Pulzus 8. - 1980 szeptember - Érdekvédelmi törekvések 

Megjelent: február 02. csütörtök 18:00
Szerző: Fiery
    Cikkek 

Létezett valaha, a nyolcvanas években egy könnyűzenei műsor, amin felnőtt egy nemzedék. Ez a produkció a Pulzus volt, akkori nyelven Könnyűzenei Panoráma. A TV egyetlen csatornáján keresztül végre mi, fiatalok is kaptunk valamit a hatalomtól. A műsorban nem csak rock muzsika szólt - és ezt utólag belátva nagyon okos húzásnak mondanám -, hiszen így egy tágabb zenei világban nőhettünk fel. A következő hónapokban arra teszek kísérletet, hogy részeként kiemeléssel mutassam meg, mik voltak a legfontosabb témák abban az időben. Aki pedig rendszeresen követi a sorozatot, képet kaphat arról is, hogy kik voltak az állandó vendégek, és kik maradtak ki a médiából... Kellemes olvasást mindenkinek! - Fiery



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Ki védi a zenész érdekeit?

Hova tartoznak a zenészek? Ez talán a mai napig komoly kérdés, hiszen hiába vannak különféle egyesületek, szakszervezetek, ezek továbbra sem foglalkoznak minden zenésszel. A kérdés tehát örök, Van egy elenyésző százalék, aki nagyon jól jár, a többi pedig tegyen bármit, aprópénzzel szúrják ki a szemét. Ezek az emberek civil munkára kényszerülnek, hogy megéljenek, vagy egyszerűen idővel abba hagyják a számukra oly kedves tevékenységet.

Ez persze válasz lehet a mérhetetlen felhígulásra is, hiszen ma már nem röghöz kötött, hogy ki vallja magát zenésznek. Ezeket a "szerencsevadász turistákat" a szakma egyszerűen csak hangszer tulajdonosnak tartja, és elsősorban miattuk nem osztható jobban szét bárminemű juttatás. Persze az sem korrekt dolog, hogy egyesek súlyos milliókat kaszálnak hónapról-hónapra, miközben a többség, a lassan kiöregedő művészek megalázóan kevés nyugdíjat kapnak.

Az alábbi beszélgetésben a jelenlévők természetesen árnyaltabban fogalmaznak, és akkor még az ő nyugdíjazásuk nem is volt napirenden. Az is igaz, hogy a dolgot azóta sem tette senki helyre, pedig lett volna rá idő bőven.

Nyilvánosan, de homályos

Sztevanovity Dusán: Most kedves nézőink, akik idáig felléptek a Pulzusban és akik most itt jelen vannak, ezek egy valamiben nagyon hasonlítanak egymásra. Még pedig abban, hogy tulajdonképpen közösek a gondjaik, és ezek a gondok nem olyan csekélyek, mint ahogy azt a színpadon látjuk, amikor be vannak kapcsolva a reflektorok, hanem ennél sokkal súlyosabbak és több is van. Hogy mik ezek a gondok és hogy próbálnának rajta segíteni ezek az emberek, ha tudnának, azt elmondja most nekem Bródy János - ha elmondja -, de legalábbis azért jött ide, hogy ezt elmondja nekünk.

Bródy János: Hát valamit szeretnék erről mondani, valamiféle megoldási lehetőségről. Ha jól emlékszem 10-12 évvel ezelőtt a műfaj képviselői már egyszer összejöttek az Ifjúsági Magazin szervezésében egy kerekasztal konferenciára, aminek a végső kicsengése körülbelül az volt, hogy szeretnénk tartozni valahová. Erre a választ nagyon nehezen találtuk meg, hogy tulajdonképpen hova kellene tartoznunk, én úgy érzem, hogy alapvetően egymáshoz kellene tartozunk, bár tudom, hogy vannak néhányan, akik erről másképp gondolkoznak. Az elmúlt időszak alatt a különböző problémákat mindenki maga próbálta megoldani, együttesek, énekesek külön-külön időnként.

Sztevanovity Dusán: Bocsáss meg, csak mond el a nézőknek, nem biztos, hogy tudják, mik ezek a problémák.

Bródy János: Alapvetően abból származnak, hogy ennek a műfajnak, amely körülbelül a '60-as évek közepétől jött létre és él Magyarországon nincsen jogilag meghatározható helyzete.

Sztevanovity Dusán: Például hol dolgozol? Mi a foglalkozásod?

Bródy János: Én szabadfoglalkozású vagyok, ugyanúgy, mint a műfaj képviselői.

Sztevanovity Dusán: Ez egy létező foglalkozás, ez áll a személyidben, hogy szabadfoglalkozású művész?

Bródy János: Valami ilyesmi. Munkaviszonnyal nem rendelkezem.

Sztevanovity Dusán: Értem.

Bródy János: És hát, mint munkaviszonnyal nem rendelkező, hát kicsit szabadon lóg és, hogy úgy mondjam a kultúrpolitikában sincs meghatározható helye. Tulajdonképpen nem tudjuk, hogy ez a műfaj hova tartozik, kik tartoznak ebben a műfajba, mit képvisel. Néha számon kérnek tőlem komoly társadalmi felelősséget, bár igaz az, hogy ez a műfaj nagyon széles rétegek gondolkozására és érzelmi világképére hat, de nagyon gyakran jogos ellenérv az, hogy úgy érzik a műfaj képviselői, hogy ők viszont nem tartoznak szorosan a társadalomhoz, hiszen nagyon kevés az érintkezési pont.

Mindenki úgy érzi, hogy amit elért, azt többnyire saját magának köszönheti, senki másnak. És hát, mint mondottam ezeket a problémákat is külön-külön igyekeznek megoldani, holott nekem az az érzésem, hogy a problémák és nehézségek között nagyon sok olyan van, amit igazán eredményesen csak közösen lehetne megoldani.

Sztevanovity Dusán: Mi ennek a formai lehetősége, tehát a konkrét lehetősége?

Bródy János: Ennek egy megoldási lehetősége az, hogy most lehetőség nyílott arra, hogy a Zeneművész Szakszervezeten belül a szabadfoglalkozású zeneművészek önálló szakszervezeti alapszervezetet hozzanak létre. Már megalakult az intéző biztosság, melynek a feladata az, hogy összehozza ezt a műfajt, megszervezze a tagságot, felmérje a problémákat és igyekezzen lehetséges megoldási módokat is találni. Egy ilyen felmérésszerű konferenciára, találkozóra hívjuk össze az összes zenekarvezetőt október 09-ére a Rátkai klubba, csütörtök délelőtt 10 órakor. Megpróbáljuk megtalálni, hogy mik azok a közös problémák, mik azok a gondok, amelyek közösek és amelyeken együttesen tudunk a legjobban segíteni.

Sztevanovity Dusán: Én úgy gondolom, hogy ez a műfaj valóban nagyon széles rétegeket érdekel és érint, megérdemelné, hogy létrejöjjön egy ilyen szervezeti forma, ahol tényleg a gondokat és örömöket is közösen meg lehet tárgyalni. és ezzel sok sikert kívánok ehhez a vállalkozáshoz.

Color - A bohóc klip
Rockwell - Kislány, mondd, hogy menjek
Bródy a szakszervezetről
Kovács Kati - Az én időm
HBB - Rolling Stones blues
Muszti-Dobay - Kiállok a placcra (Vas Zoltán dala)
Új Rákfogó koncert
Fejes László fotós a Film, Színház, Muzsikából
Beatrice - Kisstadion - Katicabogárka, LGT, Omega

Készítette: Fiery



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. szeptember 26. és 2017. október 12. között:









Klipmánia