×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Tasnádi Csaba - interjú (2017) 

Megjelent: január 03. kedd 12:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Tasnádi Csaba a Jam zenekarban basszusgitározott. Játszott együtt Mareczky Totóval, Bencsik Samuval, Mándoki Lacival, Vörös Istvánnal és Palánkai Ferenccel is. A '70-es évek jazz-rock világáról is sokat megtudhatunk...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Hogy kezdtél zenélni?

Anyámnak két nagyon jó húzása volt tízéves korom körül. Az egyik, hogy kijelentette: "Olyan nincs, hogy ti még nem tudtok úszni!" Van egy öcsém ugyanis. Kivitt a BVSC uszodába, Székely Éva nénitől tanulhattam meg úszni, és Gyarmati Andreát is láthattam általa edzeni. Csak egy hajszálon múlt, hogy később nem őhozzá, mint gyermekorvoshoz került a fiam. Nagyon jó tüdőm volt, az 50 méteres medencét keresztben víz alatt egy lélegzettel átúsztam. De nem vállaltam a sok edzést.

No de, a másik húzása Anyámnak az volt, hogy: "Olyan nincs, hogy a gyerekeim nem tanulnak semmilyen zenét!" A VII. kerületben, a Marek József utcában laktunk, majdnem szemben volt a Geminis Mityó nagymamájának a zeneiskolája. Tanultunk öcsémmel két évig zongorázni Tőle és drága Somogyi Adrienne nénitől. Megosztok egy emléke róla, ami kihatott rám. Hetekig gyakorolta a Forradalmi etűd balkezét, mert felkérték, hogy egy tanácsi rendezvényen játssza el. "Nagyon jónak kell lennem, de már valami miatt nem fut a kezem..." - mondta a drága zongoraművésznő közel 80 évesen. Isten nyugtassa! No de Mityóék is ott próbáltak. Bevágta az ajtót a kisszobában, "három, négy" és eljátszották a Sonny & Chertől a The Beat Goes Ont. Ekkor határoztam el, hogy én márpedig gitározni fogok.

Szerencsém volt, mert ugyanebben az iskolában tanított Mohácsi Károly tangóharmonika tanár, aki tanított gitárt is. Első zenekarom is az ő tanítványaiból került ki, de mivel már volt két másik gitáros növendéke, így lettem végül basszusgitáros, habár két évig szólógitárt tanultam nála. Hálás vagyok, mert ez lett az én világom! Az egyik gitáros annak a Tihanyi Gyulának volt unokatestvére, aki a Nivramban, az Atlantis-ban, a Szivárványban, majd a fúvós Metróban játszott, őt is ugyanígy hívták, ugyanúgy Tihanyi Gyula volt. De Gyula ekkor már majdnem 30 éves volt, a dobosunk, Józsi meg majd 40, én meg csak 15.

A zenekarnak nem volt neve. Volt a Tükör utcában egy dollárbolt, ott debütáltam 16 évesen Külker bulin. Shadows, Ventures, Spotnics. Úgy tanultuk a számokat, hogy mindig mindenkinek lekottázta a szerepét a tanárunk. De sok szám "5b"-ben volt. Hát ez nem létezik, hogy minden ilyen hangnemben legyen… Hát képzeld el, ha a magnó beforrósodott, egy fél hanggal lassabban ment, és mivel jó füle volt Karcsinak, ennek megfelelően kottázta le. Ezt a zenekart kiegészülve a tanárunk zongorajátékával meghallgatta egy alkalommal Gonda János is. A végén felállt és szó nélkül távozott. Lehet, hogy műfajidegenek voltunk számára?

Az első elektromos gitárom akusztikus Szegedi Hangszergyár termék volt, de készítettem egy elektromos lapgitárt is. Két rajztáblát összeragasztottam, abból vágtam ki a testet. A nyakat a Hetesi hangszerboltban vettem 50 forintért. Ajtómágnesből tekercseltem a hangszedőket. Nagyon elegánsra sikeredett, és később el is tudtam adni!

Az általánosban Vincze Tomival jártam egy osztályba, aki később a Viki és a Flörtben játszott. Mindenki gitározott akkoriban. De annyira és olyan szinten, hogy az osztályzenekarba nem fértem be. Persze Beatlest és akkori nótákat játszottak. A sulinkba járt Albert Flóri is, sőt Papp Gyula is a későbbi Miniből. Egy osztálytársam, Pálinkás János csinált egy zenekart az unokatestvérével. Elhívnak kisegítő gitárosnak. Egy gellérthegyi garázsban próbáltunk. Az is elég bizarr volt, mert az énekest Eőry Péternek hívták - a későbbi Muzsikás együttesből -, aki ekkor Rolling Stones rajongó volt. Azután kimaradt, mert fontosabb volt neki a népitánc...

1968-ra Eöry Péter helyett az általánosból ismert Péter Ferenc lett az énekes. Ő egyébként többszörös magyar bajnok mesterfodrász lett. Napra egyidős volt velem, a Szövetség utcai kórházban születtünk, Isten nyugosztalja. Hajas Lacival egymás mellett dolgoztak egy fodrász ktsz-ben, és Szíjártó Feri által a Várból megismert Mareczky Pisti lett a dobosunk, az öcsém, Tasnádi Attila pedig az orgonista.

Mindig a véletlenek által összeverbuválódott emberekkel játszottam együtt. Jelentkeztem rádióműszerésznek, de a Ratkó korosztály miatt nem tudtak felvenni, ezért tanácsra elmentem a Bezerédy Gimnáziumba, addig lecseng a korosztályom általi túlterhelés. Véletlenül Csákányi Eszter is egy osztályba került velem. Ebbe a gimibe járt Fenyvessy Gabi is, aki az Ádám hol vagy slágert énekelte. Két év után mentem ipari tanulónak a Müm 30-asba. Mellesleg jelesre végeztem. A szakmunkás vizsgára félméteres, elrejtett hajjal mentem, mert már kezdődött a tihanyi szerződésünk, de most kicsit előreszaladtam a történetben.

Ekkor már megvolt a Totó beceneve?

Mi még úgy hívtuk, hogy Barack Pityu. Nagyon szegény gyerek volt, anyukája egyedül nevelte három gyerekét, dicséretesen. Egyébként az apja is dobos volt, cirkuszban dobolt. Állandóan a 2,80-as kolbász volt az álma. "Csak egyszer egy kiló 2,80-ast meg tudjak enni". Remélhetem csak, hogy Pitike nem neheztel ránk, hogy feltártam, de az egész zenekarnak együttesen sem volt 28 forintja, hogy összedobjuk neki...

Budán, a Margit-híd lábánál, a Nagydiófa utcában egy pincehelyiségben kaptunk próbahelyet, és itt játszhattunk is. Itt már szólógitároztam, volt egy Jolana Tornado-m. 4200 forintba került újonnan. Pálinkás Jancsi volt a basszusgitáros. Elindultunk egy Express Utazási Iroda által meghirdetett tehetségkutatón, a kőbányai Törekvés Kultúrházban volt az első forduló, amin túljutva egy dunai sétahajón játszottunk, többször is.

A Szivárvány együttes volt a házigazda. Nagyon pofátlanul Led Zeppelint is játszottunk. Whole Lotta Love, Good Times, Bad Times. Pisti halálpontos dobos volt már akkor is. A Szivárvány is játszott Zeppelineket, de Pisti dobszólóját csak nézték. Ugye ekkor Szűcs Totya a szólós és Tihanyi Gyula a basszusgitáros, Novák Öcsi énekelt. Cintula volt a szervezője a versenynek, a közönség a jeggyel szavazott. Csak 100 jegyet adtak el zenekaronként, de a nyertes 115 eladott jegyet mutatott be. Mi kiestünk... Ez még a YO-YO együttes volt. A nevet Ernőék találták ki, hisz annyira jók voltunk, jojók.

