Dionysosrising Blog

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Rhino Bucket - The Last Real Rock n' Roll (2017)

 Látogatottság
Összesen
84673087
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Hardy Anikó - interjú (2017)

Interjúk

Hardy Anikó a Futurama énekesnője volt 1966 és 1970 közt. Játszott együtt Váradi Vadölővel és Köves Pinyóval is. Évtizedek óta Svájcban és Németországban él, gondolatai, reflexei egészen elütnek az itthon gyűrődött pályatársakétól...











Nagyon szép itt nálatok a Rockmúzeumban. Örülök, hogy valakik tesznek azért, hogy megőrizzék annak a korszaknak az emlékeit, értékeit, amikor mi fiatalok voltunk. Mindig megütközök azon, mikor régi zenésztársak panaszkodnak. Megértem őket, hogy nagy csúcsokat jártak be, ma meg nincs nyugdíjuk, de azt azért el kell mondani, hogy annak idején a többi emberhez képest óriási pénzeket kerestünk. A '60-as években 900 forint körül volt egy átlagfizetés, miközben egy fellépésért kaptunk fejenként olyan 150 forintot. Minden héten játszott a Futurama a Műszaki Egyetemen és a Medikus Teán a Vigyázó Ferenc utcában, ez egy hónapban - ha más nem volt - akkor is 1200 forint. Egy átlagfizetés abban az időben 1000 forint körül mozgott.

És micsoda életet éltünk! Például Balatonszemesen, azt hiszem 1967-ben az Omega játszott egy hónapot, majd odakerültünk utánuk mi egy hónapra, megvolt a szerződés, 3000 forint fejenként, plusz szállás. Na most mi lett ebből? Odajött az első nap a sarki kocsmáros és mondta, hogy mindent kifizet, ad szállást, sőt ingyen ehetünk nála... csak ne játszunk. Ugyanis az Omega ittléte alatt senki sem ment az ő kocsmájába, neki még ez is megéri, csak ne játszunk. Gondolod, játszottunk?

Hát dehogy! Szórakoztunk egy hónapot, átmentünk Balatonszemesre Bajtaláékhoz, jól szórakoztunk. A kis pénzecskék nem voltak olyan kis pénzecskék, mint ahogy most sokan emlékeznek rá. Állati jól éltünk. Járkáltunk mindenfelé, gondtalanok voltunk, koncert után a Vigyázóból még átértünk a Hordóba, Omegára.

Vidékre eljutottatok?

Emlékszem egy esetre, mikor Miskolcra mentünk, az egyetemi napokra. És persze ócska autó, lerobbantunk. Valaki stoppal ment, valaki vonattal. Már bemondták a hangosbemondón, hogy hát a Futurama kocsija lerobbant, nem ad koncertet, a jegyeket visszafizetik. Mindenki hazament. Mikor 10-kor megérkeztünk, megint bemondták, hogy mégiscsak lesz koncert, volt, aki pizsamában jött vissza a kollégiumból. Laux Tibi vagy ötször elénekelte ezen a koncerten a Gimme Some Lovin't, én meg vagy négyszer a Sony & Chertől az I've Got You Babe-t, és óriási tombolás volt. Csodálatos emlékek. Utána valahogy hazavergődtünk. És mondják, hogy milyen szörnyű volt akkor. Mi volt szörnyű? Leszedtük a dalokat a rádióból, megtanultuk, játszottunk és énekeltünk. Nekem nincsenek negatív emlékeim ebből a korszakból.

Apukád híres jazzénekes volt.

Nagy énekes volt, Holéczy együttes, Herrer Pál, sokat volt külföldön, Isztambulban, Ankarában vendégszerepeltek. Kislemezek is megjelentek az énekével. Jártak hozzá sokan énekelni tanulni, engem viszont nem tartott jó énekesnek. Én nem is akartam énekesnő lenni. A Kaffkába jártam, Laux Tibi meg a József Attilába, ő szólt, hogy menjek el egy meghallgatásra, mert a zenekara, a Futurama meghallgatást tart. Negyedikes voltam, érettségi előtt jártam, de még tél volt, tehát '65-'66 fordulóján volt ez. Sokakat meghallgattak, én is hallottam őket, nekem meg mélyebb hangom volt, mégis Kovács Gyuri mondta, hogy akkor Te. Évtizedekkel később mertem megkérdezni, hogy miért engem választott. És azt mondta, hogy azért, mert nekem más hangom volt, mint a többieknek.

Hogy emlékszel Váradi Vadölőre?

Laci egy élmény volt. Tiszta őrült volt. Voltak szerzeményei. Az egyik címe az volt, hogy Véres lábnyomok a vajaskenyéren. Vagy volt egy, aminek pár sorára emlékszem, hogy "A kocsmában áll a balhé - Lesz ott pia, lesz ott szajré". Érdekes, hogy utóbb hallottam, hogy meghalt, és alkoholistaként halt meg... amikor nálunk volt, egy sört ha megivott. Valahogy nem is volt divat az ivászat. Nem emlékszem rá, hogy a tagok közül bárki részeg lett volna, vagy olyan balhé lett volna, hogy valaki nem tudott volna játszani.

Laci aranyos srác volt, nagyon szórakoztató tag volt, kár volt, hogy elment a Scampoloba, majd a Sakk-Mattba. Jött helyette Gál D. Csaba, majd Köves Pinyó. Egy IM fotón még egy bizonyos Bak Zoltán is szerepel dobosként, én is ott vagyok a képen, de én nem emlékszem a srácra.

