Para-Kovács Imre interjú - 1. rész (2017) 

Megjelent: február 13. hétfő 18:05
Szerző: Drpeter
    Interjúk 

Ott indítanám a történetet, hogy 1970-es évek közepe, Miskolc, Münnich Ferenc Gimnázium...

Olyan nem is volt, Az egy másik gyilkos volt, Kilián György. Én 1965-ben születtem, úgyhogy a '70-es évek közepén tíz éves voltam ezek szerint, és kezdem nézegetni, mi van a világban. És mint ilyen normális csávó a házban lakó nagyobb fiúk zenéit hallgattam. Ők határozták meg az ízlésemet. Iszonyú szerencsém volt, mert tök jó ízlésük volt, Deep Purple, Black Sabbath, Pink Floyd, Emerson Lake and Palmer, Grand Funk Railroad, ezeket hallgatták. Mikrofonnal másoltam át szalagos magnóról, az akkor nagyon-nagyon menő dolog volt. Tizenkét évesen kaptam egy kazettás magnót használtan, tulajdonképpen diktafon volt, de tökéletesen megfelelt a célnak. Igazából akkor még szerettem ezt a progresszív rockot, a hosszú gitárszólós, nagy szintetizátorfutamos cuccokat.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Aztán a telepen belül költöztünk arrébb, és volt egy szomszéd srác, akinek valaki - nem tudom, honnan - átvette a Stranglers első két lemezét (Megj.: Rattus Norvegicus, No more heroes, mindkét album 1977-ben jelent meg - DP.) és ő átmásolta nekem. Az valami döbbenet volt számomra. Furcsa módon én nem a Pistols-szal kezdtem a punkot. Utána, emlékszünk, elkezdtek megjelenni az Ifjúsági Magazinban elrettentő cikkek arról, hogy milyen borzasztó dolog ez a punk. Nyilván ellenkező hatással volt rám, mert nagyon tetszett.

Elkezdtem próbálni beszerezni zenéket. Iszonyú nehéz volt. 1980-'81-ben járunk. Budapestre kellett utazni, a lemezbolt előtt álló nepperektől kellett vásárolni, és baromira drágák voltak a lemezek az akkori fizetésekhez viszonyítva. Na mindegy, szóval belekerültünk ebbe a dologba és az az érdekes, hogy akkor már volt Miskolcon néhány punk zenekar, nálunk egy generációval idősebbekből állt. Ez akkor két-három évet jelentett, mi tizenöt-tizenhat évesek voltunk, ők pedig már keményen túl voltak a gimnáziumon, vagy egyetemre jártak. Az egyik volt a GETA (Gennyes Tagok), amelynek a frontembere, Dióssi Gábor volt, aki később színészi karriert futott be, a másik pedig a Lo-Punk. Mondtam Hammer Ferinek, hogy már a Lo-Punk nevet is loptátok, szóval ez elég szép történet.

Ők tudtak egyáltalán az egykori miskolci zenekarnak a létezéséről?

Nem, egyáltalán nem, de öntudatlanul is, tudod, a szemét liberálisok álmukban is lopnak. Visszatérve: ezek már nagyfiúk voltak, koncerteztek. A GETA már akkor is ilyen artos dolog volt, ők a show-ra mentek rá, a Lo-Punk nagyon kemény borsodi darálós punk volt. A felejthetetlen slágerük a Bombázzátok le Kazincbarcikát! volt, ami azóta is a fülembe cseng, aztán jött a második hullám, hogy Csináljunk zenekart!

Kísérleteztünk mindenfélével. Emlékszem, az első formációnak a gitárosa hosszú gitárszólókat akart és azt mondta, hogy ő arról akar énekelni, hogy Sasok szállnak a városok felett, mondtam neki, hogy Öreg, akkor ennyi volt. A dobos ment vele, ő egy széken dobolt végig. Akkor álltunk össze Dugóval (Duck János), ő évfolyamtársam volt a gimnáziumban, de bukott, így eggyel alattunk járt. Elkezdtünk keresni embereket.