Hogy kerülsz a Jam zenekarba?

1971-ben valahogy előkerült Mándoki Laci, de hogy hogyan, már nem tudom visszaidézni. Talán újsághirdetésre. A Yo-Yo már nem létezett, mert abbahagyták a tagok a zenélést. Szóval Lacival ketten kezdtünk zenészeket keresni. Jöttek sorba a jelentkezők, brutálisan önjelölt tehetségtelenek, mígnem beállított Vörös István. Nagyon tehetséges volt, de a gitárja fütyült, gerjedt, mert még akkor nem tudta kezelni. Előre elnézést kérek tőle, hiszen tényleg kitűnő gitáros, de emiatt kerestünk tovább.

Vörös István később elmondta, hogy azért tanult meg gitározni, merthogy csak azért is megmutassa nekünk. Amikor a Prognózist megcsinálta, akkor az én véleményemet kérdezte, hogy hogy szól a Hajsza közben? Kopecsny György lett a gitárosunk, aki jól is énekelt. Hárman kezdtünk játszani, majd jött negyediknek Anshau Antal, aki később, 1972-ben a Beatrice tagja lett. Az ő helyére jött Palánkai Ferenc, aki '73-ban Radiccsal kezdett el játszani, és több sikeres csapat tagja lett. olvastam az interjúdat vele. Kezdetben az öcsém, Tasnádi Attila is volt tagja a zenekarnak egy rövid időre billentyűsként.

Mikor még csak hárman voltunk, Creameket, Hendrixeket játszottunk. Nagyon nehéz a trió felállás, hogy tömény hangzást kell játszani, senki sem kamuzhat, mindenki tornázik. A Creameket a mai napig szeretem. Ekkor Pege Aladártól vettem egy japán Aria gitárt. Láttam, ahogy Pege Ali bácsi négy ujjal pengetve játszotta az embertelen témákat, és közben fülig ért a szája... na ezt nem! Csak egyre vagyok irigy, a tehetségre.

Ráfektette a hasára a Jazzbase-t és olyanokat játszott, amit én soha az életben nem tudok megtanulni. Bizony, az Ifiparkban tette ezt. A közönségnek eleinte nem állt rá a füle, mert rock zenéhez szokott. Ez pedig jazz-rock volt, és a koncert végén tomboltak! Akkoriban már a jó cucc szóba került, volt egy szerencsém. Öcsém a Rákóczi úti hangszerüzletben volt eladó. Lejtett a pálya annyiban, hogy ő szólt, ha valami érkezett. Így tudtam egy kétládás Laneyt venni OTP részletre. Brutális motyóm lett hirtelen. A Hungária előtt is játszottunk. Fenyő kölcsönkérte a bulira, meg akarta venni, nem adtam...

Még az Anshau korszakból emlékszem egy eseményre. '72-ben hívtak a Ki Mit Tud? egy tévéfelvételére kísérni egy bűvészt. Jön a nyúl, nem jön a nyúl. Valami aláfestőt kellett játszani, de próba vele nem volt. Élő adásban játszottunk valami swinget alája, de a tévében a zenekart nem mutatták, csak a bűvészt. Én viszont néztem a közönséget, nézték a bűvészt, de járt a lábuk, minket figyeltek. Ez volt az első, hogy igazán éreztem, hogy figyel a közönség a zenénkre, még ha nem is mi voltunk a főszereplők. Jól esett...

Tudtatok róla, hogy pont ebben az időszakban volt egy másik Jam nevű zenekar is? (Csomós Péter, Tátrai Tibi, Kiss Zoli, Csurgai Attila).

Nem tudtuk. Mi az angol Jam zenekarról tudtunk. Mándoki megpróbálta náluk letiltatni a nevet, nem sikerült persze. Alapvetően a lekvár miatt adtuk a nevet, de benne volt a közös zenélésre utalás is. Tihanyban, egy Motelban kaptunk egy szerződést. Persze, mi a világot akartuk megváltani, jazz-rockot játszottunk. Az a hely meg egy tipikus vendéglátós hely volt.

Nem voltak kiforrott számaink, tiszta improvizáció volt a zenénk. És jött a hely főnöke, hogy halkabban. Lecsavartam tökre. "Na, most a jó!" - mondta. Egy hónapig voltunk ott. Ez alatt megesett, hogy jött egy német vendég, mondta, hogy játsszuk el a nem tudom már milyen popdalt, egy köteg márkát szorongatott. Mándoki meg mondta, hogy nem játsszuk el. Itt művészet van.

Hát a vendéglátónak így lett vége, és ekkor ment el Anshau is a Beatricébe, a még Csuka Mónikás felállásúba. A kaput véglegesen az tette be, hogy jött az igazgató feldúltan és kérdi, hogy "Hogy képzelik maguk, hogy a zenekar együtt fürdik a vendégekkel a Motel strandján?!" Hát, nem értettük. Nem konyhamunkások vagyunk. "Akkor sem! Maguk a személyzet!" Márpedig mi nem vagyunk személyzet, ha nem, akkor elmegyünk. És elmentünk...

De ez volt a szerencsénk. Laci akkori barátnőjének volt egy nyaralója Leányfalun. Ez egy elkerített, üres telek volt kis faházzal, és nem volt ott a kulcs a kertkapuhoz. Kopecsni Gyuri hívott, döntsem el, akarok-e beszállni a bandába? Át kellett emelni a cuccomat a kerítésen. Ezzel megalakult a "nem vendéglátós" Jam! Itt már Palánkai Ferivel kezdtünk. Kiváló zenész volt. Tanult fúvós hangszeres volt, egy bluesszámunkban fagottozott is.

Zappákat és egyéb nem éppen könnyű műfajú nótákat tanultunk. Leköltöztünk ugyanitt a campingbe egy katonai parancsnoki sátorba gyakorolni. Minden este játszottunk a camping vendégeinek. Nappal 38 fokban, a sátorban próba, majd este koncert. Pártos Endre is csatlakozott hozzánk szaxofonosként. 1973 elején Palánkai helyett Antal Sanyi lett a billentyűsünk, ekkor kerültünk a Kandó kollégium Klubjába.

Antal Sanyi igazi orgonista volt, ő kifejezetten "AZ" volt. Volt egy egymanuálos kis hangszere, talán Weltmeister. Viszont szerzett egy Schaller leslie-t, összedugta, és olyan hangzásai voltak, hogy el se hittük. Hiszen ez egy több százezer forintos Hammond hang! És úgy is játszott, mint egy profi orgonista! Tangóharmonika-versenyeket nyert még gyerekkorában, meg is látszott a játékán. Később, megjegyzem elment ő is anyagi okokból a Gellért szálló bárjába játszani Ullman Ottóval.

A Kandó Klubja a Podmaniczky utcában volt. Veszélyes hely volt az! Kb. 140-en fértek be, matracokat dobtak le, nem voltak székek, és mindenki csak a zenére figyelt. Ott mindig remegett a gyomrom, hogy el ne szúrjam, mert az egész város tele lesz azzal, hogy hibáztam. Később játszottam több ezer embernek is, ott nem izgultam annyira, mint itt a száz akárhány kritikus előtt. Nagyon sok csupafül zenész járt ide.

Brutális jazz-rockot, King Crimsont, Frank Zappát, és egyéb jazz számokat, valamint bluesokat nyomtunk, improvizatív módon. A Klub mindig dugig volt, mert nem szokásos zenét halhatott a közönség nálunk. Ne felejtsük: a Syrius, a Mini és a Rákfogó korszakában voltunk.

Laci elintézgette valahogy, hogy nagy zenekarok előtt is felléphessünk, játszottunk a Tolcsvay és a Trió, a Hungária, a Non Stop, a Bontovicsos Scampolo és a Syrius előtt is. Szentendrén, egy szabadtéri moziban a Scampolo volt a főzenekar. Már Off Gusztán jazzkonzis zongorista volt a billentyűsünk. Merczel nagyon ideges volt, hogy hogy fogják ezt túlélni az előzenekar sikere után?

Rettegtek a zenekarok, hogy ne mi játszunk előttük. Volt olyan, hogy lejátszottuk a részünket az E klubban. A Non Stop következett utánunk. Látom, hogy a diszkós is ott van a közönségben, miközben egy másik teremben kellene nyomnia a műsort, amíg átszerelés van. És mondja, hogy kénytelen volt bejönni a koncert terembe hozzánk, mert kiürült a Disco. Mindenki átjött tőle meghallgatni minket. Na, például ezekért a történetekért volt érdemes játszani a zenénket... Nagyon rétegzene volt pedig ez...

A Syrius viszont csodálatos volt. Orszáczky volt nekem a minta. Teljesen egyedien basszusozott és énekelt! Micsoda zenei tehetség volt mögötte. Mikor hazajöttek Ausztráliából, teljesen kifosztva, akkor vásárolta abból a boltból, ahol az öcsémtől dolgozott a kettő darab 60 wattos Laneyt a hangszerboltban. Volt egy alkalmi felállás is: Antal Sanyi tőlünk volt a billentyűs, Mándoki dobolt, Orszáczky basszusgitározott és a Török Ádám fuvolázott. Elképesztő volt! Magnóval felvette valaki, de nincs már meg. Kontaktos volt a magnó csatlakozója, végül letörölték.

Sajnos rólunk sincs felvétel. Viszont felvettem egy Syrius koncertet. Ott próbált az Ausztráliából hazatért és kifosztott, az év külföldi zenekara címmel rendelkező Syrius, mikor Erdős Péter "elrendelte", hogy nem eladható a banda gitáros nélkül!

Két próbájukon is voltam. Az egyikről arra emlékszem, hogy épp Tátrai elkezdett rockosan tekerni valamit, mire Baronits elkezdett kopogni, és közben azt mondta: "Tibike. Ez nem a Juventus együttes." Már akkor is a legjobb magyar gitáros volt, de a Syriusban igencsak kiváló muzsikusok voltak. Egy másik élményem velük meg az volt, hogy megyek a folyosón, valaki furulyázik. Nem fuvolázik, furulyázik. Raduly gyakorolt, a nézői széksorban ülve egyedül, a sötétben. 20 percen át hallgattam. Ezt nem hiszem el! Mikor fogunk mi így zenélni?

Pataki Laci sem volt ismeretlen nekem, mert nyolcadikos koromban az osztályfőnök elrendelte, hogy tánciskolába kell mennünk! Gyenes Rudolf bácsi tartotta az órákat és Pataki Laci zongorakísérői játékára lejtettünk... '73 nyarán a Siófok Szállóban, Siófokon játszottunk. Szerencsére csak napi egyórás divatbemutatót kellett kísérni esténként. Végre volt jó gázsi! Szép nyár volt, de ősszel behívtak és snitt!

Katonaság?

Ratkó-gyerek vagyok. Olyan sokan torlódtunk, hogy évekig be se tudtak sorozni, mert minden hely be volt töltve. 21 éves koromban sikerült nekik, 1975-ben szereltem le. Leszerelésemkor megdöbbentem, már senki sem volt az országban a Jam zenekarból. Mindenki disszidált. Illetve Kopecsni Gyuri éppen katona volt. Hát azért valami zenekar kellene. Mándokinak tizenhétszer rúgták vissza az útlevélkérelmét. Tudták, ha egyszer kimegy, tuti nem jön vissza. Végül Szűcs Lacival ment ki, ő a Theatrumban orgonált. Úgy mentek egy bárba játszani, hogy se hangszer, se semmi, de a tulaj vett cuccot és megszolgálták, letörlesztették a játékukkal.

Az IKV-hoz kerültem kaputelefon műszerészként. Egy haverom, Jung Oszkár vitt oda, hogy a meló mellett lesz időm gyakorolni, játszani. Rögtön hívtam Mareczky Pistit, újra megalakítottuk a Yo-Yo zenekart. És képzeld el, Jung Oszi - akkori gitárosunk - elhozta Bencsik Samut is, aki csak egy hónapig maradt a zenekarban. Oszkár még az öcsém korábbi zenekarában is játszott, az Amphorában. Fú, milyen jó lesz. Creedence-eket játszottunk együtt. De Samuka egyszer csak üzent nekünk, hogy "Gyerekek, éhen halok". Más gitárost kellett keresnünk. Volt egy énekesünk, Farkas Feri, ő is azért került ki egy hónap után a zenekarból, mert a felesége nem engedte énekelni. Pedig egy az egyben olyan hangja volt, mint a Fogerthynek.

Szilvássy Jocó lett az énekes. Öcsém is volt nálunk egy darabig, olyan 1980-ig csináltuk a zenekart, sokat jártunk vidékre, szalagavatókra, slágerzenét játszottunk, szó szerint mindent. Volt, hogy egy évre előre lekötöttek minket, állandóan hívtak egy idő után, szervezni sem nagyon kellett. Bejczy Sándor nevű gitárosunkkal évekig nyűttük az ipart. Volt egy eredeti fehér Fender Stratocastere, úgy 50-60.000 forint volt akkoriban. Sanyi meg kicserélte a hangszedőket, áttekercselte, mert nem szólt neki jól. Hendrixnek jó volt. Erről ennyit.... Totó két év után elment az Operett Színházba anyagi okokból, és onnan hívta el Schuszter a P. Mobilba. Helyette Barna Zoli jött dobolni, de ő meg a Kormoránba ment el, szintén anyagi megfontolásból.

Sajnos a végére ellustult a zenekar. Egyedül én szerveztem, zenekarvezettem, a technikus is én voltam, mert rádióműszerész a szakmám, én cipeltem a motyót, mert roadunk sem volt, és a végén vettem egy kisbuszt is, azt is én vezettem. Egyszer hajnalban hazafelé vezettem a buszt egy hatórás szalagavató buliról, és két éjszakai defektszerelés után, négykor arra ébredtem fel, hogy állunk a leállósávban... Szerencsére nem mentem neki a szalagkorlátnak. A fiúk meg hátul aludtak. Felkeltettem mindenkit, hogy ez volt az utolsó buli. Én így nem csinálom tovább, befejeztem.

Ekkortájt megkeresett Vörös István, hogy behívták a basszusgitárosukat, Takács Józsefet katonának. Meg akarta csinálni az Olympiát Charlie öccsével, Horváth Csabával. Egy hét múlva különleges furmánykodással leszerelték a basszusgitárost, így már nem kellettem. Ekkor tettem fel a "száraz fát" a szekrény tetejére...

Végig volt polgári foglalkozásod?

Igen, mivel nem vállaltam a kizárólagos zenészélet megpróbáltatásait. Az IKV-nál dolgoztam öt évig. Az is tipikus zenészállás volt. De sokan dolgoztak ott mások is, akik a szabad, kötetlen munkaidőt például üzletkötőként töltötték ki, no meg a sportolók és geodéták. Majdnem 45 év munkaviszonyom van. Dolgoztam Tsz melléküzemágban, Műszergyárban, Elműnél. 15 évig autóalkatrészt árultam, ahonnan végülis nyugdíjba mentem. Ha már nem lehet zenélésből megélni, akkor polgári állásokban tevékenykedtem. Rengeteget melóztam, hogy majd nyugisan, szerényen megélhessek.

