×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Sándor Károly Cucu - interjú (2016) 

Megjelent: 2016. december 25. vasárnap 12:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Hogy kezdtél zenélni?

Hamarabb tudtam kottát olvasni, mint olvasni. Négy évesen, teljesen magamtól tanultam meg, egyszerű dallamokat már ekkor le tudtam játszani. Hét évesen már jártam zeneiskolába, de aztán eltört a kezem, egy hónap kimaradt és nagyon örültem, hogy ez alatt nem kell gyakorolni, így abba is hagytam. És elkezdett mindenki gitározni körülöttem. Újpesten laktunk, a Temesvári utcában...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Első zenekar?

A Spejz. Úgy kezdődött ez, hogy az egyik osztálytársam Bélához közel lakott. Hozta a hírt, hogy Márton Sándor, a Tuti - aki Bélával volt szomszéd - egy zenekart csinál. Csatlakoztam. Béláék házában volt egy másik zenekari tagunk, Mátrai Gábor anyja a házmester, így a légópincét is használhattuk. Volt még egy Dagadt nevű srác, a nevére már nem emlékszem, valamilyen Károly volt, de marhára nem tudott játszani. Tuti kisírt egy Dubán dobot, én basszusgitárosként kezdtem itt. Lehordtunk minden vackot, Pacsirta rádiót, zörögtünk. Néha lehívtuk Bélát, hogy nézze meg, hol tartunk. Persze, sehol nem tartottunk.

Mit mondott Béla, mikor megkérdeztétek?

Csak annyit, hogy milyen kapa nyaka van a gitáromnak. Persze, házi készítésű volt. Aztán később a fehér SG alakú gitáromat, azt már úgy csináltam, hogy szétszedhettem Béla SG-jét, méretet vettem mindenről, csak a nyaka volt keskenyebb, olyan vastagot nem találtam sehol. De elkezdtek jönni bulik. Nem emlékszem, miért oszlott fel ez a zenekar, de nem voltak a tagok nagy lumenek.

A következő zenekarom viszont a Komolygép volt. Az Árpád-híd pesti hídfője mellett volt egy gyár, annak a kultúrtermében játszottuk. Németh Karcsi lett a basszusgitáros, Sejk Tibor pedig az énekes. Itt már foggal játszottam. Tényleg foggal. Nem tudtuk, hogy csinálja Hendrix, csak egy képen volt látható, mintha harapná. Grand Funk Railroadokat játszottunk nagy számban, szereztünk egy koncertlemezt, arról 8-10 számot megtanultunk. Rory Gallagher Same Old Story-ját is játszottuk. A zenekar egyébként úgy kapta a nevét, hogy csináltam egy erősítőt - híradásipari technikumba jártam -, elneveztem komolygépnek, majd a zenekar is ezt a nevet kapta.

Aztán 1972-ben behívtak katonának. Bevonulásom előtti napon még voltam egy Taurus-koncerten a hajón. Bent is játszhattam, indultunk katonai Ki Mit Tud?-on, de kirúgtak a zenekarból, mert a pesti döntőn cigarettázva mentem fel a színpadra. De volt olyan, hogy orosz katonáknak játszottunk és bekonferáltak, hogy "Tavaris Sándor Károly igráet neátcámi á zúbami". Foggal kellett játszani az elvtársaknak. Volt egy tiszt, az Illéstől az Elvonult a vihart kellett neki játszani minden nap. Legalább szerette a könnyűzenét.

Mikor alakult a veled felálló Tűzkerék?

1976 körül? Szolga Tamás dob, Kun Tamás basszus, Béla, meg én. Kicsit homályos, hogy leszerelés után mit csináltam idáig, talán Tutival ökörködtünk valamit. Egyszer csak jött Szolga Tomi, akivel egy iskolába jártunk, a Landlerba. Haverok voltunk, ő már akkor dobolgatott, Kovács Gyulához járt. A Pamutszövő Kultúrháza ott volt, ahol ők laktak, aztán oda is keveredtünk később. És azzal jött, hogy menjünk Bélához. Hát menjünk. Bélával előtte nem voltunk olyan nagyon napi kapcsolatba, kártyázni jártunk hozzá. Vas Lacival kártyázgatott, mi is csatlakoztunk. Vas adott cuccot, szervezett néha.

Arra emlékszem, hogy kabát nem volt rajtam, de hogy ez 1975, vagy 1976, nem tudom. A Derkovits-ban kezdtünk, az biztos. Már az elején kurv* nagy siker és telt ház lett. Elég volt a hír, hogy Béla újra játszik, ömlöttek az emberek, nagy verekedések a közönségben, ilyenek. Játszottuk Béla számait, de az Anyám vigasztaljt például nem. A Wang-Dang Doodle-la kezdtük általában a koncerteket, játszottuk az Everly Brothers-től a Rip It Up-ot is, volt, hogy három szólamban énekeltünk. Kun volt a harmadik, bár mély hangja volt. Persze Hendrixek, Creamek.

Bóbis Bence neve mondd neked valamit?

Én nem játszottam vele, az biztos. 1976-ban még az NDK-ba is eljutottunk. Haldenslebenben magyarok építettek valami gyárat, oda kaptunk meghívást. Itt készült egy fotósorozat is, ahol látható Béla egy torzítója, egy fehér dobozban, azt én csináltam. Nem volt sok idő rendes dobozt csinálni, de azért szólt.

Hogy lett vége ennek a felállásnak?

Nem tudom megmondani, hány hónapig tartott, mindenesetre amíg ott voltam, nem volt tagcsere. Szolga Tamás lepattant Németországba valami zongorista gyerekkel vendéglátózni, majd nem sokkal rá Béla is kiment egy haverjához Németországba, csak két hét után visszajött. És aztán nem folytattuk együtt. Nem hangzott el, hogy feloszlottunk, de nem voltak bulik. Vagy engem nem hívtak, nem tudom. Szolga végül valamilyen felekezetnél kötött ki, régen nem tudok róla semmit. Nagyon összefolynak ezek az évek, mert rémlik, hogy Pókával is játszottam együtt, de már nem tudom hová tenni ezt az emléket. Gábor Gyuri road neve is rémlik, de lehet, hogy későbbről.

1981-ben megint a Tűzkerékkel játszol.

Igen. A köztes időszakban újra a Komolygépet csináltam, Koszorú Attila dobossal és Nagy Laci basszusgitárossal. Laci nem sokkal a zenekar feloszlása után, úgy tudom, az idegenlégióban kötött ki. Kun visszahívta Soldost. Kunnal megmaradt a barátság, Szabó Ritchie és Buday Zsolt volt a tagja ennek a körnek. Zsolt szervezett még a '76-os időszakban néha cuccot a zenekarnak, pakolt, jó srác volt. És jött Kun, hogy Béla kórházban van, játszunk Tűzkerék néven, hisz mind tudjuk a műsort. Ritchie, Soldos Laci, Kun, meg én. Elég sok bulit lenyomtunk. 1981 nyara volt ez.

Soldos Laci egy idő után kitalálta, hogy rúgjuk ki Bélát. Nekem ez nem tetszett, Béla nélkül nem lehet Tűzkereket csinálni. De jó koncertek voltak. Valahol dupla bulink volt, lement az első buli, a szünetben bejött a szervező, hogy baj van, mert nincs itt Béla. Hát, tudjuk. Szóltunk előre. De hát, hogy a Radics lett meghirdetve. Le akarta mondani a második bulit. Végül megegyeztünk, hogy bemondjuk, hogy nincs itt Béla. De lementek ezek a koncertek, nem volt baj ebből. Írtam alá én is ekkor Radics Béla névvel trikót. Végül Kunnal nem tudott valamiért megegyezni, ezért jött helyettünk az Aréna mögé játszani.

Úgy tudom, Béla halála után még veled játszott egy ideig az Aréna.

Igen, ebből volt egy ORI balhé. 1982-ben megint kórházba került, és megint játszottunk Tűzkerék néven, volt lekötött buli, Csibuék engem hívtak. Lement egy bulit, ez után berendeltek, hogy micsoda hullagyalázás ez? Pedig még nem halt meg, és ekkor is kapta a rá eső gázsit, ha nem is játszott. Aztán amikor meghalt, már Aréna néven folytattuk. Szabó Rithcie a Fenderét egy fél évre kölcsönadta, ebben az időszakban ezen játszottam.

1983-ra abbahagytam, megszületett a fiam is, polgári foglalkozásomat folytattam. Egyébként végig dolgoztam, munka mellett. 1997-ben volt egy emlékkoncert a József Attila Művházban, ott a Kun - Soldos - Csibu felállással játszottam, majd ezután Csibu gyakran hívott Aréna koncertekre vendégnek. 2001-ben is felléptem a Pecsában a Béla emlékkoncerten, mi nyitottunk, Nemecsek dobolt.

Hogy alakult a közönségszám a vége felé, a '80-as évek elején?

Nem tudom, én mindig telt házakra emlékszem. Egyszer valahol vidéken esett meg, hogy üres teremnek kezdtünk játszani, mert a közönség addig nem akart bejönni, amíg el nem játsszuk a Creedence Yellow River című számát. Aztán csak eljátszottuk, akkor bejöttek.

Sztorik Béláról?

Egyszer jöttünk haza egy vidéki hakniból, a faluhatárban letekerte az ablakot és kiüvöltött, hogy "itt fogtok megrohadni"! Ez akkoriban volt, mikor Czverencz Ákos szervezett a zenekarnak. Istenem, '80-nal ment a kisbusz, vidékre el lehetett volna indulni előző nap is, hogy odaérjünk.

Semmi baj nem volt Bélával, mindig ő osztotta a pénzt a buli végén. Illetve 1981-ben már Ritchie intézte a pénzt. Rengeteg harmadik részt játszottam az 1976-os korszakban, tehát a három menetes koncerteken Béla már nem jött ki, csak hárman nyomtuk. Mindenkit tanított mindenre, például olvasni. Engem nem kellett, de a többieket mindig könyvekkel nyúzta. Emberileg nem kerültünk annyira közel, de elég sokat voltam nála, csak úgy is. Jó gitárosnak tartottam, össze nem vesztünk soha. De én egyébként sem vagyok összeveszős.

Bálint Csaba (2016.12.25.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Sándor Károly Cucu!




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia