Pulzus 9. - 1980 október - Lemezforgalmazási botrány 

Megjelent: február 09. csütörtök 18:00
Szerző: Fiery
    Rockmúzeum 

Létezett valaha, a nyolcvanas években egy könnyűzenei műsor, amin felnőtt egy nemzedék. Ez a produkció a Pulzus volt, akkori nyelven Könnyűzenei Panoráma. A TV egyetlen csatornáján keresztül végre mi, fiatalok is kaptunk valamit a hatalomtól. A műsorban nem csak rock muzsika szólt - és ezt utólag belátva nagyon okos húzásnak mondanám -, hiszen így egy tágabb zenei világban nőhettünk fel. A következő hónapokban arra teszek kísérletet, hogy részeként kiemeléssel mutassam meg, mik voltak a legfontosabb témák abban az időben. Aki pedig rendszeresen követi a sorozatot, képet kaphat arról is, hogy kik voltak az állandó vendégek, és kik maradtak ki a médiából… Kellemes olvasást mindenkinek! - Fiery



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Miért drága a nyugati lemez?

1980 október, és egy végtelenül izgalmas téma. Mivel hosszú a beszélgetés, nem is fűzök hozzá bő kommentárt, mert amit olvashatunk, magáért beszél. Annyit azonban érdemes megemlítenem, hogy a feketézés már akkor is probléma volt, és a frappáns megoldás nem is marad el. Amit még fontos észre vennünk, hogy a jelenlegi lemezpiacnak bár ilyen jellegű problémái lennének csak...

Módos Péter: Szeretettel üdvözlöm a stúdiónkban vendégeinket, Erdős Pétert, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat márka menedzserét, és Sugár Andrást, a Hét című műsor vezető riporterét. Meghívásotok célja a következőkben foglalható össze egészen röviden: Néhány héttel ezelőtt a Hét műsorában egy igen kiváló riportfilmet láthattunk. Juszt László készítette, amely arról szólt, hogy a hanglemez feketepiacon mi a helyzet. Nem akarom részletezni, mert ezt a kedves nézők mindnyájan ismerik egy-egy hanglemez külföldi, nyugati hanglemez ára szinte már a csillagokban van, ami a Forint értékét illeti.

András a végén úgy foglaltad össze ezt a riportot, hogy bizony jó lenne, ha valamilyen módon segítenénk ezen a helyzeten, méghozzá olyan módon, hogy a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat vagy más szervi intézmény importálna licenceket, vagy esetleg hanglemezeket. Na már most itt még nem volt vége ennek a történetnek, azt hiszem a két héttel ezelőtti Pesti műsorban Erdős Péter reagált erre a javaslatra, és ebben a cikkében valami olyasmit javasol, hogy - pontosabban nem javasolt hanem magyarázta a dolgot azzal, hogy - bizony valutában, devizában nem állunk a legjobban. Na most viszont kíváncsian hallaná a Hét véleményét ez ügyben, mit lehetne tenni? Nos, hogy áll most a helyzet?

Erdős Péter: Tehát mi most azért ülünk itt, hogy veszekedjünk, ugye?

Módos Péter: Én nagyon szeretném.

Erdős Péter: Próbáljuk meg, bár azt hiszem nem állunk olyan távol egymástól. Abban, amit a bevezetőben mondtál már van valami, amiben nem értek egyet. Azt hiszem azt mondtad, hogy kiváló riport volt a Hétben. Ez a riport, ha nem is képben, de szavakban már megjelent, most soroljam, azt hiszem minden könnyebb műfajú hetilapban, képeslapban, néhány napilapban is. Mindig ugyan arról van szó.

Sugár András: Talán azért, mert a jelenség állandó, és a jelenség nem szűnik meg.

Erdős Péter: Igen, de a riportok nem lépnek túl az előző jelenség rögzítésen.

Sugár András: Lehet, hogy a jelenség sem lép túl önmagán, tehát hiánycikk marad, lemezt nem lehet kapni, a Múzeum körúton 1200 forint az a hanglemez, aminek tulajdonképpen 300, vagy 250-be kerülne, vagy kevesebbe.

Módos Péter: 190 forintért kapni.

Erdős Péter: Igen, de amikor ügyesek vagyunk, vagy kivárjuk a kellő pillanatot, amikor még a lemez nem túl öreg, de már nem olyan fiatal, hogy nagyon drágán adja magát, akkor 190 forintért tudjuk kínálni. Azt mondtad, és ezt Módos Péter idézte, hogy valamilyen módon oldjuk meg. Egy tényt közlök veled. Egyetlen módon lehet megoldani, kifizetni az árát devizában, más mód nincs. Ahányszor mi nyugati üzletemberekkel tárgyalunk, megpendítjük nekik, ezt már egyszer így idéztem, hogy a dallamok szabad áramlásáért hozzanak valami anyagi áldozatot, nem hoznak. Őket az üzlet érdekli. Tehát abban kiinduló pontként állapodjunk meg, hogy több lemezt behozni, azt akartam mondani, hogy egyetlen mód van, de helyesbítem magamat.

Két mód van, az egyik, hogy több devizát költünk el, mint 1,5 millió dollár egy évben, most ugyanis ennyit költünk. Vagy ügyesebben vásárolunk, de szavamat adom neked, hogy többet ravaszkodni, ügyeskedni, figurázni, mint amennyit mi és a kultúra külkereskedelmi vállalat együtt ez ügyben csinálunk, mi nem tudunk. Ez a csapat nem tud ennél többet kihozni a 1,5 millió dollárból.

Sugár András: Ez lehet, hogy így van, a Hétnek egyáltalán nem az volt a feladata, hogy a lemezgyár, vagy a lemez forgalmazók helyett kitaláljon módozatokat, mi reflektorfénybe akartuk állítani a problémát, azt hiszem ezt sikerült. Na most talán ki lehetne találni olyan módozatokat, hogy a deviza fetisizmuson lépjünk egyszer túl, mert a deviza éppen olyan pénz, mint a forint, csak a szorzószám dönti el, hogy megéri, vagy nem éri meg.

Erdős Péter: Ezt eddig nem tudtam, meg kell neked mondanom.

Sugár András: Természetes, mert ha mondjuk úgy veszem, hogy 1 dollár 100 forintot ér, akkor mindent érdemes eladni dollárért, ha úgy veszem, hogy 1 dollár 10 forintot ér, akkor mindent érdemes venni dollárért. Úgy, hogy a deviza fetisizmus ellen kell tiltakoznom, mert a külkereskedelmi gyakorlat bebizonyította, hogy majdnem mindent érdemes devizáért behozni, hogy ha a szorzó megfelelő. Én nem vagyok közgazdász, nem vagyok lemez-szakember, én lemez élvező vagyok, nekem fáj az, hogy 1200 forintot kérnek a srácoktól, azért a lemezért, amit talán olcsóbban, licenszt lehetne talán vásárolni.

Erdős Péter: Ezt tesszük.

Sugár András: A préselésben talán lehetne olyan megállapodást kötni nagy cégekkel, az EMI-vel, vagy másokkal, hogy esetleg egy-egy olyan új számból, amit ők szeretnének bevezetni, mondjuk itt keleten, talán valami olcsóbb megoldást adhatnának. Nem tudom, én nem vagyok szakember, ez a ti feladatotok lenne kitalálni, de ha abba a sündisznóállásba helyezkedtek, hogy megakarjuk oldani, nem megy, nem kapunk több devizát, akkor nyugodjunk bele, menjünk szépen haza, ne vitatkozzunk, akkor így marad továbbra is. A Múzeum körúton 1200 forintért fogják árulni azt a lemezt, amit kint az Ecserin, azt hiszem 600 forintért volt a filmben.

Legális kisiparos, éljen, nem akartuk őt bántani, legális, ő adót fizet, mi azt akartuk bántani ezt a jelenséget, hogy hiánycikk van. Mert volt egy olyan elmélet nálunk, hogy a hiánycikk a szocialista gazdaság velejárója, és az élet egyre inkább rácáfol, hiszen a hiánycikkek visszaszorulnak, egyre kevesebb hiánycikk marad ebben a ronda kategóriában. Rájöttünk arra, hogy ezt lehet kapni, azt lehet kapni, ott a Winston cigaretta az asztalotokon, ott a Coca Cola, 10 évvel ezelőtt ezek még olyan hiánycikkek voltak, hogy mindenki azt mondta voltál Bécsben, ittál kólát, ne mond, amerikai cigaretta?

Erdős Péter: Képzelj el egy alternatív álláspontot, én megértettem, sőt ha újságíró lennék, lehet, hogy ugyanez lenne az álláspontom, de - és most próbálj megérteni - mondom egy alternatív szempontot. Van 1,5 millió dollárunk, követelhetnénk többet, vagy adnának többet, vagy nem, ugyanis nem a saját pénzünket nem tudjuk a Nemzeti Bankban egyszerre dollárba váltani, holott nekünk igen nagy nyereségünk van, de azért dollárt vásárolni nem lehet.
b Engedélyt kell kapni, nem megvásároljuk a dollárt, se százért, se kétszázért, se ötszázért. Nem adnak el nekünk, engedélyezik. Követelhetnénk többet. Itt két vállalati taktika van. Vagy folyton követelőzünk, előbb-utóbb valamicskét adnak, vagy pedig csak akkor kérni, ha indokoltnak tartjuk. Most mi e pillanatban nem hisszük, miután a hanglemezgyártó vállalat vezető törzskara csupa kicsit kopott világmegváltó.