Aztán sok évvel később Borsos Csaba barátommal együtt dolgoztam az autósboltban. Előállt, hogy kéne egy zenekart csinálnunk. 33 év után vettem elő újra a hangszert. Kész lett a banda. Bemutatkozó fellépésünk utáni napon az énekesnőnk kivált indoklás nélkül. A zenekar tagjai: Dombóvári Lali, Piros Miklós, Borsos Csaba, Nádasdy Mónika, Veszprémi Gábor és jómagam. Megint csak szétesett a banda. Énekesek keresése és egyéb viszontagságok után, újra elegem lett, pedig jó volt a csapatunk.

A bandánk jelen pillanatban két részre osztódva működik: a Dusty Sound és a Willinger bt. Utóbbinak január 06-án lesz koncertjük a Rockmúzeumban. Egyikben Móni és Lali, a másikban Miki, Gabi és Csabi van kiegészülve a Megasztáros villamosvezetővel, Varga Pistivel. Remélem sikeresek, mert most már nagyon jó mind a két csapat.

Engem egy alkalommal meghívtak a P. Kabinet zenekarba helyettesíteni két fellépésre. Nem volt próba, mert a dobos nem tudott eljönni, hanem kb. 25 számot élesben, közönség előtt kellett lejátszanom. Izgalmas volt, de annyira jól sikerült, hogy megkértek, nincs-e kedvem belépni hozzájuk. Akkor még létezett a fent említett bandánk, és nem léptem be. Most a P. Kabinet zenekarból kivált énekesnő: Czigle Boglárka meghívására játszom. Nincs kötöttség és bulikényszer. Mindenki amatőr, egy kft-ben dolgoznak négyen. A cég biztosítja a próbahelyet, évente egyszer kell játszunk a céges bulin. Szórakozásból zenélünk. Ezen kívül a gyülekezetemben működő mandolin zenekarban gitározom, mert ide is meghívtak. A templomunkba jár a Milleneum billentyűse: Péter Zoli barátom és még Mező Misi is.

Megpróbáltam kapcsolatba kerülni a régi zenész kollégáimmal. Totót Ausztráliában találtam meg. A 60. éves szülinapi buliján a P. Mobilba beszállva hallottam újra. Piszok kemény és pontos, mint régen. Kopecsni Gyurit a Kanári szigeteken találtam meg. Nagyon sok kiváló muzsikussal játszott már. Nem is sorolom, mert nem férne ki. Pártos Bandi már hazajött, vele is találkoztam itthon. Off Gusztáv Freiburgban van, vele nem sikerült még kapcsolatot találni.

Mándokival 42 év után találkoztunk, véletlenül. Vele telefonon beszélni nem lehet, a titkárnője jelentkezik. Viszont idén Bugacpusztán volt a Kurul Táj fesztivál, ahová elmentünk a fiammal, hát ott a Laci. Napszemüvegben, senki sem ismeri így fel. meghallottam a hangját. Odamegyek, Laci, ugye te vagy az? Levette a szemüvegét. Nem ismert fel, bemutatkoztam. Akkor a homlokához kapott. Úgy mutatott be engem a feleségének: "Az első Komoly zenekarom első basszusgitárosa!" Jól esett.

A 424-es Vasútmodellező Klubban tevékenykedem 12 éve. Egyre nagyon büszke vagyok. Engem a sok év alatt egyetlen zenekarból sem küldtek el. Vagy feloszlott, vagy elmentek belőle, vagy a katonaság szólt közbe, de sehonnan sem rúgtak ki azért, mert rossz lettem volna, vagy összeférhetetlen. Inkább csak elhívtak. Büszke vagyok azokra, akikkel együtt zenélhettem. Több zenész kollégámnak jó alap volt a YO-YO zenekar. Nagyon örülök, hogy sokaknak sikerült karriert építeni, érvényesülni. Nem bántam meg, hogy nem főállású zenész lettem. Ha zenész maradtam volna, nem biztos, hogy ma meglenne a nyugis életem 45 év munkaviszony után...

Bálint Csaba (2017.01.03.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Tasnádi Csaba!




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia