Bálint István interjú - 1. rész (2017) 

Megjelent: január 26. csütörtök 12:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Bálint István a Metro, a Dogs és a Decca dobosa volt a beatkorszakban, a '70-es években megalapította a Bálint Soundot, majd 1977-től a Bergendy dobosa lett. Ma a Metroról beszélgetünk...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Hogy kezdtél zenélni?

Minden fazekakat ütöttem, de hegedülni tanultam. Az úttörő zenekarban kezdtem. Zászlófelvonáskor én pergettem. Ennek fejében a pergőt elvihettem haza. Ez óriási dolog volt, tudtam gyakorolni. 1956-ban már zeneiskolába jártam dobot tanulni, Pásztory Zolival jártam oda együtt. Ő a klasszikus felé ment, én pedig az OSZK-ban folytattam Bányai Lajos bácsi, majd Portik Iván keze alatt.

Ekkor már a Metro működött. Én már tanult zenész voltam, ellentétben a többiek többségével. A kezdetektől megvolt az OSZK C-vizsgám. Portik bedobott a mélyvízbe, Fóti János zenekarába kellett beugranom. Ez olyan volt, mint Herrer, vagy Holéczy zenekara. Profik közé kerültem a Moulin Rouge-ba, egy big-bandbe. Medveczky Ilona táncolt, ilyesmi. Rengeteget tanultam ezektől a zenészektől. 1960 nyarán dolgoztam ott, ősszel indult a Metro.

Ez, gondolom még nem a Metro volt, hanem a Zenit.

Igen. Rudas Andrással játszottam együtt a Népköztársaság útján, ott ismertük meg Zoránt. Hárman kezdtünk. A nevet is én adtam. Már, hogy a Zenit nevet. Törtük a fejünket, ezt pedig azért fogadta el mindenki, mert nem bánt senkit. Rudas András, Zorán és én trióban is elmentünk zenélgetni, például voltunk egy szovjet laktanyában is, valahol Hajmáskér körül.

"Kedves elvtársak", pezsgő, ahogy kell. Zorán énekelte már a Paul Anka, Roy Orbison dalokat, elfogadták a szovjetek. Majd szünetben egy óriási szirénázás, és egy perc alatt az egész laktanya eltűnt, csak mi maradtunk. Félelmetesen voltak idomítva és egy ember nem szólt hozzánk, hogy mi mit csináljunk. Végül később értünk jött egy busz, kivittek az állomásra.

A triót fejlesztettük, aztán Maka Béla basszistával és Elekes Zoli szaxofonossal. Maka Bélát én hoztam, Zolit valaki ajánlotta. Béla egy elektromos nagybőgőn játszott, basszusgitár még akkoriban nemigen volt. Később csatlakozott hozzánk Dusán. A Hangulat Bárban kezdtünk játszani, ez a MÁV-hoz tartozott, ott már öten voltunk, nagyon jó volt. Zorán ott bontotta ki a Framus gitárját, külföldről kapta a rokonaitól.

1962-ben, mikor Földváron megnyílt a Hotel, ott Fótiékkal én is zenéltem, mert ugye nyáron nem voltak Pesten klubok. Szeptember végéig itt voltam ezzel a zenekarral. A Metro közönsége lejárt oda nyaralni, sátoroztak, majd hallgatták a zenét. Földváron, a hajóállomáson felléptem a Metroval is, amit a tévé közvetített, és végül lekeverték, mert egy twistet játszottunk és a nézőtéren egy francia pár tényleg elkezdett twistelni. Délután volt a felvétel, este már a hotelben nyomtam Fótival.

A Metro Klubba, a Kecskeméti utcába Váradi Nusi néni hívott minket, Rudas András ismerőse volt. Kezdetben olyan volt egy buli, hogy volt egy külön tánctanárnő, aki fellépésünk előtt betanította a tánclépéseket a fiataloknak, hogy ne össze-vissza ugrabugráljanak. Begint kellett közben játszanunk, ilyen dalokat, mint a Tűzpiros virág. Cha-cha-cha, majd jött a twist, azt alig várták a fiatalok.

Nagyon jó klub volt, gyönyörűen be volt rendezve, nem volt szedett-vedett. A Metro kiemelt beruházás volt. A Metro név ránk ragadt. Nem döntöttünk róla, nem ötleteltünk, hanem mindenki így hívott a közönségben, hisz a Metro Klubban játszottunk. Nem az volt, hogy a Zenit zenekar a Metro Klubban, hanem a Metro a Metro Klubban.

Egyébként ezzel a Metro Klubbal szemben volt a Vízművek klubja, ahol a Benkó Dixieland Band játszott, Laux volt a dobosuk akkor és Oroszlán Gyuri gitározott ott. 1962-ben indultunk a Ki Mit Tud?-on, ahogy Zoli mesélte, leégett az erősítőnk, a Benkó Dixieland jutott tovább.

Kislemez-felvételen szerepelsz?

A Zenit, majd a Metro mellett sokan hívtak ide-oda játszani helyettesként. Deák Tamás Bigbandjében is játszottam így. Feloszlott az akkori Studio 11, így nem volt zenekara, aki kísérte volna a szerzeményeit. Deák Tominak nagy befolyása volt a Rádióban. Próbálkoztunk már korábban is bekerülni, de nélküle nem ment. Deák viszont szagot kapott, hogy ez neki jó lesz, és persze nekünk is.

A Smaragd, Zafír, Rubint, Topáz című számok közül valamelyiken játszom, de biztos nem mindben. Már nem tudom megítélni pontosan. Viszont mindet játszottuk koncerten. A többi korai Metro kislemezen nem játszom. Illetve arra emlékszem, hogy Ambrus Kyrit is kísértük, de lehet, csak rádiófelvételen és az nem jelent meg kislemezen. A 22-es stúdióban, a Rádióban felvettünk egy triolás számot, de a címére már nem emlékszem. Vonósok kísértek és annyira nem volt jó a zenekar, vért izzadtunk, mire meglett. Bágya András volt a zenei rendező, nem nézte jó szemmel a szerencsétlenkedésünket. Szerepeltem egy filmben is, az volt a címe, hogy Szeretettel Szekeresnek. A zenei anyagot tuti mi csináltuk legalábbis.

Hogy lett vége számodra?

1962. november 22-én engem és Elekes Zolit behívtak katonának. A bevonulás előtt még együtt álltunk a Metro Klub színpadán. El nem engedtük egymást a seregben sem, nagyon jó barátok voltunk, meg kollégák is. És az első nap valaki elkezdett üvölteni, hogy "van itt valaki zenész?" Hát Rozinszky Csaba volt az! Ő öreg katona volt, egy évvel hamarabb vonult be. Hát a nyakába borultunk azonnal, negyed óra múlva már színpadon nyomtuk. Nem túlzok. Mindketten dobosok voltunk, de mivel korábban hegedűn tanultam, hát elkezdtem bőgőzni. És volt, hogy cseréltünk. Kit érdekelt? Egy évig így nyomtuk, arany életünk volt.

Hadsereg Ki Mit Tud?-ot is nyertünk. Stadler Rudi volt a trombitásunk, Kammer Feri a gitárosunk. Rengeteg KISZ bulira és TSZCS bulira engedtek ki. Mikor Csaba leszerelt, már csak lógtunk egy pecóban, szundikáltunk, vagy próbáltunk. A végén már ott aludtunk, nem a laktanyában.

Egy ideig nem volt a Metronak rendes dobosa, de erre nem nagyon láttam rá a seregből, viszont egy idő után, 1963 nyarától néha kikért Zorán a seregből. Ezen a nyáron fel is léptem a Metroval az Ifiparkban például. Illetve az 1963-as Ki Mit Tud?-on is én doboltam Zorán mögött a nagyzenekarban. Ott szólistaként indult. És ezt közvetítette a tévé is, mikor visszamentem a laktanyában, már állt a bál, mert polgári ruhában léptem fel, de erre nem kaptam engedélyt. A politikai tiszt leteremtett, hogy "szégyellem a katonai egyenruhát"? A következő ilyen kikéréshez már erre külön is kaptam engedélyt.

Utánam egyébként Kiss Zoli dobolt a Metroban, az Omegából jött át, Elekes hívta. Balkezes volt a Zoli. Brunner osztálytársam volt, Bányaihoz együtt jártunk dobot tanulni, jóban voltunk. Bánatos figura volt, hívtam a Metro Klubba, hogy majd ott becsajozik. De ekkor még nem lett tag. Kiss Zoli után jött Rozinszky Csaba, ő 1963 őszén szerelt le. De ezeket a két év katonaság miatt nem tudom pontosan.

Olvastam az interjúdat Elekes Zolival, hogy minket nem vett vissza Zorán. Azt nem tudom, hogy vele hogy volt, de hozzám odajött Zorán a leszerelés után, hogy menjek vissza. És akkor már kerek volt a zenekar. Ekkor viszont már Győző dobolt, de volt, hogy lebetegedett, akkor beugrottam egyszer-kétszer. De ahogy leszereltem, hívott Fóti is külföldre. Brunner Győzővel közben németórára is jártam együtt, mondtam neki, mi a helyzet, mire Győző kapacitált, hogy menjek vissza a Metroba, majd ő megy Fótival nyugatra. Végül se ide, se oda nem mentem, mert közben a Dogs is megalakult, és nagyon jó zenészek voltak a zenekarban.

Ez sokkal jobb zenekar volt, mint a Metro. És kezdtünk is az Arany János utcában, az Utasellátó Klubjában. Volt, hogy később beállított hozzánk szombat délelőtt Zorán, hogy be kellene ugrani a klubba, mert valami zsíros haknit szedtek össze valahol. De, hogy szedjem össze a csapatot pár óra alatt? Akkor még nemhogy mobil, de vonalas telefon sem volt. De valahogy összejött. A Dogsszal így játszottunk a Metro helyett a Metro Klubban. Kőkeményen nyomtuk a rivális helyén, sokkal progresszívabbak voltunk. Volt tíz perces dobszólóm is, már ekkor. Minden héten szétvertem egy felsőbőrt, és az akkor még állatbőrből volt, minden hétfőn vittem Dubánhoz. A pergőmön viszont már műbőr volt, szólt is rendesen. De jóban voltunk Zoránékkal azért. Maka Bélának Zorán szerzett basszusgitárt valahonnan.

A Metro puccos zenekarnak tűnik.

Az volt. Gondolom, az érdekel, hogy vészeltem ezt át? Merthogy én lőrinci gádzsó voltam. Külvárosi gádzsó. Ahogy Maka Béla is. Viszont a Metroval nálunk gyakoroltunk Lőrincen. Nem volt különösebb gond, de azért a belvárosi és külvárosi srácok nem voltak ugyanazok. Bent nagyon gizda volt mindenki. Rengeteget házibuliztunk együtt Zoránnal, ő is jött hozzánk, mi is hozzájuk. Csinált magának egy imidzst, fapofának is hívták. Megállt és rezzenéstelen arccal énekelt és gitározott. És a csajok ezt nagyon kajálták, jól kitalálta.

A folytatás itt olvasható!

Bálint Csaba (2017.01.26.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. szeptember 22. és 2017. október 08. között:









Klipmánia