Sugár András: De csupa tehetséges ember is.

Erdős Péter: Köszönöm, most azt az oldalát akartam kidomborítani, hogy próbáljuk országos méretekben nézni a dolgot, az a véleményünk, hogy 1,5 millió dollárnál többet költeni e pillanatban nyugati popzenére, miközben a rádióból bárki felveheti magnóra, hiszen a Magyar Rádió nem keveri le a számokat.

Megvenni félévvel előbb azt a Boney M nagylemezt, amit most karácsony előtt behozunk olcsón, fél évvel előbb megvenni sokkal drágábban az szamárság lenne. Mi egyet tudunk tenni és ezt neked és a tévénézőknek megígérhetem, hogy ügyesen vásárolunk. Most például a Pink Floyd nagylemezt, amit a feketepiacon 1200 forintért árusítottak, dupla nagylemezt, 600 forintért lemezenként, azt a következőképpen vettük meg. Igazgatóm elintézte az EMI-al, hogy ők adják el a licensz jogot az indiai EMI-nak, az indiai EMI jogot kapott arra, hogy csak Magyarország részére legyártsa.

Sugár András: Tessék, ilyesmire utaltam.

Erdős Péter: Így jött ki annyi amennyi.

Sugár András: Hál Istennek, nagyon helyes, így tovább.

Erdős Péter: Sokkal több nem fog kijönni.

Sugár András: Rendben, nem baj, ez már valami.

Erdős Péter: Feketepiac lesz, na most egy dologban kérdezem egy autentikus újságíró véleményét. Okos az, hogy riportokban a feketéző megszólal, előfordult az, hogy a rádióriporter azt kérte tőlem, hogy vitatkozzam a feketézővel, mondtam, hogy vitatkozzon vele a főkapitány, nem az én dolgom. A tévében megjelenik a feketéző, nem kívánom, hogy csukják le, végül legyünk őszinték a magyar társadalmat végveszélybe nem dönti, ha az a néhány sznob, aki nem a rádióból veszi fel a Pink Floyd-ot, hanem arra ad 1200 forintot, hogy megmutathassa barátainak, hogy neki már megvan.

Sugár András: Nem issza el, az rendes ember.

Erdős Péter: Nem dől össze a világ, azért mégsem kellene talán a feketézőt ilyen értelemben és ilyen módon, mint a piacszabályozó zsenit beállítani, ugyanis nem igaz az, hogy ő tudja, hogy a Pink Floyd-ot keresik, vagy a Boney M-et keresik, mi meg nem tudjuk. Mi kivárjuk, amíg olcsóbban kapjuk meg a magyar tömegek részére, és nem az 1000-2000 ember részére, aki az 1200 forintot megadja, nem azért mert ő maga lop, csal, stb, hanem mert neki megéri.

Sugár András: Igen, úgy látszik mi két filmet láttunk. Mert mi, abban a filmben, amit én prezentáltam a Hétben, Juszt László filmjében, szó sem volt arról, hogy a feketéző egy piackutató zseni, és a hanglemez kereskedelem hatóságilag engedélyezett vezetői azok nem értenek a piachoz, úgyhogy ez egy másik film, amire te most válaszoltál.

Erdős Péter: Már értelmeztem a dolgot.

Sugár András: Maradjunk annál, hogy az a konstrukció, amit előbb említettél, az egy példája azoknak az okos kis megoldásoknak, amire én tulajdonképpen utaltam. Továbbá, hogy elkerüljem a félreértéseket, kedves nézők, idősebb nézők, én nem javaslom, hogy gyógyszer helyett, pótolhatatlan pótalkatrészek helyett sem, stb helyett sem hozzunk be lemezt, én azt javaslom, hogy a meglévő valutakeretek fenntartásával igyekezzenek az illetékesek, olyan okos megoldásokat kitalálni, hogy minden más népgazdasági ág, egészségügy, iskola, stb, károsodása nélkül lehessen a választékot bővíteni. Mondjuk ne olyan hanglemezt hozzunk be nyugatról, amit nehéz eladni, hanem olyat, amit könnyebb eladni, még azt is el tudnám viselni, hogy nem 190 forintért árulnátok egy lemezt, hanem 200-ért, 300-ért.

Erdős Péter: Van olyan is, az igazság kedvéért, van olyan is.

Sugár András: Ezzel a szorzó javulna, mondjuk a külkereskedelmi szervek is jobban odafigyelnének.

Erdős Péter: Ez azt jelenti, sokat beszéltünk.

Módos Péter: Borzasztóan sajnálom, mert nagyon érdekes volt.

Erdős Péter: Csodák csodája, de kezdünk egyet érteni, abban az alaptételben, hogy mi legyünk még ügyesebbek, abban teljesen egyet értünk.

Sugár András: Ugyanazt akarjuk tulajdonképpen, más eszközökkel, mi a közvéleményt képviseljük ebben az ügyben, ti pedig a szakembereket, és egymást szolgáljuk, illetve a szakemberek szolgálják csak igazán a közvéleményt és a közt, akkor minden rendben lesz.

Módos Péter: Én úgy emlékszem, hogy nemrég egy ilyen licenc vásárlás kapcsán megjelent Magyarországon egy Police nagylemez, Police együttes, akik most a világ egyik legnépszerűbb együttese, már Magyarországon is kapható, legalábbis kapható volt nemrégiben.

Erdős Péter: Kapható volt és most keressük a piacon a harmadik Police nagylemezt. Tegnap határoztuk el, hogy megkezdjük a csápjaink kinyújtását.

Módos Péter: Na most nem véletlenül említettem a Police együttest, de még mielőtt elmondanám, hogy miért, azért még...

Erdős Péter: Én akartam egy percet kérni még.

Módos Péter: Egy mondatban hagy kérjelek meg arra, hogy most ismertessél néhány olyan dolgot, hogy mit viszünk mi ki külföldre.

Erdős Péter: Én ezeket azért hoztam el, hogy vitapartneremre egy kicsit rápirítsak, de a vita hevében elfelejtettem, Módos Péter nagyon rendes, hogy szóba hozta és ad nekem egy percet. Mondta a jól tájékozott újságíró, tudtad azt, hogy az utolsó két hónapban megjelent a Lokomotív GT lemeze az NSZK-ban, a Lokomotív GT Spanyolországban, ez a Lokomotív GT-nek az angol nyelvű lemeze, ami majd itt jelenik meg jövő héten, csak azért hoztam el, hogy ne fájjon a néző szíve, hogy ő ezt az angol nyelvű nagyszerű lemezt nem fogja hallani. A Neoton Família nagylemez az NSZK-ban, Neoton Família kislemez, a Santa Maria Japánban, március óta van a japán slágerlista első tíz helyén.

Sugár András: Nem tudtam, de meg vagyok hatva.

Erdős Péter: Neoton Família kislemez, a Santa Maria NSZK-ban. Kuriózumként Venezuelában a Santa Maria, Szűcs Judit kislemez az NSZK-ban, amit az EMI világcég vett fel. Ezt nem is érdemes tulajdonképpen megmutatni, mert ez ma jött japánból, egy új Neoton kislemez, de még fehér tasakban, nincs még kész a tasakja, jövő héten lesz meg. A Fonográf együttes nagylemeze, amelyik az NSZK-ban jelent meg. A Piramis együttes nagylemeze, ami Spanyolországban jelent meg.

Tudod mit szeretnék? Én ezzel a mi vitánkkal, én teljesen elégedett vagyok. Azt hiszem valami konstruktív eredményre jutottunk, legyünk mi még ügyesebbek és ebben igazad van. De azt szeretném, ha egyszer a BBC-ben így vitatkozna egy angol riporter egy angol hanglemez szakemberrel, hogy miért nincs több magyar lemez Angliában? Múlt héten megjelent a Kati és a Kerek Perec nagylemez Budapesten, és még mindig nem lehet az angol lemezboltokban kapni.

Sugár András: És az angol turista azért veszekedjen, hogy kapja meg a 400 forintját, hogy ha ide akar három évente egyszer utazni. Hát úgy legyen.

Módos Péter: Kedves nézőink, ezt a beszélgetést azzal zárnám, vagy foglalnám össze, hogy bízunk benne, hogy egyszer majd ez is elkövetkezik, de még mielőtt erre sor kerülne, most visszautalnék az előbb említett Police nagylemezre. Egy érdekes felvételt fogunk most bemutatni, a Police együttes, más világhírű angol együttesek társaságában, a múlt hét szombaton bemutatkozott az Essen RockPalota koncertjén. A Magyar Televízió ezt a felvételt rögzítette, egyébként legközelebb október 31-én a kettes programon sugározni is fogjuk, addig azonban előzetesként tekintsenek meg egy olyan dalt erről a nagylemezről, amely Magyarországon is lemezen megjelent.

Ragtime Band
Bródy - Hungarian blues
Szörényi - Hej barátom
Pori jazz
Aradszky - Újra itt vagyok
Erdős Péter és Sugár András - Police Essen

Készítette: Fiery



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. szeptember 24. és 2017. október 10. között:









Klipmánia