Semmi hangszertudásunk nem volt, de Dugó énekkaros volt, így egyértelmű volt, hogy ő lesz az énekes. Akkor találtuk meg Mocsári Petit, a dobosunkat, ő egy hosszú hajú csávó volt. Református családból származott, azt hiszem, tiszteletes volt a papája. A gitárosok erősen váltogatták egymást. Két gitárosunk volt hosszabb ideig, Fekete Dezső volt az egyik, Purcsell György a másik, de ő beugró volt, mert a másik punk zenekarban - ez volt a Miközödhozzá?! - játszott, ami részben szintén a Kilián zenekara volt.

Volt a Négy Vidám Hullamosók, a Röhögő Tetemek, de az sohasem jutott el a fellépésig, csak plakátokat készítettek. A Zum Zum Placs lett Hernádi Iván zenekarából, neki voltak előző formációi, ők. Kulcsár Atillának is volt valamilyen formációja, nem tudom, akkoriban milyen néven futott, de mindenesetre volt vagy négy zenekar a városban, ami elég jó arány volt, figyelembe véve, hogy volt vagy harminc-negyven punk a városban.

A punk öltözködés mennyire volt jellemző akkor Miskolcon?

Ez mindig attól függ, ki mennyire áll bele. Mocsári Peti megmaradt hosszú hajú csávónak, de a dobosok furcsa csávók. Mi Dugóval beleálltunk rendesen. Hoztuk ezt a klasszikus punk külsőt. Furcsa módon nagyon hamar ráállt Miskolcon egy kisiparos a jelvénygyártására, úgyhogy nagyon korrekt, klassz kis punk jelvényeket nyomtak. Emlékszem, amikor egyszer Szegedre mentem és Güzüékkel (Benkő Zoltán - Cpg) találkoztam, mondták, hogy Bakker, ilyened van? Ők maguk csinálták a jelvényeket. Viszont ők azért b*sztak le, mert farmerban jártam, az nagyon ciki volt Szegeden, ott a punk nem hordott farmert. Nálunk ez nem volt annyira jellemző, tehát már ott megmutatkoztak a különbségek. Összehaverkodtunk környékbeli zenekarokkal, a legjobb az Agydaganat volt, Nyíregyházáról, a barcikaiak is baromira erősek voltak, főleg az Ápolók. Ott Farkas Bálint szervezte és hozta össze az embereket.

Emlékszel, hogy mikor és hol debütált a zenekarotok, az Ideges Dögevők?

Tökéletesen. A Felsőzsolcai MH-ban volt egy tehetségkutató, bárki felléphetett. Ott nyomultunk először. Két és fél kész számunk volt. Akkor játszottunk először rendes cuccon, és nagyon élveztük. Nem volt amúgy túl sok koncertünk.

Az első koncert után egyből ideges lett a hatóság is?

Már azon ott volt az ÁVO. Szerintem eleve azért szervezték, hogy körülnézzenek, mert már rögtön ott egy, magát ifjúság védelmisnek hazudó csávó jött oda hozzánk azzal, hogy nem tetszik neki ez a témaválasztás. Miért kell nekünk Joszif Sztálinról énekelnünk, (Megj.: Joszif Sztálin, szopjál tövig! - DP.) miért nem énekelünk a szerelemről? Emlékszem, ezt mondta. Egyértelmű volt, hogy már ott befigyelt ez az ávós-vonal.

Cuccotok volt az alaphangszereken kívül?

Nem. Én később szereztem egy nagyon régi Selmer-erősítőt. Elnézését kérek attól, akitől vettem, de csak a felét fizettem ki. A gitárosnak volt egy alapja, de ilyen tizenöt-húsz Wattos.

KGST-hangszerek?

Az első és az utolsó hangszerem egy bolgár Orfeus típusú, féldoboz basszusgitár volt. Hegedű alakú volt, arra hajazott, ami Paul McCartney-nak volt. Olyan távolságra voltak a húrok a nyaktól, hogy nem is tudom elképzelni, hogyan tudtam lefogni, gyakorlatilag olyan volt, mintha egy nagybőgőn játszanál. Azóta én minden basszusgitáron tudok játszani. A dob Amati volt.

Akkor mégse volt olyan kezdetleges a hangszerpark, az Amati mégse Dubán.

Nem biztos, hogy minden része az volt, a pergő az biztos. Mikrofonunk sose volt saját. Sosem volt cuccunk. Amikor az Edda próbatermében próbáltunk, az jó volt, ott voltak száz Wattos Marshallok.

Velük milyen volt a viszonyotok?

Ez furcsa volt, mert az Edda akkor még miskolci zenekar volt. Slamovits Pistivel és Zselencz Lacival voltunk jóban, ők voltak a két normális tagja az Eddának. Pataky Attilával nem is találkoztunk soha. Slamó csupa szív ember volt, ahogy Zselencz is, ők mindenkinek segítettek. Amikor '85-ben leléptem Miskolcról, akkor Slamónál laktam első körben, a Molnár utcában, amíg nem volt albérletem. Egyszer fel is léptünk előttük a Molnár Béla MH-ban, mert ők megengedték, hogy fellépjenek előttük. A Rolls volt még ilyen.

Utóbbi esetében passzolt egymáshoz a két zenekar, de az Edda esetében nem tudom, hogy a csövesek mit tudtak kezdeni a zenétekkel...

Az a furcsa, hogy az, ami itt zajlott Pesten, hogy az óbudai skinheadek elkezdték verni a punkokat, az ott nem történt meg. Szegeden a punkok verték a csöveseket, Miskolcon nem volt ilyen éles különállás a csövesek és a punkok között, már csak azért sem, mert csomó punk a csövesek közül jött. Sosem volt ilyen gond. Emlékszem, hogy volt Miskolcon, a Sportcsarnokban egy Európa Kiadó - Edda koncert - erről kevesen tudnak - és nem volt semmi gond. És később sem alakult ki semmilyen szembenállás. A skinhead-vonal nem volt Miskolcon erős, pedig az ember azt hinné, hogy pont egy olyan kemény helyen alakul ki leginkább.

Sokszor léptetek fel a Rolls előtt?

Kétszer, vagy háromszor. Ők olyanok voltak, hogy beestünk egy Skodával - később kiderült, hogy lopott volt - Nyíregyházára, és Trunkos azt mondta, hogy Persze, menjetek nyugodtan fel játszani! Nekik megvolt a szerződésben, hogy negyven percet nyomniuk kell és megcsináltak olyat, hogy nem volt előzenekar, hanem lejátszották a saját programjukat és aztán jött a többi zenekar. Szóval Trunkos ilyen szempontból nagyon rendes volt. Neki köszönhetünk sokat, meg Slamovitsnak.

Volt egy fellépésetek egy bányásznapokon is valahol...

Sose volt önálló koncertünk. Nagyon furcsa helyeken léptünk fel, arra emlékszem. Amire gondolsz, az talán Alberttanya volt. Ott azt gondolták, hogy zenekar-zenekar. Hát nem erre a zenére gondoltak! Volt olyan, amikor egy-két ember volt a koncerten, és ők sem értették, hogy mi van. Volt olyan, hogy Sajószentpéteren lett volna koncertünk. Barcikáról mentünk át, és már a buszról láttuk, hogy csak rendőrök állnak a művelődési ház előtt, úgyhogy le se szálltunk, felmentünk Samuhoz és nála adtunk koncertet a kisszobájában. Ezek így utólag aranyos dolgoknak tűnnek, de akkor nagyon mocskos módon rászálltak a zenekarokra. Amikor a Cpg-t elkezdték kicsinálni, akkor vidéken is aktivizálódtak.

A felsőzsolcai művelődési házban volt egy koncert, aminek te rajzoltad a plakátját, aminek a nyomán esetetekben is megtörtént a hatóság aktivizálódása.

Nagyon aranyos plakát volt, innen indult a történet. Azt találták meg. Akkor még a fénymásolás is törvénybe ütközött. Látható volt rajta egy tarajos és egy hosszú hajú csávó, áthúzva és odaírva, hogy Helytelen, ill. egy lenyalt hajú, mellé pedig, hogy Helyes. Neki Hitler-bajuszt rajzoltak a vicces kedvű punkok, vagy csövesek. Innen indult az, hogy Hitler-fejes plakátokat ragasztanak ki a városban. Nem hiszem, hogy olyan hülyék lettek volna, hogy nem veszik észre a belefirkálást, de mindenesetre elkezdtek keresni engem. Ehhez képest elég sokáig nem találtak meg.

Arra emlékszem, hogy P. Mobil-koncert volt Hejőcsabán, a közönség között járkáltak az ávósok és kérdezgették az embereket, hogy nem ismernek-e engem? A haverjaimat is kérdezgették. Én is odamentem és hallgattam. Ehhez képest fél év telt el, amikor egyik nap mentem haza a barátnőmmel és a szomszéd fiú mondta, hogy a lépcsőházban várnak a rendőrök, tűnjek el. A franc fog eltűnni! Ott vártak és elkezdtek puhítani, de nem tudtak meghatni. Akkor bedobtak egy idézést, hogy három nap múlva jelenjek meg. Jó, semmi gond. Anyám mondta, hogy jön velem, mert még kiskorú vagyok. (Tizenhét éves voltam akkor.) Annál jobb nincs.

Bementünk, és mondták, hogy fogalmuk sincs, mi ez, mert még szobaszám sem szerepelt az idézésben. Mint kiderült, Budapestről küldték. Mondták, hogy odatelefonálnak. Az volt a válasz, hogy Jó, akkor várjunk, mindjárt jönnek. Na, ez azt jelentette, hogy akkor indultak Pestről. Két-három óra múlva megérkeztek, és azonnal megváltozott a hangnem attól, hogy Anyám ott volt. (Ő elég harcias volt, ott volt a koncertjeinken is.) Á, nincs semmi probléma! Csak többet kellene műhelymunkával foglalkozni és kevesebb koncertet adni! Ez szó szerint így hangzott el, erre nagyon emlékszem. De ezt ilyen nyálas, anyukának szóló hangnemben adták elő. És akkor változtattunk nevet, akkor lettünk Koordináció B.

Az Ideges Dögevők név Tőled jött?

Igen.

Nagyon jó név volt.

Később tudtam meg, hogy volt egy Dögevők nevű zenekar Pesten. Volt egy Nervous Eater nevű angol zenekar, onnan jött a név, meg nagyon jó ritmusa van. Most, amikor öt évvel ezelőtt felvettük a kapcsolatot, hogy ideje újrakezdeni, Sportcsarnok-visszatérés Ákos előtt, akkor mondtam, hogy ezen a néven játsszunk, de Dugó elment ilyen darkos irányba, volt egy Eső nevű zenekara utána. Nagyon érdekes csávó. Két hónap alatt válaszol egy levélre, nem tudom, mit csinál addig, talán egy szekrényben lakik a macskáival.

A számok próbákon születtek, vagy kész témákat hoztatok?

Mindenki hülye volt a zenéhez, úgyhogy mindenki beleugatott, de Dugó értett valamennyire a zenéhez, ő zenésznek is készült, hozott témákat. De nem volt ez egy túlbonyolított zene.

Hol próbáltatok?

Első körben, az nagyon érdekes volt, a Lo-Punk próbatermébe mehettünk ki, Hejőcsabára. Na, az valami rettenetes fészer volt. Egyszer a Lo-Punk gitárosa nagyon részegen kiment a próbateremből és belefejelt a hetven centis hóba. De nem vette észre senki, csak mi, egy óra múlva, amikor végeztünk. Az igazi, rendes punk zenekar volt.

A helyi bandákkal volt közös fellépésetek?

A Lo-Punkkal nem. Ők hamarabb abbahagyták, mert megunták. Csináltak egy lemezboltot, az volt az első maszek lemezbolt Miskolcon. Az Ápolókkal, az Agydaganattal és Hernádi Ivánékkal - nem emlékszem, hogy mi volt akkor a nevük - léptünk fel. Meg ilyen nyíregyházi Rolls-koncertekre emlékszem, nagyon furcsa bandákkal játszottunk, pl. egy debreceni új hullámos zenekarral, rettenetesek voltak.

