×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Witherfall - Nocturnes And Requiems (2017) 

Megjelent: február 16. csütörtök 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Mindig nagyon szomorú, amikor egy lemez úgy jelenik meg, hogy időközben a zenekar egyik tagja meghalt. A Los Angeles-ben, 2013-ban induló Witherfall nevű szupergroup esetében is ez a sajnálatos eset történt meg. 2016 decemberében, 36 évesen ugyanis elvesztette a limfómával vívott küzdelmét Adam Sagan dobos, aki az Into Eternity és a Circle II Circle után került ide...

A dobos társai között szerepelt a Witherfall-ban az egykori White Wizzardos énekes-billentyűs, Joseph Michael, az Iced Earth-ben és a White Wizzard-ban is szerepelő Jake Dreyer gitáros, illetve Anthony Crawford basszusgitáros, aki Nili Brosh és Virgil Donati lemezén is szerepelt. A Witherfall ezt megelőzően csak egy instrumentális EP-t adott ki In The Shadows Of Madness címmel, de a bemutatkozó Nocturnes And Requiems megjelenésének csúsztatását, az adott körülmények között teljesen meg lehet érteni...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Sötét és vészjósló prog-power metál muzsika hallható ezen a lemezen, aminek az energiáit leginkább a Death-vezér, Chuck Schuldiner próbált lemezre venni a Control Denied-ban. A felfogásuk közötti különbséget leginkább Jake Dreyer gitáros neoklasszikus gitárhősködései jelentik, aki első osztályú shred-szólókkal tűzdeli tele a hosszú és komplex meneteléseiket.

Ez az album első osztályú munka. Sokszínű és változatos szerzemények szerepelnek rajta, tempóváltásokkal, súlyos dinamikai játékokkal, ellenpontként depresszíven érzelgős betétekkel, amikben Joseph Michael - színpadias - előadói tehetsége is azonnal világossá válik. Mindez rögtön a nyitó Portrait-ből kiderül, ami egyszerre idézi elénk a depressziójával a Pain of Salvation-t, a kíméletlen menetelésével a Fates Warning-ot és úgy általában a Control Denied-et... Remekül siketült komplex dalról van szó, aminek az összetettségét végletesebb metállal folytatják a What We Are Dying For-ban, gyorsabb és lassabb tempókkal, sikításokkal, középen - kissé erőltetetten jazzes - akusztikus betéttel, amiből aztán monumentálisan és gyors kapkodással térnek vissza...

A minimalista Act II elektro-akusztikusan vezeti fel a második felvonást, de az egy perce tényleg csak átmenetet jelenít meg... Az ezt követő Sacrifice erőszakos menetelése ugyanis ott folytatja a drámát, ahol korábban abbahagyták... Vagyis Control Denied-szerűen sűrű és dinamikus prog-metállal, amibe az önmarcangoló és depresszív betétek, meg az epikus neoklasszicizmus is belefér, metálként és akusztikusan is... A dal kilenc percébe sok minden belefér, a nagyobb ívű dallamokat kivéve, de a The Great Awakening vészjósló balladája ennek is megadja a terepet... Aztán beindul a Malmsteen-ihlette sodró neoklasszikusság az End of Time nyitányaként, de a dal - színpadiasan elnyújtott - kilenc percébe persze ennél sokkal több stílus és tempó-váltás is belefér, amit - hosszabb instrumentális betétekkel, akusztikus és elektronikus gitár szólókkal - rendesen ki is használnak...

A vészjósló lezárást a Finale majd két percnyi instrumentális horrorisztikussága kezdi meg az elnyújtott gitárhangjaival, de aztán a Nobody Sleeps Here... elején a súlyos groovek veszik át az uralmat, amikből Psychotic Waltz-ot idéző pszichedelikusság, majd - kissé erőlködve - Control Denied-ot idézően monumentális erőszak válik, hogy közben valamiféle feloldozást is adjanak, könnyedebb részekkel és akusztikus gitárral... Eléggé skizofrénnek tűnik a dolog, ami egyben érdekesnek tűnik a szélsőséges stílus-váltásaival, de mindez a színpadiasan előadott drámaiság a prog-metálba simán belefér...

Sajnos nem tudom, hogy a Witherfall-nak lesz-e folytatása, annyira elnyúlt a kiadása a lemezüknek... Egy biztos, aki szereti a hasonlókat, az nem fog csalódni a végeredmény minőségében! Ez egy kiváló képességű felállás, ráadásul azt is tudták, hogy mit akarnak kezdeni a szerzeményeikben a tehetségükkel... Jake Dreyer például igazi gitárhőssé válhat ebben a csapatban! Adam Sagan nyugodjék békében! Búcsúzóul káprázatosan dobolta végig ezt a komplex és változatos lemezt!

10/8.5



Track lista:

01. Portrait - 6:36
02. What We Are Dying For - 6:54
03. Act II - 0:53
04. Sacrifice - 8:59
05. The Great Awakening - 3:24
06. End of Time - 9:36
07. Finale - 1:49
08. Nobody Sleeps Here... - 8:49

Közreműködő zenészek:

Joseph Michael (White Wizzard) - ének, billentyűs hangszerek
Jake Dreyer (Iced Earth, White Wizzard) - gitár
Adam Sagan (RIP 2016, Circle II Circle, Into Eternity) - dob
Anthony Crawford (Nili Brosh, Virgil Donati) - basszusgitár

Honlap:
witherfall.com
facebook.com/witherfall
jakedreyer.com


rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Witherfall!




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Kid Rock - Sweet Southern Sugar (2017)
A 46 éves Robert James Ritchie, művésznevén Kid Rock legutóbb 2015-ben adott ki dalokat a First Kiss lemezén, amin tovább vitte a délieknek szánt country-rock-os ömlengést.

Tovább...
The Dark Element - The Dark Element (2017)
A Frontiers bemutatja a Dark Element nevű friss szimfonikus metálos projektjét, amiben Anette Olzon tér vissza a Nightwish világába... Az énekesnő mögött

Tovább...
Steve Walsh - Black Butterfly (2017)
Az idén 66 éves Steve Walsh a Kansas énekes-billentyűseként lett a műfajának szupersztárja, ahol 1973–'81 és '85-2014 között dolgozott. Énekhangja és stílusa

Tovább...
Hollywood Undead - Five (2017)
A manapság odaát egyre népszerűbb rap-rock műfaj egyik követője a Hollywood Undead nevű kapucnis-maszkos fiúcsapat, ami Los Angeles-ben alakult 2005-ben. A friss

Tovább...
Vandenberg's Moonkings - MK II (2017)
Adrian Vandenberg gitáros neve összeforrt a Whitesnake-kel, ahol '85 és '97 között dolgozott. Aztán 2014-ben a gitáros betöltötte a kerek

Tovább...












Klipmánia