×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Harmath Ádám - interjú (2016) 

Megjelent: 2016. december 27. kedd 12:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Harmath Ádám a Sámson basszusgitárosa, sőt alapító tagja volt. A zenekar újjáalakulása óta is tagja a bandának, így a teljes történetről beszélgethettünk...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Hogy kezdtél zenélni?

Bátyám alapított egy zenekart, szinte rám parancsolt, hogy "Öcsém, te most megtanulsz basszusozni". Másfél év van köztünk. A Rákóczi Gimibe járt, politechnika oktatáson asztalosműhelyben dolgoztak. Ott csinált nekem egy tanár segítségével egy basszusgitárt. Olyan volt, hogy csak az első hat bund volt beverve, utána fretless volt. Egy Jolana lapgitárról másolták. Nem volt túl esztétikus, sajnos már nincs meg. Elmentünk Hetesihez, hogy kellene valami mély gitárhúr. Erre ránk tukmált valami brácsahúrt. De azokhoz a húrokhoz más hangolás járt, én meg betanultam úgy, ahogy a húrok engedték. Mikor új gitárt vettem, lehetett mindent újratanulni. Rettenetes dolgok voltak.

Első zenekar?

A Sámson volt az első. Testvérem, Harmath Sándor, Dévényi Levente Szólógitáros és én basszusgitáron már 1962-ben együtt játszottunk. Ez év végén találkoztunk Korbellek Péterrel, aki aztán Kozák Péter néven futott be énekesi karriert. Velünk énekelt és gitározott. Úgy jött hozzánk, hogy elvállalt egy céges bulit, de nem volt hozzá zenekara. Összepróbáltunk és együtt maradtunk. Elvis dalokat énekelt akkoriban. Akkor a Könyvterjesztő Vállalatnál dolgozott, ott fel is léptünk, de nem volt több buli, Péter kapott egy jobb ajánlatot valami vendéglátós bandától.

Mohnács Gábor volt ekkor a dobosunk. Mohnács helyett jött egy idő után Pokol Zoltán dobolni - őt még Korbellek Péter ajánlotta. Zolinak nagy tekintélye volt, a Bongo Bluest a Shadowstól nagyon jól tudta. Kevesen tudták azt akkoriban ledobolni. '63 őszén Pokol kilépett, Mohnács visszajött, és ekkor csatlakozott Weszelowszky Lajos szaxofonon. Ekkor játszottunk az ÉGT gólyabálján és a Marczibányi téri állami otthonban is.

1964 novemberében Sanyit behívták katonának, ekkor egy időre leállt a zenekar, de mivel előfelvételis volt, 1965 őszére leszerelt, Pokol ajánlott egy új szólógitárost, valamilyen Endrét és Adyligeten, a Hidekúti úti művházban kezdtünk próbálni, és itt fel is léphettünk. Ezt a bizonyos Endrét viszont novemberben behívták katonának. Pokol kapott egy fülest, hogy van a XI. kerületben egy zenekar, ahonnan tudnánk utánpótlást szerezni.

Nálunk, a szüleink Varsányi utcai lakásában gyűlt össze a kupaktanács, Pokol nem kertelt sokat, mondta, hogy nekünk állandó helyünk van. A Cavernas együttes volt a kiszemelt donorzenekar, onnan Balogh Zsigmond - aki egyébként basszusgitáros volt - azonnal átjött azzal, hogy áttér a szólógitárra. És jött vele Gerdesist Feri is.

1966 tavaszától tehát a Harmath Sándor gitár és ének, Harmath Ádám basszusgitár és vokál, Pokol Zoltán dob, Balogh Zsigmond szólógitár és Gerdesits Ferenc ének felállás elkezdett játszani a Hidekúti úton, a művházban, majd 1966. június 12-én megvolt az első szabadtéri fellépésünk is a művház előtti nagyréten. 1966 augusztusától Sanyit megint behívták, mert abbahagyta az iskolát, de eltávokon fellépett a zenekarral. Őt Kárpáti Elemér helyettesítgette, például 1966 szilveszterén is ő játszott velünk. 1966 őszén viszont leszerelt Szabó Pál "Tarifa", aki a zenekar technikusa lett, ő csinálta nekünk az első szalagos visszhangot egy Mambo magnóból, végtelenített szalaggal.

1967 elején újabb csapás jött, Balogh Zsiga megnősült és bejelentette, hogy abbahagyja a zenélést. A zenekar folytatta, ekkor már Tőkés János volt a szólógitáros, Beleznay Ferenc a ritmusgitáros és Rakk Gyula volt a dobos. Illetve jött Fábián Tibor billentyűzni. Mikor Fábián jött, akkor még Rakk dobolt. Beleznay Ferivel járt Tibor egy iskolába. Mikor megvettük a Selmereket, vett részletre egy Matador orgonát, ami állandóan hamis volt. Később cserélte le Benkő Hohnerjára. Fábián olyan csóró volt, hogy ez hatalmas teljesítmény volt tőle. 1967-ben háromszor is felléptünk a Budai Parkszínpadon.

Egyébként mindnyájan dolgoztunk a zenekar mellett. Én és testvérem a MEFI-ben, Elekes meg ugyanabban az épületben, de a Kogéptervnél. Később Bucomot oda vitte anyagbeszerzőnek, akkor már négyen voltunk ott egy kupacban.

Te voltál katona?

Elsőéves főiskolás voltam 1966 tavaszán, de abbahagytam. Nem voltam katona.

Elekes Zoli érkezése?

Elekes inkább szervezett, mint fújt, nem sok számban volt szerepe. 1967 novemberében lépett be, emlékeim szerint. A Csömöri Úti Művházban volt egy koncert, amit én szerveztem, de azt kérték, hogy legyen még két zenekar. A második a Trotil volt, a bátyám szolnoki zenekara, de kellett egy harmadik is. A munkahelyem épületében érdeklődtem, ajánlották Elekes Zolit, aki akkor még az Atlas No1-ben játszott. Így volt egy közös bulink.

Meghallgatott próbán is, elájult a Selmerektől, majd játszottunk együtt, és még aznap kihívott a Csilibe, mert aznap ők még ott is játszottak. Ha tetszünk a közönségnek, akkor ő váltana. És persze eleinte... éreztünk bizonyos ellenszenvet a közönség részéről, de Elekes Zoli jelenléte ezt tompította. Őt nagyon respektálta a közönség, hisz a büfében ápolta a kapcsolatokat. És közben egy hét múlva leszerelt a bátyám, jött vissza a zenekarba Beleznay Feri helyére. Még azon a héten már a Csili újságjának címlapjára fotózkodtunk együtt.

Hogyan emlékszel a Csilire?

Amikor oda kerültünk, Buci nagyjából akkor szerelt le. Apám katonatiszt volt, segített neki leszerelni, katonai kollégiumban volt, onnan járt ki a konzervatóriumba, honvédségi ösztöndíja volt, elég nehéz volt abból kihozni. A Csili egy hihetetlen hely volt. A rendezőkből ki lehetett állítani egy európai szintű ökölvívó válogatottat. De kellett is. Hárman voltak a nagyteremben állandóan, egy a büfé előterében és kettő a bejáratnál. Ki volt nekik adva, hogy csak egyet szabad ütni... de annak olyannak kell lenni, hogy nincs visszaütés. És működött. Egyet vágtak be, aztán húzták ki aléltan.

A Csiliben 900-nál kevesebben sosem voltak, de volt, hogy 1100-an is bent voltak. És ment a harc a nőkért, meg a cigányok és nemcigányok közt is állandóak voltak az összetűzések. Ott volt a közelben a Dzsumbuj, ez egy gettó volt. És ivott mindenki, mint a kefekötő, állandóan balhék voltak. Régi ellenségek összefutottak, kötekedtek. A rendőrök minden éjjel többször bejöttek. Razziák, volt, hogy nekünk kellett elbújtatni, akiket kerestek. De muszáj volt, mert különben megmondták, hogy kicsinálják a zenekart. És mi ebbe budai gyerekekként belecsöppentünk. De azt el kell mondjam, hozzánk soha egy ujjal nem nyúltak, tiszteletnek örvendett a zenekar. De kemény volt este kilenctől reggel fél ötig. Egy rendes munkahely, miközben dolgoztunk is.

Bálinth Lehel volt a főnök, a bulikra nem nagyon járt le. Ha nem kezdtünk pontosan, vagy hosszabb volt a szünet, azt rögtön megtudta, és a zenekar mehetett rapportra hozzá. De különösebb gondunk nem volt vele. Mikor továbbment a Radnótiba, hívott oda is. A Csilis időszakban egyébként konkrétan munkaszerződéssel alkalmaztak minket. Minden csütörtökön játszottunk a Radnótiban, keddenként meg Kispesten a Vörös Csillag Traktorgyár Művházában. Ehhez még jött heti egy-két próba is.

Hogyan emlékszel arra, mikor táncdal énekeseket kellett kísérni?