A Futurama erőssége volt, hogy nagyon sok jó énekes volt a zenekarban. Én Farkas Gyurival énekeltem a Sonny & Chereket, meg a Sétáló csizmákat, Laux Tibi énekelte a Stonesokat, Farkas Gyuri egyedül énekelte a Procol Harumokat, de Kovács Gyuri is énekelt, vagy Gál D. Csaba énekelte a Yellow Submarine-t. Színes és érdekes volt mindig a műsorunk, és aranyos közönségünk volt. A Medikás teákra sokan jártak a mostani már nyugdíjas doktorbácsik közül. Tánc, cigi, buli és annyi.

Volt egyszer-kétszer affér a belvárosi galerikkel, mikor odajöttek a kis egyetemistákat vegzálni. Nem nagyon tetszett nekik, hogy csak orvostanhallgatók mehettek be tagságival, hát megpróbáltak bejönni, vagy megvárni a közönséget az ajtóban. Egy komolyabb összetűzés is volt, az Országház mellett játszottunk, mentünk ki, nagy verekedés lett. A későbbi férjem kiment erősködni, mire egy óriási galeritag eltörte egy ujját.

Na, én is kint voltam, volt egy ócska táskám, benne a húsz centis kapukulccsal. Tudod, abban az időben a házmester zárta a bejárati kapukat, kaputelefon még nem volt, ha felcsengetted, fizetni kellett, hogy kinyissa az ajtót, de nekem volt külön kulcsom. Na én odamentem, és ezzel a táskával - benne a kulccsal - jól fejbe vágtam a támadót. Ebből rendőrségi ügy is lett, a "sértett" megvádolt, hogy púpot okoztam a fején, össze is kellett varni. Én meg később szendén nyilatkoztam, hogy hát én? Látszik a képeken, hogy kis vékony lány voltam. Én csak kicsit meglódítottam a táskát, ne mondja már, hogy ekkora sérülést tudtam okozni!

Gondolom, nektek is nagy repertoárt kellett fenntartani.

Nagyon komolyan próbáltunk, Kovács Gyuri nagyon szigorú zenekarvezető volt, féltem is tőle. Ha valaki késett, 10 forintot azonnal levont a gázsiból. Felszerelést úgy vettünk, hogy mindenki leadott a gázsijából egy összeget, az a cuccra ment el. És mindig ki volt adva, ki mit tanul meg a következő próbára. Az volt a szerencsém, hogy a fiúm - aki később a férjem lett - jól zongorázott, otthon vele gyakoroltam. Persze fonetikusan, szörnyűségesen, angolul. De kit érdekelt a kiejtés? Senkit. Egy jó koppintós zenekar voltunk, elég elismertek voltunk a mezőnyben. Ezt felvételekkel ma már nehéz lenne bizonyítani, de a Várklubba, vagy az E-épületbe, vagy előtte a Műszaki Egyetem Aulájába akármilyen zenekart nem engedtek volna be. Voltak saját számaink is, de a zenekar sajnos felbomlott.

Mikor vége lett, foglalkoztál még zenével?

Sokáig nem, a Repülőtéren dolgoztam tovább. Majd mikor pár év múlva disszidáltunk, akkor kint apukámmal megcsináltuk a Hardy's Combot, ott tovább énekeltem. Megmaradt a zenével az állandó kapcsolat.

Szépen kezdted a beszélgetést a beatkorszakkal kapcsolatban, mi jut még eszedbe róla?

Eszméletlen volt. Fantasztikus korszak volt. Mindenhová mehettél, rengeteg zenekar volt. Millió zenekar játszott mindenhol. Emlékszem egy koncertünkre a MOM-ban, ahol a Liversinggel és a Rangersszel volt közös koncertünk. Nem mertem kimenni a Liversing közönsége elé, de Gyuri rám parancsolt, hogy "Ancsa, gyere ki"! Én aztán nem. "De gyere ki!" Ehhez hozzá tartozik, hogyha nem a klubjainkban játszottunk, akkor számítani lehetett rá, hogy a mi kis egyetemistáink nem jönnek el, tehát idegen lesz a közönség, nem ismernek. És a Liversing közönsége üvöltve a Liversinget követelte. Végül kimentem a mikrofonhoz, vártam, hogy befogják-e a szájukat, vagy nem. Kicsit csendesedtek, elkezdtem énekelni a Bang-Bang-et, erre még a Liversing közönsége is tapsolt.

Volt rivalizálás akkoriban az énekesnők közt? Ezt minden énekesnőtől meg szoktam kérdezni, mire mindenki azt szokta felelni, hogy á, dehogy. Persze, értem, hogy ti egy kicsit burokban működtetek, megvoltak a helyeitek, ahol nem kellett ezzel törődni.

Tulajdonképpen én csak Wittek Marira voltam irigy. De rá is csak azért, mert ugyanolyan szép mély hangja volt, mint nekem, csak mellette állati erős magasai is voltak. Mellette labdába sem rúghattam. Hát, mikor meghallottam Omegán, hogy Cila Blacket, hogy énekel, hát majdnem sírtam, hogy én többet színpadra nem lépek!

Kovács Kati volt a másik Istennő. A többiek labdába sem rúghattak. Nekem a zenekar letranszponálta a magasabb dalokat. Nekem a beatkorszak egy jó móka volt, mikor vége lett, abbahagytam. És beszélgetve a kollégákkal, milyen életük lett sokaknak, ez így volt jól.


Bálint Csaba (2017.01.31.)
rockmuzeum.ini.hu




 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Interjúk
· Szerkesztette: bcsaba


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Interjúk:
Interjú Szaszával és Matyival, a Sex Action tagjaival...


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.40 Seconds