, mint a ritka forint. Ezzel azt értem el, hogy amennyiért én adtam az árut, a többieknek annyiba került előállítani. Amíg nálam volt áru, a többiek nem tudtak eladni semmit.

És én már nem akartam játszani, de folyton jöttek hozzám mindenféle emberek, hogy folytatni kellene, hisz nézzem meg, a többiek is újraegyesültek. A Piramis, a P. Mobil, satöbbi. De én inkább a vállalkozással foglalkoztam. Míg végül a Korállal 1997-ben álltunk újra össze. Ez úgy jött, hogy beleültették a bogarat a fülembe ezek az emberek, hogy "te nem vagy kíváncsi, mennyire volt ténylegesen népszerű a Korál?" És kíváncsi lettem, basszus, jó lenne egyszer megnézni.

Két hetet próbáltunk, abból egy hetet csak röhögtünk, meg ettük a szendvicseket, meg felidéztük az emlékeket. És a második héten már keményen próbáltunk, akkor minden nap eljátszottuk kétszer a műsort. És előtte alig gitároztam, nehéz volt visszarázódni, de azért visszajöttek a régi dolgok. Előtte volt még Szlovákiában egy-két belövő buli, én baromira fostam, sokáig nem voltam nagyközönség előtt. Tudod, ez nem ugyanaz, mint egy kis klubban, vagy a próbateremben. Persze egyből tévéfelvétel, lemezfelvétel. Azt hittem, megőrülök, annyira koncentráltam a Kisstadionban.

Nagyon kíváncsiak voltunk, mennyien jönnek, de olyan sokan voltak, hogy mindenhol tele volt, még a lépcsőkön is ültek, tuti, sokkal több jegyet adtak el, mint amennyien egyáltalán bejöhettek volna. Megkaptuk az év koncertje díjat. A lemez aranylemez lett.

Bár mikor letettem a gitárt, még 100.000 volt ez a szám, majd 30.000-re is arany lett. Azt hiszem a visszatérő koncert lemezénél már 15000 db. is elég volt. Lassan már egy lemez is aranylemez lesz. Egyébként a két Korál aranylemez nálam van. Fecó valamiért azt mondta az elsőnél, hogy vidd haza, majd a másodikat ő viszi haza. És mikor megkaptuk a másodikat, akkor meg azt mondta, hogyha már az első is nálam van, legyen ez is nálam. Valamiért mi csak egy darab aranylemezt kaptunk, nem minden tag egyet-egyet.

És leálltunk, nem kezdtünk el turnézni, pedig magával ragadott a siker. 2000-ben csináltunk megint egy Kisstadiont, megint telt ház. És akkor is nagyon tetszett nekem, de Fecó mondása, hogy fantomzenekar vagyunk. 2006-ban is elkezdte valaki szervezni, de kókler volt, nem tudta véghezvinni. A koncert előtt egy héttel kezdték kitenni csak az óriásplakátokat, amiket már fél évvel korábban kellett volna. Sokkal kevesebb médiaszereplés volt, mint amiben megállapodtunk, és ezek nagyon sokat számítottak! És csak egy jó fél ház lett a fent említett dolgok miatt. Ami a szerződésben volt, az nem teljesült, rádió megjelenés, reklám. A gázsi 60%-át is csak három év múlva kaptuk meg ügyvédi közbenjárással.

Ez mondjuk a '80-as években nem történhetett volna meg. Igaz, 1982-ben a Kisstadionért csak dupla ORI gázsit kaptunk. Nem azt mondom, hogy ugyanannyit kerestünk, mint egy gyári munkás, de hogy mire volt elég, arra példa a sok mai zenész helyzete. Nem tudtunk ebből meggazdagodni. Pedig minden nap játszottunk. Még barátnőkre se volt idő. És míg ugye hazajutottunk éjjel kettőre és a többiek délig aludtak, addig engem Édesapám reggel fél hatkor keltett, hogy kisfiam, be van kapcsolva a gép, ment a fémgőzölés. Magas vákuumon működött, csak én tudtam kezelni. 12-ig ezzel dolgoztam, lezuhanyoztam, kajáltam, és indulás játszani. És ez hosszú éveken keresztül. A pénzt a Korál mellett is a munkából kerestem. Kezdetben fejlesztettük a cuccot is, de a végére már a bérlés lett a jellemző.

A negyedik rész itt olvasható!

Bálint Csaba (2016.12.14.)
rockmuzeum.ini.hu




 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Interjúk
· Szerkesztette: bcsaba


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Interjúk:
Interjú Szaszával és Matyival, a Sex Action tagjaival...


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.46 Seconds