Bucom nagyon képzett volt, kente-vágta az aktuális slágereket. Bátyám tíz évig tanult zongorázni, neki sem volt ez probléma. És általában az énekesek hoztak magukkal zongorakivonatot és zongorista kísérőt is. Odaálltunk a zongora mellé, bátyám figyelte a kezét, mondta, hogy mit kell fogni. Gondold el, mikor a Bágya kísérte a Toldy Máriát, a felségét, akkor nagyon észnél kellett lenni. De tetszett neki. Ez segített az ORI vizsgán.

Hogy emlékszel a négy számos rádiófelvételre?

Én csak két számra emlékszem. A Kislány, ne nézz rámot testvérem, Harmath Sanyi írta. Miután a fia a Noxnak írt dalokat, szólt neki, hogy adjon már egy dalt, így történt az, hogy ebből a dalból lett a Nox Százszor ölelj még című dala, más szöveggel. És a Moby Dicket K.O. címmel vettük fel a Led Zeppelintől, Halász Karcsi gitározott benne, a riff leginkább szaxofonon ment.

Hogyan emlékszel arra, hogy sok zenész lejárt jammelni a Sámson koncertjeire?

Ráduly Misi rendszeresen járt, de megfordult ott Tátrai Tibi, Mogyorósi és sokan mások is.

A zenekar tagja volt Mogyorósi László és Halász Károly is. Rájuk, hogyan emlékszel? Voltak más tagcserék is?

Mogyorósi csak lejárogatott, de igazából nem akart velünk játszani, Halász Karcsi viszont igen. Három éve volt az Operában egy Sámson koncert, akkor odajött a közönségből Halász Karcsi, én nem ismertem meg, csak Bétus mondta, hogy hát itt a Karcsi. Norvégiában élt. Beszéltünk két szót, de eltűnt a koncert végére. Jó lenne, ha jelentkezne.

Mikor 1970-ben kettéoszlott a zenekar, akkor pár hétig Tátrai Tibi is játszott velünk, de hamar elment a Kárpátiába. Elvállaltunk vidéken pár egész éjszakás bulit, de nem volt annyi számunk. Hát elhívtuk Tibit, éjfélkor bemondta a hangnemet és onnantól improvizáció.

Miért bomlott fel a zenekar?

Egyrészt volt egy választóvonal, mikor néhányan profi zenészek akartak a továbbiakban lenni. Buci, Elekes Zoli és Bétus. Mint mondtam, a sok koncert mellett mindenki dolgozott. El kellett dönteni, merre tovább. Ráadásul a Bucomot mindenki vitte volna. 1970 nyarán már a Balatonon játszott Friedrich Karcsiékkal. Bétust meg bevitték katonának. Az amatőr rész vitte tovább a Sámson nevet, még egy évet elvegetáltunk. Visszajött Rakk Gyula és a Betonból jött énekelni Vadas András. Maradtunk a testvéremmel és Fábián Tibor is.

A zenekar a '90-es években újraéledt.

Jövőre készülünk az utolsó koncertünkre, Elekes Zoli azt mondta, még egyet vállal. Először 1994 nyarán léptünk fel újra. Buci, Rakk Gyula, Beleznay Feri, Sanyi, én és Bétus. Illetve Tőkés János gitáros is. Szabó Pál hozta össze úja a zenekart. Kerestük Fábián Tibit is, de nem akart kapcsolatot velünk valamiért.

Tőkés hamarosan kiszállt, akkor jött Makrai Pali helyette. 1996-ban Pali helyett Tasnádi Ernő lett a technikus. Néhány évig játszott Radul Zoli is szaxofonon, majd jött Elekes Zoli, de mivel ő fél éveket nincs itthon, nem mindig játszott. Az utóbbi években én basszusozom, Harmath Sanyi a billentyűs, Bétus énekel, Vastagh Gábor gitározik, Buci dobol, Makrai énekel és gitározik.

Hogy emlékszel a '60-as évekre?

Hát... elvoltunk. Politikával viszonylag keveset foglalkoztunk. Annyira le voltunk kötve, a hét szinte minden napján koncert, nyáron még több fellépés, két kötelező próba a Csili munkaszerződés miatt. A Top 20-at meg kellett tanulni, a közönség elvárta, hogy minimálisan két szám új legyen minden héten. És nagyjából 100 szám volt a repertoár. És még így is kellett a simli, mert szünetben Elekes mindig lement a büfébe... és kívánságműsor. Persze általában olyat kértek, amit már játszottunk aznap, de erre hivatkozva el lehetett megint játszani. A Glóriát meg lehetett 20 percig is játszani.

Bálint Csaba (2016.12.27.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Harmath Ádám!




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. október 24. és 2017. november 09. között:









Klipmánia