Milyen hangfelvétel maradt a zenekar után?

Egy demó, amit az Edda cuccán csináltunk. Nekem nem maradt meg, de valakinek igen és feltette a Youtube-ra. Ugyanaz volt a repertoár, csak nevet változtattunk és írtuk pár új számot. A két és fél számos korszakból nem maradtak felvételek, azokat nem sikerült rögzíteni. A Rolls előtt már Koordináció B néven játszottunk.

Hogy jött össze a demó?

Próbálhattunk az Eddánál, és Slamo egyszer lehozott egy - akkor legmenőbb - kazettás magnót, hogy ezzel vegyük fel! Mai füllel persze rettenetesen szól. Próbáltuk Rupaszovval visszafejteni a dolgokat, mert én voltam elsősorban a szövegíró, de nem mindent sikerült. Mondta is Rupaszov, hogy Na, ezért az óbudai punkok megvertek volna. Mondtam neki, hogy Figyelj, ők már azért megvertek volna, mert miskolci vagyok!

A fővárosban nem is volt koncertetek?

Nem, mi a környéken mozogtunk, Nyíregyháza, Kazincbarcika. A legjobb a nyíregyházi koncert volt az Agydaganattal közösen. Azt sajnálom, hogy nem lett felvéve. Az Agydaganat is nagyon jó volt, ők már erősen készültek lelépni innen, úgyhogy ott azért beleadtak mindent. Mák Tóni megőrült, letépte magáról a pólót azzal, hogy vörös, és azt üvöltötte, hogy Nem kell a vörös! Koncert után mondták, hogy a rendőrök már az állomáson várnak minket, úgyhogy mi az autóval külön jöttünk ki, emlékszem, hogy paráztunk is rendesen, mert a nyíregyházi rendőrök elég primitív állatok voltak. Mondjuk ezek a finomságok, hogy ilyen távolságból érzed, hogy mi a különbség a nyíregyházi és a miskolci rendőr között.

Ennek a koncertnek már a plakátja is óriási botrányt váltott ki.

Én sajnos nem láttam, de a történet szerint, amit Farkas Bálint mesélt nekem, szarral írták fel a fellépőket egy csomagolópapírra. (Vagy szarszerű festékkel.) Szerintem az előbbit nem csinálták meg, de legalábbis ez lett a legenda.

És úgy lett vége a koncertnek, hogy egy üvöltő rendőr áramtalanított.

Ilyen többször is megtörtént. Egyszer Felsőzsolcán volt egy koncert, ahol egy rendőr bejött, magából kikelve, és azt üvöltötte, hogy Szabad így diszkózni?! Az volt a szerencsénk, hogy tényleg nem találkoztak ezzel a jelenséggel, nekik be volt rögzítve az ellenségképük a hosszú hajú gyerekekre és ezzel nem tudtak mit kezdeni, hogy Mi ez Isten ez?

Aztán állandó gitáros problémák, jöttek-mentek. A dobosok is furcsa emberek, de ők is... és belefáradtunk. Eluntuk. Én erősen készültem disszidálni, úgyhogy azzal foglalkoztam, hogy eljussak egy rendes befogadó állomásra, csak a haverom, akivel mentem volna, lelépett.

Milyen módon akartál megpattanni?

Rendesen, útlevéllel. Nagyon furcsa módon megkaptam simán a kék útlevelet, csak a nyugat-német vízumot kellett volna elintézni. De tizennyolc évesen egyedül kimenni, az nem volt pálya, úgyhogy elment a kedvem. A katonaság is nagyon érdeklődött, úgyhogy el kellett kezdeni nagy erőkkel szervezni, hogy ne legyek katona, abba nagyon sokat bele kellett feccölni, ami végül is sikerült. Dumáltunk is Rupaszovval, hogy csinálni kéne egy antológiát erről, azzal a címmel, hogy Ki hogyan úszta meg?

A folytatás itt olvasható!

Drpeter



rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Paradise Lost - Medusa (2017)

2017-08-11 00:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. október 18. és 2017. november 03. között:









Klipmánia