×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Para-Kovács Imre interjú - 2. rész (2017) 

Megjelent: február 14. kedd 18:05
Szerző: Drpeter
    Interjúk 

1984 decemberében megjelent a Kritikában egy témába vágó cikk (Mankó Mária - Sz. Szabó László: Punk amatőr zenekarokról), amiben a Chaos és az Agydaganat mellett, rólatok is ír a szerző. Hogy született ez az írás, minek kapcsán keresett meg Titeket az újságírónő?

Nem újságírónő volt. Ennek az a története, hogy annyira nyitott volt Miskolc ilyen szempontból, hogy bementünk a Vasas MH-ba, ami egy modern művelődési ház volt, hogy szeretnénk ott játszani az Ápolókkal, és mondták, hogy itt van egy tömb jegy, ha el tudjuk adni, akkor lehet. Elindultunk a jegytömbökkel, árultuk, és sikerült eladunk elég jó mennyiséget, így felléphettünk. Megjelent egy csomó rendőr, de ez nagyon furcsa volt, mert a koncert közben láttuk, hogy gyülekeznek az egyik folyosón. Benéztek, aztán eltűntek. Gondolom látták, hogy ez nem akkora gáz. És ott megjelent a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolának egy csoportja egy tanárnővel, egy fajta tanulmányi kirándulásként, hogy megtekintsék ezt a koncertet. Ebből született ez az írás. A Belügyi Szemlében is benne voltunk, arra nagyon büszke vagyok. A cikk, azt hiszem, kissé lekezelő volt, ez a próbálkoznak ezek a kis pöcsök - stílusban íródott, bár azért jóindulatú volt...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Én nem voltam hajlandó úgy igazán megtanulni zenélni, de akkor úgy voltunk vele, hogy meg kéne tanulni, akkor úgy jól ellettünk volna ezzel a dologgal. De aztán úgy döntöttünk, hogy mégsem tanulunk meg rendesen zenélni. Fekete Dezső úgy játszotta végig a karrierjét, hogy szinte csak a kvintet ismerte (na jó, és néhány akkordot), de a kvint tökéletesen illett az én uniszonós basszusozásomhoz. Később Dugóék csináltak zenekart, de nekem ehhez nem volt kedvem, mert nem tartom jónak. Ennél kicsivel magasabb szinten nem érdemes megtanulni zenélni, mert különben jönnek ilyen szaxofonosok és valami borzasztó dolog történik. Szegény Stingnek is, ha megnézzük, az egész életműve egy fos.

1984 augusztusában volt egy nagyszabású punkkoncert az Ifjúsági Parkban, amit gyakran VHK-koncertként szoktak említeni. Ha jól tudom, azon ott voltál. (A Magyar Ifjúság korabeli beszámolóját lásd az illusztrációk között.)

Akkor még nem laktam Pesten, de feljöttem. Fellépett a Marina Revue, a Tizedes meg a Többiek, az Auróra Cirkáló és a Rizikó Faktor.

És állítólag a 88-as Csoport is, bár a plakáton nem szerepel a zenekar neve...

A 88-as Csoport biztos, hogy nem lépett fel. Fel is vettem azt a koncertet, emlékeznék rá, ha ők is játszottak volna.

Milyen emlékeid vannak a koncertről?

Nagyon jó volt, imádtam, bár nagyon szarul szólt minden. Nézd, a VHK is rosszul szólt a végén. Én akkor hallottam először a Rizikó Faktort, az ilyen nagyon aranyos tizenharmadik kerületi proli-punk volt, nagyon szerettem. A Marina nem állt össze, szegények. Mondtam is Rupaszovnak, hogy Figyelj, ti mindig egy ütemmel gyorsabb zenét játszottatok, mint amit tudtatok volna! Nagyon rosszul szóltak. Még arra emlékszem, hogy a VHK alatt Bódy Gábor fenn táncolt az erkélyen. Az jó volt, azt szerettem. Akkor a skinheadek már jöttek, és kezdték lökdösni a punkokat, kötözködtek, de hát leszartuk.

Ha már a Marina kapcsán említetted a sebességmániát, ez rátok nem volt jellemző, pedig akkor már jött a hardcore.

Mi ráérősök voltunk. Nem is tudtunk volna olyan gyorsan játszani. A dobosunk tényleg hippi csávó volt, ha megfigyeled, a dobalapok lazák. Nem akartunk gyorsulni, mert untuk. Hallgattunk hardcoret, igazság szerint ma jobban tetszik, de akkor nem jött be, mert nincs időd kibontakozni, meg ki a franc akar elfáradni a színpadon?

Az állambiztonság mennyire szállt rá a miskolci punkszíntérre?

Nem volt rá idejük, kiemeltek néhány nagyobb ügyet, a Cpg-t találták meg erre, meg a Hatóságilag Tilos-t. Csak fenyegették a többieket. Valószínűleg figyeltek, volt besúgónk, de nem érdekelt annyira, hogy kikérjem a papírokat. Legalábbis miután Pestre költöztem, nem kerestek meg.

Miután 1985-ben Pestre költöztél...

Tavasszal.

