×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Tornóczky Ferenc - interjú (2017) 

Megjelent: február 26. vasárnap 12:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

(Idősebb) Tornóczky Ferenc az ős-Omega alapító tagja, elismert jazz-zenész. A fiatalabbaknak fia, ifj. Tornóczky Ferenc is ismerős lehet a P. Mobilból, vagy a Póka Egon Experience-ből is. Mindketten a Kőbányai Zeneiskolában tanítanak gitárt.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Nemrégiben Mátrai Ferivel interjúztam, mesélte, hogy már gyerekkorotokban összejártatok zenélni.

A Vasútgépészeti Technikumba járt Feri Bánkúti Győzővel, Kiss Zolival és Elekes Zoltánnal együtt. Én meg a Vegyipariba jártam, de valahogy összejöttünk, nekünk is volt iskolai zenekarunk, majd végül Győzővel és Zolival együtt alapítottunk zenekart, Mátraival pedig a katonaságnál, sőt az után is zenéltünk együtt Orlay Obensdorfer Árpád, vagyis a Lecák zenekarában. 55 földrengést éltünk ekkor át Jugoszláviában, de én ezt végigaludtam, csak a többiek mondták.

Az eddigi interjúkból az derül ki, hogy 1960 nyarán a VAGÉTE zenekar Balatonkenesén játszott, ahová te is lementél.

Szerintem két hétre mentem le, Benkő Laci egy szomszédos kerthelyiségben játszott, olasz dalokat énekelt. Az Adio Maria című saját szerzeményét is énekelte, közben zokogott. Biztos olyan szövege volt, senki nem értette. A VAGÉTE nagyon jó zenekar volt. Benkővel és Győzővel kezdtünk ősszel együtt játszani, illetve Somorjai László volt a szaxofonos, őt hívták Mukinak. Főiskolai tornatanár lett később. Volt egy másik bőgősünk is, Dolovai Tamás a VAGÉTE zenekarból, aki a Súlyemelő Szövetség elnöke lett később. Néha nem tudott eljönni, akkor Muki is bőgőzött. Egyikből se lett bőgős végül, ez akkoriban látványhangszer volt, senki sem tudott bőgőzni. Mindenféle helyeken játszottunk, de a törzshelyünk a Nyugati melletti Hangulat Bár volt. Hamarosan jött Láng Peti, majd hamarosan a Várba kerültünk, a Hess András térre.

Mikor kerültök a Várba?

Ezt nem tudom már pontosan, annyit tudok elmondani, hogy a Várban már nem sokat játszottam. Talán 1962 elején jöhettem el a zenekarból, ezt sem tudom már hónapra pontosan megmondani. Még Künsztler Tamással játszottam együtt, mert Kiss Zoli elment a Metróba. A Metro tagjaival jóban voltunk, két hétig még én is zongoráztam ott, mikor Rudas András megnősült. Rudas abbahagyta, majd visszajött, végül Mátrai a katonaság miatt váltotta őt a Metróban. Visszatérve erre az ős-Omegára, Künsztlert én vittem a zenekarba. És Kiss Zoli helyett is voltak más dobosok is.

1963 novemberében vonultam be, de előtte a Kis Színpadon játszottam egy ideig, talán egy évig. Azért jöttem el a zenekarból, mert ide akartam átmenni. Ez a Liszt Ferenc téren volt. Zenei problémáim is voltak, én annyira nem szerettem ezt a zenét, én jazzgitáros akartam lenni. Jó viszonyban váltunk el egymástól. Akkoriban úgy mentek a dolgok, hogy ha az ember megcsinálta az OSZK kategóriavizsgát, akkor kapott helyett vendéglátóhelyeken, amiből egyébként nagyon jól meg lehetett élni. Nagyon kemény vizsgák voltak, a vendéglátó sokkal komolyabb zenei képzettséget igényelt, mint a beatzene.

Ekkor indult a forradalom, hogy hosszú haj, vagy rövid haj, rendes gitár, vagy torzított gitár, elváltak az utak. És a másik úttal sincs semmi bajom, de én nem ezt akartam csinálni. Az akkori vendéglátós zene javarészt a jazzből tevődött össze, engem ez érdekelt, ma már ezt tanítom. Az elején még szerettem a gitár-centrikus dalokat, de a Shadows megjelenésével ment el a kedvem az egésztől. Ha gyakorol az ember, akkor ezt kinövi. Van amatőr zenész, meg profi zenész, utóbbi tudja a szakmát. Az amatőr egy bizonyos dolgot tud, amiben lehet jó. Nem becsülöm le az amatőr zenészt, nem ezt akarom mondani.

Használta-e a zenekar ottléted alatt az Omega nevet?

Velem biztosan nem. 1962-ben a zenekar indult a Ki Mit Tud?-on, de szerintem még akkor sem volt meg az Omega név. Én ekkor már nem voltam benne egyébként, akkor már nem voltam tag. Azt azért el kell mondjam, annyira nem érdekelt a név, játszottunk egy zenekarban, engem a zene érdekelt. Kevés énekes nóta volt, főképpen instrumentális darabokat játszottunk, de emlékszem, Benkő Laci énekelte a Quatro mille bachit, Adriano Celentano dalát. De nem ettől volt zenekar a zenekar. Másoltuk a rádióból a nyugati dalokat.

Visszatérve erre a névkérdésre, kezdetben talán valamilyen KISZ zenekar néven futhattunk, merthogy nem volt OSZK vizsgánk, engedély nélkül nem lehetett játszani, tehát valaminek az égisze alatt kellett elsumákolni ezt a kérdést. Ezek egyéni vizsgák voltak, az ORI csoportos engedély is majd csak jóval később jött. De ezeknek a zenekaroknak volt közönségük, nem lehetett eltaposni őket, papír nélkül is játszottak valahogy.

Téged váltott Kovacsics Öcsi?

Először Varsányi István jött, vele még játszottam együtt, sőt szerintem még Kóborral is egy-két alkalommal, de Kovacsics Öcsivel nem, szerintem ő később jött.

Hogy alakult a pályád a katonaság után?

Lecákékkal eljutottam Jugoszláviába, ami már majdnem nyugat volt akkoriban. A vendéglátósok nagyon lenézték a beat-, később rockzenészeket. De nem nekünk lett igazunk, jött a Beatles, értékek születtek. De helytelen az is, ahogy a vendéglátót lenézik. Nagyon nehéz szakma volt az. Képzett, jó zenészek játszottak ezen a területen. Kezdve a kottaismerettel. Beültél a Moulin Rouge-ba, kaptad a kottát, és rögtön játszd. És hát megesett, hogy Holéczyék, vagy Herrer Pál zenekara hazajött nyugatról és - mivel erre volt igény - játszották a legmenőbb nyugati beatslágereket is. Nagy hajjal. Vegyült is a dolog.

Mikor jutsz ki ténylegesen nyugatra?

Jugoszlávia után játszottam a Belvárosi Kávéházban, amiből később a Lido lett, az egyik legmenőbb hely volt az EMKE, a Gellért, a Moulin Rouge és a Béke Kupola mellett. "Nyugatra" először Törökországba mentem, majd Ungárékkal jutottam ki Nyugat-Németországba. Velük már nagyon színvonalas tánczenét játszottunk, négyszólamú vokállal, első osztályú felszerelésen. De a jazzhez ennek sem volt sok köze, végül ezért hagytam ott.

Mikor hazajöttem, elég furcsa volt. Más színűek voltak a házak. Itthon fekete-fehérben ment az élet. Bálint Pistával is játszottam két évet a Bálint Soundban, majd csináltam egy saját zenekart Európa '77 néven. Végül Kőszegi elcsábított a zenekarába, Babossal, Dandó Péterrel és Másik Jánossal játszottunk két évet.

Végre jazzt játszhattam. Pegével öt évig játszottam 1979-től. Komoly fesztiválokon léptünk fel. Például voltunk Indiában 1980-ban a Jazzjatra Fesztiválon. Pege megnyerte Charlie Mingus bőgőjét itt. Nürnbergben felléptünk az Ost West Fesztiválon is.

Mikor kezdtél tanítani?

Már a Pegés korszakban elkezdtem magántanítványokat tanítani Juhász Klára munkaközösségében. Ott nem csak gitárt, de éneket, zongorát is tanítottak. Az OSZK-ban 1989-ben kezdtem tanítani, majd a Kőbányai zeneiskolában folytattam. Az OSZK nem akart fejlődni, ezért is jött létre a Kőbányai. Ez már mai iskola, a mai életre neveljük a gyerekeket. Nem vagyunk vaskalaposak, akiben látunk fantáziát, azt felvesszük és megtanítjuk, ami szükséges.

Zenélsz manapság is?

A fiammal, ifjabb Tornóczky Ferivel játszunk duóban. Nagyon büszke vagyok rá.

Az interjú, 22 másik beatinterjú társaságában, jóval bővebb képmellékletekkel megjelent kötetben is, megvásárolható itt!

Bálint Csaba (2017.02.26.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Tornóczky Ferenc!




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia