rockmuzeum.ini.hu

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

The Unity - The Unity (2017)

 Látogatottság
Összesen
85592238
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Németh László Fritz (1965-2016) interjú - 3. rész (2016)

Interjúk

Ahogy a nekrológban ígéretet tettünk rá, következzen a Fritzel készített interjú, amely 2016 februárjában, illetve márciusában készült a Rockmúzeumban, ahova - ezúton is köszönjük családjának - bekerült egyik első gitárja is. Közvetlenül azelőtt, hogy a végső - általa átnézett és jóváhagyott - változatot visszaküldhette volna, kórházba került. Szerencsére sikerült hozzájutni az interjú szövegéhez, amelynek közlésével emlékezünk a VHK gitárosára, aki több punkzenekarban is játszott az '80-as évek elején. Erről - is - szól a most következő interjú utolsó része.




A külföldi turnékon játszottunk foglalt házakban, kommunákban. Bolival nagyon sok vitánk volt ottani punkokkal - ez még a kommunizmusban, illetve a rendszerváltás idején volt -, ugyanis minden tele volt Lenin-relikviákkal, vörös csillaggal. Már beszéltünk kocsma-nyelven, úgyhogy megkérdeztük tőlük, hogy Minek ez a szar? Mire ők: Örüljetek neki, ti onnan jöttök, van munkátok, tudtok rendesen élni, mi meg megdöglünk az utcán, nincs munkahelyünk, nem támogat az önkormányzat... Mi meg ott vagyunk a rohadt, tetves kommunizmusban! Nekünk az a jó, hogy végre kijöhettünk, és itt lehetünk! Ebből marha nagy viták voltak. Szerencsére nem mindenhol volt ez. Nem lett balhé, csak még nagyobb sörözés lett a végén belőle.

Ők felfogták ezt a szituációt?

Nem, abba kapaszkodtak, hogy nektek tök jó, mert egyenlőek vagytok, nálunk meg milliomosok vannak, éhezünk. Szóval probléma nem volt, csak minket cseszett fel, hogy kimegyünk a nagy Nyugatra, és minden tele volt Lenin-fejekkel (amiket nem volt egyébként nagy ügy beszerezni az NDK-ból.) De lenyomtuk a koncerteket, aztán buliztunk tovább.

Volt egy különleges koncert, amikor Galántai György szobrain játszottatok. Arról a Youtube-on fellelhető felvétel.

Akkor éppen fekvőgipszben voltam, úgy lógtam meg otthonról. Még látszik is, mikor mutatnak. Előtte játszottunk Koppenhágában. Kinn maradtunk Attilával másfél hetet a koncert után, vonattal jöttünk haza, akkor barátkoztunk igazán össze. Abban a ruhában voltam a Pecsában, amit a vendéglátóktól kaptunk. Az egy érdekes kísérlet volt. Attila ott nem is énekelt, csak a szobrokat gyepáltuk. Úgy kezdődött a koncert, hogy mindenkinek a barátnője jött ki a ruhájában.

1987-ben egy holland-magyar kulturális hét alkalmával jutottak el először Hollandiába.

Ikarus busszal mentünk. A Holland Királynő volt a védnöke ennek, az ő ajánlatára kerültünk oda. Egy úr elmondta a megnyitó beszédet. Óriási svédasztal, álltunk megszeppenve. Néha elröhögtük magunkat, mint az iskolások. Akkor már ott voltunk egy napja. Egyszer csak jött a jelszó, hogy Kedves zenészek, minden ingyen van, lehet fogyasztani! Kb. tizenkét perc alatt elfogyott minden, klasszikus magyar zenész virtus. Szónusz meg én odamentünk a pulthoz, mert az üres volt, a legszebb csajhoz - Szónusz nagy csajozós volt -, miközben mindenki vadászta az ételeket, kérdeztük, hogy még a whisky is ingyen van? Erre a lány öntött két pohárral. Nekünk két üveg kell! Csaj mosolygott, hátranyúlt, letette elénk és elröhögte magát, hogy Tessék! Így kezdtük.

A helység csupa üveg volt, ki lehetett látni a csatornára, s egyszer csak azt láttuk, hogy valakinek a felesége kinn biciklizik az éjszakában, egyszer ide, egyszer oda. Én arra ébredtem, hogy beszorultam a szálloda forgóajtajába, és a fejem lógott csak ki. Marhára be voltam rúgva. Kérdezték, hogy ki maga? Mondtam, hogy én itt lakom. Azt hitték, valami utcáról bejött csavargó vagyok.

Annak az évnek az októberében volt egy kétnapos fesztivál a Siketek Sportcsarnokában. Henry Rollins akkor lépett fel először Magyarországon. Arra, hogy emlékszel?

Attila nagyon szeretett húsokkal dolgozni. Annak idején egy, a Kandóban rendezett koncerten fél állatot dobtak be a közönségbe. Mi is felléptünk az Elhárítással, a fellépésünk alatt ez járt kézről-kézre, dobálta a közönség. Ezen a fesztiválon egy hálóra kifeszített marhalábszárból kiraktunk egy emberalakot. Természetesen rothadóból, hogy meglegyen az illata. Utána Dixivel ittam még másnap délelőtt egy közeli padon. Eleve vicces volt, hogy a Siketeknél mi játszunk.

Mi volt az oka annak, hogy csak 1988-ban lett lemez, pedig már évek óta játszottatok kinn?

Attila, Ipacs, meg a vezetőség tárgyalt ez ügyben. Para-Kovács Imre készített velünk egy interjút nem sokkal azelőtt, Óbudán, a Lajos tanyán. Arról volt szó, hogy milyen szar lett az Edda, mióta lemezük lett. Mi lenne, ha nektek is lenne? Mi erről a véleményetek? Néhányan ott fújoltunk, hogy nekünk soha nem kell, inkább igyunk még egy sört! Nem hittük mi ezt komolyan. Mire felmerült az igény, előkerült Dietmar, aki komolyan akart foglalkozni ezzel. Látta, hogy ebben üzletileg komoly lehetőség van. Az NSZK-ban nem lehetett lemez nélkül dolgozni. Adta magát, hogy Eindhovenben legyen felvéve a lemez. Addigra ezek a számok be voltak játszva turnékon. Azok élő felvételek, nagyon kis javítással, annyira a kezünkben voltak ezek a számok. Dietmar úgy szervezte meg, hogy a két hetes turné után vegyük fel, karácsony és szilveszter között.

Sok ével később Dietmar elárulta, hogy drágább volt a fogyasztásotok, mint a felvétel! Ültünk a tartózkodóban, a hűtőben kis üveges Heineken volt, ami mindig elfogyott. Az biztos, hogy nagyon kellett már egy lemez. Én ebben nem voltam döntő, hiába pofáztam Imrének, aki - lehet, hogy van, aki nem is tudja -, de játszott egy koncert erejéig a zenekarban, még Boli érkezése előtt. Ez akkor történt, amikor felújították a Műcsaronokot. Göncz Árpád - még nem volt Köztársasági Elnök - mondott beszédet, a VHK pedig adott egy egyórás, fél akusztikus koncertet. Ezen a bulin Imre játszott üstdobon. Ott használtuk először az elektromos citerát. Ipaccsal találtuk ki, nagyon nagy sikere volt. Most is elsütöttük a visszatérő koncerten, nekem kellett játszani rajta. Úgy szokás, hogy slide-csővel, át van vezetve gitáreffekteken, nagy terű dolog.

Voltak, akik kételkedtek abban, át lehet-e menteni a VHK energiáját lemezre?

Többek között mi magunk is.

A kész lemezt az MHV, konkrétan Boros Lajos mégis elutasította.

Azért lett Sonic-Boom kiadás. Ez Dietmarnak és a magyar feleségének a magyarországi Kft-je volt.

A Rituális Színházzal mikor kezdődött az együttműködés?

Hollandiában már ott voltak. Akkor még ugye nem volt lemezünk, úgyhogy Czakóék kazettákat másoltak. Gőzöm sincs, mennyi fogyott, ott még senki sem foglalkozott a merchandise-zal, ahogy ezt hívják, bár akkor még nem is használtuk a szót. Most, hogy belegondolok, volt egy VHK - Waszlavik Gazember koncert Veszprémben, valamilyen Művelődési Házban, 1984-ben. Talán az volt az első alkalom, hogy felléptek velünk. A csajok telerakták avarral a színpadot, hálókból készült ruhákban voltak. Gyertyák voltak lerakva. Valami hihetetlen nagy szerencse, hogy semmi nem gyulladt meg. Ráadásul a csajok teljesen őrültek voltak, nem véletlenül voltak a zenekari tagok feleségei.

A '90-es években sorra készültek a lemezek, a zenekar pedig közel került a dalformához. Nem okozott ez feszültséget?

Hogy dalokat kell játszani? A '80-as évek elején nem voltak még másfél órás koncertek, meg előzenekar. Biztos volt ilyesmi. Van setlista, hol itt az improvizáció? Így aztán azt csináltuk, hogy legyen az elején őrület, aztán három szám, végén megint egy nagy őrület. Így tudtunk kompenzálni. Ahogy egyre több lemezünk van, egyre több számot kell eljátszani. Az a pillanat megvan lemezen, amit számon kérnek rajtad. Németországban pláne így volt, ott még többen ismerték a zenekart. Minden koncerten el kellett játszani a Ki vele, az Istenért-et.

Azt a közönségtől is érdemes lenne megkérdezni, hogy ők szeretik-e, ha másként szól a dal koncerten, mint lemezen? Hallottam egy magánbeszélgetésben - ezt nem személyeskedésnek szánom -, hogy Lovasiéknak már a fülükön jön ki, amit játszanak - na, nekünk nem. Ha hetvennyolc, vagy száz koncert van, és mindegyiken el kell játszani ezt a dalt, vagy a Hunok csatáját, akkor igen, de amikor odakerülsz a színpadra, ott már varázslat van. Ebbe a mókuskerékbe mi is belekerültünk, hogy a közönségnek el kell játszani a számot. Évi ötven koncert, ami nem sok ahhoz képest, hogy mások 200-250-et adnak, de egy VHK-hoz képest sok, tehát el is sztárkodtuk.

Mondtuk a roadoknak, hogy ne dobjátok ki a setlistát, honlap ugyanazt lejátsszuk! Ezt úgy adtuk elő, mint a kis értelemben vett rocksztár banda. A közönséggel szemben nem volt szép, bár ők nagyon rendesek voltak, csak egyszer-kétszer jegyezték meg, hogy ez sok, mert nagyon részegek voltunk. Pedig ez sokszor előfordult. És elő sem vettük a cuccot, nem alkottunk, nem mutattunk fel újat.

A vezetőségben dúló személyes ellentétek vezettek a szörnyű véghez, amikor Mestyán Ádám lakásán Attila azt mondta, hogy kilépek. Kiment az ajtón és sírt. Én is majdnem elsírtam magam, mert botrányos volt. Ahogy a VHK-könyvben (Dudich Ákos - A Vágtázó Halottkémek életereje) elmondtam, tizenhat éves koromtól ezekkel az emberekkel voltam, ezt az életet éltem, és ott mintha elvágták volna az egészet. Ugyanakkor ún. kis rocksztár voltam, azt mondtam, hogy a közönséggel szemben nem fair, ha így ér véget a dolog, ezért az arra az időszakra kiírt koncerteket lejátszottuk. Ez volt az Új VHK, Vécsi Tibivel. Összességben inkább rosszul sült el a dolog. Szegeden leköptek, azt mondták, hogy áruló vagyok. Pedig pont a közönség miatt csináltuk.

Magura Napot Vet?

Ott már ott volt Both Miki, akit Attila korábban be akart csempészni a zenekarba, mert baromira tehetséges srác. Bár volt olyan, hogy kirúgott a zenekarból valakit, de nem ez volt a szándéka, hanem a vérfrissítés. Ez a srác baromira jó, úgy játszotta a keleti témákat, hogy elájultunk! Addigra ő már benne volt a köztudatban. Amikor vége lett a VHK-nak, Miki és én elkezdtünk alkotni különböző emberekkel. A Magura Napot Vet név Zsámán Attilától jött. Ő nagyon jó barátunk, a '80-as években a Pshycho-ban énekelt. Akkor előkerült a semmiből, kurv* jó szövegekkel. Nagyon jó előadó. Az ő egyik versében szerepelt ez a két szó. Ő lett a névadó.

El kezdtük Miklósnak a kísérleti fejlesztését, hogy egyre több énekesnő lett, mindenféle samplerek... Bolival nagyon sokat harcoltunk ez ellen, ez egy kis-VHK lett, amit Miklós irányított, viszont ő egyáltalán nem akart VHK-t csinálni. Jártunk koncertezni, Miklós azt mondogatta, hogy hamis az énekes, nem profik a tagok... Egyébként ment a zenekar, sok ember előtt játszottunk, viszont amíg a VHK megengedhette magának, hogy Lujó és Fritz mellényúl, Attila nem énekel tisztán, Miklós szerint ez ciki volt.

Az én lakásomon volt a főhadiszállás, és sok éjszakai telefonbeszélgetés után megegyeztünk, hogy nem játsszuk Zsámán szövegeit. Miklós rávett arra, hogy szellőztessük ki a taglétszámot, csináljunk egy profibb bandát. Én nagyon tartottam ettől, mert nem tartom magam profi zenésznek, hogy jövök én ahhoz, hogy feladok egy hirdetést, hogy Profi zenészeket keresek? De egy hét alatt megvolt Lisztmájer Ilonka, aki Sebestyén Márta-hangú énekesnő. Winter Csaba úgy került be, hogy meg volt hirdetve a meghallgatás, este 6 és 8 között. Kopogtattak és bejött ő. Fetrengtünk Miklóssal a röhögéstől, nem tudtunk megszólalni, hogy mit akarsz? Kiderült, hogy ő is a meghallgatásra jött.

Kitaláltuk, hogy legyen Magura a név, úgyhogy elrohantam a Jogvédőbe és 500 forintért levédettem a nevet. Szepesi Ágnes megcsinálta a grafikát. Itt profi zenészek voltak, szóval nekem kellett felkötni a gatyát, de sikerült. Megtöltöttük a kisebb budapesti helyeket (Blue Box), fesztiválokon is szép sikerrel ment a zenekar. Miki aztán elkezdte a rá jellemző túltöltést. Hozott népzenészeket. Hegedű, plusz énekesnő, lettünk ötből kilencen, viszont annyira ment, hogy leszerveztünk egy német és egy holland turnét. Eljutottunk oda, hogy Pázmányban - oda járt Miklós - játszottunk, aztán bekerült Farkas Zoli plusz gitárosként, aztán tekerőlantos, bár Hollandiában csak öten voltunk.

Csináltunk egy pár számos CD-t, aztán elmentünk stúdióba Regenye Zolihoz és felvettük életem egyetlen saját kiadású CD-jét, ez már CD-ROM volt. A turnéról hazafelé - akkor vezettem először turnébuszt - Miklós bejelentette, hogy megszünteti a zenekart, mert egy népzenei produkciót akar csinálni, de nincs szíve kirúgni senkit. Ezért akkor nagyon pipa voltam, mert kész volt a CD, pólókat nyomtattunk, kész volt a merchandise, erre ő ezt megszünteti... Akkor meg is romlott a kapcsolatunk egy ideig. Ma büszke vagyok arra, ahova eljutott.

Hazaértünk, jött egy körtelefon, hogy a Yava zenekar gitárost keres. Én már játszottam is egy felvételükön, ami baromira tetszett nekik. Arra rohadt büszke vagyok, csak ott azt mondták, hogy meg kellett jegyeznem azokat az improvizációkat, amire ők azt mondták, hogy marha jó. Szóval felhívtam Mestyán Ádámot, hogy szabad vagyok. Elkezdtük ugyanazon a próbahelyen, úgy, hogy el se mozdult a gitár, meg a dobcucc. Jött Róka Szabolcs, a világhírű kobzos. Ez a zenekar is sikeres lett, jöttek a koncertek, két egymást követő évben mi nyitottuk a Médiawavet, a következőben mi zártuk. Aztán lett egy lengyel turné. Eljutottunk II. János Pál kedvenc nyaralóhelyére. Nagyszínpad, fő zenekar előtt, ugyanoda jutottunk, mint a VHK-val. Az egyik szállodai beszélgetésben jött, hogy csináljunk lemezt, amit lengyelek terjesztettek.

Az utolsó pillanatban, mielőtt szanálták volna, a Pannónia rajzfilmstúdióban felvettük a Yava Folkcore lemezt, Mátyás Attila segédletével, amiről annyit kell tudni, hogy nem tudtak a fiúk címet adni, én pedig azt mondtam, hogy van három srác, aki nyomja vadul a zenét, elöl pedig két népzenész, tehát ezt így nevezhetjük. Két hét múlva jött a zenekar, hogy megtárgyalták, és ez kurva jó lemezcím. Ez Fonogram-díjat kapott világzene-kategóriában.

Pedig tiltakoztatok, hogy nem világzenét játszotok.

Meg is beszéltük, hogy ha mi nyerünk, Ádám kimegy és átadja a Csík-zenekarnak a díjat, hogy mi nem vagyunk világzenekar, mi punkok vagyunk. Ez is volt a teljes neve a zenekarnak, hogy Yava Folcore Punk Brigade. A nemzetközi turné miatt választottunk ilyen hosszú, hangzatos nevet. Ez is, amilyen gyorsan felfutott, olyan gyorsan vége is lett. Nemzeti Vágtán, a Nagyszínpadon mi lettünk volna a főzenekar, huszár egyenruhában, de a tulaj eladta az egészet, így nem jött össze. Pedig a Duna Tv csinált többkamarás klipet. Ők készítették az Őseimmel klipjét is a VHK-nak. Itt is összeugrott a vezetőség, és a Yava ment a lecsóba.

Ekkor már Attila szervezett beszélgetéseket, hogy újra szeretné csinálni a zenekart. Én Szabó Kristófot ajánlottam dobosnak, de nem vált be véglegesen, ezt ő is tudta. Lett Vágtázó Életerő, a sztorit mindenki tudja. Megvolt a Pecsa visszatérő koncert, majd az első VHK-kisturnén ismertük meg Rókabusz Tamást, ő ajánlotta fel, hogy kéne vinni zenekarokat, pl. Takáts Tamásékat. Velük sokat jártam turnézni, aztán ő ajánlotta az Akeláékat, mondván, hogy Neked valók ezek az állatok, nekem ez sok!

Milyen érzés volt belecsöppenni ebbe a metálvilágba? A '80-as években nem igazán volt kapcsolat az underground és a metal között.

Nemrég tudtam meg, hogy az Óbudai Úttörőházban, a Sock-időszakban fellépett a Pokolgép is. Én csak annyira emlékeztem, hogy valamilyen sötét ruhába öltözött arcok voltak. Mintha álarcokban lettek volna. Majd meg kell kérdezni tőlük. Ami a metálzenét illeti, én több évig csak Ghymest hallgattam és Tékát, ők játszottak a VHK-val is. Voltam táncházban, falunapokon is felléptünk. A Yava zenekarnál feltaláltam egy színpadi hangosítást. Mivel a népzenei hangszereken játszókat zavarta a nagy hangerő, a lábmonitorok helyett megfordítottam a színpadi alapokat, ezért a dobosnak, meg nekünk nem kellett dobmonitor, fordítva hallgattuk magunkat. Én Németországban is segítettem a VHK-időkben, néztem, hogyan rakják fel a roadok a monitorokat.

Szóval visszatérve a metálvilágra: először a Depressziót ajánlották. Mondták, hogy nagyon sokáig buliznak. Utána meg kell állni a gyorséttermeknél. A Depressziót nem vállaltam, mert mondtam, hogy ha teketóriáznak, eldobom a kulcsot, és hagyom az egészet a francba. Takátsék nagyon jó cimborák, ők cső VHK-rajongók. Volt, hogy Tamás meglátott a Wigwamban koncerten és bemondta, hogy Improvizáció!, majd lement a színpadról. Velem ivott és dumált majd félóráig, aztán visszament és nyomta tovább. Megtanítottam neki, hogyan kell gyorsan letenni a gitárállványra a gitárt.

Aztán jött a Copy Con, majd az Akela. Először csak vezettem, vittem őket koncertre. Tóth Laci, az akkori basszusgitáros megőrült ettől. Ő iszonyú nagy VHK-rajongó. Azt mondta, hogy ezt nem hiszi el! Miattunk kezdett el zenélni, bekerül az Akelába, jön az első koncertre és kiderül, hogy a VHK gitárosa a roadja! Először csak a színpad széléről nézegettem, aztán elkezdtem felmenni, ledőlt a cintányér, stb. Így lettem road. Most színpadmester vagyok, ami tág fogalom, sok mindent takar. Te vagy az anyukája-apukája a fiúknak. Cigi-piahozó, szállodaszervező.

Nagyon jó barátságok születnek. Mindent csinálsz. Miután valami volt Király Zoltán lábgépével, állandóan ott feküdtem, alulról néztem mit csinál, és feldobtam a VHK-ban, hogy miért nem őt hívjuk? Ez egy állat. Aki ismeri, tudja, hogy tényleg nem normális. Volt egy válogatás, végül őt választottuk.

Visszatérve a színpadmesterségre: dolgoztam a Pokolgéppel, az összes előzenekarukkal, az Anti Fitness Club-bal is, mert egy idő múlva elmegy a híred. Tudsz dobot összerakni, ha kell, nem iszol, ha kell annyit, amennyit ők. Közben megszerettem, a metalzenét, én is elkezdtem ilyen zenéket hallgatni. A hardcore nem annyira idegen a metáltól.

Átkerültem a Pokolgéphez, Laci leárulózott, mert ugyan bírják egymást, de van rivalizálás. Pont odamentem? - kérdezte. Mondtam, hogy nekem minden héten mennem kell. Vittem őket erdélyi turnéra. Aztán vittem metálfesztiválokra bandákat. Pl. az Arch Enemy-nek voltam a sofőrje. Egy év teljes szünet után az Akelánál csináltam néhány bulit, Róka szólt, hogy a Leander Rising keres embert, aki mindent csinál, tudod, úszik, fut, kerékpározik, stb. Így lettem az ő anyukájuk.

Vörös Attila is csak Papinak vív. Aztán dolgoztam a Blind Myself-el, a Shell Beach-el, Jakab Zoliék összes zenekarával. A Pokolgépnél és az Akelánál keverős is voltam. Szóval ebben a mesterségben a vezetéstől a színpad felrakásáig, megtervezéséig, sofőrködésig, a próbaterem egyben tartásáig, minden benne van. Csak most fizikailag nem vagyok jó karban. A Pokolgépnél két és fél évet húztam le. (Onnan magánéleti dolgok miatt kellett eljönnöm.) Ők annyira rendesek voltak, hogy Gödöllőn, a Trafó Clubban, az utolsó koncerten felhívtak, és a Mindhalálig rock and roll-t együtt énekeltük el. Még marháskodtunk is a színpadon.

A Leander Rising is kihívott a színpadra, minden koncerten megköszönik a személyzet munkáját, ami nagyon megtisztelő. Ezer embert ismersz meg a rockszínpadon. Závodi Janónak is volt szerencsém a színpadmestere lenni, Katona Laci 50. születésnapján is én csináltam az egészet. Abban, hogy SG-gitárjaim vannak, borzasztó nagy szerepe van Lugosi Lacinak, mert ő ilyennel játszott. New Yorkban kaptam egy ilyet Árvai Viktortól. A lakásom vétele miatt értékesíteni kellett, amit nagyon bánok. De most vettem egy ugyanilyet. Egyszer még a Fekete Lyukban, ott gitároztam egyedül a próbahelyen, amikor valaki bekopogott, Laci volt az. Te vagy a Fritz? Megnézhetem a gitárod? Képzelheted! Tinédzserként Ricével volt kitapétázva a falam. Ezt el is meséltem neki. Összehaverkodtunk, meg jól berúgtunk, és jó cimbora lett ő is.

Így felöleltem a metál-szakmát, nem tudom, mi jöhet még? Lehet, hogy ma, meg honlap elmegyek az Akelával két koncertre. Már hiányzott a dolog. Gáspár Tivadar nagyon kedves barátom, együtt érettségiztünk, zenésztárs is, most a VHK-nál dolgozik, Túsz Gáborral együtt, aki a Sock szövegírója volt. Tivadar lett az Akelánál a helyettesem. Volt a Rockmaratonon a black metál sátor. Amikor a Warhammer lement, megfordult a közönség, úgy tapsolt a zenekarnak, hogy végre egy zenekar, amelyik megszólalt!

Ami a VHK-t illeti: Mestyán "disszidált" az USÁ-ba, bekerült Csenge, aki nagyon jó. Van egy százalék, aki szerint hülyeség csajosítani a VHK-t, bár mi nem úgy fogjuk fel ezt a dolgot. Ő nagyon szeretne előrébb jutni. Mindenki gőzerővel készül, picit belógattuk, hogy új lemez. Csak éppen Attila egyre inkább a próbákat szereti. Most már elkezdtük a VHK-országjárást, amit én szervezek. Folyamatosan fejlesztek, ezért nincs egy fillérem sem. Nagyon kritikusak vagyunk egymással szemben. Most már az a szokás, hogy a koncert előtt egy utolsó próbát tartunk, hogy az legyen - úgymond - az előző napi koncert.

Úgy tudom, hogy Attila a kezdetektől fogva rögzíttette a fellépéseket. Nem merült fel, hogy a '80-as évekből, az úgymond "lemeztelen" korszakból megjelentessetek néhány koncertet, valamilyen formában?

Ez így igaz, minden megvan valahol. Még a próbák is. Most is így van. Ha Attila megérkezik a próbára, leteszi a diktafont, és egyből bekapcsolja. Megállás nélkül játszunk, ez egy módszer. Egyszer Lujóval 15 percig játszottunk, így keletkezett a Valami tündöklő. A kérdésedre válaszolva: nem rossz az ötlet. Majd felvetem Attilának.


Az első rész itt, a második itt olvasható!


Drpeter






 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Interjúk
· Szerkesztette: Drpeter


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Interjúk:
Interjú Szaszával és Matyival, a Sex Action tagjaival...


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.60 Seconds