Még egyszer volt egy alkalom, hogy felléptél.

Több is volt.

Németh "Fritz" László említette, hogy a VHK-val...

Igen, aztán csináltam egy alkalmi zenekart, Parkinson-kórus néven. Barangónak volt egy felolvasóestje Miskolcon, az Ady MH-ban, ott is felléptünk az Ideges Dögevőkkel, csak a Miközödhozzá?! gitárosával kiegészülve. Aztán még egyszer volt valami, akkor a PTK (Patkányok) nevű nyíregyházi bandával, akik csak Agydaganat-számokat játszottak. Valahol a Lenin Kohászati Művek mellett léptünk fel egy alkalmi zenekarral.

Voltak konfliktusaid skinheadekkel, amikor a fővárosban éltél? Ekkor már kirobbant a konfliktus a punkokkal.

Szerintem azért nem, utólag visszagondolva, mert a VHK körében voltam erősen, és a VHK volt a sarokpont, az mindkét táborba be volt ágyazva. A VHK-sokhoz soha nem nyúltak skinheadek, hiszen ugyanolyan bálványuk volt, mint a punkoknak. Volt a Hajógyárin egy punk fesztivál, ahol láttam, hogy Bögölyék verik a közönséget. Én mindig Szónuszékkal (Soós Lajos), Fritzékkel közlekedtem Óbudán. Ezért sem volt ott balhém. Volt egy-két érdekes csávó, de azokkal Helló-helló alapon elvoltam.

A külsőségek sem jelentettek problémát ebből a szempontból?

Én erről lehasadtam még Miskolcon. Mi max. bőrdzsekiig mentünk el. Most tervezem, hogy növesztek taréjt, de azzal még várok. Sosem volt még taréjom.

Egyszer ki kell már próbálni...

Igen, mielőtt még megkopaszodom. Elég hülyén néz ki a taréj úgy, hogy kétoldalt nincs hajad, de hát annyira nem számítanak a külsőségek, Henry Rollins elég sokáig nyomult külsőségek nélkül. Én Attilával (Grandpierre) már előtte is jóban voltam, és mikor felmentem, akkor a VHK köré csapódtam, az ki is elégítette az igényeimet, akkor már nem akartam punk zenész lenni. Az a lelkesedés már nem volt meg bennem, hogy újra elkezdjek felépíteni egy karriert.

Akkor népművelő lettél, ha nem tévedek...

Nem végeztem el a népművelő iskolát. Amikor idejöttem Pestre, melót kerestem és a Ganz Mávag-ot ismertem, mint helyet, ahol jó lenne dolgozni, Bementem Nagy Gyulához, de nem ő volt a főnök, hanem valami Molnár nevű pipás csávó. Mondta, hogy itt nincs meló, de furcsa módon mellette, az üzemben kerestek színházi közönség szervezőt. Odamentem először dolgozni. Az nagyon jó volt, kötetlen munkaidő, színházjegyeket kellett eladni a munkásoknak. Imádtam, de aztán elegem lett belőle. Akkor még létezett a KMK és meg kellett csinálnom a szellemi szabad foglalkozást. Akkoriban az Oktatáskutató Intézetnek kérdőíveztem vidéken, arra kiadták. Utána sokáig semmit nem csináltam.

Aztán elmentem az FMK-ba (Fiatal Művészek Klubja), ott a nagyon hangzatos nevű művészeti vezető voltam, ez programszervezőt jelentett. Ez már az FMK lecsengő korszaka volt, bárki bejöhetett, már nem volt erős klubtagsági rendszer. Az teljesen szórakoztató hely volt, az ember úgy elcseszte a napját, meg ivott, mint az állat, az volt a lényeg. Úgyhogy ott ért engem a rendszerváltás.

Amit egyébként, hogy éltél meg?

Bulizni akartunk. Ment a Fekete Lyuk, nyitott a Tilos az Á, úgyhogy jó volt, jól éreztem magam. Pont dumáltunk a Tilos Rádiósokkal erről, hogy utólag visszagondolva, ezek a kis köcsögök már építették a karrierjüket, meg már tervezték, hogy melyik megyét lopják el, mi meg nem törődtünk semmivel, csak buliztunk. Én akkor is liberális beállítottságú voltam - az is maradtam -, tehát láttam, hogy nagyjából SZDSZ, Fidesz, ebben láttam bármilyen fantáziát. De aztán, amikor láttam, hogy a magyarok az MDF-et választották, akkor mondtam, hogy Szervusztok, akkor erről ennyit! Kb. ennyire érdekelt engem ez a dolog.

2017-ből visszatekintve, hogyan értékeled a '80-as éveket, a punk korszakot?

Nekem van az a régi elméletem, hogy igazán szabad ez az ország akkor volt, amikor az előző rendszer meggyöngült, és az újabb még nem állt föl, tehát '88-tól '92-ig, amíg hatalom nélkül volt. Az döbbenetesen jó időszak volt, a '80-as évek különösen erős volt, annyi kulturális energia keletkezett, amire a '60-as években volt utoljára példa, amikor a beatkorszak betört. Ez rettenetesen termékeny és baromira szórakoztató dolog volt, az csodálatos volt. Én baromira sajnálom, hogy - bár Rupaszov harcol és csinálja ezeket a demó kiadásokat -, de ha csak annyi előnyünk lehetett volna, mint Jugoszláviában, hogy a zenekarok bemehettek a stúdióba és felvehették, akkor az egy baromira jó anyag lenne. Borzasztóan szerettem a '80-as éveket.

Van, aki azt mondja - az egykori résztvevők közül -, hogy ha a hazai punk zenekarok stúdiót kaptak volna, a többség elvérzett volna.

Nézd, ezt olyan mondhatja, aki zenész lett, vagy zenei szempontból nézi. Ez nem zeneipar, zenei jelenség volt, hanem DIY (Do It Yourself) jelenség, nem szabad zeneileg nézni. Most hallgattam Fallt, hát hallgathatatlanul szar. És huszonkét lemezt adtak ki! Egyik szarabb, mint a másik és imádták őket. Épp azt mondom, hogy akik elmentek abba az irányba, hogy elkezdtek zenélni...

Én tényleg arcul tudnám b*szni a Stranglerst, olyan lemezeket csináltak, hogy egyesével szétb*sznám a fejükön. Vagy ha megnézzük Stinget, aki ezt a lakodalmas új hullámot műveli, már évtizedek óta, vagy a Damned, az is valami borzalmasan szar lett. Akik megmaradtak az eredeti vonalnál, mint az UK Subs, vagy az Exploited, tehát nyomják ezt a tadada-t, azok rendkívül szórakoztatóak.

Határeset volt a Public Image Limited, azt is tudtam egy darabig utálni, de azért azt gondolom, hogy ők mégiscsak megtartották az alapvető fő vonásokat. Azt is megértem, hogy miért kellett neki (John Lydonnak) teljesen műfajt váltania, de azt még mindig szeretem. De akik elindultak a zene irányába, azok egyszerűen értékelhetetlen dolgokat tettek le, bár biztos jó az, a kvintkör a helyén van, de hát ki nem szarja le, hogy hol van a kvintkör, amikor egy fos? Úgyhogy nagyon kevés olyan van, aki aztán a zenével próbálkozott, és az valamennyire működött is. A Clash is jobb, hogy abbahagyta, mert a végén már ott is voltak ilyen túlgondolt, túlbonyolított szarok.

Szóval, visszatérve a hazai zenekarokra: ha most csodálatosan szólna 5.1-es audió DVD-n, akkor nagyon-nagyon szar lenne, de mégis csak jobb lenne meghallgatni úgy.

Bár elég érdekes lett volna, ha a monopolhelyzetben lévő Hanglemezgyár lehetőséget ad.

Na de Jugoszláviában megcsinálták.

Ott igen, itt pedig Erdős Péter...

Hát Erdős Péter, a kurva anyád! Semmibe nem került volna nekik. Nem is kellett volna bevinni a stúdióba, ott volt a Filmgyár, ha megnézed, hogy milyen demók készültek ott, ne felejtsük el, milyen demót csinált a Neurotic, a Trabant megcsinálta házilagosan, vagy ha megnézed, az Öreg (Lehoczki László) milyen zseniálisan megcsinálta az Európa Kiadó, meg a Kontroll demókat az Ikarusban. Nem rengette volna meg a rendszert.

Akkor se, ha kiadják ezeket lemezen?

Én biztos vagyok benne, hogy akkor sem. Azért lássuk be, ez az ország nem egy kulturális forradalmár-ország, nem a regények és a zeneszámok alapján fog barikádokra menni. Fostak nagyon, szerintem oktalanul. Mindenkihez eljutott ez a zene, akit ez érdekelt. Én ott ültem Miskolcon, néztem hülyén, jöttek a kazetták és másoltuk. Nem hiszem, hogy ha ezt lemezen veszem meg, az gyengítette volna a rendszert. Az egy nagyon stabil, erős rendszer volt, és még ötven évig fennállt volna, ha Gorbacsov nem rántja szét a sajátját. A magyarok viszont úgy elvoltak benne. Wartburg, telek, tök jó volt. Nem az hiányzott nekik, hogy ETA-nagylemez legyen.

Lesz akkor Ideges Dögevők Aréna-koncert?

Figyelj, ha Dugó válaszolna egy levelemre, akkor lehet. Ő ír számokat, ill. felújítja a régieket, úgyhogy lehet. A munkatempója nagyon furcsa, egy számon két-három évig elpöszmög. Őrült a csávó, de imádom. Hogy ha megjelenik ez a Pajtás, daloljunk válogatás, akkor lehet, hogy az ad ad neki egy adrenalin löketet, vagyis, hogy másfél év alatt befejez egy számot. De összerántjuk egyszer. Szívesen megnézném azt a Cpg - ETA - Agydaganat, stb. összeállítást, nem feltétlenül az Arénában, mert nem volt ez egy nagyközönséget vonzó dolog, de egy fesztiválon szívesen játszanék.

Az első rész itt olvasható!

Drpeter



rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Paradise Lost - Medusa (2017)

2017-08-11 00:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia