×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Szabó Gergely - Szög interjú - 1. rész (2017) 

Megjelent: január 19. csütörtök 12:05
Szerző: Csipke
    Interjúk 

Üdvözöllek a passzio.hu-n! Ugyan ez az első interjúd az oldalon, de biztos vagyok benne, hogy elég kevesen vannak, akik még nem találkoztak a neveddel ilyen-olyan apropóból. Kezdjük az elején: úgy tudom, elég korán a zongora mellett találtad magad. Sosem merült fel benned, hogy hangszert válts?

Üdvözöllek téged és a kedves olvasókat! Így van, konkrétan életem legelső napján a zongora mellett találtam magam, mivel szüleim annak közvetlen közelébe tették a babaágyamat... (nevet) Amúgy a zongora mellett általános iskolában (ének-zene tagozatosként) kötelező jelleggel furulyáztam is, de nem mondanám, hogy valaha felmerült volna bennem, hogy abbahagyjam a zongorázást. Már akkor mindenkinél jobban meg akartam tanulni játszani a hangszeren, bár ebben nyilván közrejátszott édesapám bárzenész múltja, valamint édesanyám zeneszeretete és a különböző művészeti ágak iránti vonzalma (ő maga is fest, ír stb.)...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Lehet buta kérdés, de mindig is érdekelt: miként fogadja egy zeneértő család, ha a fiuk nem idegenkedik a keményebb, metal műfajoktól sem?

Amellett, hogy édesapám hosszú időn át bárzenészként tevékenykedett szerte az országban, előtte azért hard rock zenekarban is játszott, és kb. minden műfajban otthonosan mozgott, szóval egyáltalán nem idegenkedett a dologtól. Édesanyám pedig blues, soul és rock rajongó, aki a kezdetektől fogva támogatott engem mindenben, amiben tudott.

Hozzátenném, hogy az egész könnyűzenei közegbe csak azután kerültem be, miután 18 éves koromban megkaptam első szintetizátoromat. Addig kizárólag klasszikus zenei fellépéseim voltak. Eleinte csak szólózongorista-tanoncként játszottam, később, gimnáziumi éveimben már több négykezes - két zongorás művet, illetve hegedűsöket, csellistákat és fuvolistákat kísérve is felléptem. Igazából sose tartottam magamat csőlátású rockernek, sőt alapjában véve "rockernek". A beskatulyázásokat amúgy sem szeretem. Nyilván van egy fő csapásirány, de az egyéni hang megtalálása, egy saját zenei világ megalkotása sokkal inkább releváns számomra.

Gyermekkorod óta énekelsz kórusokban. A Jazz And More-ral a remek fellépési lehetőségek mellett megfordultatok pl. az X-Faktor és a Csillag születik döntőiben is. Mit lehet tanulni ezekből a szereplésekből?

Rengeteg tapasztalatot lehet szerezni belőlük. Főleg, hogy például a Jazz And More szinte minden műfajban és különböző helyszíneken vállal fellépéseket, így a néhány év alatt - amíg tag voltam - kis klubokban, templomokban, nagy színházakban és TV-ben is szerepelhettem. Mindegyik más, mindnek megvan a maga varázsa - amit csak átélni lehet, elmondani nem igazán...

Az iskolás énekkarral is több alkalommal jártunk külföldön, és már akkor éreztem, hogy ez más, mint néhány szólódarab eljátszása zongorán. A kórus egy kis csapat, ott egymásért vagyunk. Nem csak zeneileg (énekhang, technika, zenei hallás, kottaolvasás stb.), emberileg is fejlődsz - tehát személyiség - és közösségformáló hatása egyaránt megmutatkozik.

Sajnos nem vagyok túl jártas a komolyzenei műfajokban, de érdekelne, kiket játszol a mai napig szívesen?

Szabadidő híján otthon legtöbbször csak a kistanoncaim felkészítése miatt, vagy épp stúdiózáskor ülök a billentyűkhöz, de néha azért marad időm zongorázásra. Ilyenkor általában improvizálok, esetleg előveszek egy Bachot, Beethovent, Schumannt, Chopint, vagy mondjuk Mendelssohnt. Bár például Beethovenhez és Chopinhez nem ártana gyakorolni is... (nevet) Lényeg a lényeg: a klasszikus zenei darabok játszása, vagy csak egy kis öncélú klimpírozás bármikor megnyugtat.

Kik azok a kortárs művészek, akikre érdemes odafigyelni?

