Dionysosrising Blog

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Rhino Bucket - The Last Real Rock n' Roll (2017)

 Látogatottság
Összesen
84672842
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Dirkschneider - Live - Back to the Roots (2016)

Lemezismertetők

A 64 éves Udo Dirkschneider 1976-1987 és 1992-1997 között, illetve 2005-ben volt még egy rövid ideig az Accept énekese... Persze időközben felépítette az U.D.O. néven futó szóló karrierjét, amivel utoljára 2015-ben adott ki stúdió albumot Decadent címmel...

Aztán nemrég úgy döntött, hogy a vele készült és ismertté vált Accept-slágereket nem fogja soha többet játszani, de búcsúzóul még végig visz egy turnét, ahol viszont csak ezeket a klasszikusokat nyomják. Ezt a búcsút örökíti meg ez a Dirkschneider néven megjelenő koncert kiadvány, aminek az anyagát 2016. április 02-án rögzítették a németországi Memmingen-ben lévő Kaminwerk-ben...




Udo Dirkschneider végleg búcsúzik az Acceptes múltjától, hogy pontosabb legyek, a zenekar csúcs sikereit hozó '80-'86 közötti időszakától... Minden nagy sláger előkerül olyan kultikus lemezekről, mint a '80-as I'm a Rebel, '81-es Breaker, '82-es Restless and Wild, majd a szintet ugró '83-as Balls to the Wall és a műfaj csúcsára emelkedő '85-ös Metal Heart, de a '86-os búcsút hozó Russian Roulette sincs kifelejtve... Az ezt követő kínlódás meg amúgy sem érdekel senkit...

Az énekes kiváló képességű fiatalokból szervezett csapata - benne Udo 23 éves dobos fia - a régi lendülettel, de a mai iskolázottsággal képes a régi nagy slágereket előadni, zeneileg minden a helyén van a műsorban. Így aztán Udo Dirkschneideren múlik minden, aki szinte úgy bugyborékolja fel az egészet, mintha még mindig húsz éves lenne... Nem véletlenül ragadja magával szinte az első pillanatban a közönségét! Ráadásul időnként németül is merészel beszélni, ami a helyi közönségnek nyilván nagyon bejön!

Egy misztikus narrációs felvezető adja meg a kellő Intrót, megelevenítve a pályafutását a csapatban, így kezdődik búcsú... Aztán beugranak a közepébe, a '81-es Breaker-ről elővett Starlight lendülete elsöpri a hallgatókat, akik mire feleszmélnek, már bólogatnak is a '85-ös Metal Heart-ról előásott Living for Tonite bugyogó metál slágerére! A '82-es Restless and Wild-ról a Flash Rockin' Man fiatalos ugrálása után a '83-as Balls to the Wall-ról kerül elő a London Leatherboys lassú és erőteljes nyomása, de mindez együtt sem tudja az átütő - mégis halál egyszerű - refrént megsemmisíteni! Így kellene ezt ma is csinálni!

A '85-ös Metal Heart-ról a bólogatós Midnight Mover kötelező gyakorlat, akkora sláger! Hasonló a '81-es Breaker címadó dalának speed metálos darálása is, ezek kihagyhatatlanok... A '83-as Balls to the Wall-ról a Head over Heels a klasszikusan halál primitív basszusgitár-szólót is megkapta felvezetőnek, amiről a Kaizoku-Ban '85-ös EP megjelenése óta beszélnek a metálosok... Maga a dal persze hatalmas metál sláger, a visszafogottságát ma is tanítani kellene a zenei iskolákban, hogy "így kell felépíteni egy metálosnak a legnagyobb slágerét"...

Klasszikusan letisztult és csilingelő - persze végül a torzítót is bekapcsoló - gitárszóló vezeti fel a '82-es Restless and Wild-ról elővett Neon Nights dülöngélését, de ennél egy fokkal eredetileg is jobb volt az ugyaninnen elővett Princess of the Dawn harcias karcolása, aminek a közepébe hosszadalmas, közönséget énekeltető rész is bekerült... A '83-as Balls to the Wall-ról a levegős Winterdreams lágyulása nekem nem igazán hiányzott, de a '82-es Restless and Wild címadójának agresszív riffjeit és gyorsulásait mindenképp' kiválóan készíti elő... Arról már nem is beszélve, hogy az erre rádobott Son of a Bitch - a '81-es Breaker-ről - így aztán még nagyobbat képes ütni a Sabbathosan kavargó, fémes témáival, meg kiállásokba való beüvöltözésével! Kötelező klasszikusok...

A '85-ös Metal Heart-ról elővett Up to the Limit és Wrong Is Right dinamikus nyomulásai és utóbbinak a gyorsuló bólogatása is megkerülhetetlenül Accept-klasszikusa a csúcs időszaknak! Az Ac/Dc szellemiségét idézően slágeres Midnight Highway a '81-es Breaker-ről kicsit kilép ebből a szerepből, de a Metal Heart-ról elővett Screaming for a Love-Bite is ezt a slágeresebb és hard rockosabb Acceptet idézi elénk, így aztán nem is lógnak ki a műsorból!

A '86-os Russian Roulette már nem volt a csúcs korszaka a csapatnak, de az élénkebb és karcosabb Monsterman, meg a lendületes T.V. War tényleg jó dalok voltak a lemezen, úgyhogy nem véletlenül kerültek ide... Persze a '83-as Balls to the Wall azért sokkal inkább működött, a Losers and Winners felelgető refrénje pedig ma is azonnal beleragadhat a fülekbe! A '85-ös Metal Heart monumentálisan bólogató címadó dalát kötelező volt a műsorba tenni, már csak azért is, mert ennél jobbat azóta sem tudott - egyik fél sem - írni... Neoklasszikus szólóval el is húzzák nyolc és fél percig a lezárását, ahogy kell...

A '80-as I'm a Rebel címadó dalának a punk-egyszerűségű slágerét akár az Ac/Dc is műsoron tarthatná, de aztán mindezt alaposan bedarálja a Fast as a Shark - a '82-es Restless and Wild-ról! A '83-as Balls to the Wall címadó dala ma is az Accept legnagyobb slágere... A jellegzetesen elhalkuló riffjét, bólogató basszus alapját és a beindulását ma is tanítani kellene az iskolákban! Persze jól elhúzzák a befejezését, a közönség is jól megénekli az eredeti férfikórus dallamát, mindeközben ettől a daltól is alaposan és teljes mértékben elbúcsúzhat Udo Dirkschneider... Aztán még kapunk egy bulis-punkos Burning-et a '81-es Breaker-ről, meg egy rock and rollal is bohóckodó Outro-t levezetőként, mert ilyen jó kedvűen lehet csak szépen búcsúzni a karrier csúcsától!

Hiányozni fognak majd ezek a régi nagy dalok Udo szóló műsoraiból, de nyilván nem véletlenül akart tőlük elbúcsúzni! Az biztos, hogy a fiatal zenészei kiválóan adják elő a régi slágereket... és bízzunk abban, hogy a hosszadalmas turnézás közben, ők is megtanultak hasonlókat írni! Egyetlen kérdés marad csak így a végére: ez a Back to the Roots, vagy az új-Accept Restless And Live című élő anyaga jobb-e? Meg kell mondjam, hogy régi rajongóként nekem ez sokkal inkább bejön, ez nekem sokkal izgalmasabb és még változatosabb is... A sablonjaiban amúgy szinte teljesen megegyező új Accept dalokból össze álló műsor engem kicsit untat, az egyhangú tempója és a torz riffekből összerakott csaták a végére teljesen megtöltötték a fülemet! Szóval ez a jobb, szerintem!




Track lista:

Disc 1:
01. Intro - 02:31
02. Starlight - 03:42
03. Living for Tonite - 04:00
04. Flash Rockin' Man - 04:21
05. London Leatherboys - 04:58
06. Midnight Mover - 03:34
07. Breaker - 04:48
08. Head over Heels - 05:31
09. Neon Nights - 09:04
10. Princess of the Dawn - 11:03
11. Winterdreams - 05:41
12. Restless and Wild - 02:56
13. Son of a Bitch - 03:30

Disc 2:
01. Up to the Limit - 04:51
02. Wrong Is Right - 03:12
03. Midnight Highway - 03:58
04. Screaming for a Love-Bite - 04:24
05. Monsterman - 03:13
06. T.V. War - 03:34
07. Losers and Winners - 06:27
08. Metal Heart - 08:24
09. I'm a Rebel - 03:30
10. Fast as a Shark - 04:57
11. Balls to the Wall - 09:04
12. Burning - 08:21
13. Outro

Közreműködő zenészek:

Udo Dirkschneider (Accept 1976-1987, 1992-1997, 2005) - ének, társ-producer
Andrey Smirnov (U.D.O. 2012-) - gitár
Kasperi Heikkinen (U.D.O. 2013-) - gitár
Fitty Wienhold (U.D.O. 1996-) - basszusgitár
Sven Dirkschneider (U.D.O. 2015-) - dob

Accept - lemezei:

1979 - Accept
1980 - I'm a Rebel
1981 - Breaker
1982 - Restless and Wild
1983 - Balls to the Wall
1985 - Metal Heart
1986 - Russian Roulette
1989 - Eat the Heat
1993 - Objection Overruled
1994 - Death Row
1996 - Predator
2010 - Blood of the Nations (-2-, -3-)
2012 - Stalingrad (-2-)
2014 - Blind Rage (-2-)

U.D.O. lemezei:

1987 - Animal House
1989 - Mean Machine
1990 - Faceless World
1991 - Timebomb
1997 - Solid
1998 - No Limits
1999 - Holy
2002 - Man and Machine
2004 - Thunderball
2005 - Mission No. X
2007 - Mastercutor
2009 - Dominator
2011 - Rev-Raptor
2013 - Steelhammer (-2-)
2015 - Decadent

Kiadó:
AFM Records
Honlap:
udo-online.de
facebook.com/udoonline
acceptworldwide.com



 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Lemezismertetők
· Szerkesztette: pjuan


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Lemezismertetők:
Epica - The Divine Conspiracy (2007)


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.42 Seconds