Dionysosrising Blog

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Place Vendome - Close To The Sun (2017)

 Látogatottság
Összesen
82550625
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly



 Szabó Gergely - Szög interjú - 2. rész (2017)

Interjúk

Kicsit elszakadva a power metaltól: mint említetted, az aktív zenekarok közt ott a Dalriada is. Biztos sokan kíváncsiak rá, hogy kerültél a képbe?

2014 tavaszán kaptam egy hívást Szebényi Dani barátomtól, hogy a Dalriada billentyűst keres, és mivel ő nem tudta elvállalni, így Andrist hozzám továbbította. Aztán meghallgattak, mint potenciális jelölt, és végül engem választottak. Remélhetőleg nem bánták meg. (nevet)





Ha jól tudom, az Áldás lemez munkálataiba kapcsolódtál be, egyből mélyvíz. Gondolom, gyorsan ment az összehangolódás.

Így van. Szerencsére gyorsan ment a beilleszkedés, mivel nem csak zeneileg, hanem emberileg is passzolok hozzájuk. Ez utóbbi pedig messze nem elhanyagolandó szempont egy bandában. Mondjuk a stúdiószoftverek világába rendesen bele kellett ásnom magam, mivel én addig többnyire kottaszerkesztő programokkal komponáltam, de hamar hozzászoktam a kezelésükhöz.

Mennyire tudtál bekapcsolódni az alkotási folyamatba?

Nem annyira, mivel a dalok többsége már szinte készen érkezett meg hozzám, kivéve néhány zongora- illetve szinti-témát, valamint a szólókat. Ezen felül itt-ott segítettem a hangszerelésben. Amúgy nem régiben nekiláttunk a következő lemezünk munkálatainak, és úgy fest, hogy most azért több saját ötletet tudok belecsempészni a készülő dalokba.

A 2016 májusában megjelent akusztikus Forrás albumban már jócskán benne van a kezed. Számodra mit jelent ez az anyag?

Talán a legfontosabb, hogy végre rendesen kiélhettem magamat zongora ügyileg, mivel nagy örömömre a témáim szépen, tisztán hallhatóak, ellentétben például az Áldás albummal, ahol a sűrű hangszerelés miatt nem minden kivehető. No meg a régi Dalriada nóták különböző stílusú átdolgozásait nagy élmény volt felvenni. A folk mellett jazz, blues, pop és egy Zámbó Jimmy átirat is szerepel a lemezen. Szóval azt hiszem, kimaxoltuk a dolgot. (nevet)

Rém sok meló lehetett benne... Miként emlékszel vissza a stúdiózásra?

Ahogy azt az Áldás óta mindig, a saját részeimet otthon veszem fel, és mivel a zongorakíséretekben szinte teljesen szabad kezet kaptam, így számomra nem volt túl megerőltető a folyamat. Egyébként jó néhány részhez vagy 5-6 verziót is feljátszottam; ilyenkor azon ment az agyalás, hogy melyik kerüljön fel a korongra, de ez legyen a legnagyobb gondom.

Anno Tadnak is feltettem valami hasonló kérdést öt éve: mennyire mozogsz otthonosan a folk metal műfajokban zenehallgatóként?

Többnyire követem a műfajt, de nem én vagyok a legnagyobb rajongója. Inkább a folkkal kevert bandákat szeretem, mintsem a "vegytiszta" folk metalt. Az Amorphis - Ensiferum - Wintersun trió örök kedvenc, de Orphaned Land, Primordial, Moonspell, Ulver, Equilibrium, Tyr, Falconer és Elvenking lemezeket is szívesen hallgatok.



Ha már itt tartunk, miket tartalmaz most a lejátszód?

Manapság főleg friss, üde és ropogós lemezeket hallgatok orrba-szájba: új Metallica, Anthrax, Insomnium, Sepultura, Pain Of Salvation, Opeth és Gotthard. Ja meg Samsung - Over The Horizon. (nevet)

Visszakanyarodva a Forráshoz: "szakmai" részről elég jó kritikákat olvastam az anyagról, de hogyan fogadták a rajongók?

Nagyon jól fogadták. Az első teljesen akusztikus bulinkat két éve tartottuk a Club 202-ben, és már akkor meglepődve tapasztaltuk a kivétel nélkül pozitív visszajelzéseket. Sőt, néhányaknak még az eredeti verzióknál is jobban bejöttek az akusztikus átiratok. Más kérdés, hogy végül néhol rendesen elkalandoztunk különböző műfajok irányába, de ami biztos: ez volt az első és egyben utolsó akusztikus anyagunk, szóval mindenképp kuriózumnak mondható.

Ha már vélemények, a Tiéd is érdekelne. Miként vélekedsz a honi internetes rock-metal orgánumokról?

Rendszerint követem a hazai rock-metal hírportálokat, és jó érzéssel tölt el, hogy ennyien foglalkoznak a műfajjal, méghozzá legtöbben munka mellett, fakultatíve teszik mindezt. Persze az internet, illetve a közösségi média hálózatában temérdek mennyiségű önjelölt kritikus is akad, akik mindenkinél mindent jobban tudnak minden lehetséges témában, és meggyőzhetetlenül, abszolúte objektíve, szentként kezelik irományaikat. Nem gond, egy lekváros kuglóf és egy pohár kakaó mellett jókat szoktam röhögni rajtuk. (nevet)

Ne feledkezzünk meg az akusztikus formációidról sem. A közreműködők közt található Bátky Zoli, Nahi, Purnhauser Pál, Gellér Tomi, újabban pedig Yosha és Varga Krisztián. Emlékszel még az első fellépésekre?

A három jelenlegi akusztikus zenekarom közül az Unplugged Faces a legrégebbi, sőt, az már működött egy ideje, mikor csatlakoztam. Nahi átszervezte a felállást, szeretett volna egy billentyűst, így kerültem a bandába. 2013 nyarán debütáltam egy mindszenti motoros fesztiválon. A BZ-vel közös akusztikus Queen duónkkal 2015 tavaszán játszottuk első koncertünket, a Yoshás Silencer Acoustic-ba pedig néhány hónapja kerültem be.

Miben jelent más kihívást kedvenc rock-metal dalaitokat tolmácsolni?

Igazából semmiben. Egyébiránt ezen formációkat nem nevezném teljes értékű zenekaroknak. A lényeg, hogy úgy évszakonként egyszer összeülünk, és örömzenélünk egy kis pubban. Ami néha jól esik a sok metálkodás közepette.

Miért kedvesek számodra ezek a fellépések?

Családias hangulat, jammelési lehetőségek, ingyen sör.

Élő. A Dalriadának is szerepe van abban, hogy elég sokszor megfordultál külföldön. Merre jártatok? Milyen a külföldi közönség?

Akkor sorolom: Erdély-Románia, Felvidék-Szlovákia, Ausztria, Szlovénia, Csehország, Lengyelország, Oroszország, Litvánia, Németország, Svájc, Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Portugália, Belgium.

A napokban pedig kiderült, hogy - az Ektomorf után második magyar zenekarként - február 2-6. között felléphetünk a világhírű 70000 Tons Of Metal fesztiválon, melyet évről-évre egy luxushajós körutazás keretein belül rendeznek meg. Idén 5 nap alatt a Miami-Haiti-Miami távot teszi meg a hajó, miközben non-stop megy majd a metal! Óriási megtiszteltetés ilyen helyszínen, top zenekarok társaságában zenélni, már alig várjuk! Külföldön szinte mindenhol őrjöngve fogad minket a közönség, főleg a litvánok és az oroszok! Na, ők totál őrültek! (nevet)



A koncertszervezés sem idegen tőled, hisz két ízben is tető alá hoztad az EU Power Metal fesztivált. Miként emlékszel vissza a rendezvényekre?

Nagy fába vágtam a fejszémet, de megérte. Mindkét buli remekül sikerült, a közönségnek pedig bejött a projekt. Hihetetlen energiák szabadulnak fel egy ilyen koncert alkalmával, felemelő érzés! Amint lesz elegendő időm, jön a harmadik felvonás!

Ha minden eddigi fellépésedet számba vesszük, ki tudnád emelni a legmeghatározóbbakat?

Tyííí, átgondolandó… Összeszedek néhányat, időrendben:

1994. december 17.: zeneiskolás növendékhangverseny. A legeslegelső zongorás fellépésem, ott kezdődött minden. "Sötétes az erdő" és társai...

1996/1997: Zeneakadémia. Az énekkarral ekkoriban több alkalommal is felléptünk a Zeneakadémián, és arany (vagy valami hasonlóan magas fokozatú) minősítést kaptunk. A fináléban pedig összejött minden fellépő iskola énekkara, és vagy 300-an énekeltünk.

1999: Olaszország (Francavilla al Mare). Zongoratanárom, Kovács Attila (nyugodjon békében!) gimnáziumi leánykórusához hozzácsapott engem is (gondolhatod: egyedüli fiúként, 12 évesen kész kánaán volt számomra! - nevet). Jobbnál-jobb, igazi olasz temperamentumos koncerteket adtunk. Esténként meg jó nagyokat buliztunk (édesanyámmal kiegészülve).

2001: Pesti Vigadó. Bartók születésének 120. évfordulója alkalmából a kiválasztott 8 zongorista egyikeként játszhattam.

2005: Finnország (Kitee). Ezt már említettem: a gimnáziumi énekkarral jártunk a finneknél, és itt volt az első nem-komolyzenei fellépésem. Ekkor döntöttem úgy, hogy lehet keresnivalóm zenekarokban is. (nevet)

2015: Litvánia és Oroszország, holtversenyben. Csak, hogy legyen Dalriadás. Ugyanaz igaz mindkettőre: hagyományőrző fesztiválok, óriási hangulat, gyönyörű környezet, fanatikus és végtelenül hálás közönség.

Ennyi színpadi tapasztalat közt biztos van negatív is. Van olyan, amit szívesen megosztanál tanulópénz gyanánt?

Néhány éve a MüPa-ban léptünk fel a Jazz And More-ral, és egy híres, elismert karmester a hangverseny előtt (és talán közben) kissé többet ivott a kelleténél. Minket többször rossz helyen intett be, de a szimfonikus zenekart is többször bevitte az erdőbe. Elég gáz volt, főleg ilyen nívós helyszínen. A billentyűsöknek pedig azt ajánlom, hogy a szintijükön okvetlenül ellenőrizzék a transzponálás gombot, méghozzá minden egyes dal előtt! (Nem részletezem... - nevet)

Azt hiszem, kellően kiveséztünk mindent! Mi az, amit még mindenképp szeretnél elmondani, itt és most?

Azt, hogy tüstént ki kell mennem a kertbe havat lapátolni, mert a kismacsek lassacskán már nem látszódik ki a hó alól.

A végszó, mint mindig, a Tiéd, részemről köszönöm, hogy megtiszteltél!

Köszönöm a lehetőséget! Jók voltak a kérdések! A végszó pedig legyen az "emu".


Az első rész itt olvasható!

Oldalak:
facebook.com/gergelyszabomusic
facebook.com/mandaraband
facebook.com/Dalriadahu
facebook.com/unpluggedpressure
facebook.com/silenceracousticofficial
facebook.com/unpluggedfaces


Csipke




 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Interjúk
· Szerkesztette: Csipke


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Interjúk:
Interjú Szaszával és Matyival, a Sex Action tagjaival...


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.40 Seconds