×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Akosh S. @ 2017. február 03. - Uránia Nemzeti Filmszínház 

Megjelent: február 05. vasárnap 12:05
Szerző: bcsaba
    Koncertbeszámolók 

Szelevényi Ákos - Akosh S. - Franciaországban alkotó kortárs szaxofonos, sajnos, több éve nem, vagy csak ritkán volt látható, hallható itthon. Utóbbi időben azonban végre változás állt be: 1-1 alkalommal hol duóban, hol nagyobb csapattal állt a nagyérdemű elé, az improvizatív zenét kedvelők örömére. Ebből már sejthető volt, hogy ezeket több is fogja követni a közeljövőben, így most a 4. Uránia Filmnapok alkalmából csíphettem el egy fellépését.

Ifjú zenésztársai - névsorrendben Ajtai Péter (nagybőgő), Miklós Szilveszter (dob, ütőhangszerek), Porteleki Áron (dob, ütőhangszerek, brácsa) - szintén kreatív személyiségek, a tavaly októberi Urániában tartott koncertjén is mind részt vettek. Az "Újonc" Závada Péter költő (Akkezdet Phiai) volt, aki szövegeivel járult hozzá az előadáshoz. A koncert címe - A zene szava - is arra a kísérletre utalt, hogy hogyan ötvözhető a szabad muzsika a szabad költészettel. - Kun Márton írása



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Az este fél tízre meghirdetett előadás sajnos kb. 45 perc csúszással indult, viszont érdekes meglepetés volt látni, hogy a közönség túlnyomó részét a fiatal korosztály képviselte és bőven lehetett külföldi hangokat is hallani. A színpad roskadásig volt különbözőféle hangszerekkel. Az elrendezést tekintve két szélen két dobfelszerelés, baloldalt nagybőgő, jobboldalt egy gong, középen pedig többek közt tibeti hangtálak, ütőgardon, citera és különböző fúvós hangszerek. Utóbbiakat kezelte Szelevényi, de más multihangszeres is volt a csapatban: Porteleki a dobon kívül brácsán és ütőgardonon játszott még.

Závada a bőgő és a "hangszerpark" között foglalt helyet. A koncert nem számok sorozatából állt össze, hanem egyetlen, szünet nélküli, lassan kifejlődő, hangulatában váltakozó, majd lecsendesedő, ívelt folyam volt. A zenei építkezés során fokozatosan sűrítették a teret a különböző hangszerek különböző módokon való megszólaltatásával, amíg valami egészen zaklatott, kakofón pontig nem jutott a folyamat, majd ez "széthullott" egy nyugodtabb állapotba, aztán onnan hasonló módon - többször is egy Szelevényi által feldobott és folyamatosan ismételgetett témán keresztül - újrakezdődött a ciklus, majd a legeslegvégén az egész egy csöndes nyugvóponton zárult.

A visszafogottabb részeknél kapcsolódott általában be Závada - okostelefonról olvasta fel költeményeit, vagy azok részleteit. Az elvaduló epizódok John Coltrane kései időszakát juttatták eszembe: túlfúvások a szaxofonon, dupla dobfelszerelés stb. A kialakuló zenére jellemző volt az ütőhangszerek túlsúlya és az akkordhangszer hiánya (kivétel amikor a brácsa is megszólalt), továbbá a hangszerek szokatlan, nem rendeltetésszerű használata, mint például üveghangok nagybőgőn, vagy pléddel leterített lábcin, esetleg dobverő helyett kicsi cintányér használata, ill. vonós játék cintányéron. Volt, hogy minden zenész épp vonón játszott (2 dob, bőgő, ütőgardon).

A sokfajta hang között megjelent az emberi is: Szelevényi egyik dallamát, amit kalimbán vezetett fel, a játékkal párhuzamosan énekével is erősítette. Ez a 10/4-es, páratlan ritmusú, törzsi zenét idéző dallam megkapó volt, még azt is el tudom képzelni, hogy nem ott helyben komponálódott. A szövegről viszont sajnos mindig elvonta a figyelmemet a zene, de lehet, hogy csak rám hatott a muzsika erősebben.

Fél éjfélkor ért véget a közel 75 perces improvizáció és számomra izgalmasra sikerült a keretek feszegetése, de az érdeklődést elnézve úgy gondolom, hogy nem csak a magam nevében beszélhetek. Elekes Botond, a Filmszínház igazgatója a felvezetőjében elmondta, hogy terveznek folytatást. Úgy tudom, hogy itt az Urániában még legalább két eseményre számíthatunk idén. Az elsőre már tavasszal, úgyhogy érdemes figyelni a programot, hiszen ennek a zenének a jellegéből adódóan mindegyik alkalom egyedi lesz.

Kun Márton írása



rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Akosh S. Unit - Nap Mint Nap

2006-01-24 12:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. november 18. és 2017. december 04. között:









Klipmánia