A "kortárs" zenében a klasszikus értelemben vett komolyzenét szeretem, valamint óriási filmzene-rajongó vagyok. Számomra John Williams és Ennio Morricone a legnagyobb 20-21. századi zeneszerzők, de említhetném még pl. Danny Elfmant, Hans Zimmert, James Hornert, Howard Shore-t, vagy Nino Rotát. Őket különösen kedvelem. Emellett természetesen követem a jelenkor kiemelkedő zongoraművészeit - hazai és nemzetközi fronton is.

Van átjárás - mondhatnám: áthallás - a komolyzenei és a metal műfajok között?

Persze. A rock-metal zenék egy részének alapja a komolyzene. Avagy megfordíthatjuk: szerintem ma Vivaldi power metalos, Mozart szimfonikus metalos, Wagner doom-death metalos, Liszt speed metalos, Bartók meg teszem azt prog metalos lenne. (nevet) Elég csak Luca Turillit, vagy Tuomas Holopainent említenem. Ők klasszikus képzettségűek, ami főleg harmóniáik és akkordmeneteik használatában figyelhető meg. Ráadásul egyre inkább filmzenéssé alakítják át a dalaikat, amire természetesen a rockerek többsége kezd kiakadni. Nos, én élvezem ezt a fajta alkotói fejlődést, zeneszerzésben és hangszerelésben rengeteget lehet tőlük tanulni. Szó mi szó, még mindig nagy lehetőségeket látok a komoly- és könnyűzene egyesítésében. Bár tény: nem kis melóval jár...

Ami a könnyűzenei karrieredet illeti; asszony legyen a talpán, aki fel tudja sorolni az összes formációt, amiben valaha is megfordultál - én 21-et számoltam, illetve azt hiszem, 5 van, ahol aktívan zenélsz. Nem unatkozol. Nem tudom, van-e olyan csapat, amit bármily oknál fogva kiemelnél a korábbi alakulatokból?

Ó, köszi, életemben nem számoltam még össze. 21? Zsír! Akkor erre már nem kérek lapot, elég volt ennyi! (nevet) Talán a legelsőt emelném ki, hisz azzal kezdődött a "könnyűzenei korszak". Egy unplugged zenekar volt, de maga a formáció még Finnországban állt össze, 2005 elején. Alapvetően a gimis énekkarral jártunk kint - nem mellékesen Kitee városában, ahol a már említett Tuomas mester is született.

A záró koncerten megkérdezték tőlünk, kórustagoktól, hogy nincs-e kedvünk játszani pár dalt a finnek hangszerein (előtte ők adtak elő néhány finn folk nótát). Szóval hirtelenjében összeverbuváltunk egy zenélést imitáló bagázst, és toltunk egy jó kis rock bulit! Bár ahogyan játszottunk, az inkább eklektikus free jazz volt! (nevet)

Na de a lényeg, hogy ebből nőtt ki a későbbi Tens'n'Twos, mellyel három-négy éven keresztül szétfunkyztuk magunkat. Aztán jött néhány tribute banda, session fellépések, egyéb befuccsolt próbálkozások, végül a Dalriadánál kötöttem ki, mely az első olyan komolyabb zenekarom, ahol már keményen folyik a munka - stúdiózás - és koncert ügyben is.

Miként lehet ennyi mindent összeegyeztetni munkával-családdal?

Nem könnyű, de azt hiszem, sokkal nehezebb helyzetben lennék, ha már volna feleségem és/vagy gyerekem, ami még egyelőre várat magára, szóval addig is: non-stop zene!

Rátérvén egyik fő apropónkra: idén debütált "saját gyermeked", a Mandara. Az öt tételes Way of Dreams EP "egy zaklatott lélek intellektuális utazásáról szól, aki az őt kínzó álmokat hirtelen megvilágosodásként éli meg, s megtalálja az erőt ahhoz, hogy megváltoztassa mindennapi életét." Mennyire fedi le a 2008-ban megálmodott alapkoncepciót a Mandara mai "arca"?

Többé-kevésbé. Zeneileg már akkor a dallamos power metalra törekedtem, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy ebben a stílusban "esett jól" komponálni. Ez azóta kiegészült azzal, hogy egyre inkább elveszek a részletekben, főleg a komolyzenei témák hangszerelése miatt. Balu és én már 2010 tájékán megvoltunk a szövegi alapkoncepcióval (főleg ami a soron következő anyagot illeti). Aztán jöttek a tagváltások és egyéb indokok, amik miatt csak 2014-re alakultunk meg "hivatalosan".



A felállás különlegessége, hogy három énekessel dolgoztál, de egyikőtöknek sem új a közös munka. Viszont nem akarom lelőni a poént, mesélj a közreműködő zenészekről Te!

Az énekesek közül Táborosi Márkot ismertem meg először. Ő kornyikált az Up The Irons-ban (Iron Maiden tribute), amikor 2009 tavaszán bekerültem. Nem sokkal később - még abban az évben - találkoztam Mező Márióval, akit Balu ajánlott be hozzánk, sőt, párszor próbáltunk vele akkoriban. A Together As One szöveg (és végleges énekdallam) nélküli verziójából létezik is egy videofelvétel, ahogyan a hosszú göndör fürtjei mögül imprózik a dalra. (nevet) Bátyját, Zolit már a Sziget Színházból ismerem. Alapból mindhárman rendszeresen fellépnek, mint színész-énekesek, illetve 2011-ben Rocktenors néven indultak az X-Faktorban, és a legjobb csapatként zártak. Ja és a múlt hétvégén szerepeltek a Dal 2017 műsorban egy saját dalukkal, de sajnos nem jutottak tovább.

A zenészek közül az előbb említett Balu (Deák Balázs dobos) az, aki már az indulásnál ott toporzékolt mellettem. A basszusgitáros Pusit (Puskás Máté) a Rubiconból ismerem. (2012-ben néhány hónapon át zenéltem velük, aztán végül szintis nélkül képzelték el a jövőt.) Később az Up The Irons-ban és az EU Power Metal Festival-on is toltuk együtt. Ez utóbbi eseményen került képbe a két gitáros, Kovács Geri és Singh-Bahadur Áron, akiket épp a Rubicon-Pennhurst főnök, Imi ajánlott nekem. Ők már zenéltek együtt, összeszokott duó; alig várom a közös munkát velük! Itt szeretném még megemlíteni Hangódi Csaba barátom nevét. Az egész EP-t ő gitározta fel (kivéve az akusztikus részeket), és 2009 óta a zenekar tagja volt, azonban a változó zenei koncepció és a kétgitáros felállás miatt váltásra kényszerültünk.

Felidéznéd a stúdiós élményeket is?

Hú, inkább nem. Végig annyit stresszeltem, hogy ihaj! (nevet) Először talán akkor lélegeztem fel egy kicsit, amikor nyár végén, éjjel 3 körül, egy egész napos stúdiózás után Kovács Gabesztől hazafele menet meghallgattam az előkevert anyagot...

Minden dalhoz készült szöveges videó. Miért tartottad ezt fontosnak?

Igazából a stúdiózás vége fele döntöttem úgy, hogy jó volna, ha mindegyik számhoz kijönne egy szöveges videó. Sőt, ezt inkább dalszöveggel kiegészített vizuális megjelenítésnek, szinte már klipnek hívnám, mely révén könnyebben lehet azonosulni az adott dallal. Főleg, hogy ugye egy összefüggő történetről beszélünk, melybe - úgy érzem - érdemes beleásnia magát az embernek (angoltudás előny).

Miként állt össze hozzá a képi anyag?

A videókat Bátky Zoltán "BZ" "polihisztor-szinténzenész" barátom készítette, melyekért ezúton is óriási köszönetem jár neki! Néhány instrukcióm mellett, valamint a zene és a szövegek ismeretében alkotta meg őket, de majdnem mindent rábíztam. Maximálisan elégedett vagyok a végeredménnyel, és remélhetőleg fogunk még együtt dolgozni! Ja, fogunk, hisz jövő hétvégén akusztikus Queen-bulink lesz - csak el ne felejtsük! (nevet)

Elégedett vagy az eddigi visszhanggal?

Igen. Szinte kivétel nélkül pozitívak a visszajelzések, az építő jellegű kritikákból pedig csak tanulni lehet. Szóval köszönjük mindenkinek a támogatást!

Ami a jövőt illeti, már dolgoztok a következő lemezen. Elárulsz pár dolgot róla?

A dalokon épp az utolsó simításokat végzem, illetve a szövegek befejezése maradt még hátra. Tavasszal elkezdjük a demózást, és ha minden jól megy, nyáron nekilátunk a felvételeknek. Annyit elárulhatok, hogy az előzőnél sokszínűbb és szimfonikusabb, ugyanakkor kőkeményen gitár centrikus anyag várható, néhány meglepő zenei elemmel. Szövegileg pedig egy több albumos fantasy történetbe csapunk bele.

Elképzelhető, hogy élőben is megmutatjátok magatokat?

Tervek vannak, de semmi több. Egyelőre a stúdiólemezre koncentrálunk.

A folytatás itt olvasható!

Oldalak:
facebook.com/gergelyszabomusic
facebook.com/mandaraband
facebook.com/Dalriadahu
facebook.com/unpluggedpressure
facebook.com/silenceracousticofficial
facebook.com/unpluggedfaces


Csipke



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia